DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF
DR. ÁNGYÁN JÓZSEF vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mindenekelőtt köszönöm Varga Géza képviselő úrnak, hogy a Ház elé hozta ezt a rendkívül fontos kérdést és azt a súlyos helyzetet, ami különösen a Dél-Alföldön kialakult. Azt hiszem - ahogy szokták mondani -, nagyon szerethet bennünket a Jóisten, hiszen azokat próbálja meg igazán, akiket szeret. Valóban nagyon súlyos az a megpróbáltatássorozat - mondhatom most már -, ami bennünket, a magyarságot a nyolc év kormányzási katasztrófa után a természet részéről is ér. Az elmúlt tavaszon árvíz, belvíz, most pedig egy olyan jégverés sújtotta az ország bizonyos térségeit, amely az ott élő közösségeket - nemcsak a gazdatársadalmat, hanem az ott élő közösségeket is - igen nehéz helyzetbe hozta.
Persze, különösen érinti ez a gazdatársadalmat, hiszen az ő megélhetési lehetősége, a termése védtelenül kint van a határban. Tehát nemcsak a gazdatársadalom ingatlanaiban keletkeztek károk, hanem a bevételi lehetőségét is elveszítette úgy, hogy a kiadásai közben már nagyrészt megvoltak. Valóban kilátástalannak tűnhetne a helyzet, de épp ezek azok a helyzetek, amikor egy szolidáris társadalom nem hagyhatja magára - és a nemzeti együttműködés kormánya nem is fogja magára hagyni - azokat a közösségeket, amelyek a természeti csapás hatására nagyon súlyos körülmények közé kerültek. A jégverés különösen Békés és Csongrád megyét érinti - amiről képviselő úr volt szíves beszélni -, de az ország más térségeiből is hasonló jégverésekről kaptunk híreket.
A kormány azonnal megkezdte a károk felmérését. Ebben kéri persze az önkormányzatok segítségét is, hiszen helyben tudják leginkább megállapítani, hogy milyen károk születtek. És szeretnék beszámolni azokról a lehetőségekről, amelyekkel a kormány mindenképpen élni kíván, illetve szeretném megosztani azokat a gondokat is, amelyeket a kormány általában a kárenyhítés és a károk mérséklése tekintetében megörökölt.
Mindenekelőtt az agrárkár-enyhítési alap szolgálhat a károk, különösen az agrárkárok enyhítésére. Sajnálatos módon azonban ez a kassza üres. Ezt a kasszát, ezt a kárenyhítési rendszert annak idején, 2008-ban úgy hozta létre a kormány - ezt kénytelen vagyok itt elmondani -, hogy nem történt meg a feltőkésítése, és az azóta bekövetkezett károk gyakorlatilag kiürítették. Ha a befizetések meg is történnének - bár ilyen esetben, amikor éppen kár éri a gazdákat, a befizetések is kétségesek, de ha meg is történnének -, 4-5 milliárd forintnál többre nem számíthatunk ebből a kasszából. Mégis azt mondom, miután ez egy felülről nyitott kassza, és a kormány elszánt arra, hogy a nehéz helyzetbe jutott közösségeket, ezen belül is különösen a gazdatársadalmat megsegítse ebben a nehéz helyzetében, a felülről nyitott kassza lehetőséget teremt arra, hogy az “1 forinthoz 1 forintot teszek” játékszabály, amely a törvényben szerepel, megváltoztatható legyen, és a magunk részéről támogatni is fogjuk - amennyiben a költségvetés lehetővé teszi -, hogy egy nagyobb összeg kerüljön ebbe a kárenyhítési kasszába.
(13.50)
Mit tehetünk még? Elhalasztjuk a befizetési kötelezettséget. Döntés született - de ehhez a törvényt módosítanunk kell, és módosítani fogjuk, amilyen gyorsan lehetséges az agrárkár-enyhítési törvényt -, hogy ne kelljen most befizetni, hanem csak a későbbiekben; egy későbbi időpontban kelljen befizetni a kárenyhítési alapba való hozzájárulást, hogy a gazdák, akik elveszítették szinte minden jövedelemforrásukat - hiszen 100 százalékosra becsülik ezekben a térségekben a kárt -, megtehessék később ezt a hozzájárulást, és ennek ellenére hozzájuthassanak innen bizonyos támogatásokhoz.
Előre kívánjuk hozni a területalapú támogatások kifizetését. Az Európai Közösség és a magyar nemzeti hozzájárulás kifizetéseit a lehető legelső időpontban meg kívánjuk tenni, hogy ezzel is enyhítsük azt a jövedelemhiányt vagy jövedelemkiesést, ami így keletkezett, és előlegfizetési lehetőséget is megpróbálunk megteremteni, ez a törvény szerint maximum 90 százalékos mértékű lehet. Megpróbáljuk tehát előrehozni azokat a kifizetéseket, amelyeket lehetséges.
De azt hiszem, a helyzet sokkal súlyosabb most már árvizet, belvizet és az egyéb elemi csapásokat is látva, és ki tudja, még mi lesz ebben az évben. Tárgyalásokat kezdtünk és szeretnénk folytatni az Európai Közösséggel. A Külügyminisztérium beterjesztette már az európai szolidaritási alapra vonatkozó előterjesztésünket. Szeretnénk, ha Európa is szolidáris lenne velünk, nemcsak a magyar kormány a polgáraival, hanem Európa is a magyar néppel ebben a nehéz helyzetében. Miniszterelnök úr maga is személyesen tárgyalt ez ügyben. Azt remélem, hogy az Európai Közösség is fölfogja ezt a nehéz helyzetet, és segítségünkre lesz.
Kérem tehát, hogy mindannyian tegyünk meg mindent, mint ahogy a magyar kormány meg fog tenni annak érdekében, hogy a nehéz helyzetbe jutott honfitársainkat ebből a nehéz helyzetükből kisegítse.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)
