BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársasági elnök úr levelében két fő aggályt fogalmazott meg ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Az első aggályára dr. Répássy Róbert képviselőtársam mint előterjesztő a benyújtott módosító javaslatában igen frappáns választ adott, gyakorlatilag pontosan azt, amit az elnök úr kért, hogy ne azt az utat válassza, vagyis a közigazgatási államtitkárokat és a helyettes államtitkárt is betette az indokolás nélküli felmondás jogállása alá; a másodikat pedig teljesen figyelmen kívül hagyta, vagyis az indokolás nélküli felmentés megmaradt a törvényben. Ennek a következményeit már néhány órán keresztül ecseteltük.
A legfontosabb talán az elbocsátástól való félelem, ami hosszú távon a közigazgatás működését veszélyezteti, hiszen a szabad szakmai vélemény, a szabad jogiálláspont-nyilvánítás, illetve a pártsemlegesség innentől kezdve ki fog veszni ebből a munkából. A második pedig az életpályamodell megszűnése, ami eddig kompenzálta a közszolgálatisággal járó hátrányokat. Innentől kezdve csak a hátrányok maradnak majd; nyilván nagyon vonzó lesz a szakemberek számára ez az életút.
Az indokolás szerint van jogorvoslati lehetőség az európai uniós jogokkal összhangban, például a munkavállalók negatív diszkrimináció elleni keresettel élhetnek. Most az a kérdés, vajon mennyi a realitása, miközben két hónap múlva megszűnik a munkahelye, nem lesz keresete, nagy valószínűséggel hosszú távú munkanélküliségnek néz elé, a jogorvoslati eljáráshoz nem lesz megfelelő anyagi háttere, jellemzően a hivatali, de akár a civil életben is kiszolgáltatott helyzetben lesz a korábbi munkáltatóval szemben, és a jogorvoslati folyamatban szintén előfordulnak az elbocsátási félelemnek kitett szakmai, illetve hivatali döntések. Itt vajon milyen pártatlanságra, illetve mennyire élő ez a lehetőség, amire hivatkoznak az indokolásban?
Arra is hivatkozik az indokolásban Répássy Róbert képviselőtársam, hogy az európai uniós alapjog a versenyszférára vonatkozik, amire a köztársasági elnök úr hivatkozik: “Európában a közszolgálati alkalmazás kondícióinak meghatározása tradicionálisan nemzeti belügy.” Mi ezt egy téves értelmezésnek tartjuk, de még ha el is fogadjuk, akkor felhívom a figyelmüket, hogy a versenyszférához képest pedig az állami szférában a nagyobb felmondási biztonság szintén nemzeti tradíció. E törvény lényege gyakorlatilag az indokolás nélküli felmentés intézményének a megteremtése, enélkül nem is lenne szükség erre a törvényre.
Félő, hogy a társadalmi elfogadottság után ezt kiterjesztik a teljes közszférára. Ezt a félelmet erősíti az is, hogy a szakszervezetekkel, illetve érdek-képviseleti szervezetekkel egyáltalán nem egyeztettek, arra hivatkozva, hogy az csak a kormány kötelessége. Nos, a kormány számára írja ezt elő a jogszabály.
Most elmondanánk, amit talán sokan tudnak, hogy a jog az erkölcs minimuma, és létezik tisztesség is, illetve népképviselet. Itt az a kérdés, hogy az érintettek és családtagjaik által képviselt több százezer ember vajon beletartozik-e abba a kétharmadba, amire állandóan hivatkoznak, hogy itt őket képviselik, illetve a nemzeti együttműködésbe beletartoznak-e. Ha igen, akkor miért nem kérdezték meg az érdekképviseleteket, illetve vajon erre adtak-e ők felhatalmazást, amikor önökre szavaztak?
Itt az az érdekes kérdés, hogy amikor ellenzi a közszféra, a szakmai szervezetek, az érdekképviseletek, a köztársasági elnök úr, a közvélemény is, bár egyetértenek a céllal, miszerint tényleg enyhíteni, könnyíteni kellene a felmentést, de a közvélemény nagy része is úgy gondolja, ez egy diktatórikus törvény, amellyel nagyon könnyen vissza lehet élni. Akkor mégis miért erőltetik ennyire, hiszen a felmentést most is ki lehet eszközölni? Ezt mutatja az is, hogy az elmúlt három választás után a közszolgálati szférában 60 ezer fős fluktuáció történt, a létszám azonos megmaradása mellett. Tehát ha ezt a 60 ezer embert fel tudták menteni, akkor valószínűleg annyira mégsem rossz ez a mostani rendszer, de Sólyom László köztársasági elnök úr erre is megadja a lehetőséget, hogy ezt hogyan kellene orvosolni: a jelen törvényi környezetben a felmentés indokoltságának megítéléséhez alaposabb jogszabályt kell alkotni, és így megszüntethető az a rossz bírói gyakorlat, ami jelenleg a munkaügyi perekben gátat szab a felmentéseknek.
Ráadásul ez az újabb törvény tovább bonyolítja a közszolgálat szabályozását. Most már a közszolgálatra is vonatkozik a közalkalmazottakra vonatkozó törvény, a köztisztviselőkre, most már a kormánytisztviselőkre, illetve a háttérben még ott van a munka törvénykönyve, és mindezek keresztbehivatkozásokkal. Lassan követhetetlen, tévedésekre, visszaélésekre és kiskapukra ad lehetőséget.
Még felhívnám a figyelmet arra is, hogy az alkotmányellenességet sem vetette el Sólyom László köztársasági elnök úr, csupán arra hivatkozott, hogy ellentétes alkotmánybírósági állásfoglalások vannak, de a legfrissebb értelmezés szerint ez egy alkotmányellenes törvény.
A megoldás egyértelmű: az előterjesztők vonják vissza ezt a törvényt, vagy pedig a tisztelt Ház ne szavazza meg. A Jobbik nem fogja támogatni. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Schiffer András tapsol.)
