DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úr szavaira kénytelen vagyok eléggé személyesen reagálni; hatvan évvel ezelőtt azokban a napokban az édesapámat a testvéreivel az ÁVH szintén akkor vitte ki a Hortobágyra, és ugyanazokban a napokban soha nem politizált nagyszüleit az édesapámnak vitték ki úgy, hogy '53 után sem eresztették vissza Budapestre.
Azt gondolom, súlyos adósság van az ötvenes évek ávós terrorjának áldozataival szemben, hiszen az '56-ot követő évtizedekben sem történt meg ezeknek az embereknek a teljes rehabilitációja, és nem csak azért, amit államtitkár úr mondott, hogy a kitelepítettek esetében a személyazonosságukat igazoló okmányokat megsemmisítették; rengeteg olyan jogfosztás történt, börtönbe hurcolások, ahol nem történt még csak a látszata sem a törvényes eljárásnak, rengeteg olyan ember szenvedett sérelmeket, akiknek a kárpótlása, jóvátétele meg sem történhetett 1990 után. És adósság van abban a tekintetben is, hogy a rendszerváltás után, gyakorlatilag a Terror Háza Múzeum megnyitásáig tisztességes megemlékezés, tisztességes főhajtás az ávós terror áldozatai, a rákosi diktatúra áldozatai iránt nem történt meg.
Itt szeretném leszögezni azt, hogy a Lehet Más a Politika elkötelezett az iránt, hogy Magyarországon ezeknek a traumáknak, évtizedeken keresztül elfojtva hurcolt traumáknak egy tisztességes kibeszélése történjék meg Magyarországon, akár ha az ötvenes évek terrorjáról, akár ha '56-ról, akár ha az 1945-öt megelőző tragédiákról van szó. Ez a tiszta és egymás szenvedéstörténeteire nyitott kibeszélés, ez a feldolgozása a traumáknak akkor valósulhat meg, ha nem tesszük tárgyává a napi pártpolitikai küzdelmeknek, ha a napi pártpolitikai küzdelmektől távol tudunk tisztességgel megemlékezni azokról, akikről a tisztességes megemlékezés nem történt meg a megelőző évtizedekben.
Köszönöm szépen. (Taps.)
