SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA
SZŰCS ERIKA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap ebben a Házban véget ért egy színjáték második felvonása is. A kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény miatt először az érintetteket tömörítő szakszervezetek és az ellenzék tiltakozott. Akkor az előterjesztők még valószínűleg nem tudták, mi a végső cél, mert igyekeztek úgy viselkedni, ahogy egy demokráciában a kormánynak, pláne nemzeti együttműködést hirdető kormánynak illik viselkedni, és kompromisszumkésznek mutatkoztak a leginkább kifogásolt indoklás nélküli felmondás ügyében is. Aztán valószínűleg felvilágosították őket, hogy sok az éhes száj, amit demokratikus játékszabályok keretei között nem lehet jóllakatni, így aztán pirulás nélkül megszervezték saját ígéretük megfúratását frakciótársuk által.
Olyan sok az éhes száj, hogy nem drága miatta az elmúlt húsz év alatt gyakorlatilag a parlamenti pártok együttműködésével kialakított és csiszolgatott közszolgálati életpályamodell felrúgása sem. Hirtelen nem fontos, hogy a közszolgálati jogviszony önként vállalt korlátait a szabad véleménynyilvánításban és cselekvésben más oldalon ellensúlyozzuk, hogy a közszolgát, most már kormánytisztviselőt olyan helyzetbe hozzuk garanciális szabályokkal, hogy szakmai ellenérveit bátran kifejthesse politikai vezetővel szemben is.
Nem, most az a fontos, hogy aszimmetria van a felmondási időben a munkavállalói, illetve munkáltatói felmondás esetén - bár a szimmetria szükségességét legfeljebb természeti törvényként kellene elfogadnunk, mert senki és semmivel nem indokolta, míg az aszimmetria a felek eltérő erőpozíciója miatt indokolható és indokolt.
Árulkodik a törvény tényleges szándékairól, hogy a politikához köthető kinevezettekre az előterjesztők a magasabb védettséget biztosító Ktv.-t szerették volna érvényesíteni, és csak a köztársasági elnök kifogása nyomán érvényesül az egyenlő elbánás a kollégákkal. Elég elolvasni a Navracsics miniszterelnök-helyettes, miniszter úr környezetében dolgozó helyettes államtitkárok névsorát, hogy rájöjjünk, miért. Úgy tűnik, nagy a család, és sok családtag számára vonzó a kormányzati közigazgatási munka. Nekik kell tehát a hely, és túl sok ahhoz, hogy a helycsináló felmentéseket valós és okszerű indoklással lehessen megalapozni?
Olcsó és gyors tisztogatásnak kell tehát jogalapot teremteni, noha a tisztogatás lehetősége egyáltalán nem segíti a törvény indokaként sokszor emlegetett közigazgatási minőség javulását, sőt kiszolgáltatottá teszi a közszolgálatot, amelynek szakmaiságát kellene erősíteni.
No de hogyan fog javulni a minőség, ha a kormányzati közigazgatásba való bekerülés feltételei nem szigorodnak, hanem lazulnak, a teljesítményértékelő rendszer fejlesztéséről, erősítéséről pedig szó sem esik? Nem, kedves képviselőtársaim, itt nem a minőségről, hanem arról van szó, hogy az kerülhessen be, akire a főnök rámutat, és kirúgni is ilyen egyszerűen lehessen.
A társadalmi szerződés, a kétharmados felhatalmazás sajátos értelmezésének újabb példája ez a törvény a nemzeti együttműködés nagyobb dicsőségére. Az első felvonásban a társadalmi partnerek és az ellenzék minden érve hiábavalónak bizonyult, de így járt a második felvonásban a köztársasági elnök úr is. Pedig sokoldalúan indokolta a törvény összeegyeztethetetlenségét az Európai Unió alapjogi chartájával, mert minden munkavállalónak joga van a védelemhez az indokolatlan elbocsátással szemben. Hivatkozott az emberi méltóság jogára, a közszolgálati jogviszony sajátosságaira, az életpályamodellre - mindhiába. A felmentés valós és okszerű indoklását a kormány nem vállalja, a közigazgatás pártatlansága pedig nem érdekli - vagy nem érdeke?
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az ügy nem ilyen egyszerűen elintézhető kérdés. Mind a munkavállalók jogbiztonsága, mind a közigazgatás szakmai színvonala és pártatlansága olyan érték, amelyért a második felvonás után is küzdeni kívánunk és fogunk is.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
