VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Adjon az Isten jó reggelt! Az elmúlt hónap során megtudtuk a kormánypárti képviselőktől, hogy Magyarországon forradalom történt. Többször jeleztük már, hogy ennek a forradalomnak a jeleit mi nem igazán véljük felfedezni az országban, de most mégis meg kell hogy kövessem önöket. Forradalmat továbbra sem látunk, de valaminek történnie kellett mégiscsak, mert egyre több az áldozat.
Áldozat például az Állami Számvevőszék, amelynek az élére önök két olyan pártembert ültetnek, amivel a szakmaiságot nemhogy zárójelbe teszik, hanem egyenesen lehúzzák a vécén. Áldozat a magyar önkormányzatok rendszere, ahol önök a parlamenti kétharmaduk birtokában megindultak egy önkormányzati egypártrendszer kialakítása irányába. Áldozat a magyar média- és sajtórendszer, amelyhez, hogyha megpróbálnék nemzetközi analógiát, párhuzamot keresni, akkor sajnos csak a szlovák nyelvtörvény jut eszembe, a szlovák nyelvtörvény ugyanis megtiltotta a magyar embereknek, hogy megnyilvánuljanak, és helyette csak szlovákul lehetett beszélniük. Az önök médiakoncepciójának hosszú vagy középtávon sajnos az lesz a következménye, vagy az lehet a következménye, hogy magyar emberek bizonyos csoportjának meg lesz tiltva szintén a megnyilvánuláshoz a lehetősége, és helyette majd csak fideszül lehet szólni.
Akár hiszik, akár nem, nem ezért szavaztak önökre az emberek, azok, akik önöket támogatták az országgyűlési választásokon, hanem azért, mert nyolc év pusztulás, pusztítás után végre szeretnének nyugalmat, rendet és jólétet. Önök kétharmaddal rendelkeznek itt a parlamentben, amely a jelenlegi médiaszabályozás alapján is nagyon komoly lehetőségeket adna az önök számára, önök számára ez a sok mégis kevés. Nem tudom, föltették-e már a kérdést saját maguk számára, hogy miért. Ha megengedik, én fölteszem ezt a kérdést, és adnék is rá egy választ.
Már-már közhelyszerű Bibónak az a gondolata, hogy az a demokrata, aki nem fél; én ezt még annyival megtoldanám, hogy aki hisz az igazában, az sem fél. Aki hisz az igazában, az korrekt médiaviszonyok közepette is meri vállalni a véleményét, ki mer állni a véleménye mellett, nincs szüksége arra, hogy a politikai ellenfeleinek a véleményét meghamisítsa, elhallgassa, kiforgassa, eltüntesse a színpadról. Mondhatnám úgy is, hogy férfi módjára ki mer állni, szembe mer állni a politikai ellenfeleivel, mert hisz az igazában, hisz abban, hogy az érvei súlya alatt az ellenfelei, a politikai ellenfelei kénytelenek lesznek meghajolni; nem fél. Önök, képviselő urak, kormánypárti képviselő urak, illetve hölgyek, elnézést, én úgy érzem, hogy félnek. Aki ilyen média- és sajtókoncepcióval áll elő, az az én véleményem szerint fél. Ez egyébként az önök útja, ha ezen az úton indulnak el, biztosan a bukásba vezet, de ez legyen az önök problémája.
Ami miatt viszont napirend előtt kértem szót - mindezek csak bevezetésül szolgálnak -, ugyanis én nem a jobbikos képviselőkért, nem a mi jogainkért emelem föl most a szavamat, hanem olyan emberekért, akik élik a maguk kis polgári életét, dolgoznak, gyermekeket nevelnek, szeretik a hazájukat, és uramisten, a Jobbikkal szimpatizálnak, a Jobbikra szavaztak a választásokon. Ők nem részesei ennek a politikai küzdőtérnek, nem kellene hogy pofonokat kapjanak, most mégis úgy tűnik, hogy egyre több helyen pofonokat kapnak azért, mert szavaztak egy pártra, amelyikben hisznek. Most úgy tűnik, hogy sokaknak lakolniuk kell ezért a bátorságukért, ugyanis a nemzeti együttműködés forradalma, vagy amit önök ennek mondanak, úgy látszik, hogy nem tűri azokat, akiknek a nemzetről nem egy narancs jut az eszébe.
Borsod megyében és Szabolcs megyében különösen elkeserítő a helyzet, ugye, ezek azok a megyék, de az ország más pontjairól is kaptunk visszajelzéseket, ahol a Jobbik igen komoly erővel, megkerülhetetlen erővel rendelkezik. Itt a fideszes város- és településvezetés politikai tisztogatásokba kezdett, megszabadulnak azoktól az alkalmazottaktól, akikről megtudták a kampány során, hogy jobbikosok. Én nagyon félek egy fideszes választól, félek egy cinikus, nihilista választól, attól, hogy majd föláll valaki, és azt fogja mondani, hogy bárkinek a munkája, mivel Magyarország jogállam, csak jogszerű, demokratikus szabályok között szűnhet meg. Én nem ilyen jogi, demokratikus garanciákat várok. Cinikus az és nihilista az, aki azt mondja, hogy Magyarországon az elmúlt 60 év után és jelenleg nem lehet megszüntetni embereknek az egzisztenciáját, munkahelyét demokratikus jogi normákra hivatkozva vagy ilyenek mögé bújva.
Én emberi garanciákat várok, olyan garanciákat várok, hogy például annak a Borsod megyei fideszes polgármesternek és országgyűlési képviselőnek felhívjuk a figyelmét arra, hogy ez nem demokratikus és nem jogszerű, hanem cinikus és nihilista, ha azt üzeni azoknak a településeknek a választókerületében, ahol jobbikos többség alakult ki, hogy föl lesztek szántva, és sóval lesztek behintve; vagy annak a Szabolcs megyei polgármesternek és fideszes országgyűlési képviselőnek, aki például az orvosi ügyelet 25 éve ott dolgozó sofőrjét elbocsátotta, vagy legalábbis ezt érte el, miután kiderült, hogy a Jobbik egyik helyi vezetője.
Képviselő urak, ezek az emberek, bár most nincsenek itt - lehet, hogy éppen hasonló ügyeken dolgoznak -, nincsenek most itt, de az önök soraiban ülnek. Én nem tudom ezeket az embereket képviselőnek nevezni, hanem aljas trógernek, és én kérem önöket, hogy közösen harcoljunk a cinizmus és a nihilizmus ellen. Ennek a nyomatéknak az alátámasztása céljából elindítjuk két héten belül a “narancskoztarsasag.hu” oldalt, ahová mindenkinek - politikai hovatartozástól függetlenül - várjuk a hasonló jellegű tapasztalatait, élményeit; reméljük, hogy nagyon kevés ilyen beérkezés fog majd eljutni hozzánk.
Arra kérem önöket, hogy közösen harcoljunk a politikai tisztogatások, a nihilizmus, a cinizmus és a trógerség ellen.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
