DR. SCHMITT PÁL
DR. SCHMITT PÁL
DR. SCHMITT PÁL köztársaságielnök-jelölt: Köszönöm, elnök úr. Köztársasági Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Hölgyeim és Uraim! Nagy megtiszteltetés, hogy elnökjelöltként ismertethetem önökkel elképzeléseimet. A magyar közjogi berendezkedés az elnök mozgásterét a parlamentáris és a félelnöki rendszer között helyezi el, az alkotmány az elnököt ennek megfelelő jogosítványokkal ruházza fel. Az alkotmány által az elnökre bízott feladatokat többféle módon lehet megvalósítani. A stílusbéli különbségek inkább az illető személyiségéből, habitusából adódnak, mintsem az alkotmányhoz fűződő viszonyából.
A magyar társadalom ma minden közéleti szereplőtől, így az elnöktől is egy nyitott, emberközelibb magatartást vár el, aki elérhető, megközelíthető, aki kész a párbeszédre, az együttműködésre, gyakori közéleti szerepvállalásával nem relativizálja, ellenkezőleg: erősíti a tisztség méltóságát. Az elnöknek két dolgot kell a szeme előtt tartania: hogy egy személyben kifejezője legyen a nemzet egységének, illetve, hogy folyamatosan őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.
A következő elnök a húszéves demokrácia történetében eddig példa nélküli helyzettel találja magát szemben: a nép szuverén hatalmát egyetlen pártszövetségre ruházta át, ami óriási lehetőség, és ugyanakkor óriási felelősség. A kétharmados többségű törvényhozás tekintetében lényegében az egyetlen korlát az alkotmánybírósági normakontroll. Az utólagos normakontrollt, mint az közismert, bármelyik állampolgár igénybe veheti, azonban az államfő előzetes normakontrolljának az a sajátossága, hogy ilyenkor a jogszabály nem is lép hatályba, amíg az Alkotmánybíróság azt nem veti össze alaptörvényünkkel.
Magam természetesen nem kívánok a kormányzás lendületének gátja lenni, éppen ellenkezőleg, ezért őszintén bízom a Ház által elfogadott törvényjavaslatok alkotmányosságában, de pontosan a pártsemlegesség jegyében nem lehetek majd tekintettel arra, hogy mely párt javaslata vonatkozásában kell az alkotmány által biztosított elnöki jogkört érvényesítenem. Amikor az Országgyűlés az alkotmányt kívánja módosítani, a köztársaság elnökének nincs lehetősége előzetes normakontrollt kérni az Alkotmánybíróságtól, ezért ebben különösen nagy a felelősség. Őszintén remélem, hogy a parlament által felállított alkotmányozó munkabizottság átérzi küldetésének súlyát, és olyan javaslatot tesz majd, amely hosszú időn keresztül értékálló marad, biztosítja a következő generációk emberi jogainak védelmét, a szabadságot, a demokráciát, más szóval: a rendet hazánkban.
Amikor a fékek és egyensúlyok elméletéről esik szó, az elnök szempontjából nem más, mint az a kötelezettség, hogy a parlamenti többséget folyamatosan emlékeztesse a nép felhatalmazásának tiszteletben tartására. Szeretném kiemelni, hogy én nem ellensúly, hanem a hazai politikai csatározások feszültségének kiegyensúlyozója kívánok lenni. Az ellensúly szerepe az ellenzéké, amelyet természetesen nem is kívánok és nem is vehetek át. Az elnöknek minden pártból a legjobbat kell kihoznia, annak érdekében, hogy választóik megbízatását teljesítve hozzájárulhassanak a közjó megvalósításához.
Ami az elnök független közjogi tisztségekre történő jelölési jogát illeti, meggyőződésem, hogy e fontos posztokra kiváló szakembereket kell állítani, az elnököt ebben az esetben a kollektív bölcsesség segítheti, vagyis a parlamenti pártokkal történő előzetes egyeztetés.
Indokoltnak tartom, hogy az elnök vállaljon aktív szerepet a külpolitikában. Az új elnöknek új energiákat kell vinnie a világ magyarságának. Az állampolgársági törvény módosítása, valamint a nemzet összetartozásáról szóló tanúságtétel elfogadása új lehetőséget kínál arra, hogy az elnök egybefogja a világ magyarságát, ösztönözze őket az anyaországhoz fűződő érzelmi és jogviszony megerősítésére. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)
Magyarország diplomáciai súlyának növelését - mint az ország első számú nagykövete - meghatározó feladatnak tekintem. Jelen helyzetben, amikor nem kevesebbre, mint az ország gazdasági, társadalmi és morális újjáépítésére vállalkozunk, rendkívül fontos, hogy az elnök szót értsen a miniszterelnökkel, az összes közjogi méltósággal, a kormány tagjaival, a parlamenti pártokkal, a történelmi egyházakkal és a civil szervezetekkel. Gyakran hivatkozom rá, hogy csapatember vagyok, mindkét olimpiai aranyérmemet is csapatban szereztem, most is készen állok a csapatmunkára, a nemzeti együttműködés erősítésére.
Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! A köztársaság korábbi, általam igen nagyra becsült elnökei is vállaltak érdeklődési területüknek megfelelő feladatot. Magam is úgy vélem, hogy az elnöki tevékenység ezáltal válhat teljessé és egésszé. Göncz Árpád elnök úr egy rendkívül nehéz társadalmi és politikai közegben vállalta a tisztséget, és nevéhez szorosan kötődik a demokratikus intézményrendszer megszilárdítása. Mádl Ferenc elnök úr elkötelezett támogatója volt az oktatásnak, a kutatásnak és a tudománynak. Sólyom László elnök úr a környezet védelméért vállal missziót, és kiemelten kezeli a határon túli magyar közösségekkel való kapcsolatok ápolását. (Taps a kormánypártok, az MSZP és az LMP soraiban.)
Megválasztásom esetén az én gondolkodásmódom és tevékenységem középpontjába a magyar embert fogom állítani, azt a magyar embert, aki magabiztos, büszke a magyarságára, van munkája, van hite és önbizalma, azt az embert, aki maradéktalanul gyakorolhatja a jogait, és akit méltóságában semmi és senki nem sérthet, a magyar embereket, akik együtt képesek egy erős, sikeres Magyarországot alkotni, amely egyenrangú bármely más nemzetével a világnak.
Ennek jegyében mozgósítani kívánok az egészséges életmód és a rendszeres sporttevékenység népszerűsítése érdekében, mert a XXI. században csak testi és lelki értelemben harmonikusan fejlődött, egészséges polgárokkal vehetjük fel a versenyt. Az ép testben ép lélek gondolata nem új keletű, de úgy látom, nagyobb szükség van rá, mint valaha; nem mondhatunk le a sport nevelésben betöltött kiemelkedő szerepéről.
Ami a tudásalapú társadalmat illeti, annak megvalósítását illeti, azt természetesen minden rendelkezésre álló eszközzel elő kívánom segíteni. A tudás az oktatási rendszer minőségi és mennyiségi megújulását feltételezi. Csak a magas szintű tudásból lesz hatékony kutatás, fejlesztés, innováció, kreativitás. Az életen keresztül tartó tanulás a jövőbeni versenyképességünk záloga, ezért rendkívül fontos a tanítók, a tanárok, a professzorok, egyetemi oktatók magasabb rendű erkölcsi és anyagi megbecsülése.
Mozgalmat kívánok indítani megválasztásom esetén a magyar nyelv védelméért, amely szemünk láttára veszít szépségéből, pedig az a nemzeti összetartozás egyik fundamentuma. Ez ügyben elkötelezett vagyok széles körű együttműködésre akadémiákkal, tudósokkal, nyelvművelőkkel, határon innen és túl mindenkivel, aki a magyar nyelvet szívügyének tartja. A szép magyar nyelv nem ismer határokat, ma is igaz a mondás, hogy nyelvében él a nemzet (Taps a kormánypártok, az MSZP és a Jobbik soraiban.)
A társadalom egészséges szövetének helyreállításában kiemelt helyet foglalnak el a sokszínű tevékenységet végző civil szerveződések, az önkéntes szervezetek ezért megkülönböztetett figyelmet érdemelnek. Ne feledjük: hatékony civil szervezetek nélkül nincs egészségesen működő társadalom, nincs kultúra, nincs virágzó művészeti élet, és nem működhet, ahogyan említettem, a sport sem. Őket tekintem a politika és a gazdaság mellett harmadik társadalomformáló pillérnek.
Az elnöknek is sugallnia kell, hogy semmiféle társadalmi szerveződés nem jöhet létre csupán érdekek mentén, ha amellett az értékek közössége nem jelent szilárd összetartó erőt.
(13.30)
Végezetül meggyőződésem, hogy minden vezetőnek példát kell mutatnia szolidaritásból, a hátrányos helyzetűek felkarolásából, nagyfokú érzékenységre, empátiára van szükség, amikor az országban közel hárommillió ember él a létminimum környékén, és több százezer gyermek éhezik. Válságos helyzetekben a szolidaritás hidakat képez különböző meggyőződésű emberek között, és rendkívüli, pozitív energiákat képes mozgósítani.
Tisztában vagyok vele, hölgyeim és uraim, hogy az elnöknek tevékenységét pártsemlegesen kell végeznie. Ezt természetesen magamra nézve is kötelezőnek tartom, megválasztásom esetén párttagságomról lemondok. A pártsemlegesség azonban nem jelent számomra értéksemlegességet, kialakult világnézetemen nem kívánok változatni, gondolkodásmódomat változatlanul a nemzet iránti elkötelezettség, a kereszténység iránti alázat, a humanizmus és a polgári értékrend határozzák majd meg.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelettel kérem önöket, támogassák jelölésemet. (Taps.)
