DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Türelmesen vártam a soromra, de valóban igen terjedelmes és sok érvet hallottunk az üggyel kapcsolatban. Én már igazából az alkotmányügyi bizottsági kisebbségi vélemény keretében elmondtam a lényegét, sőt a legfrappánsabbja talán az a vélemény volt, amely szerint valóban egyszerűen alkalmatlan ez az eszköz. Ezt kellene tudomásul venni, és tényleg elgondolkodni ezeken az érveken, hogy milyen célt szolgál az, tehát eredményességi oldalról vizsgáljuk meg. Egyébként a demokratikus jogállamokban a jogkorlátozás tesztje, az alapjogi teszt, amit a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság meghúz, az három dolog. Törvényes célt szolgál-e? Demokratikus társadalomban szükségleteket, tehát nyomós társadalmi szükségletet elégít-e ki? Harmadrészben pedig: arányos-e vagy sem? És ennek az arányosságnak egy másik kritériuma, hogy alkalmas-e.
Tehát azt, amitől végül is mindannyian szeretnénk megóvni a rendvédelmi szerveket, jelesül, hogy pártpolitikai befolyástól megrészegülve például 2006 őszén lődözzék ki az embereket szemét, azt nem szolgálja ez az előterjesztés; azon nemes egyszerűségnél fogva, hogy ez egy post festa helyzetet szabályoz csak. Tehát nem arról szól, hogy hogyan kellene viselkednie a rendvédelmi dolgozónak, amikor állományban van, egyébként csak halkan teszem hozzá, az 1996. évi, a fegyveres rendvédelmi szervek hivatásos állományú szervekhez tartozó személyekről szóló jogszabály nagyon határozottan és részletesen szabályozza azt, hogy egy jelenleg állományban levő rendőr, vámos vagy éppenséggel, mondjuk, egy tűzoltó gyakorlatilag milyen módon kell viszonyuljon a politikához, milyen távolságot kell tartson, mennyire kell valóban pártpolitikától mentesen kifejteni a tevékenységét.
De ez a szabályozás csak arra szolgál, hogy ha már megszűnt a jogviszony, akkor a jogviszony megszűnését követő három évig nem vehet részt a közügyek intézésében a passzív választójogát gyakorolva az adott személy. De ezzel - kérdezem - elérjük azt a célt, hogy az aktív állományának időszaka alatt pártpolitikától mentesen folytassa tevékenységét? Semmilyen célt nem érünk el.
Úgyhogy, ha arról az oldalról nézzük, hogy kivisz információkat, ezt tudtam volna elfogadni logikailag érvelésként, de nem láttam leírva ezt. Látom, Kocsis Máté bólogat, hogy valami hasonló érvet sikerült találni, csak nem tudom, miért nem írták le ezt az indokolásban. Erre sem alkalmas. A szolgálati és államtitokra vonatkozó szabályok kőkeményen fennállnak akkor is, ha az a katona, amikor leszerel, elhagyja a laktanya épületét, vagy elhagyja a rendőrség épületét, és onnantól kezdve őt köti fővesztés terhe, illetve a vonatkozó büntetőjogi jogszabályok terhe mellett igenis nem árulhatja azokat a titkokat, amelyeket egyébként úgymond megszerzett.
Itt csak halkan jegyzem meg vagy teszem fel magunknak, hogy remélem, hogy ez a bizonyos jogalkotási sorozat, amely valóban ebben az alkotmányozási inflációban kezd most már egyre inkább túldagadni, remélem, hogy nem fogunk szembetalálkozni nemsokára a lex Lázár törvénykoncepcióval, amely a választások véghajrájában keringett a különböző honlapokon. Nyugtassanak meg, kormánypárti képviselőtársaim, hogy nem fogunk egy olyan Btk.-módosítással találkozni jövő hét pénteken, mondjuk, vagy e hét pénteken, amely szerint a harcászati ismeretek birtoklása is vétséget fog jelenteni. És akkor nem tudom, mi lesz szegény Zakó László képviselőtársammal meg velem mint volt katonával, meg sok más katonával, akik nagyon jól tudjuk, hogy milyen harcászati eljárásokban kell az ellenséget megsemmisíteni, mert erre képeztek ki minket, csak éppenséggel ez már egy vétséget fog megvalósítani ezek szerint.
Tehát meg kell állni ezen az úton, és ez valóban egy totális tévút. Egyébként a Rekvényi-ügyből, amit Schiffer András képviselőtársam hivatkozott, abszolút mértékben levezethető, hogy ez a fajta nyomós társadalmi szükséglet a kilencvenes évek közepén a meg nem tisztított rendőrség, pártállami befolyású rendőrség tekintetében igenis indokolt volt. Azért mondjuk el, hogy például a honvédség tekintetében 1960-ban tulajdonképpen az MSZMP Politikai Bizottságának irányítása alá helyezték gyakorlatilag az akkori Néphadsereg irányítását, tehát valóban teljes mértékben kézi vezérléssel működött mind a honvédség, mind pedig a rendőrség. Táblacsere történt, hogy idézzem Lázár Jánost. Persze hozzá kellene tenni, hogy vajon ez miért történt így, miért fuserálódott el ez a rendszerváltás, az elvtársak miért maradtak a helyükön, és miért történhetett meg az, hogy gazdasági befolyási övezetekbe tudtak kerülni, utána lényegében a multinacionális tőkével összejátszva lényegében az állam vagyonát jelentős mértékben elvonták, és utána reprodukálva magukat már politikai erőként tudtak megint ránk köszönni- mint egy idézőjelesen szebb jövő.
Ez valóban egy nagyon gyászos dolog, de ez a jelenlegi alkotmánymódosítás teljesen alkalmatlan arra a célra, amire szánják. Csupán annak tökéletes demonstrációja, hogy lényegében le akar számolni, és sajnos mondjuk ki: ez egy leszámolási kísérlet az egyik legkiválóbb magyar rendőr szakszervezettel, a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezettel. Én ezt gyakorlatilag ennek tekintem, de nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel, hanem Szima Judit, a Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet főtitkára, sokat támadott főtitkára is ezen a véleményen van, és én most engedelmükkel röviden idéznék néhány fontos gondolatot a tőle hozzám intézett levélből, amelyből, azt gondolom, egyértelműen levezethető, hogy itt miről van szó.
Nemrégiben egy újsághír volt, hogy rendőr szakszervezetek képviselői találkoztak nemrégiben, köztük van egy RKDSZ nevű szakszervezet, amely nem kizárható módon, akkor inkább így adom tovább az információt, Lázár János személyes ügyeként jött létre azzal a nem titkolt céllal, hogy a veszélyesen dagadozó és veszélyesen népszerű Tettrekész Magyar Rendőr Szakszervezet befolyását megpróbálja visszaszorítani.
Ezen a júniusi egyeztetésen nem kevesebbet kezdeményezett az RKDSZ képviselője, mint hogy a TMRSZ-t zárják ki ebből az egész egyeztetési folyamatból, merthogy elviselhetetlen módon járnak el, és különben is eljárások tömegei folynak Szima Judit ellen.
(18.00)
Csak azért halkan hadd kérdezzem már meg, nem is halkan, inkább erőteljesebben: koncepciós eljárásokat indítottak Szima Judittal szemben azért, mert ő bírálta a politikai befolyásoltság alatt eljáró rendőri vezetők bűneit, és napirendre hozta ezeket folyamatosan, és ezért ítélték el első fokon, lefokozták, 150 ezer forint pénzbüntetésre ítélték, nem utolsósorban engem mint védőjét a legutóbbi botrányos tárgyaláson 100 ezer forint rendbírsággal sújtottak, immáron jogerősen, a jogállam legnagyobb dicsőségére. Tehát jelenleg egy ilyen helyzetben vagyunk.
Úgyhogy azt gondolom, Szima Judit nagyon jogosult azt mondani, hogy a következő gondolatai vannak. A Magyar Köztársaság rendszerváltását követő 20. évben, amikor az MSZP megkezdte a gondolatrendőrség kiépítését, mindenkit örömmel és bizakodással töltött el, hogy a választópolgárok akaratából új kormány alakult, amely kétharmados többségének birtokában nyugodt, de egyben felelősségteljes körülmények között kezdhette el a kormányzást. Az Országgyűlés legnagyobb frakciójának vezetését a Fidesz legfőbb vezetése üstökösként emelkedő politikusára, Lázár Jánosra bízta. Arra a Lázár Jánosra, akit sokan a belügyminiszteri bársonyszék legfőbb várományosának tartottak, de aki lemaradt erről a megtisztelő megbízatásról.
Itt szakítom meg egy pillanatra az indokolást vagy az ismertetést. Azért mondjuk ki határozottan és egyértelműen - és csatlakozom Hegedűs Tamás képviselőtársamhoz, aki ösztönösen jól rátapintott a lényegre -: nem a szabályozással van itt a probléma. Az alkotmány jelenlegi szövege és a jelenlegi Hszt. tökéletesen biztosítja a pártpolitikailag mentes működését a rendvédelmi szervezeteknek.
Itt a végrehajtással volt probléma, azzal, hogy pártpolitikai irányítás alá vetették a rendőrséget azért, hogy a gyurcsányi hazugság ellen tiltakozó emberek lényegében felkelését leverjék. Erről van szó röviden és velősen. De szerencsére nem sikerült, mert végül is a forradalom csak győzött, bár a forradalmárok közül néhányan még mindig börtönben vannak, Budaházy György és három társa, mert egyébként a Hunnia csoport két tagját nemrégiben házi őrizetből visszaszállították előzetesbe, a demokratikus jogállam tomboló szabad napjai közepette, ami egyszerűen elképesztő. Ezt Torkos Matild a Magyar Nemzetben is megírta egyik cikkében, pont a kifüggesztéssel kapcsolatos cikkében, a bizonyos nyilatkozattal, a nemzeti egyetértési nyilatkozattal kapcsolatos cikkében, amelyet el is marasztal. Azt mondja, hogy kérem, valóban milyen furcsa forradalom az, ahol egyetlenegy ember, vagy néhány ember, akik valóban forradalmat akartak, tényleg rácsok mögött vannak.
De visszatérve erre a gondolatkörre, igenis ez egy vezetési feladat, és azért ragadtam itt le, mert Lázár János lehetett volna egy alkalmas belügyminisztere annak az országnak, amelyben valóban jól lehetett volna bemutatni azt, hogy végre civil kontroll alá kerül a rendőrség, és adott esetben ő tényleg megállíthatná azt a folyamatot, ami például a múlt hét előtti hét vasárnapján oda torkollott, hogy lényegében a gyurcsányi rendőrség logikáját követve vagy azon reflexektől vezérelve egy békés, bejelentett tüntetés tagjai közé berontott 40-50 felfegyverzett rendőr, lefújt mindenkit, aki az útjába akadt, félrelökték az embereket, és erőszakkal előállítottak olyan embereket, akik nem követtek el semmit, majd félrelökték Pörzse Sándor képviselőtársamat is, aki pedig képviselői minőségét igazolta.
Tehát igenis egy erőskezű, tisztességes, felkészült miniszteri vezető gyakorlatilag képes lenne megtisztítani; uraim, hölgyeim, meg kell tisztítani ezeket a rendvédelmi szerveket azoktól az elemektől, akik ilyen módon működtették, akik kiszolgálói voltak a politikai akaratnak. Ennyi a csoda, semmi több. Nem hiszem, hogy én kellettem most hozzá, hogy ezt elmondjam, hogy önök rájöjjenek, ez a megoldás. Egy nagyon kemény tisztogatás kell, és ha ezt nem hajtják végre, akkor a világ legszebb alkotmánymódosításai születnek, hogy mi lesz majd három év múlva…
Egyébként hangsúlyozom, Répássy államtitkár úr ma az alkotmányügyi bizottsági ülésen határozottan megnyugtatott - bár ebben az alkotmány-előterjesztés szövege is megerősít -, hogy ez egy nem visszaható hatályú szabályozás. Tehát minden félreértést elkerülve, ez arra vonatkozhat legrosszabb esetben is - ha egyáltalán elfogadják, de nagyon remélem, hogy nem -, hogy ha valakinek megszűnik a hatálybalépést követően a jogviszonya, akkortól számítva indulhat el a három év, és nem a tegnap leszerelt honvédtiszt vagy rendőrtiszt esetére fog ez vonatkozni. Tehát rossz hírem van: adott esetben, ha olyan potenciális gárdistajelölt rendőrökre szabták volna ezt a jogszabályt, akik úgymond most ezáltal elesnek a lehetőségtől, hogy országgyűlési képviselők vagy helyi önkormányzati képviselők legyenek, nem sikerül ez, mert amíg hatályba lép a jogszabály, ők villámgyorsan ki tudnak lépni az állományból, és immáron rájuk nem fog vonatkozni ez a jogszabályi tilalom. De még ezt a célt sem, tehát még a politikai célt sem szolgálja a jogszabály, nemhogy az alkotmányosan egyébként nem létező célt.
Szima Judit azzal folytatja, hogy de Lázár Jánost keményebb fából faragták, mintsem hogy beletörődjön ebbe a ténybe, és bizony, még a rendészeti bizottság vezetését is átengedte, frakcióvezető lett, és mindig is tanújelét adta, hogy szívügyének tekinti a magyar rendészet és a rendészeti munkavállalók helyzetét. Most azonban, mintha megfeledkezett volna minden eddigi óvatosságáról, és személyesen adta a nevét egy olyan alkotmánymódosításhoz, amely akár politikai selyemzsinórt is tartogathat számára - mondja Szima Judit velem együtt.
Tovább folytatja a sort, és elmondja azt, hogy bizony, 200 ezer magyar választópolgárt érinthet ez az alkotmánymódosítás, ha elfogadják. Tehát itt egy nagyon széles körről van szó, rendőrökről, tűzoltókról, vámosokról, katonákról és ezen hivatásos állományt betöltő nyugállományú személyekről van szó. Ez egy megalázó és méltatlan helyzet számukra, és komolyan felmerül a kérdés - mondja Szima Judit -, hogy bizony ez most adott esetben egy egyéni ambíció vagy egy szakszervezeti konkurenciaharc egy része, vagy pedig a Fidesz legbelső vezetésének tudtával előkészített, kvázi lakmuszpapírszerű lépés, mint ahogy Lamperth Mónika utalt erre. És ő is egyetért abban velünk, hogy az állampolgárok választhatósághoz való joga olyan alapvető demokratikus alkotmányos alapjog, amelynek korlátozása csak akkor helyénvaló, ha az adott személy a közügyekben való érdemtelenségről tesz tanúbizonyságot, és ezt jogerős bírói ítélet megállapítja. Tehát itt visszautalunk arra, hogy itt bizony a közügyektől való eltiltás esetköre vagy pedig adott esetben valamiféle fegyelmi, katonai fegyelmi, rendvédelmi fegyelmi cselekedet lehet az, amivel bizonyítja, hogy méltatlan arra, hogy részt vegyen a közügyekben.
Megkérdezem én: mi van például azzal a cigány emberrel, aki bekerül a honvédségbe hivatásos állományú katonaként? Vonzó pályának tartja, találkozik sok érdekes dologgal, közügyekkel, közélettel, hiszen közjogot és alkotmányjogot is tanulnak, meg egy olvasó-hallgató ember, aki hazamegy, tévét néz s a többi, tehát gondolkodó ember. Mi van, ha ő azt mondja, hogy szeretne a cigány kisebbségi önkormányzat keretén belül egy megtisztulást létrehozni? A régóta várt megtisztulást, hiszen a cigány kisebbségi önkormányzatok jelenleg teljesen alkalmatlanok a feladatuk ellátására, ezt még az érintett cigányok is jórészt elismerik. Mi van vele akkor? Három évig ő sem vehet részt a saját identitásmegválasztása keretén belül a saját közössége kulturális autonómiája ügyeinek intézésében? Teljesen abszurd ez a szabály.
Megkérdezem én például: ha eltiltjuk a jelöltségtől, akkor miért nem tiltjuk el a miniszterségtől adott esetben azokat az embereket, akik ilyen leszerelt pozícióból fenyegetnék a pártpolitikailag semleges működést? Miniszterként vagy bármilyen állami vezetőként - úgy tudom, van előterjesztés ebbe az irányba.
Nem győzött meg minket - nincs itt most - Réthelyi (sic!) államtitkár úr. Megkérdeztem volna tőle, hogy még egyszer mondja már el pontosan azt a friss strasbourgi esetet, amely egyértelműsítette volna azt, hogy miért lenne jogszerű ez a tilalom. Ez igenis az emberi jogi konvenció 10., 11. és 14. cikkébe ütköző szabályozást jelent, sőt mi több, kifejezetten a kiegészítő jegyzőkönyv 3. cikkében a szabad választásokkal kapcsolatos, strasbourgi bíróság által betartatott egyezmény szabályait is számon kéri, és ez bizony ebben az esetben nem felel meg ennek a mércének. De el is mondta volna nekünk Répássy államtitkár úr a bizottsági ülésen, ha lett volna ilyen nemzetközi példa, de nincs ilyen példa. Ebből fakadóan ez az előterjesztés nem állhatja meg a helyét. Ezért a legjobb, amit lehet tenni, valóban annak visszavonása.
Én egy rövid felszólalásra még fogok majd lehetőséget kérni, mert még egy gondolatkört nem tudtam elmondani. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
