SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem fogom kihasználni a 15 percet. A törvényjavaslat általános és részletes vitájában már elmondtuk azokat az érveket, amelyek alapján nem tudjuk támogatni a törvény elfogadását. A most tárgyalt átiratban nagyrészt visszaköszönnek azok az érvek, amelyeket mi is felhoztunk, és önök, tisztelt képviselőtársaim, érdemi ellenérvek nélkül lesöpörtek.
A köztársasági elnök úr levelében részletesen, jogi érvekkel alaposan alátámasztva, logikus érveléssel vezette le, hogy az indokolás nélküli felmondás lehetősége miért sérti az EU alapelveit, miért sérti a kormánytisztviselők emberi méltósághoz való jogát, miért diszkriminatív, miért nem állja meg a helyét az az érv, hogy aszimmetria van a munkáltatói és munkavállalói jogokban, illetve az, hogy a törvény elfogadása miként faraghat engedelmes mamelukokat a szakértő, autonóm gondolkodású köztisztviselőkből.
Hasonlóan a köztársasági elnök úrhoz, mi is hivatkoztunk az Unió alapjogi chartájának 30. cikkére mind a törvény vitájában, mind pedig módosító indítványainkban. A részletes vitában Répássy képviselőtársam arra hivatkozott, hogy az ő értelmezésük szerint a közszolgálati jogviszonyra nem alkalmazhatóak az EU-s jogszabályok előírásai, mert az nemzeti hatáskörben marad.
Remélem, hogy az átiratban leírt érveléssel egyetértenek, és belátják, hogy mint az uniós jog által kötelezett tagállamnak, Magyarországnak is tiszteletben kell tartania azokat a kötelezettségeket, amelyeket EU-s tagságunkkal magunkra nézve kötelezőnek ismertünk el.
Tisztelt Miniszter Úr! Önök - személy szerint ön is - előszeretettel hivatkozott arra, hogy a bírói gyakorlatból kiolvashatóan nem lehet elbocsátani a köztisztviselőket, ezért szükséges az indokolási kötelezettség likvidálása. Megmondom önöknek őszintén, ez az érv számomra az elmúlt hetek történései során nyert értelmet. Önök nem bíbelődnek holmi egyeztetéssel vagy azzal, hogy a jogalkotó eredeti célját segítendő módosítsák a törvényeket.
Jelen törvényjavaslattal kapcsolatban ezt így hajtották végre - idézem elnök úr levelét: “Meg sem kísérli a jogalkotó, hogy olyan szabályozást alkosson, amely nagyobb fogódzót adna a bíróságoknak a felmentés indokoltsága megítéléséhez, esetleg enyhítve a jelenlegi védelmi szintet, közelítve azt a munka törvénykönyve szerinti felmondás rendszeréhez.”
De említhetném azt is, hogy önök - észlelve a társadalom felháborodását - egyéni kapcsolódó módosító indítványt nyújtottak be, amiben újra kötelezővé tették a felmondás indokolását. Azt követően, hogy ez több médiumban is megjelent, önök - cinikusan - a zárószavazás előtt néhány órával visszavonták ezt az indítványt, így megvezetve több tízezer, közvetve százezer állampolgárt. Engedjenek meg egy idézetet, biztosan fel fogják ismerni: “Van két olyan dolog, amivel szemben harcot kell folytatni. Ezt én vállalom. És nem is ismerek benne sem engedményt, sem könyörületet. Ez a két harc a következő: a nihilizmus és a cinizmus ellen harcolni kell.” (Taps az LMP padsoraiban.) Ez a mondat a miniszterelnök úr szájából hangzott el nem is olyan rég, itt a parlamentben. Miniszter úr, ez csak szlogen marad, vagy le is fog számolni azzal a cinizmussal, amit az elmúlt hetekben tapasztaltunk az önök részéről?
Tisztelt kormánypárti Képviselők! Nem kívánok több szakmai és politikai érvet felhozni, azokat már hallhatták, olvashatták, ismerik a köztársasági elnök úr véleményét is.
Most egy levelet szeretnék önöknek felolvasni, egy levelet, amely egy köztisztviselő tollából származik, aki immár tíz éve hűségesen, a szakmaiságot szem előtt tartva szolgálja hazáját.
Kérem, hallgassák figyelemmel!
“Tíz évvel ezelőtt alkut kötöttem az állammal, és közszolgálati jogviszonyt létesítettem. Az állam azt mondta, hogy az átlagosnál szigorúbb szabályok betartását várom tőled, ennek fejében az átlagosnál kedvezőbb, biztonságosabb munkavégzést teszek lehetővé a számodra. Ha gondolod, az egész életed letöltheted a választott szakmádban, biztonságot teremtek körülötted, lehetőséget nyújtok az állandó képzésedre, hogy a legszakszerűbben tudd ellátni az énáltalam hozott jogszabályok végrehajtását. Ezt hívják köztisztviselői életpályának vagy pályaútnak, amit még az előző Fidesz-kabinet is támogatott.
Én vagyok a fej, te leszel a kar; így, együtt szolgáljuk a közcélt. A cél stabil, pályautat el nem hagyó, a mindenkori kormányzattal lojális köztisztviselői kar fenntartása volna. Belementem gyanútlanul. Nem gondoltam, hogy mint a köztisztviselői kar tagja a rendszeresen érkező, majd állandósuló válság fő bűnbakjává válok. A hosszú évek során igen kevés, a köztisztviselői kar munkáját elismerő politikusi véleményt hallottam. Ezzel szemben mint lábát lógató irodakukac, a költségvetési hiány fő-fő okozójaként váltam egyre hírhedtebbé. Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy szinte évről évre érezhetővé vált a szakma társadalmi elismertségének csökkenése - nem csoda. A média, a gazdasági szakértők, a politikusok hada sulykolta az emberekbe a feleslegességünkről szóló rigmusokat.
Persze, tényleg egyszerűbb volt a valós problémák helyett valaki, tőlük egzisztenciálisan is függő bűnbakra hárítani a felelősséget. Egy percig sem állítom azt, hogy nincs helye a közigazgatás racionalizálásának, ha ez alatt azt értjük, hogy akár ügyintézői szintig lemenve megvizsgáljuk az ügyintézőkre háruló munkaterhet, és ennek megfelelően döntünk az adott feladatokat végző hivatalok, osztályok, irodák létszámigényéről; akkor támogatom. De ha a racionalizálás nem jelent többet, mint az elmúlt időszakban gyakorlattá vált létszámleépítést, na, nem! Ilyenfajta reformot már átéltem néhányat. Nesze neked, biztonság! De azokat az irodákat, ahol újságolvasással és kávézgatással telt a nap, ezt soha nem érintette, és erős a gyanúm, hogy ezután sem fogja.
Persze, mindenki jól tudta, hogy azokba az irodákba honnan repültek - nem ki - be az emberek, mindegy, hogy jobbról vagy balról fújt a szél. És most azzal kell szembesülnöm, hogy az állam a velem kötött megállapodás egy jelentős elemét a saját hasznára kívánja módosítani, indokolva a változtatás szükségességét azzal, hogy meg kell teremteni a még korszerűbb kormányigazgatás kialakításának lehetőségét, lehetővé kell tenni az arra alkalmatlan tisztviselők minél költségkímélőbb módon történő eltávolítását akár indokolás nélkül, mert nekik úgy tetszik. Kezdődhet a vadászat! Csak attól tartok, hogy a néhány elejtendő nagyvadon kívül sok-sok apróvad is terítékre kerül, csak hogy a hajtóknak is legyen mit hazavinniük.”
Tisztelt Miniszter Úr! Lenne még egy kérdésem. Önök beadtak egy zárószavazás előtti módosító indítványt, amiben szerepel az, hogy a közigazgatás hierarchizáltsága megjelenik a felek alá-fölérendelt viszonyában, a tulajdonosi jellegű szabályozásban. Tisztelt Miniszter Úr! A közigazgatás kinek a tulajdona? A Fidesz tulajdona, vagy pedig a Magyar Köztársaság érdekét szolgálja a közigazgatás?
Köszönöm válaszát. (Taps az LMP és az MSZP padsoraiban.)
