DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Eljutottunk egy olyan javaslathoz, amelyet, mint ahogy már ismertette itt korábban Vas Imre képviselőtársunk, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság ülésén mindenki támogatott; ez is nagyon ritka, és ez is nagyon jó dolog, hogy ide jutottunk.
De honnan is indult ki ez a probléma? Mert ez egy nagyon nagy társadalmi probléma. Hallottunk a szocialista frakciótól teóriákat arra vonatkozóan, hogy miért rossz most a devizahitelesek helyzete. Egyet azonban látni kell: nem a jelenlegi meg az elmúlt egy-két hónap politikája hozta azt, ahova ezek a devizahitelesek kerültek, ebbe a gazdasági állapotba, hanem a hosszú-hosszú évek azon felelőtlen banki hitelpolitikája, amelybe sajnos a magyar állam semmilyen formában, illetve a magyar kormányok vagy a magukat magyarnak nevező kormányok semmilyen formában nem avatkoztak be, holott talán azért kötelességük lett volna minden szempontból.
Azt, hogy ennek mi volt az oka, ma már teljesen felesleges nézni és vizsgálni, de azt azért látnunk kell, hogy az a liberális gazdaságpolitika, amelyet folytatott nyolc éven keresztül a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormány, ide vezette az országot, és az a politika, amivel talán nem akarták a külföldi bankok extraprofitérdekeit sérteni az akkori kormányok, hogy beavatkoztak volna azokba a parttalan hitelkihelyezésekbe bármilyen formában; akár egy felvilágosító program formájában, amivel felvilágosították volna a lakosságot, hogy ennek milyen veszélyei vannak. Nyilván ez vezetett oda, hogy az emberekben kialakult egy olyan álláspont, hogy előre elköltöm a pénzt, amit még meg sem kerestem, ami sajnos ma üt vissza.
Ma került abba a nehéz helyzetbe - és tényleg nem könnyű helyzetben van a kormány -, hogy hogyan kell segíteni azokon, akik hihetetlen nagy bajba kerültek, hiszen ahogy elhangzott, egyik képviselőtársam elmondta, hogy ezeknek az embereknek, ezeknek a családoknak az életük legnagyobb problémája az, hogy fedél nélkülivé válhatnak, és adott esetben sajnos azt látjuk, hogy kisgyerekekkel, idős nagyszülőkkel egyetemben kerülhetnek ki az utcára az emberek.
Ha végigsétálunk éjszaka Budapest belvárosának utcáin vagy a Nagykörúton, akkor egyszerűen döbbenetes, amit az ember látni fog, hogy hány ember él fedél nélkül, és milyen körülmények között élnek emberek. És azt senki, egyikünk sem szeretné, hogy családok, minél több család akár önhibáján kívül is ebbe a helyzetbe kerüljön.
(Göndör István elfoglalja jegyzői helyét.)
Tarnai Richárd képviselőtársam elmondogatta, hogy a kormány hárompontos akciótervet készített elő, illetve hajtott végre az elmúlt időszakban, amelynek lépéseit felsorolta, hogy az első lépés a moratórium meghosszabbítása volt, ami tűzoltó jellegű ténykedés volt a kormány részéről. Ez valóban megtörtént, és valóban a tűzoltó jellegére utal, hogy rossz volt sajnos ez a rendelkezés. A jó szándékot nem szabad elvitatni, hiszen nyilván az volt mögötte, azonban ez a kormányrendelet nem terjed ki az esetek nagy többségére, ugyanis ez a kormánydöntés csak azokra vonatkozott, akiket bírósági végrehajtási eljáráson kívül kellett kiköltöztetni a házukból; és nem vonatkozott azokra, akiket a bírósági végrehajtási eljárás keretein belül tesznek ki az utcára, lakoltatnak ki, ez pedig az esetek legalább 90 százaléka. Ezekre tehát nem terjedt ki. És sajnos így jutottunk el oda, hogy körülbelül egy hónappal ezelőtt a Jobbik Magyarországért Mozgalomnak szinte a teljes frakciója kivonult egy budatétényi, budafoki kilakoltatásra, ahol bizony azzal kellett szembesülnünk, hogy egy négygyermekes családot, ahol idős nagyszülő is volt - együtt élt velük -, ilyen családot pakoltak ki az utcára reggeltől estig tartó folyamatban.
Én, mint aki jelen voltam ezen az eseményen, megmondom őszintén, hogy hihetetlenül szíven ütött az - és azt hiszem, ez mindannyiunk lelkébe mar -, hogy ha belegondolunk abba, amikor beléptem a gyermekszobába, három kiságy volt abban a szobában, három kis rácsos ágy, tehát három kisgyermeknek volt az otthona ez a szoba. Megtudtam, hogy közöttük ikrek is vannak: két hároméves, illetve egy két év alatti. Ilyen gyerekeknek kellett kiköltözni, és a szülők nem tudták megmondani délben, hogy hol hajtják álomra a fejüket aznap este. És bizony a törvény teljes szigorával lépett fel a hatóság, a bírósági végrehajtó. Hatvan kommandós és még azonkívül nem tudom, hány tucat rendőr támogatásával tették ki ezt a családot az utcára. Ez is bizonyította azt, hogy sajnos az a moratóriumrendelet, amelyet a kormány sebtében, tűzoltó jelleggel meghozott, nem jó, hiszen nem vonatkozik ezekre az emberekre.
A második lépés, amit hallottunk Tarnai Richárdtól, illetve amit a kormány valóban megtett, hogy július elején vagy elsején került bevezetésre, ez a devizaalapú hitelek felfüggesztése volt. Ezen is el lehet vitatkozni gazdasági szempontból, mert ez a lépés is tűzoltó jellegű, hiszen nem biztos, hogy gazdaságilag jó lépés volt a kormányzat részéről. Hiszen ezzel egy kalap alá vonta azokat az embereket, akik felelősen gondolkodva döntöttek arról, hogy devizaalapú hitelt akarnak fölvenni, és egy kalap alá vonta azokat az embereket, akik teljesen felelőtlenül - bedőlve a bankok ígérgetéseinek, a reklámszövegeknek - vették fel a hiteleket, akiknél valóban veszélyes, hogy egy devizaárfolyam-változás esetén nem fogják tudni visszafizetni a hitelüket. Míg azok esetében, akik figyelemmel vannak a család hosszú távú teljesítőképességére, vennének fel hitelt, azoknak úgy tűnik, hogy még jelen pillanatban is a devizaalapú hitel gazdaságilag kedvezőbb lenne, és ezzel egy bizonyos réteget a kormányintézkedés álláspontom szerint gazdaságilag sokkal kedvezőtlenebb helyzetbe hoz.
(20.40)
És sajnos itt a felelőtlen emberekhez akarják a jogszabályokat igazítani, tehát ezt sem tartom egy jó lépésnek.
A harmadik lépés viszont már egy jó lépés lehet, reméljük, azzá is válik, és ezzel már nem lesznek problémák. Ennek a törvénynek a megalkotása a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény módosítása. Tulajdonképpen amikor arról beszéltünk, hogy az első lépésben ezt a tűzoltó lépést meg kellett tenni, akkor már erre lett volna szükség, és akkor Tauzin Krisztina és mások esetében, akiknek az elmúlt egy hónapban vagy hat hétben kellett kikerülniük az utcára kisgyerekekkel, szülőkkel, nagyszülőkkel egyetemben, azoknál talán meg lehetett volna akadályozni, hogy kikerüljenek.
Amit a törvénymódosításban az előterjesztő megfogalmaz, ez alapvetően jó. Ha elemezzük a törvény szövegét, akkor látjuk azt, hogy egy moratóriumot ad, amely viszont senkinek nem fogja megoldani a helyzetét, de jelen pillanatban arra jó, hogy addig egy átmeneti állapot alakul ki, amíg ezek a családok talán magukhoz tudnának térni. Azt kizártnak tartom, hogy a jelenleg bajban lévő családok akár 10 százaléka is kormányzati segítség nélkül képes lenne arra, hogy 2011. március 1-jéig rendezze a pénzügyeit, újra hitelképessé váljon, és tudja fizetni azokat a részleteket, amelyeket eddig nem tudott, hiszen nyilván van egy réteg, amelyik pont most fog állást találni, és jó állása lesz, ez 5-10 százalék esetében elképzelhető, de a 90 százaléknak a helyzetét nem fogja megoldani.
Azt azonban nagyon jól teszi a törvényalkotó, hogy kiveszi a közös tulajdon megszüntetése iránti ügyeket, hiszen ennek a törvénymódosításnak nyilván nem az a célja, hogy ezeket is olyan kedvezőbb helyzetbe hozza, akiknél a közös tulajdon megszüntetése van, tehát nagyon helyes, hogy ezt kiveszi a körből. Bent hagyja azonban, és visszahivatkozik a törvény a bírósági végrehajtásról szóló törvény 182/A. §-ára is, amely nagyon helyes, hiszen ez a jogszabály felsorolja, hogy magánszemély esetében kell ezt a törvényt alkalmazni, hiszen annak nagyon nem lenne jó hatása, ha ezt a kedvezményt valóban jogi személyekkel szemben is alkalmaznák, tehát nagyon helyesen csak a magánszemélyekre vonatkozik. Illetve nagyon helyes az, hogy a 182/A. §-ra visszahivatkozva, ahogyan Rétvári Bence államtitkár úr is elmondta, ez a szabály, ez a jogszabályi könnyebbítés nem vonatkozik az önkényes lakásfoglalókra, és nagyon helyes, hogy ők is kikerülnek ebből a körből, hiszen náluk semmilyen kedvezményt nem célszerű és nem is szabad semmi esetben sem adni. Az is nagyon helyes, hogy ebben a törvényhelyben hivatkozás van arra, hogy akik nem működtek megfelelően együtt a hatóságokkal, és velük szemben rendbírság kiszabására került sor, azokat is kiveszik ezeknek a kedvezményezetteknek a köréből, tehát ez nagyon helyes.
Egyetlenegy dolog, ami számomra elgondolkodtató, ez pedig a 182/A. § (3) bekezdése, és ezen belül is a b) pontja, amely kimondja, hogy a bíróság a kiürítés foganatosítására utasítja a végrehajtót, ha a végrehajtást kérő a halasztás időtartamára a kötelezett elhelyezéséről gondoskodik. Ebben az olvasatban most tehát úgy tűnik, hogy abban az esetben, aki kéri a végrehajtást - csúnya szóval kifejezve úgymond megrendeli a végrehajtást -, és azt mondja, hogy ő el fogja helyezni ezt a családot, akkor ebben az esetben a végrehajtást foganatosítani kell, őket akkor ki kell tenni, de nem az utcára, hanem ebbe a másik ingatlanba, ahol gondoskodik az elhelyezéséről.
Bizonyos jogvitát váltott ki, hogy ez megfelelő lesz-e annak a családnak az elhelyezésére, illetve nem tudhatjuk azt, hogy kibérel egy olyan ingatlant, amelynek előre kifizeti az egyhavi bérleti díját, mondjuk, december 1-jén, december 31-éig bent marad a család, azután december 31-én a főbérlő fogja őket az utcára kirakni, azzal, hogy a másik fél, a végrehajtást kérő nem fizette ki előre, mondjuk, négy hónap időtartamra, március 1-jéig a teljes bérleti díjat, ezért nem lesz megoldva. Viszont akkor ők már birtokon kívül vannak, a lakásukból tehát ki vannak rakva, a végrehajtást velük szemben foganatosították. Így tulajdonképpen egyhavi bérleti díjjal a végrehajtást kérő mentesülhet a kötelezettségek alól, illetve kikerülve a törvényt, a végrehajtást foganatosítani tudja. Itt tehát nem érzem biztosítva a megfelelő garanciát, a megfelelő védelmet a bent lakó tulajdonosok esetében, tehát ebben a részben egy picit gyengének érzem a jogszabályt. Egyébként pedig jó a törvény, ezért is döntöttünk úgy az alkotmányügyi bizottságban, hogy támogatjuk, illetve a frakció is támogatja ezt a fajta törvénymódosítást.
Két dolog nagyon fontos. Egyrészt hallottam már a korábbi felszólalótól is, aki elmondta azt, hogy a visszaélés lehetőségét ki kell kerülni, ne adjunk táptalajt arra, hogy parttalanul visszaéljenek az adósok azzal, hogy tudják, most, március 31-éig háromnegyed év áll rendelkezésükre arra, hogy ne költözzenek ki az ingatlanokból, nem fogják őket kirakni, tehát ez ne legyen ok arra, hogy ezzel visszaéljenek. Tehát mindenképpen arra kell ösztönözni, hogy akik fizetőképesek, azok továbbra is fizessék annak rendje, módja szerint az eddigi adósságukat, ne pedig arra spendírozzanak, hogy a kormány majd segít nekik.
Ami a legfontosabb, az, hogy milyen kormányzati segítséget és kormányzati programot fog kidolgozni a Fidesz-KDNP arra vonatkozóan, hogy hogyan fogja őket megsegíteni március 1-je után, amellett, hogy - egy fél gondolattal jegyzem meg - a március 1-je talán egy picit korai, hiszen akkor még meteorológiailag is tél van, mert március 23-án kezdődik a tavasz, tehát célszerű lenne legalább március 31-ére kitolni ezt az időpontot. Az igazi probléma az, hogy milyen rendszert fog majd kidolgozni a kormány, mennyire fog beválni ez az eszközkezelő társaság, és mennyire fogja tudni megsegíteni az embereket. Tehát az igazi nagy kérdés ez lesz, hogy tud-e ebben megfelelő segítséget nyújtani. Reméljük, hogy ebben a nemzeti eszközkezelő társaságban, amely majd ősszel kialakításra és felállításra fog kerülni, tényleg segítő szándék lesz, nem pedig akár egy olyan tőke fog emögé kerülni, amelyik ebből még majd további extraprofitot akar szerezni a szegény kilakoltatottak vagy jövendőbeli kilakoltatottak kárán.
Összességében örülünk ennek a törvényjavaslatnak. Picit hamarabb kellett volna idehozni, bírálatként csak ennyit, és a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
