BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Kívánok, elnök úr. Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Igyekeztem a felvezetőmben részletesen kitérni arra, hogy miért is nyújtottuk be ezt a törvényjavaslatot, és mi is a célunk ezzel. Úgy látom, hogy képviselőtársaim egy része vagy nem értette, vagy nem akarta megérteni ezt az expozét, ezért igyekszem most pontosítani, és azokra a kérdésekre választ adni, amelyek a vitában elhangzottak.
Először is az ellenérdekeltség kérdése, ami fölmerült Varga László részéről és Kukorelly Endre képviselő úr részéről is. Azt gondolom, hogy ilyen nincs. Tehát lehet, hogy ilyen képet festenek a falra, hogy a szabadidősport, az amatőr sport és a versenysport között ellenérdekek feszülnek; fel kell önöket világosítsam arról, hogy nincs ilyen. Ha megnézik a kormány támogatási politikáját, ha megnézik az 2011. évi költségvetést, aminek a sarokszámait már elfogadtuk, akkor abból látják, hogy a jövő évi költségvetés legnagyobb nyertese a szabadidősport.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Több mint kétszerese lesz jövőre a szabadidősport költségvetési támogatása annak, mint ami az utolsó szocialista költségvetés idején, 2010-ben volt. Értelemszerűen a versenysport költségvetési támogatása is nőni fog, pontosan azért, mert egyik nincs a másik nélkül. Sikeres versenysport nélkül nem lesz széles bázison nyugvó szabadidősport, és széles bázison nyugvó amatőr sport nélkül, különösen utánpótlás és diáksport nélkül nem lesz sikeres versenysport. Ezt a velünk hasonló sporthagyományokkal rendelkező, de nálunk jobb költségvetéssel bíró országok már korábban felismerték, és egy olyan verseny indult el a versenysport piacán, amelyből Magyarország sajnos az elmúlt két ciklus során lemaradt. Tehát ilyen nincs.
És ez mindjárt választ is ad Kukorelly Endre azon kérdésére, hogy szükség van-e hősökre. Igen, képviselő úr, szükség van hősökre (Babák Mihály: Úgy van!), mert a hősök hozzák a gyerekeket, a hősök hozzák az amatőröket a sportba. Hadd mondjak önnek egy számot: 2000-ben, amikor a Kemény-csapat az első olimpiai bajnoki címét nyerte, akkor Magyarországon összesen 1500 igazolt versenyző volt a vízilabda sportágban. Amikor a harmadik olimpiai aranyérmet megszerezték, hatezerre nőtt a sportolók száma, és ma már a vízilabdasport fejlődését az gátolja, hogy nagyon kevés a vízfelület. Miközben négyszeresére nőtt a sportolók, az igazolt sportolók száma, aközben csak 20 százalékkal nőtt a vízfelületek aránya. Ez azt jelenti, hogy ma már nem tudnak minőségi képzést folytatni sajnos emiatt.
De mondhatok más példát is önnek. Ugyanilyen a kajak-kenu. Sokan lesajnálják ezt a sportágat, és azt mondják, hogy igazából ebben azért tudunk sikereket elérni, mert ez nem olyan, nem övezi olyan médiafigyelem, nincs olyan üzleti háttér e mögött a sportág mögött, és amúgy is alig űzik ezt valamennyien.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Magyarországon közel tízezer igazolt versenyző - nagy részük gyerek - van a kajak-kenu sportban, pontosan azért, mert vannak ikonjaink. Vannak olyan sikeres sportolóink, akik miatt lemennek, mert példakép kell a gyereknek ahhoz, hogy versenyezzen. És ha sokkal jobbak lennének a körülmények, több pálya lenne, kulturáltabbak lennének az öltözők, és mondjuk, fordítottak volna az elmúlt 8 évben forrásokat arra, hogy az infrastruktúra javuljon, akkor lehet, hogy ezt a számot is jóval meg tudná haladni azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek a száma, akik vagy versenyszerűen vagy csak hobbiszerűen űzik ezeket a sportágakat.
De hogy más példát is hozzak önnek, Nagy-Britannia példája, hogy mennyire fontos Nagy-Britannia példája. A briteknek kellett az atlantai leégés, amikor egyetlenegy olimpiai aranyérmet szereztek, ahhoz, hogy rájöjjön a brit kormány arra, hogy az elmúlt évtizedekben elhanyagolták a sportot, és oda jutottak, ahova mi is egyébként most, ebben képviselő úrnak tökéletesen igaza van, a 27 európai uniós tagállam közül a huszonhetedikek vagyunk ezzel a 9 százalékkal, és ez tarthatatlan. Ezért mondta azt a kormány, hogy igen, meg kell növelni, duplájára növeltük a szabadidősport költségvetését, és ha egy jó programot raknak le az asztalra, ami mellett látszik az, hogy a kormányzatnak az a terve, hogy ez a 9 százalék 5 éven belül 15 százalék fölé tudjon emelkedni, akkor ahhoz a kormány oda fogja tenni a forrásokat. Nem lehet kérdés, ez nem tartható, hiszen az egészségügyi kasszában olyan többletkiadásokat okoz ez a lemaradás, ami nem tartható fenn hosszú távon.
Tehát a briteknek ez a sokk kellett ahhoz, hogy lerakjanak egy olyan sportágfejlesztési programot az asztalra, aminek köszönhetően egyébként Pekingben már harmadikak lettek az eredményességi sorrendben, az oroszokat megelőzték ezen a téren, amire korábban ritkán volt példa.
Tehát azt mondom önnek, lehet, hogy az olimpia túl van dimenzionálva Magyarországon, de mégiscsak egy olyan értéke a magyar sportnak, amire méltán lehetünk büszkék, hiszen ma is a világ első tíz országa között vagyunk az eredményesség tekintetében, és az olimpia mégiscsak a világ legnagyobb és legnézettebb rendezvénye ma. Tehát azt gondolom, hogy erre van értelme pénzt fordítani.
És hogy milyen szerepe van egyébként az élsportnak nemzetgazdasági szinten, Szilágyi képviselőtársam már erre utalt, hadd mondjak önöknek egy konkrét példát. Azzal, ha francia válogatott 2010-ben a dél-afrikai világbajnokságon szerzett pont nélkül kiesett a csoportkörökben, egymilliárd euró vesztesége volt a francia gazdaságnak. Egymilliárd euró! De nagyjából beszélhetünk az olaszokról is, hiszen a fociválogatott sikertelen szereplése körülbelül ugyanekkora veszteséget hozott az olasz gazdaságnak. Tehát ezek olyan számok, amelyekre méltán lehet alapozni. Mégis azt mondom önöknek, hogy nem konkurenciája a két terület egymásnak, hanem kifejezetten fontos partnerei lehetnek.
Nézzük a további kérdéseket! Szilágyi képviselő úr kérdezte, hogy milyen szerepe marad az államtitkárságnak, ha társadalmasítjuk a forráselosztást. Én maximálisan egyetértek azokkal a megjegyzésekkel, amelyeket Kósa Lajos képviselőtársam is elmondott, Szilágyi képviselő úr is utalt rá: meg kell szüntetni azt az áldatlan állapotot, hogy ma Magyarországon a különböző mutyik, kormányzati kapcsolatok, sportkapcsolatok vagy éppen személyes ismeretségek alapján dőlhet el az, hogy melyik sportág mennyi pénzből gazdálkodhat. Ez így elfogadhatatlan. Ez a törvényjavaslat éppen azt célozza, hogy ez a rendszer megszűnjön, és a társadalmi szervezetek egymás között kellene hogy megegyezzenek arról, hogy milyen mértékben osztják fel ezeket a forrásokat, és ez nem baráti kapcsolatok mentén, hanem sportágfejlesztési programok mentén kell hogy megtörténjen.
Ahhoz, hogy milyen módon lesznek képviselve a különböző területek, ebben Kósa Lajos képviselőtársamnak teljesen igaza van, a Magyar Olimpiai Bizottság szervezeti struktúrájának is meg kell változnia. Ezt a törvényt azért nyújtottuk most be a parlament elé, hogy egy keretet, egy lehetőséget teremtsünk arra, hogy az egycsatornás finanszírozási rendszer megvalósuljon. Ez nem fog magától működni január 1-jétől, ez egy keretlehetőséget ad. Az öt köztestületnek meg kell állapodnia abban, hogy ez milyen módon tud megtörténni, és ha az öt köztestület ebben meg tudott állapodni, akkor 2011 májusában a sporttörvény módosítása kapcsán meg tudjuk hozni azokat a döntéseket, amelyek következtében megszűnnek azok a köztestületek, amelyekre nem lesz szükség, és valójában érdemben akkor jön létre az egycsatornás finanszírozás, ennek most csak a kereteit tudjuk megteremteni.
(2.20)
Visszatérve a kérdésre, az államtitkárság szerepe ezután is meg kell hogy maradjon, hiszen a különböző jogszabályi hátterek előkészítése, azoknak a végrehajtási ellenőrzése, a sportrendezvények támogatásának kérdésköre, a támogatási szerződések megkötése - hiszen kormányrendeletben kell rögzíteni majd ezeket a támogatási szinteket -, a Nemzeti Sport Intézet, amely az utánpótlássport szervezését és irányítását végzi, valamint a nemzeti sportközpontok, amelyek az összes sportcélú ingatlan hasznosításával foglalkoznak, ezek mind-mind az államtitkárság hatáskörében maradnak, és az államtitkárságnak kell majd gondoskodnia ezekről.
Felmerült még kérdésként az is, hogy mik azok az egyéb sportstratégiai célok, amelyekről a törvényjavaslat beszél. Azért nem akartam vagy nem akartuk részletesen felsorolni, mert azt gondoltuk, hogy ez is annak az egyeztetési folyamatnak lesz az eredménye, amelyet a köztestületek egymás között fognak lebonyolítani, de ennek része lesz a versenysport, része lesz a szabadidősport, része lesz a diáksport és része lesz az utánpótlás-fejlesztési források, illetve az ösztöndíjpályázatok elbírálásának menetrendje is.
Végül még egy kérdés volt, a szigorú kontroll a közpénzek felett. Teljesen egyetértek, képviselő úr, pontosan az a célunk, hogy társadalmasítani a pénzelosztást, de egy nagyon szigorú ellenőrzést végrehajtani. Egy példát hadd mondjak önöknek: az úszó-Európa-bajnokság kapcsán a Magyar Úszó Szövetség képtelen volt elszámolni a támogatási pénzekkel. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal vizsgálata súlyos szabálytalanságokat állapított meg, amelynek következtében az is elfordulhat, hogy az úszószövetség működését kénytelen lesz majd felfüggeszteni, addig, amíg az elszámolásokat nem tudják megtenni. Tehát a közpénzek elosztásának egy nagyon komoly és szigorú kontrollját kell megteremteni, hiszen másképp nem tudunk egy felelős gazdálkodást végrehajtani. Azt gondolom, hogy az egycsatornás finanszírozás egyébként ebben is segít, és miután tiszta és átlátható rendszerek lesznek, könnyebb lesz a pénzek felhasználása, gyorsabb lesz a források lehívása, és egy szigorú ellenőrzéssel el tudjuk kerülni azt, hogy ezek a pénzek ne olyan felhasználásra kerüljenek, amik nem a támogatás célját szolgálják.
Összességében, azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat meg tudja valósítani azt a szándékot, amely a megalkotását indokolja, és a tartalommal való feltöltése pedig nyilvánvalóan a köztestületek lehetősége. Azért bátorkodtam benyújtani ezt a törvényjavaslatot, mert lezajlott az az első egyeztetési kör a köztestületekkel, amelynek során valamennyien azt mondták, hogy igen, ők érdekeltek az egycsatornás finanszírozásban, és meg tudnak állapodni annak a részleteiben. Azt gondolom, hogy kellő bölcsességgel ezt rájuk tudjuk bízni, a kereteket ennek a törvényjavaslatnak az elfogadásával már biztosítottuk.
Köszönöm szépen a véleményeket, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti oldalon.)
