ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hétfőn e falak közt éles vita folyt arról, hogy mi lenne a helyes tárgyalási stratégia az IMF, illetve az EU delegációjával szemben.
A delegációk hazatérése kapcsán kirobbant purparlé ugyanakkor csak a jéghegy csúcsa. Ha egy pillanatra hátralépünk a napi politikától, azt látjuk, hogy a magyar pénzügyi rendszer rendkívül ingatag lábakon áll. Már az egymilliót is meghaladja a behajthatatlan lakossági hitelek száma, miközben több százezer embernek több bedőlt hitele is van. A bankok jelentős veszteséggel tudják csak továbbadni a becsődölt hiteleket, miközben - a Banki Hitelkárosultak Egyesülete szerint - a követeléskezelők gyakorlatilag szabályozatlanul terhelhetnek újabb és újabb költségeket a már amúgy is fizetésképtelen adósokra.
A Lehet Más a Politika frakciója a konstruktív szakmai párbeszéd híve. Ellenzéki pártként elsősorban a véleményünk szerint elhibázott lépések bírálatával és alternatív javaslatok megfogalmazásával tudjuk segíteni a kormányt. Nézzük meg tehát, hogy milyen terveket hozott nyilvánosságra a kormány a válsághelyzet kapcsán! A nagy megoldásként meghirdetett nemzeti eszközkezelő társaságról már idejekorán megmondta a kormány, hogy nem lesz szociális intézmény; és megtudhattuk azt is, hogy egyáltalán nem lesz vonzó az állami segítség.
Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy tulajdonképpen miért erre a lapra teszi fel politikáját a kormány, miért akarnánk újabb bürokrácia felállításával több ezernyi lakás ügyes-bajos gondjait az állammal kezeltetni. Hiszen az eszközkezelővel létrejönne - és ezt jogosan állapították meg egyes elemzők - a néhai IKV-ra emlékeztető monstrum. Az LMP szerint nem ez a leghatékonyabb módja a devizahitelesek megsegítésének, de még csak a bérlakáshiány enyhítésének sem, hiszen az állami tulajdonba kerülő ingatlanokban a korábbi tulajdonosok laknának.
Helyes, de szintén csak fél- vagy legjobb esetben is csak átmeneti megoldás a kilakoltatási moratórium meghosszabbítása. Ez nem rendezi újra a fenntarthatatlan devizahitel-rendszert, és nem állítja egy működőképes pályára, csak a legsúlyosabb következményektől tudja megkímélni a legrosszabb helyzetben lévő adósokat, de azt is csak egy rövid, átmeneti időszakra.
A valódi megoldást, tisztelt képviselőtársaim, nem a direkt és az adóforintokkal történő állami szerepvállalás, hanem a devizaárfolyamnak való kitettségünk csökkentése jelentheti. Ennek a fedezetét pedig a lex Járai-féle, kiskapukkal tűzdelt, szakmailag megalapozatlan bankadó helyett - ugye, emlékeznek, önök mondták nemrég az előző kormánynak, hogy pénzbeszedés -, a pénzbeszedés helyett a bankok egy új típusú felelősségvállalásával lehetne megteremteni. A határozott fellépés ugyanis nem várathat magára. Mára odajutottunk, hogy az állam - a PSZÁF vizsgálata szerint - még a szektor által önként vállalt, igencsak enyhe magatartási kódexet sem képes betartatni. Márpedig, ha ezt nem tartják be a bankok, az a pénzügyi szektor és a társadalom közötti létező szerződés felmondása. Miközben jó irányba tett lépés, hogy a PSZÁF a hírek szerint kezdeményezni fogja a középárfolyamon történő elszámolást, a lényegi problémát, az árfolyam tendenciózus erősödését ugyanakkor ez nem oldja meg.
Mit javasol tehát az LMP? A devizahitelezésen orbitális profitot elérő pénzintézetek kimutathatják társadalmi felelősségérzetüket azzal, hogy követve több bank példamutató döntéseit, egy árfolyamkorlátot ismernek el magukra nézve. Kiterjesztendő a számos pénzintézetnél már bevezetett kamatkedvezmény és a hitelek forintra átváltásának támogatása is. Amennyiben ezek a vállalások és teljesítésük az ősz elejéig nem érnek el egy kritikus tömeget, az Országgyűlésnek törvényben kell köteleznie önmegtartóztatásra a bankokat.
Ha pedig bankadó, akkor az arra meghatározott majd' 200 milliárd forintot nem a gazdagokat segítő osztogatásra kellene költeni, hanem a már bevált, törlesztőrészlet-csökkentő intézkedések fedezetének megteremtésére, a forintalapúra történő konvertálás finanszírozására, ezen felül pedig a foglalkoztatás növelése szempontjából sokkal fontosabb járulékcsökkentésre és más intézkedésekre, amelyek újabb csoportokat vonnak be a munkaerőpiacra.
Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Az LMP-frakció arra kéri a kormányt, hogy fogja rövidre a nyári szünetet, és lehetőleg a többi parlamenti párttal együttműködésben már augusztusban tegyen lépéseket az önhibájukon kívül a kilakoltatás szélére került polgártársaink megsegítésének érdekében. A devizahitelesek és az ország hitelezői ugyanis sajnos nem érnek rá őszig.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)
