VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánypárti képviselők, illetve az államtitkár úr részéről is sokat hallottunk arról, hogy meg kell segíteni a kis- és középvállalkozókat. Egyet is értünk az államtitkár úrral abban, hogy ez a törvénymódosítás, amelyet most előterjesztettek, egy kicsi, de nagyon fontos lépés ezen az úton.
Én azonban az államtitkár úr és képviselőtársaim figyelmébe szeretném ajánlani a T/384. számon futó, általam benyújtott törvényjavaslatot, amely egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról rendelkezik, és azt javasolom önöknek, hogy ezt minél hamarabb tárgyalja meg az illetékes bizottság, illetve minél hamarabb kerüljön itt napirendre a plenáris ülésen való tárgyalásra.
Jelenleg a törvény minden adóalanytól megköveteli, hogy az általa kibocsátott számlán szereplő áfa összegét, függetlenül attól, hogy megtörtént-e a számla összegének a kifizetése, az állam részére fizesse meg. Ez egy olyan igazságtalan és a cégek likviditását súlyosan veszélyeztető állapot, amely lényegesen nagyobb terhet jelent a cégek számára, mint a jelenleg tárgyalt törvényjavaslat, ezért is kérjük önöktől azt, hogy minél hamarabb tárgyaljon erről az Országgyűlés, és minél hamarabb ilyen módon is tevékenyen járuljunk hozzá ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozók helyzetét stabilizálni tudjuk, meg tudjuk őket segíteni.
Fel szeretném hívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a közbeszerzési rendszerben jelenleg évi 1600-1700 milliárd forint sorsáról döntenek. Ugyanúgy, mint a fejlett világban bárhol, Magyarországon is az állam a legnagyobb megrendelő. Jelenleg a legnagyobb problémát az okozza, hogy a közbeszerzési rendszerben elköltött pénzek nagyon rossz hatékonysággal vannak felhasználva, Scheiring képviselőtársam is utalt arra, hogy jelentős korrupciós felárral kerülnek elköltésre. Ennek a megoldása lenne az egyik legfontosabb feladat.
Annak, hogy miért fontos megváltoztatnunk a korrupcióval, illetve a közbeszerzési rendszerrel kapcsolatos közgondolkodást Magyarországon, egész egyszerűen az az oka, hogy nagyon sokszor a gazdaságpolitikai döntéshozók is csak a korrupció által közvetlenül okozott károkkal számolnak, azzal azonban nem, hogy ha az állam, mint a legnagyobb megrendelő, amely ezt az irdatlanul nagy összeget, ezt az 1600-1700 milliárd forintot elkölti, ha kontraszelektált módon csupán a politikai holdudvarral való kapcsolattartása alapján juttatja a vállalkozókat megrendeléshez, ebben az esetben nem történik más, mint hogy kontraszelektálódik maga a piac is, tönkremegy a verseny, és folyamatosan olyan cégek fognak állami megrendelésekben dúskálni, amelyek egyébként a normális piaci versenyben, piacgazdasági körülmények között egyszerűen életképtelenek lennének. Míg más cégek, amelyek akár nemzetközi szinten is fejlődőképesek lehetnének, mivel a hazai piacon nem jutnak elegendő számú és mennyiségű megrendeléshez, ezért gyakorlatilag tönkremennek, forráshiányosak lesznek, nem lesz esélyük arra, hogy növeljék a foglalkoztatást, az exportképességet javítsák, és úgy általában feljebb húzzák a magyar gazdaság teljesítményét.
Fellegi úr a közelmúltban egy újságírói kérdésre, már nemzetgazdasági miniszterként azt mondta, hogy a kormánynak van egy ambiciózus terve, az, hogy a közbeszerzési rendszerben elköltött 1600-1700 milliárd forintos éves összeg felét kapják meg majd a kis- és középvállalkozók. Most jelzem a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy nem találom túlságosan ambiciózusnak ezt a tervet, hiszen a szocialista kormányzat alatt 60 százalékot kaptak meg, tehát ahhoz képest én sem a forradalmat, sem pedig azt az óriási változást nem látom; ezt a 10 százalékos különbséget hadd ne jellemezzem forradalomnak és óriási változásnak. Én arra biztatnám önöket, hogy dolgozzák át a meglévő közbeszerzési rendszert, nézzék végig azt a folyamatot, ami az immár több mint négyszáz paragrafusra rúgó közbeszerzési rendszer kidolgozását végigkísérte. Ezt minden ciklusban minden kormányzat folyamatosan kicsit toldozgatta, kicsit foltozgatta, és a végén akkora kiskapuk maradtak a közbeszerzési rendszeren, hogy ha a Titanic még most is úszna a tenger tetején, akkor meg tudott volna rajtuk keresztben fordulni. Ennek az állapotnak többek között az a következménye, hogy itt ezek a pénzek, ezek a százmilliárdok évről évre folyamatosan tűnnek el és mennek veszendőbe.
Én nagyon sajnálom, hogy Fellegi úr nincs itt, és jelenleg a tárcáját sem képviseli más. Arra utalnék, hogy Fellegi úrtól megkérdeztük azt is, hogy ha a Fidesz-kormány megfelelően berendezkedik, átalakítja a közigazgatás rendszerét, úgy, ahogyan mi azt várjuk tőle, és ahogyan a szavazópolgárok erre felhatalmazták, akkor előfordulhat-e az a csoda, hogy a két-háromszoros áron épülő autópályák a jövőben majd normális áron kerülnek megépítésre. Ez ugye különösen azért fontos, mert Fellegi úr, mielőtt miniszter lett volna, a saját sajtóbirodalmában rendszeresen értekezett arról, illetve értekeztek arról az újságírói, hogy jelenleg Magyarországon két-háromszoros áron épülnek az autópályák. Mi ezzel természetesen egyetértünk, de arra is kíváncsiak lettünk volna, a miniszter úr látja-e annak esélyét, hogy ezt a két-háromszoros költséget a Fidesz kormányzása alatt sikerül lefaragni. Fellegi úr, meg kell mondanom, meg sem próbált válaszolni a kérdéseinkre a miniszteri meghallgatása alatt, nem is jegyzetelte ezt a sok kérdést, adott egy általános összefoglalót, és utána elment, mert a fideszes többség természetesen megszavazta a miniszteri alkalmasságát.
Én most is arra lennék kíváncsi, ha az államtitkár úr tud vagy esetleg mer erre a kérdésre válaszolni, számíthatunk-e arra, hogy ezt a jelentős felárat, amit Magyarországon most megfizetünk a közbeszerzési rendszerben - elsősorban ezeket a bizonyos két-háromszoros áron épülő autópályákat értem ez alatt -, sikerül-e letörni, és sikerül-e megfelelő módon, megfelelő hatékonysággal a közpénzeket elkölteni. Ugyanis ne felejtsük el, önök is nagyon sokszor elmondják, hogy az állam is lehet jó tulajdonos. Látjuk ezt akkor, amikor külföldi állami vállalatok vásárolnak be magyar állami vállalatok részvényeiből, s ilyen módon a nemzeti vagyonunk külföldre kerül, ilyen módon a nemzeti vagyon a külföldi tulajdonosoknak termel jelentős jövedelmet.
Említette Göndör képviselőtársam, illetve az államtitkár úr részéről is többször hallottuk a faktoringot. Arra biztatnám önöket, hogy ha ilyen rengeteg pénzt elkölt a magyar költségvetés, akkor ne elsősorban azzal próbálják a kisvállalkozásokat segíteni, hogy a költségvetési bevételeket az egyik legdrágább átmeneti hitelmegoldás, a faktoring segítségével kaphassák meg, hiszen ez a jelentős költség a kisvállalkozókat terheli, a likviditásukat veszélyezteti. Én inkább arra tennék javaslatot, hogy dolgozzák át a közbeszerzési rendszerek kifizetésének módját, olyan szintű megoldást hozzanak, amely elősegíti, hogy a kisvállalkozásokhoz gyorsan megérkezzenek a pénzek, és ne kelljen ilyen jelentős tranzakciós felárat fizetniük, mint amit a jelenlegi faktoringrendszer jelent.
Az építőiparra, mint jelentős foglalkoztatást növelő ágazatra, illetve a multiplikátor hatást okozó beruházásokra szeretném még felhívni az önök figyelmét. Nagyon fontos lenne, hogy amikor lehetőség szerint az államot fejlesztjük, és a közbeszerzési rendszerben jelentős, több száz milliárdos pénzek elköltéséről határozunk, akkor ezek a pénzek lehetőség szerint úgy hasznosuljanak, hogy érvényesüljön a multiplikátor hatás, azaz az elköltött pénz újabb munkahelyeket, újabb jövedelemszerző lehetőségeket teremtsen a magyar polgárok számára, és ilyen módon járuljon hozzá a közjó növekedéséhez.
Végezetül, de nem utolsósorban ismét meg szeretném erősíteni, hogy ezt a pici, de fontos törvényi változást, amelyet, most úgy tűnik, az LMP-t leszámítva összpárti egyetértéssel elfogad a parlament, természetesen mi is támogatjuk.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
