ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL
ALMÁSSY KORNÉL (független): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Majdnem napra pontosan 175 éve, 1835 februárjában egy férfi, korának egyik legnagyobb tekintélye, Kölcsey Ferenc búcsúzott az akkori Országgyűléstől. Engedjék meg, hogy a mai napon én is számvetést készítsek az elmúlt négy évről.
Amikor képviselővé választottak, engem is az vezetett, ami egykor őt: “Jelszavaink valának: haza és haladás!” Az volt az elképzelésem, hogy javaslataimmal és ellenzéki kritikámmal hozzájárulhatok nemzetünk felemelkedéséhez, reményeimben azonban csalódnom kellett.
Ha visszatekintünk az elmúlt ciklusra, nem lehetünk büszkék a parlamenti munkánkra sem. Az elmúlt négy év nem sokat tett hozzá az országhoz, inkább elvett. Igen, elvett, hiszen egy állam élete hasonlatos egy meredek emelkedőhöz: azon vagy felfelé haladunk, vagy visszaesünk. Tertium non datur. Ilyen esésnek, zuhanásnak voltunk tanúi az őszödi beszéd óta. Ám azt már nem vállalom, hogy a zuhanásban egyforma lenne a felelősségünk. Mi, ellenzéki képviselők mandátumunkról is lemondtunk volna, ezért szavaztunk igennel a Ház feloszlatására, és később sem támogattuk a kormányzatot.
A kormánypárti képviselők és a hozzájuk ilyen-olyan okokból csapódottak, bár tudták, a kormányzat cselekvésképtelen, béna kacsa, hatalomféltésből, érdekből ragaszkodtak a ciklus kitöltéséhez. Ma már talán ők is bánják ezt, de sajnos még jobban bánja az ország. Remélem, a jövő tanulságul szolgál, hogy egy ilyen lépésért milyen nagy árat kell fizetni kormánypártnak és az országnak egyaránt.
Szólnom kell még egy másik ügyről, ami meghatározta számomra ezt a ciklust. Elindultam egy általam demokratikusnak hitt párt elnökválasztásán. Ellenfelem és segítői végig találgatták, miért teszem ezt, és csak a legkézenfekvőbbre nem gondoltak. Ezért aztán próbáltak mindenféle ajánlattal, alkuval visszalépésre bírni, és csak később döbbentek rá, hogy nekem nem az célom, hogy minél jobb koncot szerezzek, hanem hogy jobbá tegyem a pártot és ezáltal az országot is. Ők viszont csak a hatalmat akarták, bár élni - a közjót szolgálni - nem tudnak vele.
Így következett be aztán a példátlan kormányzati, titkosszolgálati visszaélés, ami megakadályozta az MDF-en belüli tisztújítást, és lett az egyik legnagyobb szégyene a rendszerváltás utáni parlamenti demokráciánknak. Nehéz időszak volt ez a családom és barátaim számára, és a segítségük nélkül talán elviselhetetlen lett volna. Az igazság azonban lassan kiderül, és bízom benne, hogy mindez oda vezet, hogy soha senkivel hasonló ne történhessen meg ebben az országban.
Sokan kérdezték, hogy mihez kezdek most, a véget érő parlamenti ciklus után. Nos, bár sokan elfelejtik, de a Parlament falain kívül is van élet, ezért mindez nem veszi el a kedvemet a munkától. Ahogy Kölcsey mondta: “Mi most otthon, vagy ahová sorsunk vezérlend, ismét vívhatunk elveinkért.” Hozzáteszem, nemcsak küzdhetünk, hanem dolgozhatunk, és mindenki, minden polgár hozzá tud tenni a haza közös kincséhez, ha saját munkáját csak egy kicsit is jobban csinálja, ha csak egy kicsit jobban odafordul a többi emberhez. Erre kérek mindenkit, és magam is ezt kívánom tenni, hogy nemzetünk gyarapodjék morálisan, szellemileg és anyagiakban egyaránt.
Búcsúzóul köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, akitől tanulhattam e négy év alatt, és azoknak is, akik segítették a munkámat. Közülük is mindenekelőtt asszisztensemnek, Ormándi Adriennek és szakértőmnek, Huber Szebasztiánnak. Legnagyobb köszönet azonban családomat, feleségemet, Renátát és gyermekeimet, Áront és Leventét illeti, hiszen türelmük és támogatásuk nélkül nem tudtam volna becsülettel elvégezni a munkámat.
A Ház minden képviselőjének jót kívánok, és mindazoknak, akik a jövőben képviselőként vagy bármilyen más tisztségben dolgoznak, azt, hogy jobban tegyék dolgukat, mint mi tettük azt ebben a ciklusban, és cselekedeteiket ne vezesse más, csak az erkölcs, a kötelességtudat és a hazaszeretet, hogy nyugodt lelkiismerettel távozhassanak e falak közül, joggal gondolván: “Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza.”
Köszönöm szépen. (Taps.)
