ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Azon leszek, elnök úr, köszönöm szépen. A 190. módosítóhoz szeretnék hozzászólni, de olyan nagyságrendű ez a módosító, hogy nem biztos, hogy mindegyikhez mondom a számot.
A mai napon a kormányzó többség bizonyára meg fogja szavazni azt a csomagot, ami mintegy 200 milliárdos bankadót tartalmaz. Az LMP lenne az utolsó, aki ezt ellenzi, ha bármiféle megoldást látnánk arra, hogyan akadályozza meg a szabályozó állam azt, hogy a pénzintézetek közvetlenül az ügyfelekre hárítsák át a terheket. Ezért még egyszer, utoljára szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy végül miről is szavazunk.
Különösen annak fényében érdemes ezt megnézni, hogy mi fekszik előttünk: tegnap az amerikai elnök aláírta a Wall Street reformjáról és a fogyasztók védelméről szóló csomagot. Tegnap, amikor napirend előtt szóvá tettem, hogy a magyar fogyasztókat semmi nem védi a bankadó áthárított hatásaitól, Czomba államtitkár úr büszkén lobogtatta a Bajnai-kormány által bevezetett banki magatartási kódexet, mondván, ez majd meg fogja védeni a hiteleseket, hisz lám, benne van, a PSZÁF akár 2 milliárdos bírsággal sújthatja a pénzügyi szervezeteket, ha nem tartják be. Csak azt felejti el, hogy a kódex kivételt is enged. A Költségvetési Tanács szintén tegnapi jelentése szerint az adó változása esetén az aláírók egyoldalúan módosíthatják a hitelkamatokat, vagyis az ügyfelekre terhelhetik a megemelkedett költségeket.
Még azt a módosítónkat is leszavazták, amely legalább egy monitorozásra alkalmas eszközt adott volna a PSZÁF kezébe, hogy rendszeres banki jelentések alapján figyelje, milyen mértékben és milyen sebességgel emelkednek a költségek. Miközben állítólag megvédenek minket a csúnya IMF-től, amely állítólag megszorításokat követel, a miniszterelnök úr azt mondja, hogy ő ezt nem engedi. Valójában kezét széttárva szabályozás helyett a bankok önmérsékletére bízza a magyar fogyasztókat.
Nos, azt már láttuk, milyen önmérsékletet mutatott a bankszektor. Ahogyan ön is elmondta már korábban, amikor pénzügyi válság tombolt a világban, a hazai pénzügyi szektor Európában példátlan rekordnyereséget könyvelt el. Talán ebben bízzunk, miniszterelnök úr?
Ön azt mondja, hogy az akkori extraprofitért most extraadókkal kell fizetniük, de ezzel változatlanul hagyják a rendszer alapjait. Az átfogó, szigorú szabályok helyett beszedik a pénzt egy, két, három évig – félreértés ne essék, nem a bankoktól, hanem az ügyfelektől, mindannyiunktól –, majd szépen visszaáll minden az eredeti kerékvágásba. Az extraprofit beszedésének a nehéz idők elmúltával ismét semmi akadálya nem lesz. Tényleg ezt várják öntől a választói? Nem kellene inkább egy átfogó, komoly szabályozást alkotni, amely valódi felelősségre, komoly köztehervállalásra kötelezi a pénzügyi szektort?
Az amerikai szabályozás, amelyet a kritikusai szerint felvizeztek, még ebben a híg állapotában is a ’30-as évek nagy gazdasági válsága óta a Wall Street legátfogóbb szabályozási reformja, amely arra hivatott, hogy megelőzze ezeket a válságokat. A törvény minden idők legszigorúbb pénzügyi fogyasztóvédelmi rendszerét állítja fel, beleértve egy független fogyasztóvédelmi… (Zaj. – Az elnök csenget.)
