KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY
KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Először is elnézést kell kérnem, hogy nem tudtam a vitát végighallgatni, mert sajnos egy jóval korábban leegyeztetett, nagyon fontos programom volt, akkor még nem tudtam, hogy ezen a napon is ülésezni fog az Országgyűlés.
Egy nagyon hányatott sorsú javaslat áll előttünk, hiszen ha jól emlékszem, június 11-én nyújtotta be a Háznak a két képviselőtársam ezt a törvénymódosító javaslatot, majd utána eléggé elfeledkeztünk róla. Nem tárgyaltuk a médiacsomag többi törvényével együtt, aztán később is tovább húzódott ennek a tárgyalása, aztán végül az előterjesztők azt javasolták, hogy a részletes vitát csak ősszel folytassuk le, és a módosító indítványok beadására később is legyen lehetőség.
A történetnek ez a második fele akár üdvözölhető is lenne, de én azt gondolom, hogy lehet, hogy az lett volna a legegyszerűbb, ha a képviselőtársak egyszerűen visszavonják ezt a javaslatot. Most tulajdonképpen már abban a szellemben szól hozzá mindenki, mintha már a részletes vitánál tartanánk, és tulajdonképpen eleve túllépünk azon, hogy van egy eredeti javaslat, azt is meg kéne tárgyalnunk, és nekem az az érzésem, hogy tulajdonképpen a javaslat megfogalmazói is nagyon szívesen eltekintenének az eredeti javaslattól, hiszen már ott vannak a Ház asztalán azok a fideszes, L. Simon László képviselőtársammal benyújtott módosító javaslatok, amelyek valóban alapvetően inkább javítják a törvényt vagy az eredeti helyzetet, de az eredeti helyzet elég tragikus, úgyhogy van mit javítani ezen.
Az általános szempontokról beszélnék, aztán tényleg néhány neuralgikus pontról részletesen. Azt gondolom, hogy amikor egy ilyen, kvázi médiaalkotmányt alkot a Ház, akkor nyilván annak kell lennie a fő szabálynak, hogy a véleménynyilvánítási, a szólás- és a sajtószabadság érvényesülését a lehető legkevésbé gátoljuk.
A dolog azért indult egy kicsit rosszul, mert eleve volt egy alkotmánymódosításról is szó, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága feledésre lett volna ítélve, aztán végül is szerencsére, részben, hogy az LMP-s módosítók hatására is ez visszakerült, és úgy értelmezzük, hogy a véleménynyilvánítás egy tágabb értelmű alkotmányos jog, mégis ezt a javaslatot meg az ezzel kapcsolatos társadalmi vitát alapvetően messze nem a szólásszabadság aurája veszi körül.
Anélkül, hogy indokolatlan riadalmakat keltenék, de azért alapvetően olyan típusú állami túlterjeszkedést vázol fel ez a javaslat, az eredeti javaslat különösen, ami egészen… - túl azon, hogy tulajdonképpen betarthatatlan, hiszen nem tudom, hogy lehetne például regisztrációs kötelezettséget elvárni, nem tudom, több százezer internetes oldalról, mi az a hatóság, ami ezt képes lesz egyáltalán regisztrálni, vagy összegyűjteni ezeket az adatokat és egyáltalán… (L. Simon László: Nincs ilyen benne.) Nincs ilyen, de az eredeti törvényben vannak olyan típusú megfogalmazások, amelyek értelmezési tartománya rendkívül tág. Ezeket bizony úgy is lehet értelmezni, hogy akár ez ilyen típusú regisztrációs kötelezettséget is jelent.
(11.30)
Összességében inkább olyan típusú módosításokat látunk, amelyeknek a végrehajtása ugyan nagyon nehézkesnek tűnik, gyakorlatilag lehetetlennek, de ha mégis megtennék, akkor az elég keményen csorbítaná a vélemény-, a szólás- és a sajtószabadsághoz fűződő alkotmányos jogainkat.
Egyfajta paranoiás társadalomképet vetít elő, ahol egy big brotherként az állam - az a bizonyos médiahatóság, aminek a felállításáról egyébként holnap szavazunk, nyilván ez a hatóság lesz az - olyan régiókba is terjeszkedik, ahova nem kellene. Szerencsére azok a társadalmi szervezeti vélemények, amelyek elhangzottak, láthatóan nem voltak teljesen eredménytelenek, és az eredeti javaslathoz képest nagyon sok fontos módosítás van most a Ház asztalán. Csak azt nem értem, hogy akkor mi szükség van az eredeti javaslatra, ha tulajdonképpen ezeket láthatóan senki nem gondolta különösebben komolyan.
A másik, szerintem alapelvnek kéne lenni egy ilyen médiaalkotmány megalkotásakor, hogy egy sokszínű médiaszolgáltató piacra tekintünk, egy olyan médiapiacra, amivel kapcsolatosan a sokat emlegetett versenyképesség is megállja a helyét, és egy olyan szabályozást alakítunk ki, ami nem üldözi el Magyarország területéről a műsorszolgáltatókat. Ez a folyamat, mármint a műsorszolgáltatók migrációjának a folyamata már elindult. Biztos vagyok benne, hogyha az eredeti javaslat elfogadásra került volna, akkor ez tömegessé vált volna, és ugyanott tartunk, ahol a part szakad, tehát ugyanezek a médiatartalmak létrejönnek, csak az ezzel kapcsolatos adóforintok nem a magyar államkasszát erősítették volna.
Én azt gondolom, hogy az a fajta sokszínű médianyilvánosság, ami mindannyiunknak a célja, elsősorban nem az egyes orgánumok vagy az egyes médiatartalmak belső pluralizmusának a kikényszerítésével működhet, tehát nem azzal fog Magyarországon a szólásszabadság kiteljesedni és egy sokszínű médiapiac kialakulni, hogy az egyes orgánumokat kötelezik bizonyos tartalmak megjelentetésére, hanem egy olyan médiaszabályozást alakítunk ki, amiben összességében érvényesül a vélemények sokszínűsége. Ehhez képest nem ezt látjuk. Tulajdonképpen a belső pluralizmus logikáját követik az eredeti javaslatok, és aztán ebből hátrál ki módosító javaslatokkal a fideszes többség.
Végül a harmadik az, hogy egy rendkívül differenciált szabályozás az, ami működőképes lehet, és ami azokat a célokat, amelyekben többé-kevésbé szerintem egyet tudunk érteni, tudják szolgálni. Ehhez képest ez a szabályozás egyáltalán nem differenciál. Itt megint a módosító javaslatokban van egy kis fölpuhulás az eredeti keménységhez képest, de tulajdonképpen egy egységes, egy platformsemleges szabályozást próbál kialakítani, és olyan rendkívül triviális szempontok vagy különbségtételek tűnnek el ebben a javaslatban, ami például a közszolgálati vagy nem közszolgálati médiumok között van, az online, a nyomtatott és az elektronikus médiumok között van, vagy például a kereskedelmi és a közösségi célú internetes tartalomszolgáltatók esetében fennáll.
Például a sokat emlegetett válaszadási joggal kapcsolatosan, ha belegondolunk, mondjuk, ez egészen másképpen jelenik meg egy online, egy nyomtatott vagy egy elektronikus médium esetében. Egy online tartalom, ahogy el is hangzott az egyik interjúban, Gergényi Gáborral, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének elnökével készült egyik interjúban; ő arra hívta fel a figyelmet, hogy kifejezetten az online tartományban a válaszadási kötelezettség még tulajdonképpen egy ingyenes tartalomgenerálási lehetőséget is nyújt, tehát őnekik ez egyáltalán nem jelentene problémát. Egészen más a helyzet, mondjuk, egy nyomtatott sajtónál, ahol egyszerűen a papír bizonyos terjedelmi korlátokat jelent, vagy egy elektronikus médiumnál, amelynél végképp nem tudom elképzelni, hogy ha egy televízió állít valami valótlant, akkor hogyan kell, mondjuk, képileg kiegyensúlyozottan az azzal kapcsolatos válaszadási jogot kiteljesíteni.
Vagy például a kereskedelmi és a közösségi tartalmak előállításánál nagyon különbözőféleképpen tud működni, mondjuk, a burkolt reklámmal kapcsolatos felvetés. Egy olyan közösségi portálon, ahol a fogyasztók véleményezik az egyes termékeket, ott a lesújtó vélemények rágalom kategóriába sorolhatóak, a dicsérő vélemények pedig burkolt reklámnak, pedig egyszerűen arról van szó, hogy egy közösségi portál tájékoztatást ad, vagy egy állampolgári közösséget hoz létre bizonyos szolgáltatások vagy termékek esetében.
Tehát az általános szempontok szempontjából én kevéssé vagyok boldog ezzel a javaslattal, és akkor még nagyon finoman fejeztem ki magam. Én azt gondolom, hogy nem tudjuk megspórolni azt a társadalmi vitát, ami most nyilván a nyári uborkaszezonban eléggé fékezett habzással fog lefolyni, de itt nagyon alapvetően újra kell gondolni ezt a törvényt. Lehet, hogy úgy fogunk járni majd a végső szavazásnál, mint az a bizonyos 1949-es alkotmány, hogy ha jól tudom, már csak az az egy mondat maradt belőle, hogy Magyarország fővárosa Budapest, tehát lehet, hogy ez a törvényjavaslat is a részletes vita során olyan módosítókat fog befogadni, hogy tulajdonképpen el fog tűnni az eredeti szöveg.
Tulajdonképpen minden, amit az ember elmond, annyira triviális kritikák, hogy az ember kicsit fájlalja is, hogy nem tud elég érdekes lenni, hiszen azok a vélemények, amik elhangoztak például a válaszadási joggal kapcsolatosan, eléggé kézenfekvő irányokat jelölnek ki. Megint nem tudok azzal megelégedni, hogy fideszes képviselőtársam egy jobbító szándékú és jobbító eredményű módosító javaslatot fogadott be, mert egyszerűen nem értem, hogy miért született meg az eredeti javaslat.
Az eredeti javaslat nagyon tág értelemben értelmezte volna ezt a válaszadási jogot, olyan terjedelemben és olyan témákkal kapcsolatosan is, amelyek szerintem nem indokolhatóak. Volt már egy kör ezzel kapcsolatosan itt a Házban, 2001-ben az Alkotmánybíróság kaszálta el azt a korábbi törvényjavaslatot, ami megpróbálta a helyreigazításokat új színben feltüntetni. Az alkotmánybírósági határozat kimondta, hogy a törvénytervezet nem teremtett arányosságot egyrészt az emberi méltóság és a jó hírnév alapvető jogának védelmére biztosított válaszadásról szóló szabály által elérhető eredmény, másrészt a sajtó- és a véleménynyilvánítás szabadsága alapvető jogának korlátozása által előidézett hátrány között. Tehát itt nyilván nem abszolút jogokról van szó, ezek a jogok, ha úgy tetszik, versenyeznek, és egy olyan finomszabályozásra van szükség, ami a jó hírnévhez való jogunkat is eredményezi. De az eredeti javaslat messze túlterjeszkedett ezen a tartományon, és ilyen szempontból nyilván masszívan alkotmányellenes. Nem hiszem, hogy az Alkotmánybíróság tudna másképpen dönteni az eredeti javaslatról, mint ahogy döntött 2001-ben.
Ha eljátszunk azzal a gondolattal, hogy egy lap azt írná valakiről, hogy az illető hülyeségeket beszél, akkor nyilván az illető az eredeti javaslat szerint ugyanolyan terjedelemben kifejthetné azt az álláspontját, hogy ő nem hülye. A példát azért hozom föl, mert az ATV reggeli Jam műsorában 2010. június 5-én Lázár János a válaszadási joggal kapcsolatos, eredetileg beterjesztett szövegjavaslatra mondta azt, hogy ez hülyeség. Ő az eredetileg beterjesztett törvényjavaslat szerint komoly purgatóriumba kerülhetne, ha fideszes képviselőtársai kikérnék maguknak ezt a kijelentést, és aztán helyreigazítást kérnének ezzel kapcsolatosan.
Az egészben az a legrosszabb, hogy egy olyan rossz aura veszi körül most ezt az egész médiaszabályozási ügyet - hiába hátráltak ki ebből láthatóan a fideszes képviselőtársaim -, ami egyfajta öncenzúrát indíthat el a sajtó részéről, ami lehet, hogy a jogszabályoknak megfelelően egy túlzott reakció, de tudjuk, hogy az ember az érzelmeire hallgat, és bizonyos presszióknak érzi magát kitéve akkor is, amikor ezek a pressziók egyébként nem állnak fönn.
Említettem már, hogy milyen különbség van a válaszadási jog tekintetében az online, a nyomtatott és a televíziós hírműsorok között. Most ezt nem szeretném megismételni.
Néhány szót a módosító javaslatról, amit L. Simon László képviselőtársam benyújtott. Ezzel alapvetően egyet lehet érteni, hiszen csak a ténybeli közlésekre vonatkozik a válaszadási jog, ami tulajdonképpen a jelenlegi gyakorlatot, ha úgy tetszik, szentesíti. Az online médiumok területén rendszeresen - mivel itt nem jelent problémát - közzétesznek a válaszadásról dolgokat maguktól is, pedig rájuk egyébként nem vonatkozik most semmilyen törvényi kötelezettség. Én magam is rendszeresen szoktam helyreigazítást kérni kvázi internetes portáloktól, eddig mindig lehozták, amikor valami valótlanságot állítottak velem kapcsolatban; illetve a Magyar Nemzet is közölte legutóbb a súlyos csúsztatásait, és saját korábbi cikkeire cáfolt rá, tehát eléggé viccesen jártak el. De aki parlamenti képviselő, annak állnia kell, hogy néha azt mondják róla, hogy hülyeségeket mond, vagy hülyeségek vannak a törvénytervezeteiben.
Novák Előd képviselőtársam már elmondta, hogy itt is tulajdonképpen az van, hogy az érintett válaszát kötelesek közzétenni a módosító javaslat szerint is, tehát nemcsak egyszerűen a tényt kell helyesbíteni, hanem közzé kell tenni egy közleményt. Nem pontosan értem, hogy mi ez a dolog, illetve azt se nagyon értem, hogy hogyan lehet betartani azokat az időkereteket például hetilapok esetében, amiket a módosító javaslat tartalmaz. Ebből a szempontból a módosítás tulajdonképpen nem a nekem vagy az LMP számára tetsző irányba mozdul el, miközben nagyon helyesen alapvetően a tényekre szorítkoztatná a válaszadási jogot.
(11.40)
A másik kedvencem a tájékoztatási kötelezettség, ami tényleg egyszerűen rendkívül nehezen érthető. Biztos én vagyok rosszindulatú, győzzenek meg arról, hogy ez így van, és nem fogok kérni a válaszadási kötelezettségnek megfelelően helyreigazítást ezzel kapcsolatosan, de én úgy értelmezem, hogy ez a fajta tájékoztatási kötelezettség olyan szinten differenciálatlan és olyan szinten túlterjeszkedik a teljes médiatartalmakon, hogy valójában csak irónia tárgyává tudom tenni.
Például, amikor a Paprika Televíziónak kellene tájékoztatnia a nézőit... (L. Simon László: Módosító indítvány van hozzá.) Jó, módosító indítvány, de ez az általános vita, tehát én vagyok olyan elegáns L. Simon László képviselőtársammal, hogy a módosító indítványait megdicsérem az eredeti javaslathoz képest, de azért az eredeti javaslatról szól az általános vita. Az eredeti javaslatban pedig az szerepel, hogy a médiaszolgáltatók kötelesek a közérdeklődésre számot tartó eseményekről kiegyensúlyozottan tájékoztatni.
Tehát például a Paprika Televízió, ami egy tematikus csatorna, és rengeteg ilyen tematikus csatorna van, egy modern médianyilvánosságban a legtöbb médium teljes joggal politikamentesen sugároz, a Paprika TV esetében, például nyilván nem várható el, hogy beszámoljon a fontos hírekről. Esetleg, mondjuk, az egy határeset, hogy amikor Orbán Viktor a kolbásztöltő versenyen részt vesz, arról be kell-e számolnia. Ezzel kapcsolatosan hosszas jogértelmezési vitába bonyolódhatnánk.
A módosító javaslat összességében tulajdonképpen abba az irányba próbálja - hogy mondjam - menteni a helyzetet, amilyen irányban szerintem is menteni kellene. Itt van egy nagyon fontos szó, egy betoldás, ami egy filozófiai különbséget jelent az eredetihez képest, hogy összességében kell a médiaszolgáltatásoknak megfelelni ennek a kötelezettségnek. Bár megjegyzem, hogy az indoklásból kiderül, hogy ez tulajdonképpen arról szól, hogy a médiaszolgáltatók összességében kell hogy ezt a funkciójukat betöltsék, de ezt úgy is lehetne értelmezni egyébként, hogy ez minden médiaszolgáltatóra érvényes, tehát lehet, hogy ezen a mondaton is érdemes lenne egy kicsit pontosítani.
Kikerül az eredeti szövegből, hogy a tájékoztatási kötelezettség megsértését jelenti, ha egy jelentős közéleti eseményről elmarad a tájékoztatás. Ez kimarad, viszont benne maradnak olyan paragrafusok, amelyek tulajdonképpen mégiscsak kötelezővé tesznek egy ilyen valamifajta tájékoztatási kötelezettséget, és önmagában ez az “összességében” szó nem teszi világossá azt, hogy az egyes médiumoknak milyen tájékoztatási kötelezettségeik vannak ebben az ügyben.
Oknyomozó újságírás és forrásvédelem témakör: tulajdonképpen itt lehet leginkább látni az eredeti javaslatban is olyan szándékokat, amelyeket támogatni tudunk. És bár képviselőtársaim, L. Simon képviselőtársam idézte, hogy nagyon együtt mozgunk a TASZ-szal, ez eddig... Én egyébként megpróbáltam az összes civil szereplő, szakértő véleményét becsatornázni, de ebben most tényleg konkrétan egy olyan problémára hívnám föl a figyelmet, amire a TASZ szakértője hívta föl a figyelmet azon a bizonyos bizottsági meghallgatáson, illetve az adataikban is, hogy a büntetőeljárásról szóló törvénnyel kapcsolatos összefésületlensége miatt akár ezek az egyébként az oknyomozó újságírást és a forrásvédelmet segíteni akaró pozitív kezdeményezések is eredménytelenek lehetnek, egyszerűen azért, mert nincsenek összhangban a büntetőeljárásról szóló törvénnyel.
További gyöngyszemekről hadd beszéljek még! A burkolt reklámmal kapcsolatosan már elmondtam azt a problémát, ami a közösségi meg a kereskedelmi portálok között lehet. És most itt akkor viszont együtt mozgok az Önszabályozó Reklám Testület szakmai véleményével, akik szintén nagyon árnyaltan, de azért ha jól dekódoljuk, akkor eléggé egyértelműen kifejezték a kritikájukat a burkolt reklámmal kapcsolatos kitételek kapcsán.
Az a szabályozás, ami ebben a törvényjavaslatban szerepel, a médiatörvényből kerül át, ha én jól veszem ki. Viszont továbbra is a törvényjavaslat egészére jellemző platformsemlegesség elvéből adódóan tulajdonképpen minden felületre érvényesül, és ez bizony nagyon komoly problémákat okozhat a közösségi portálok területén, amelyek bizony azt a fajta állampolgári aktivitást meg tudatos fogyasztói magatartást, amit egyébként az LMP képviselni vagy bátorítani is szeretne a parlamenti munkájával, bizony nagyon nehéz helyzetbe hozhatja, mert valójában vagy burkolt reklámnak, vagy éppen sértegetésnek minősülhet egy adott termék vagy szolgáltató véleményezése.
Az általános regisztrációs kötelezettséggel kapcsolatosan is azt gondolom, hogy nincs értelme sok szót vesztegetni erre, hogy az eredeti javaslat mennyire túlterjeszkedik azokon a kereteken, amiket érdemes lenne megtenni, és akkor most együtt mozgok a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületével, akik arra hívják föl a figyelmet, hogy egyfajta önkéntes regisztráció segíthetne, és általában elősegítené az egyes területek önszabályozási folyamatait. De egy ilyen típusú, bármilyen körre is vonatkozó kötelező regisztrációnak egyszerűen semmi értelmét nem látjuk.
Tehát összességében azt gondolom - lassan le is jár az időm -, hogy elhamarkodott volt ez a javaslat. A legegyszerűbb lett volna, ha ezt visszavonják, de ha már benne vagyunk a dologban, akkor valóban arra készüljünk, hogy a részletes vita az általánosnál sokkal érdekesebb lesz, és valószínűleg sokkal hosszabb is. Az biztos, hogy mi a nyáron azon fogunk dolgozni, hogy olyan médiaalkotmányunk legyen, ami azoknak a bizonyos elvi szempontoknak, amelyeket az elején szerettem volna elmondani... - be tudjuk nyújtani augusztus 31-éig. És mentsük, ami menthető, az eredeti javaslaton azért bőven van mit menteni.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)
