PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Netpolgárok! Tisztelt - a felszólalást a web2 technikával a www.parlament.hu-n és a www.pettkoandras.hu-n követő - több tízezer, több százezer Választópolgár, Polgár! Ennek az országgyűlési ciklusnak az utolsó napirend utáni bejelentkezése nem szólhat másról, mint az információs társadalom megerősítéséről. A következő négy év egyik legfontosabb témája ez lesz. Ezt már ma is érzékeljük és tudjuk is.
Ha valaki megnézi a választásokon induló pártok programjait, mégis azt látja, hogy az egyik induló sem mond eleget erről a területről. Többnyire hiányzik a brosúrákból az informatikai jövőkép. Többnyire hiányoznak a brosúrákból az informatikai gondolatok. Pedig de sokszor elhangzott itt is, hogy aki kimarad, az lemarad. Vagy így is fogalmazhatunk sokan: aki ma nem netre kész, az nem menetre kész. Ezek nem üres szólamok, hanem napi tények, a hús-vér valóság egyszerű tapasztalásai.
Alapkérdésekről sokat vitatkoztunk itt az ülésteremben is. Csak néhányat említenék: miképpen tehetjük olcsóbbá, hatékonyabbá az államot? Az állam miképp tud olcsóbban, hatékonyabban működni az informatika segítségével? Vagy hogyan tudjuk bekapcsolni az elmaradott térségeket az ország gazdasági vérkeringésébe a hálózati technikák kiépítésével, a netszolgáltatások bővítésével? A XXI. század informatikai lehetőségei rendelkezésre állnak, de épít-e eléggé a politika erre a hatalmas technikai és társadalmi potenciálra?
Azt kell mondanom, nem sokat léptünk előre, annak ellenére, hogy az elmúlt négy évben rengeteg dolgot próbáltunk megtenni. Infopolitikusként bízom benne, hogy a kampány során a pártok érvényes választ adnak minél több informatikai felvetésre.
Magam csak azt kérdezem - és egyidejűleg közvetítem most a web útján is -, hogy képes lesz-e a politika humanizálni a hálózatot, azaz a képviselők megértik-e majd, hogy nemcsak a technikai fejlesztések a fontosak, hanem a tartalomra és az oktatásra is koncentrálni kell. Néha azt érzem, hogy csak a csőfektetés a fontos, az informatikai közmű, de hogy azokon a csöveken mi fog menni, vagy mi történik, már nem volt annyira érdekes, pedig a tartalom a lényeges. Nekünk a tartalomfejlesztésben és az oktatásban, legfőképpen a felnőttoktatásban lenne a legtöbb tennivalónk. A tudás logisztikája csak az elméleti folyóiratok lapjaira, jobb esetben szakmai tanácskozások fórumaira szorult.
(21.20)
Én rendszeres látogatója voltam a konferenciáknak, és mondhatom: lenne gondolat, ötlet, kreativitás a tanuló és értékelvű társadalmi megújulás informatikai támogatására. De sajnos - ezt tapasztalom - a döntéshozók csak a notebookjaiknak a fedelét nyitják fel, a füleik zárva maradnak, ha a tartalomról van szó.
Csak egy példa erre: a digitális átállásról oly sokat beszéltünk, vitáztunk, sok stratégia is született, de igazából semmi sem történt. Pedig az EU-előírások szerint jövőre már le is kellene kapcsolni a földfelszíni műsorszórást, átadva a helyet a nagy tartalmi választékot lehetővé tevő digitális televíziózásnak. Már a következő kormányra és a parlamentre és az eddig is kiválóan dolgozó civil szervezetekre vár a további tennivalók meghatározása. Nehéz meghatározni, hol tartunk, de az biztos, hogy nagy lemaradásban vagyunk.
A sokat ígérő technikára hiába vártunk tehát, de nem ezt siratom, a baj az, hogy elestünk egy médiademokratizálási lehetőségtől, pedig erre nagy szükség lenne, hiszen éppen a kampányban látjuk, hogy sokan szeretnének szólni, értelmeset, használhatót, ha lenne rá mód. De nem tudtunk élni a lehetőséggel, egyelőre a digitális adástovábbítás az elveszett informatikai esélyek kategóriájába tartozik. De sok más példát is hozhatnék az információs társadalom további tennivalóira, idő hiányában ettől most eltekintek.
Akármilyen gyorsan futnak a másodpercek a kijelzőn, azt gondolom, a felszólalásom végén mégis eleget kell tegyek egy kötelességemnek. A köszönetnyilvánításról van szó. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt négy évben segítette a munkámat a netrekészség megteremtésében, a netpolgárok megszólításában. Nem sorolok fel mindenkit, hosszú lenne a lista. Egy nevet azért mégis megemlítenék, Sípos Nikolettáét, aki a legközvetlenebb munkatársamként sokat tett a digitális szakadék csökkentéséért, a web2 elterjedéséért.
Felszólalásom végén nem kapcsolom ki a számítógépemet, nem kapcsolom ki jelképesen sem, a sok nevet, a projektet nem törlöm le, hiszen bízom abban, hogy nem dolgoztunk hiába, a megkezdett munka folytatódik, a következő évek pedig meghozzák majd az informatikai kultúra tartalmi bővülését is.
Erre hívtam fel most is a figyelmet, és ezt tettem az elmúlt nyolc év alatt is, és ezt fogom tenni néhány perc múlva, amikor a parlament külső helyiségéből egy élő, internetes bejelentkezést fogok megtenni.
Most befejezem azzal, ahogy kezdeni szoktam: Tisztelt Netpolgárok! És hozzáteszem most: Tisztelt Netrekészek! Hajrá, internet, hajrá, Magyarország! (Taps.)
