DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR
DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Olcsó és méltatlan volna, inkább méltánytalan az ellenzék vezetőivel szemben, ha úgy összegezném az elhangzottakat, hogy itt egy puskát cipelő pumáról van szó, akiről kiderült, hogy farkas, de legalább vegetáriánus, egyik feje piros, a másik meg narancssárga. (Derültség a kormányzó pártok soraiban.) Azt gondolom, hogy ezen a szinten nem nagyon fogunk tudni egymással komolyan szót váltani. (Derültség a kormányzó pártok soraiban. - Közbeszólás az MSZP soraiból: És a kígyó hol van?) Engedjék meg, hogy egy kicsit vegyük komolyabban mindazt, amiről itt szó van. (Közbeszólás: Így van.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Ami Vona képviselőtársam és frakcióvezető úr hozzászólását illeti, hadd mondjam el neki, hogy a mi fölfogásunk szerint a szavak fontosak. Sosem szerettem, ha valaki a nálam idősebb korára hivatkozott, de higgye el, van ennek értelme. A szavak fontosak. Egy egész politikai közösség jövője, az öné is múlhat azon, hogy megfelelő időben, megfelelő helyen, megfelelő formában fejezzük-e ki a gondolatainkat. És én hiszek abban, hogy a szavak, miután reményeink szerint szellemi erőből táplálkoznak, azt hivatottak megjeleníteni, a szellemnek meg van teremtő ereje, ezért a szavak igenis fontosak.
Közösségek tudnak létrejönni akkor, ha tisztességesen beszélünk egymással. Közösségek jönnek létre, ha megadjuk egymásnak a kötelező tiszteletet. Az emberi méltóság elismerése közösséget teremt, hovatovább politikai centrumot is létrehozhat, tisztelt hölgyeim és uraim, ezért engedjék meg, hogy néha időnként azokról a szavakról is szólhassak itt, a magyar parlamentben, amelyek meggyőződésem szerint összefognak bennünket, és egy magyar közösséggé formálnak majd mindannyiunkat. (Taps a kormányzó pártok soraiban.)
(16.40)
Vona Gábor képviselő úr említette az alkotmányozás kérdését. Csak azt tudom megismételni, amit korábban is mondtam: jó reményekkel vagyunk a tekintetben, hogy a Magyar Országgyűlés új alkotmányt előkészítő bizottsága sikeresen teljesíti a vállalt küldetését; a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy az alkotmányozás gyorsan haladjon. Örömmel kell hogy nyugtázzam azt a tényt, hogy egy új magyar alkotmány megalkotásához szükséges legfontosabb szinte minden szellemi munka megtörtént, hosszú évek és évtizedek során, inkább azt mondanám, hogy másfél évtized alatt a magyar szellemi élet kitermelte, előállította, megfogalmazta azokat a javaslatokat - ha végigtekint rajta, egy egész asztalnyit talál majd kötetekből és könyvekből -, az összes alkotmányos problémáját Magyarországnak. A feladat most már csak az, hogy ezt összegezzük, és egy új alkotmány formájában, meghozva a szükséges politikai döntéseket, felkínáljuk Magyarország polgárainak. Ezért jó reményeim vannak, hogy az alkotmányozás majd gyorsan halad, a kormány, mint mondtam, ennek érdekében mindent megtesz, széles közmeghallgatások és konzultációk történnek majd reményeim szerint az ősz során.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy Schiffer képviselőtársamnak, anélkül, hogy ellopnám az önök fontos döntések meghozására egyébként is szűkösen rendelkezésre álló idejét, ezért röviden csak annyit szeretnék mondani, hogy az ideológia meg az értékek szerintem két különböző dolog. Ezért az értékeket megvalósító politika meg az ideológiák által vezetett politika két merőben különböző dolog. Ideológiák által vezetett politikára, úgy látom, hogy a XXI. század Európájában sikeresen már nem számíthatunk. Értékek vezérelte politikára viszont igenis szükségünk lesz.
Ami a józan észt illeti - csak hogy ismét, talán hosszabb távra is tisztázhassunk egy közöttünk feszülő ellentmondást -: ha ön azt mondja valamire, hogy az XVIII. századi, az nekünk nem sértés. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.) Sőt, bizonyos felfogás szerint, és közöttünk sokan vannak, nem mondom, hogy mindenki így gondolkodik, de sokan vannak közöttünk olyanok, én is közéjük tartozom, akik azt gondolják, hogy a “reform” szónak az igazi értelme is az, ha áttesszük magyarra, hogy valaminek volt egy helyes formája, kijött belőle, tehát újra kell formálni, hogy elnyerhesse a régi értelmét és igazságát. Ez a reform értelme, és ilyen értelemben egyáltalán nem bánt bennünket, ha valami ókori, középkori, újkori vagy majd jövendőbeli kori lesz. (Szórványos taps a kormánypártok soraiból.)
Hölgyeim és Uraim! Szeretnék egyetérteni Schiffer András képviselőtársammal abban, hogy amire szükségünk van most, az valóban nem más, mint a sokféleség tiszteletben tartása. Önnek ebben igaza van, de a sokféleség tiszteletben tartása önmagában kevés lesz, azt össze kell párosítanunk, ötvöznünk kell két másik dologgal. A sokféleség tiszteletben tartása mellett szükség lesz összefogásra is, egyetértésre és együttműködésre. Másfelől pedig szükségünk lesz hatékonyságra, aminek én nem adok elsőbbséget, szemben azzal a váddal, amit ön megfogalmazott, amit engedjen meg, hogy itt most félretereljek, tehát annak a vádnak, hogy egyfajta technokrata hatékonyságelv vezetne bennünket. Még egyszer, össze akarunk hangolni három dolgot: a sokféleség tiszteletben tartását, az összefogást és összeműködést, valamint a hatékonyságot. Ha ezt a hármat nem tudjuk összeegyeztetni, nincs jó kormányzás. Ez a jó kormányzás alfája és ómegája. Ha tehát ön ezzel kritizál bennünket, hogy ezeknek bármelyikét meg akarnánk valósítani, azt mi elfogadjuk, legfeljebb arra hívja a figyelmünket, legyen kedves, ha úgy látja, hogy valamelyiket a három közül méltatlanul vagy ügyetlenül háttérbe szorítottuk volna.
Van itt egy másik kérdés, amit volt olyan kedves és szóba hozott, és úgy hangzik, hogy a választók nem erre szavaztak. Ez egy elég olcsó politikai játék, elnézést. Én húsz éve ülök itt ebben a parlamentben, és nem tudom önnek megmondani pontosan, hogy hányszor mentem már keresztül ezen a vitán, hogy nem erre szavaztak a választók, amit most éppen mond itt, tisztelt miniszterelnök úr. Még az is lehet, hogy én is mondtam ilyet. (Derültség a kormánypártok soraiban. - Hangok az MSZP soraiból: Ááá!) A helyzet úgy áll, mert higgyék el nekem, nem én voltam az egyetlen, aki megtanulta, mert nyertünk is, nyertem is már, vesztettünk is, vesztettem is már választást, higgyék el, a végén majd a választók elmondják, hogy arra szavaztak-e, ami történt vagy valami másra. Ezt a szocialistáknak is ajánlom a figyelmébe. Ezért van nekünk kétharmadunk, önöknek meg kevesebb mint egyharmada. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps az LMP és a Jobbik padsoraiban.)
Ami a szegények ügyét illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, szeretném, ha méltányosak lennének. Nem többet kérek, csak annyit, hogy legyenek méltányosak azokkal a kormányzati akciótervekkel szemben, amiket igyekszünk megvalósítani. Ennek a 29 pontos akciótervnek volt néhány olyan pontja, amit kifejezetten azért tartottunk fontosnak, mert segíteni akartunk vele nehéz helyzetben lévő embereken. És nemcsak fontosnak tartottuk, hanem mint látják majd a délutáni szavazások során, ezeket a törvényeket meg is alkotjuk, és végre is fogjuk hajtani.
Az egyik ilyen, hogy befagyasztottuk a közüzemi számlákat, mert újra akarjuk tárgyalni a méltányos ár kérdését. És ma az emberek tekintélyes részét, a szegény emberek nagy részét éppen az gyötri, hogy úgy érzik, hogy a jövedelmük, járandóságuk vagy nyugdíjuk nagyon nagy részét, aránytalanul nagy részét viszik el szerintük indokolatlanul magas rezsiköltségek. És mi ennek gátat akartunk szabni, és gátat is fogunk szabni, ezért befagyasztottuk a mostani helyzetet, nem engedtünk az áremeléseknek. Önök is emlékezhetnek, hogy nyáron milyen áremelési igények jelentek meg. Ezeknek mi ellentmondtunk, és méltányos, igazságos megegyezést akarunk az ősz végére.
Hasonlóképpen megszüntettük a kilakoltatást. Az a gyakorlat, hogy Magyarországon ma emberek azért kerülnek az utcára, mert korábban hiteleket vettek fel, most nem tudják visszafizetni, közben semmilyen rendszere nem épült ki annak, hogy az utcára kerülő embereknek hogyan folytatódik az élete, ez elfogadhatatlan. Tehát valamit az eladósodott, a hiteleiket visszafizetni nem tudó emberek érdekében tenni kell. Az első és legfontosabb, hogy nem maradhatnak fedél nélkül. Ezért a kilakoltatást megtiltottuk. Ezt a szegények érdekében tettük.
Hasonlóképpen kérem, hogy ilyen indítékot lássanak a mögött a döntésünk mögött, amikor az adományok áfamentességét visszaállítottuk, amit minden karitatív, tehát szegényekkel törődő szervezet már régóta kért az előző kormánytól is és tőlünk is. Meghallgattuk, megvitattuk, reálisnak értékeltük, elfogadtuk, és megvalósítottuk: eltöröltük az adományok áfáját. Ezek mind olyan intézkedések, amelyek a szegényekről és a nehéz helyzetben lévő emberekről szólnak. Tehát az akciótervnek igenis van egy ilyen eleme.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van egy másik eleme is; ígérem, ha nem muszáj, ezt a vitát még egyszer nem fogom önnel lefolytatni, tisztelt frakcióvezető úr. Vannak gazdasági döntések, amelyeket jól láthatóan, most nem akarom minősíteni az önök pozícióját, de valahogy mintha egy régi koordináta-rendszer mentén tudnának csak értékelni; miközben a bennünket vezető szempontok teljesen más indítékból fakadnak, más koordináta-rendszerben mutatják csak meg az értelmüket. Ez a gazdasági szabadság kérdése. Amikor mi eltöröljük az örökösödési illetéket meg az egyenes ágiak közötti vagyonáthárítás illetékét, akkor mi nem szegény-gazdag összefüggésben értelmezzük, ahogy ön, hanem mi azt állítjuk, hogy a gazdasági életnek nem az individuumok vagy nem csupán ők, hanem a családok az alanya. És elismerjük családok erőfeszítését nemzedékeken keresztül, amit annak érdekében tettek, hogy szakmákat hagyományozva egymásra, esetleg vállalkozásokat hagyományozva egymásra felépítsenek valamit nemzedékeken keresztül. Szerintünk ez jó Magyarországnak. Azt gondoljuk, hogy minél több ilyen család létezik Magyarországon, annál erősebb lesz Magyarország. Ennek semmi köze a szegénységhez és a gazdagsághoz, tisztelt hölgyeim és uraim. (Taps a kormánypártok soraiból.)
Ugyanígy állunk a magánfoglalkoztatottak ügyével. És itt szeretnék nagyon szelíden, de engedje meg, hogy nagyon határozottan fogalmazni. Elhagyta valami itt az ön száját, amit nem szabad reakció nélkül hagynunk. Ön egészen egyszerűen cselédnek nevezte a magánalkalmazottakat. Az a helyzet, hogy ezt az ő nevükben - tehát ön cselédnek nevezte őket, pedig ők magánalkalmazottak -, tehát ezt nem a kormány nevében, hanem a munkából megélni akaró emberek nevében, akik magánházak mellett dolgozva keresik a kenyerüket, tartják el a gyermeküket, ezt az ő nevükben szelíden, de nagyon határozottan vissza kell utasítanom. (Taps a kormánypártok soraiból.) És nagy tisztelettel arra kérem önt, hogy legyen kedves, és gondolja át ezt az álláspontját.
Ami a Szocialista Párt frakcióvezetőjét illeti, tisztelt elnök úr, kikívánkozik belőlem, pedig nem visz előre, magam is tudom, nem járul hozzá egy építő vitához, de: ilyen nyolc év után? Ön feláll, és ilyet mond ilyen nyolc év után? (Közbeszólások az MSZP soraiból.) Számon kér valamit ezen a parlamenti frakción? Számon kér ezeken a képviselőkön bármit? Olyan nyolc év után, ami önöket jellemezte? (Közbeszólások az MSZP soraiból. - Taps a kormánypártok soraiból. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)
(16.50)
Ami egyébként az ön hozzászólásából számunkra fontos, az a sürgetés. Köszönöm, hogy újra és újra, remélem, a következő években még hosszú időn keresztül (Derültség a kormánypárti padsorokban.) módja lesz arra, hogy sürgesse a kormányt a tekintetben, hogy valósítsa meg azokat a lépéseket, amelyeket szükségesnek tart. De minden sürgetés, amit indokoltnak látok, fontos, hogy a realitások talaján maradjon. (Nyakó István: Két hét alatt rendbe rakjátok a közbiztonságot.) Szóval, 8 évig vitték befelé az embereket és az egész országot az erdőbe. Most azt várja, hogy 56 nap alatt jöjjünk ki belőle? Nem, tisztelt képviselő úr, nem! Ezért még nagyon sokat kell dolgoznunk, hogy mindazt, amit önök 8 év alatt elrontottak, mi ki tudjuk javítani. (Moraj és közbeszólások az MSZP soraiban.) Én csak egy dolgot ígérhetek önnek: állhatatosan, lépésről lépésre haladva ki fogjuk javítani mindazt, amit önök az elmúlt 8 évben ebben az országban elrontottak. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik frakciójában.)
Van itt még valami, ami egy kicsit kínos, igyekszem a lehető legudvariasabban elmondani. Hallgattam a nemzetközi pénzügyi szervezetekre vonatkozó megjegyzéseit meg a tárgyalásokkal kapcsolatos hozzászólását vagy kommentárjait, és azon gondolkodtam, hogy hol hallottam én már ezeket a mondatokat. És rájöttem, hogy pontosan ezeket a mondatokat hallottam néhány nappal ezelőtt, csak angolul, amikor tárgyaltunk az IMF-fel - ez a helyzet. (Taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik frakciójában.)
Engedjék meg, hogy ezen a ponton egy kérést intézzek a magyar politikai osztály és politikai elit önök által itt képviselt csoportjához és tagjaihoz. Lesznek még Magyarországnak vitái, nemcsak az országhatáron belül, hanem kívül is. Ugyan mi nem keressük a vitákat, megegyezésre törekszünk, igyekszünk azokat elhárítani, mármint a vitákat, de a helyzet az olyan, ilyen az élet természete, belül is és kívül is, hogy néha vannak viták. Lesznek tehát Magyarországnak a nemzeti érdekek védelme érdekében vitái másokkal. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy a magyar politikai osztály, és most függetlenül attól, hogy kormánypártiakról vagy ellenzékiekről beszélünk, hogyan viselkedik. Nekem nem tisztem, hogy minősítsem az önök viselkedését, és nem is akarom ezt tenni, ezért engedjék meg, hogy többes szám első személyben fogalmazzak - így talán szabad.
De higgyék el, az elmúlt napokban néhányszor volt olyan érzésem, mintha nem a magyar nép képviselői lennénk, hanem ideges és riadt brókerek. (Lendvai Ildikó közbeszól.) Az úgy nem fog menni, higgyék el nekem, hogy a magyar nemzet érdekét érvényesítsük, nem tudjuk úgy érvényesíteni a magyar nemzet érdekét, hogy közben az első hangos szóra, amikor akárki, legyen szó bankárokról, megrázza a csengőt, és a magyar politikai elit, mi úgy viselkedünk, mint a riadt csirkék a hátsó udvarban. Ez így nem fog menni. Arra kérem önöket, hogy embereljük meg magunkat. (Derültség, taps a kormánypárti oldalon és a Jobbik frakciójában.)
Komoly dolgokról van szó; az ország jövőjét, lehetőségeit, perspektíváit befolyásoló komoly dolgokról. Nagy tisztelettel kérem önöket, kérem mindannyiunkat, viselkedjünk úgy, hogy méltók lehessünk Magyarország választópolgáraihoz. (Mesterházy Attila: Ebben egyetértünk.)
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypárti oldalon.)
