DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA
DR. HENDE CSABA honvédelmi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén osztozom a felháborodásában, és abban is egészen biztos vagyok, hogy az e Házban helyet foglaló, a nép által demokratikusan megválasztott képviselők hatalmas többsége, túlnyomó többsége is osztozik ebben az érzésben.
Egyszerre felháborító, végtelenül szomorú és tragikus mindaz, ami ’56. december 12-én történt. És az is ugyanilyen szomorú, ami azóta ezzel az üggyel kapcsolatban történt, vagy inkább elmaradt.
(13.20)
A magyar igazságszolgáltatás talán legnagyobb tehertétele, a rendszerváltozás, a magyar jogállamiság talán legnagyobb adóssága, hogy elmaradtak az emberiesség elleni bűncselekményeket elkövető személyek elleni tényleges jogi szankciók. Ez teljesen indokoltan veti fel azóta is meg-megújulóan a magyar közvélemény előtt a jogállamiság működésével kapcsolatos súlyos és alapos aggályokat. Sovány vigasz, de a november 4-e gyásznappá nyilvánítása mégis valamiféle erkölcsi elégtételt jelent.
Tisztelt Képviselő Úr! Én úgy gondolom, közös felelősségünk, hogy az elmúlt időktől eltérően, attól gyökeresen különböző módon rendezzük ezeket az ügyeket, és ha a közben esetleg meghalt bűnösöket már nem is tudjuk felelősségre vonni, de legalább nevezzük őket a nevükön. Ebben a szakma szabályai szerint dolgozó történészeknek és levéltárosoknak van és még sokáig lesz kiemelkedően fontos feladatuk. Az elfogulatlan tudomány mellett azonban megkülönböztetett szerep jut a nemzeti emlékezet ébren tartásában mindannyiunknak, az öntudatos polgároknak, a helyi közösségeknek és minden felelősségteljes politikusnak, akik ráirányítják a figyelmet ezekre a tragikus eseményekre.
Ezért a kormány nevében megköszönöm felszólalását. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
