DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Nem leszek ilyen hosszú, ígérem, de azért két nagyon fontos kérdést szabályoz ez az alkotmánymódosítás. Ellenzéki képviselőtársaim már elmondták azon, általam is nyugodt szívvel elmondható újabb észrevételt, hogy megint egy újabb hét, és megint egy újabb alkotmányozás. Azzal kezdtem az első felszólalásomat, azt hangsúlyoztam ki, hogy az alkotmány kérdése olyan magasztos, társadalmi közmegegyezés talaján álló kérdés, ami a legszentebb, a legmagasabb szintű jogforrásunk, ehhez csak és kizárólag akkor és úgy szabad nyúlni, ha nem az aktuálpolitika mindenkori igényének megfelelő, kvázi szolgálóleánnyá tesszük ezt a nemes jogforrást, aminek ki kell sugároznia a jogalkalmazás minden szeletére, különösen a szabálysértési jog szeletére.
Most kifejezetten erre fogok fokuszálni. Lényegében itt most arról van szó, akkor vegyük az első részét az alkotmánymódosításnak, hogy miért történik most ez az alkotmánymódosítás. Hozzátéve azt természetesen, hogy nem szabadna ezt az alkotmányozást így, ebben a formában megtenni. Hiszen most áll fel egy alkotmány-előkészítő testület. Itt tényleg koherensen, egyszerűen az elmúlt időszak összes bűnét, összes felelőtlenségét mérlegre téve kell egy nagyon átfogó, nagyon bölcs szabályozást alkotni. Ezeknek a hirtelen visszakézből történő, alkotmányt is érintő jogszabály-módosításoknak igazából sokkal rosszabb az üzenetük, legalábbis számomra mindenképpen, de úgy gondolom, az alkotmányosság finom, érzékeny kérdésein túlmenően a jogállamiságra nyitott emberek számára sokkal rosszabb üzenete van ennek a gyakori, állandóan kapkodó alkotmánymódosításnak, mintsem az a hozadéka, hogy adott esetben ezt a két kérdést, ami előttünk fekszik, alkotmánymódosítással rendezi a jogalkotó. A jogalkotó jelen esetben a kormánytöbbség. Véletlenül sem gondoljuk azt, hogy jogot alkotunk itt ellenzéki képviselőként.
Miről van szó? A bírósági titkárok szabálysértési ítélkezésbe való bevonásáról van szó. Jól értem ezt, államtitkár úr? (Dr. Répássy Róbert bólogat.) Jól értem, gyakorlatilag erről van szó. Az alkotmányba már végképp ne kerüljön bele valóban, hogy ezt a szabálysértési területre gondolja a jogalkotó, hogy a bírósági titkároknak adjunk ítélkezési jogot. Márpedig a mai napon, később az 580. számú előterjesztés megadja a magyarázatát, megadja a mögöttes kibontását, hogy tulajdonképpen a kormánytöbbség jelen esetben egyértelműen a szabálysértési jog területére kívánja betolni azt a lehetőséget, hogy a bírósági titkárok, akik tanulják a szakmát…
(20.30)
Akár mondhatnám Gyenes Géza orvos képviselőtársunk példáját. Ő biztos, hogy sokkal jobban is el tudja talán mondani, és remélem, hogy föl is tudom serkenteni egy kis hozzászólásra. Mondjuk, tegyük föl, képzeljük el azt az esetkört, hogy egy gyakorló vagy szigorló orvos, aki, azt hiszem, sokadik éves gyakorlatát tölti, mondjuk, sebészként, gyakorlatilag hirtelen azt mondják neki, hogy holnaptól kezdve két-három év gyakorlat után tessék már ott akkor azt az éppen több darabban levő beteget egy kicsit “megsebészprofesszorkodni”, hátha majd valami jó dolog kisül ebből. Hát, nem fog semmi jó kisülni ebből.
Tehát én szkeptikusabb vagyok, mint Gyüre Csaba képviselőtársam. Tiszteletben tartom a többségi álláspontot és a frakció álláspontját, de gyakorló ügyvédként azt kell mondanom, hogy feláll a szőr a hátamon ettől a gondolattól, hogy még ha adott esetben nagy tudású, felkészült, elkötelezett, alapjogok, emberi jogok mély tudásával rendelkező bírósági titkár - aki életében még egy tárgyalást nem vezetett, aki még életében nem kényszerült arra, hogy adott esetben tényleg eljárási szankciókat alkalmazzon - dörzsölt vagy kevésbé dörzsölt ügyvédek különböző eljárási praktikáival szemben próbáljon védekezni, vagy rosszhiszemű hatósági, rendőrségi, képviselői magatartást próbáljon kezelni, amikor, ugye, hamis vagy hamisított bizonyítékokat nyújtanak be, mondjuk, egy szabálysértés alá vont tüntető felelősségre vonása érdekében. Hogy ezt a bírósági titkárt bedobjuk a mély vízbe, és azt mondjuk neki, hogy holnaptól kezdve egy 60 napos elzárással fenyegetett, mondjuk, feloszlatott szervezetben való részvétel szabálysértésének gyorsított eljárásában tessék döntést hozni egy olyan fiatalember ügyében, akin, mondjuk - mint ahogy tegnap -, egy zöld póló volt, és az volt ráírva, hogy “Magyar Nemzeti Gárda Mozgalom”. És akkor most üljön le ez a kétéves gyakorlattal vagy hároméves gyakorlattal rendelkező bírósági titkár, és hozzon egy felelős döntést arról, hogy akkor 60 napra elzárja ezt a fiatalembert, aki adott esetben tényleg csak annyit tett, hogy élt egyesülési, gyülekezési jogával, és megjelent egy közterületen? Én azt gondolom, hogy nem szabad ilyen helyzetet előidézni. Ez egy nagyon-nagyon veszélyes világ lehet.
Tehát nagyon szigorúan limitálni kéne. El tudok képzelni nagyon sok olyan ítélkezési részjogterületet, ahol, mondjuk, az előkészítés szakaszában, vagy pedig akár a tárgyaláson kívüli egyes bagatell ügyekben vagy tömegügyekben - például a közlekedési szabálysértések ügyében - belefolyjanak a titkárok az érdemi döntéshozatalba, de az, hogy elzárással fenyegetett ügyek esetén… Én legalábbis így értelmezem, de lehet, hogy meg fog nyugtatni az államtitkár úr engem, hogy nem ez süt ki az előterjesztésekből, a két előterjesztésből, mert nekem ez jön le, márpedig ez egy rémületesen rossz eset. Hiszen itt olyan esetek születhetnek, mint ami a legrosszabb Medgyessy-időszakban történt.
Ugye, akkor még, ha jól emlékszem, Medgyessy volt hatalmon 2004 májusában. Május 23-án az Erzsébet téren volt egy nagy ünnepség, Izrael állam 56. évfordulóját ünnepelték ott nagyon sokan, többek között izraeli katonák teljes alakzatban vonultak egyébként az Erzsébet téren. Akkor ez nem zavart senkit, úgy látszik, de zavart néhány magyar embert, akik tüntettek emiatt, és ugye, ott egy magyar ember, magyar zászlóval a kezében, a fiával együtt megjelent tüntetni, és nem csinált semmit. Öt kamera vette föl, hogy mit csinál, azt, hogy semmit nem csinál azon túl, hogy álldogál a zászlóval a kezében, majd egy gyorsított eljárásban a szabálysértési bíróság 10 nap elzárással sújtotta, merthogy ő rendzavarást követett el azzal, hogy “Menjetek haza Palesztinába!” kiáltásokat engedett ki a száján, miközben nem volt így, tehát koncepcionális eljárás történt. Perújítással hiába éltünk, a perújítást nem engedte meg a bíró, nem is lehetett jogorvoslattal élni, mert alkotmányellenesen a jogorvoslatot kizárja a szabálysértési jogban. A perújítást elutasító bírósági döntés ellen már nem lehet fellebbezéssel élni. Tehát horrorisztikus dolgok történtek az elmúlt nyolc évben.
Azért nagyon sokszor elhangzik érvként, hogy legyünk tekintettel bizonyos történelmi érzékenységekre. Most akkor én arra kérem tisztelettel a kormánytöbbség képviselőit, hogy legyenek tekintettel a nemzeti elkötelezettségű emberek történelmi érzékenységére, amely az elmúlt nyolc évből származik, ahol gyakorlatilag folyamatosan zaklató üldözésnek voltak kitéve azok, akik vállalták azt, hogy hazafias, nemzeti elkötelezettségből fakadóan kiállnak magyar zászlóval közterületekre, és követelik a hazug, csaló Gyurcsány-rendszer távozását, követelik azon felelős személyek felelősségre vonását, akik belelövettek az emberekbe, akik átverték az embereket a 2006-os választásokon, és hosszú-hosszú sorát lehet mondani. Vagy például Budaházy György, aki kiállt az Erzsébet hídra nyolc évvel ezelőtt, és társaival együtt - a Fidesz helyett egyébként - tiltakozott a választási csalások ellen. Ugye, utóbb neki az lett a büntetése, hogy 30 nap közérdekű munkát kapott fizikai munkakörben letöltve, most pedig egy éve már koncepcionális eljárásból fakadóan terrorcselekményekkel összefüggésben előzetesben ültetik, miközben már ugye, forradalom volt ebben az országban, mint ahogy tudjuk, és a forradalmároknak ilyenkor nem a börtönben van a helyük, hanem azoknak van helyük a börtönben, akik a forradalmárokkal szemben koncepcionális eljárásokat indítottak. Tehát helycserés támadást kellene végrehajtani a börtönökben.
De akkor vissza a témához: úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon veszélyes víz ez. Tehát én nagyon-nagyon kérem az államtitkár urat - én nagyon becsülöm, tisztelem az ő munkáját, tényleg azt gondolom, hogy egy nagyon következetes szakmai munkát végez hosszú évek óta -, itt azért nagyon próbáljunk gátat szabni annak, a gyorsítási szempont egy nagyon fontos szempont. Ezt nálam tényleg talán kevesebb ügyvéd kolléga tudja jobban, hiszen 2006-os őszi kártérítési ügyekben éppen ma volt egy olyan bírósági tárgyalás, ahol a három, a Magyar Rádió épületében legsúlyosabban bántalmazott fiatalember ügyében több hónapos, majdnem féléves tárgyalási időközzel tűzték ki az első tárgyalást a Fővárosi Bíróságon. Tehát katasztrofális helyzet van valóban a PKKB-n és a Fővárosi Bíróságon, és persze a szabálysértési kis bíróságokon is.
De azt gondolom, hogy itt alulról kéne kezdeni az építkezést, és akkor itt ajánlanék ehhez egy rendkívül jó forrást. Itt tartja a kezében Sneider Tamás képviselőtársam. Kérem, hogy adja ide! (Sneider Tamás átnyújtja az iratot.) Úgy hívják, hogy Jobbik Magyarországért Mozgalom “Radikális változás programja”. Az igazságügyi fejezet, azt gondolom, hogy nagyon alaposan és részletesen tartalmazza azokat a legfontosabb lépéseket, hogy alulról építkezve a bírókat kiszolgáló személyzet radikális felfejlesztése eszközben, személyi állományban. Éppen ma panaszkodott nekem a bíró úr ebben a kártérítési perben, hogy azért nem tud, nem tudom, valamilyen végzést meghozni, mert éppen a segédje jelenleg, nem tudom, sokadik napos betegszabadságát tölti, és lebénul a munkája egy bírónak. Tehát a bírók alá kell tenni legalább fejenként két-három bírósági titkárt, legalább két-három további asszisztens személyzetet, akik előkészítik a döntéseket.
És egy nagyon fontos szempontot elmondanék. Önmagában a szabálysértési jog, alapvetően úgy tudjuk, úgy tanítjuk, meg mondjuk is, hogy a társadalmi veszélyességben egy bizonyos korlátnál vagy küszöbnél enyhébb megítélésű cselekményeket, úgynevezett kis bűncselekményeket szabályozza. Ez nagyjából rendben van, azonban az utóbbi nyolc év elharapózott jogalkotása folytán, amelynek nyomán számos alkotmányos jogszabály született, például a passzív engedetlenség szabálysértése, ami a gyülekezési jog területén egy nagyon kemény alkotmányellenes korlátot hozott be, ennek nyomán több száz embert egyébként meghurcoltak már, megbírságoltak, nagyon komoly emberi jogi és politikai szabadságjogok területén - hogy mondjam - kiterjedt ismereteket feltételez. Tehát itt nem csak arról van szó, hogy most akkor valaki egy, mit tudom én, százezer forintos, mit tudom én, órát emelt ki, vagy mit tudom én, egy mobiltelefont lopott el valakitől, hanem, mondjuk egy ilyen ügyben, amikor egy gárdista státusát kell megítélni, hogy ő most adott esetben az egyesülési jog talaján állt-e, vagy átlépte a határt vagy nem lépte át, vagy a gyülekezési jog területén, tüntetés területén a jogszerűség keretén belül volt, az egy nagyon komplex, az európai emberi jogi bíróság gyakorlatának alapvető és kiterjedt ismeretét feltételezi, a vonatkozó nemzetközi egyezmények alapvető ismeretét feltételezi, és egy nagyon kemény elkötelezettséget feltételez aziránt, hogy az alapjogokat, az alapvető alkotmányos jogokat ismeri a bíró.
Na most, mit tapasztaltunk jogvédőként az elmúlt nyolc évben? Azt, hogy nemhogy a rendőrök nem ismerik, tőlük azért olyan nagyon nem is várja el az ember, akik kilószámra, több száz tucatszámra szállították be az embereket a tüntetésekről, állították őket elő, mint ahogy tegnap is sajnos történt ez, 26 személyt állítottak elő. Mint ahogy tudjuk, a forradalom, ugye, betetőzött, tehát ennek nyomán vélhetően valamifajta önreflexió lehet az, ami folytán az automatizmus még működik az országban. Remélem, ez csak egyedi kilengés volt, és a közeljövőben ilyenre nem kerül sor.
De egy a lényeg, hogy nagyon felelősen kell eljárni ilyen esetben, és nem lehet egyszerűen… Azt tapasztaltuk, igen, hogy ezeknek a bíróknak, a szabálysértési bíróknak gyakorlatilag fogalmuk nincs a legalapvetőbb emberi jogi háttéranyagról, háttér-jogtudományi ismeretekről és a nemzetközi jogi háttér-jogesetanyagról meg végképp. És ha elkezdjük hivatkozni a Bukta-esetet például, amely 2002-ben a Medgyessy akkori miniszterelnök botrányos koccintása ellen szervezett tüntetés jogellenes feloszlatása miatti strasbourgi eljárásban született, akkor, ugye, néznek, mint borjú az új kapura, és nem tudják, hogy miről beszélünk.
(20.40)
Tehát egyszerűen nagyon drámaian vagy radikálisan fel kell javítani a bírói állomány emberi jogi képzettségét, radikálisan meg kell erősíteni a bírói kart kiszolgáló fizikai és személyi állományt. Természetesen méltó körülményeket is kell biztosítani számukra, itt van például a Kúria csodálatos épülete - nálam senki jobban nem szereti a magyar néprajzot, ezt nem is vitathatja el senki -, de azt gondolom, nem jó helyen van ez a Néprajzi Múzeum. Költözzön oda be a magyar Kúria, tarthatatlan dolog, hogy a Fővárosi Ítélőtábla Büntető Kollégiuma a Legfelsőbb Bíróság épületében működik, a polgári rész pedig egy méregdrága bérleményben, ki tudja, milyen csillagászati árakat fizetnek.
Nagyon kérem államtitkár urat, hogy ezt tényleg vizsgálja felül villámgyorsan, hogy egyszerűen - tudom, az OIT hatáskörébe tartozik -, legalábbis tegyen ajánlást az OIT felé arra vonatkozóan, hogy valamit tegyenek már ez ügyben, hogy ne pazarolják a magyar adófizetők pénzét, hanem hatékony intézkedésekkel segítsék az intézkedés munkáját, mert ha jogbizonytalanságot eredményez, rettenetesen erodálja az emberek államba vetett hitét az, ha egyszerűen azt tapasztalják, hogy nem jutnak hozzá a jogukhoz. Ha meg bíróság elé állítják őket egy kis bűncselekmény, szabálysértés ügyében, akkor - ne adj' isten - azok a bírók kerülnek elő sorra, és olyan ítéletek születnek, amelyeket már előre tudunk. Egyébként tényleg, szinte a kollégák között adoma, hogy már tudjuk, ha szabálysértési ügyekben, egy tüntetés kapcsán X. bíróhoz kerül az ügy, már tudjuk előre, milyen döntés születik, és hogy milyen indokolással fog megszületni.
Tehát ezen kell radikálisan változtatni, és úgy gondolom, hogy szegény titkárokat csak olyan ügyekbe vonjuk be - akik nyilván kell hogy gyakorlatot szerezzenek -, amelyekben tényleg nem állítjuk őket lehetetlen feladat elé, mert ha ilyen feladat elé állítjuk, akkor bizony sorra születhetnek justizmordok, amelyeket már egy szabálysértési eljárásban nem nagyon lehet korrigálni, ezt tegyük hozzá. Tehát a korrekciós elv, a fellebbezés lehetősége sokkal szűkebb, sőt ki is zárt, ugye, adott esetben egy tárgyalási szakban született döntés ellen - ha nem gyorsított az eljárás - már nincs lehetőség fellebbezésre.
Úgyhogy nagyon nagy a felelőssége a jogalkotónak, kérem ezeknek a szempontoknak a megfontolását.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
