DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tényleg nehéz feladat lesz 15 percben ezt a hatalmas joganyagot, előterjesztést részletesen, legalábbis egy vezérszónoki beszéd tekintetében átvizsgálni, ráadásul nálam csak két törvényjavaslat áttekintése lenne a feladat, mégpedig a bírók jogállásáról szóló törvény és a Be.-módosítás.
Mielőtt még azonban belemennék, azért a legfontosabb alapelveket szeretném egy kicsit így fölvillantani, hogy legyen szemünk előtt az az irány, amit igazából követni kell a bírósági rendszer hatékonyabbá tétele tekintetében.
A legfőbb szempont az, hogy mindig ütközik - és mindig a leghelyesebb egyensúlyra kell törekedni - a tisztességes eljárás, ésszerű határidőben történő elbírálás, pártatlan elbírálás elve mint egyébként is a Magyar Köztársaságot kötelező Európa tanácsi, illetve alapvető jogok és szabadságok egyezményében előírt követelmény, és ezt a szempontrendszert hogyan tudjuk úgy érvényesíteni, hogy mindez ne eredményezze a társadalomnak az anyagi igazság érvényesülésébe vetett hitét és követelését, azaz azt, hogy akár a polgári peres vitáik, akár közigazgatási ügyeik, akár szabálysértési ügyeik vagy pedig egy sérelmükre elkövetett bűncselekmény esetében tényleg, valóban gyorsan, hatékonyan felelősségre vonják egy tettarányos büntetéssel az elkövetőt.
Felix Frankfurter bírót idézném, aki az Egyesült Államok legfelsőbb bíróságának tagja. Ő úgy fogalmazott, hogy a szabadság története jórészt az eljárási jogok tiszteletben tartásának történetével esik egybe. Ehhez kapcsolódik az Európa Tanács miniszteri bizottságának 1996-os büntetőjog-politikai ajánlása, amelyet figyelemben kell tartani, és ezen mérőeszköz segítségével szeretném majd elmondani a véleményemet az előterjesztésről. A fő elv, amit rögzít: a bűnözés elleni harc valamennyi intézkedésének meg kell felelnie a jog uralma és az emberi jogok tiszteletben tartása garantálása elsőrendűen fontos céljának és az ennek alárendelt demokratikus államok jogállami elveinek. Tehát valóban ez a mérce, amit alkalmazni kell, és ezt ráadásul nem érezzük feloldhatatlan ellentmondásnak.
Gyakran hozzák a Jobbikot olyan hírbe, hogy tulajdonképpen a jogszerűség oltárán hajlamosak lennénk a társadalom bűnüldözési és igazságszolgáltatási, elszámoltatási akaratát feláldozni. Ennek cáfolatára azért mindjárt rögzítsük, hogy mi a programunkban az igazságügyi alapvetések körében szinte szó szerint ugyanazokat a gondolatokat tárgyaltuk, amiket most itt a kormánypárti előterjesztők is megtettek. Ilyen értelemben üdvözöljük magát az előterjesztést, a szándékot, hogy lényegében egy átfogó koncepció mentén szeretnék mind a bírósági szervezetrendszert, mind a bírák személyi feltételrendszerére vonatkozó szabályokat, mind pedig a büntető- és a polgári eljárási szabályokat úgy módosítani, hogy mindez a gyorsítás irányába hasson alapvetően.
Mi a legfontosabb alapelv, amit mi erről gondolunk? Azt gondoljuk, hogy jogállamban a független és hatékonyan működő igazságszolgáltatási rendszer működése jelenti a garanciát arra, hogy az államok polgárainak egymás közötti, állami szervekkel szembeni jogvitái különböző ügyekben - büntető-, szabálysértési, polgári ügyekben - tisztességes, ésszerű határidőn belül folyjanak le. Eddig a cél.
Úgy gondoljuk, hogy a gyökeres változást meg kell teremteni, tehát valóban a gyökeres változásra kell törekedni. Az előterjesztés - azért ezt valóban el kell mondani erényére - amellett, hogy vannak kimaradt tételek, és vannak a tisztességes eljárás védelméhez fűződő jogot vagy a jogorvoslati jogot sértő elemei, alapvetően jó irányba történő elmozdulást jelent. Azonban mi az, ami a legfőbb kérdés? Remélem, államtitkár úr még azért figyel, és nem hagyja el a termet, mert azért alapvetően neki címezném azt, hogy azért az eljárási szabályok változtatása és a szervezeti változtatások mellett egyébként éppen Rubovszky György képviselő úr mutatott rá, hogy bizony a lassúság oka legtöbb esetben az a fajta, most már tényleg ítélkezési válsághelyzetként észlelhető jelenség, ami megfigyelhető elsősorban a Fővárosi, Pest Megyei Bíróságon, illetve a Pesti Központi Kerületi Bíróságon.
Tehát egyszerűen olyan abszurd helyzetek adódtak az én gyakorlatomban is, mint a 2002. július 4-i hídlezárás büntetőügye, amelyben a vádirat 2006-ban készült el, és a büntetőtárgyalásokra végül is 2007-2008-2009 tájékán került sor, gyakorlatilag sok-sok évvel a cselekmény elkövetése óta. Ez mind az államba vetett bizalmát is sérti a polgároknak, a gyors felelősségre vonás érdekében bízták meg a jogalkotókat és a jogalkalmazót azzal, hogy járjanak el, illetve természetesen a terhelteket is.
Tehát ezen a szűrőn mérve azért a lépések jó irányba mutatnak, azonban vannak aggályos elemek, és valóban vannak kimaradt elemek. A kimaradt elemekről azért két mondatot mindenképpen gyorsan szeretnék mondani.
Nagyon sok kritika érte és éri a mai napig is a személyes szabadság ítélet nélküli korlátozásának intézményét, az előzetes letartóztatást. Legutóbb még államtitkár úr biztatott azzal, hogy egy ilyen gyökeres reform előkészítés alatt áll, de nagyon bízom abban, hogy ez valóban előkészítés alatt áll, és ugyan nem került most bele ebbe az 1864-es törvényjavaslatba, de azért igenis azt gondolom, hogy megfelelhessünk az Európa Tanács elvárásainak, illetve az alapvető jogok és szabadságok római egyezménye követelményeinek, azt gondolom, ezt mindenképpen rögzítenünk kell. Tehát a határidők csökkentendők, illetve reform alá szorulnak azok a feltételrendszerek, általános és különös feltételek, amelyek alapján ez a kivételes intézmény, amely miatt ma 30 százaléka a fogva tartottaknak ilyen jogcímen van bizony hosszú ideig, évekig akár személyes szabadságában korlátozva, ez egy nagyon-nagyon aggályos mérföldköve egy jogállamnak, hogy képes-e ezt a kérdést orvosolni. Sajnos, ebben tehát nincs megoldás.
A büntetőeljárási szabályokra rátérve szeretnék néhány gondolatot felvetni. Egyrészt általánosságban azt lehet mondani, hogy szintén üdvözöljük az előterjesztést, azonban a meglevő erények mellett a kritikai megjegyzéseket is bizony el kell mondani. Be is terjesztettünk egypár módosítási javaslatot, szerintem ezt majd a vezérszónoki szakasz után majd akkor részleteiben is elmondjuk. Itt inkább a szellemisége a módosításnak váltana ki most néhány észrevételt.
Először is a büntetőeljárás alapelvének, a fegyveregyenlőség elvének és a védelemhez fűződő jognak, illetve a tisztességes eljárás elvének az érvényesülését kell vizsgálni, vajon sérülnek-e a gyorsítás szándéka mellett, vagy sem.
(19.40)
Úgy gondolom, vannak olyan elemek, amelyek nem sértik, sőt kifejezetten jók, például a büntetőeljárásban a feljelentéskiegészítés körében tehető feljelentői meghallgatás intézményének a megteremtése nagyon jó és üdvözlendő intézmény. Éppúgy jó és üdvözlendő az, hogy a bíró büntetőeljárási szabályok keretei közötti lehetőségeit megnöveli arra, hogy adott esetben tárgyaláson kívül is döntést hozzon, vagy pedig távollétben is hozható például felmentő vagy megszüntető végzés; ami fontos, hiszen nagyon sok esetben valaki adott esetben azért is van távol, mert tart attól, hogy olyan döntés születik, ami nem megfelelő, és végül is, ha már a bíróság amúgy is le akarná zárni az ügyet, erre eddig miért nem volt lehetősége, hát most erre lehetősége nyílik.
A részleteket megvizsgálva azonban bekértem és megkerestem a Magyar Ügyvédi Kamarát és a Budapesti Ügyvédi Kamarát, és több olyan kritikát megfogalmaztak, amit itt most azért szeretnék megosztani az előterjesztővel. Szerintem ezt nyilván meg is kapták, mert megkeresték a kamarákat, csak valóban azért e helyütt is tulajdonképpen osszuk meg a gondolatokat, és bízom benne, hogy ennek a komoly szakmai testületnek a felvetései azért megfontolást nyernek a módosító indítványok elfogadásával.
Itt gyakorlatilag, ami már elhangzott a vezérszónoki felszólalásokban Bárándy Gergely részéről, illetve Rubovszky György részéről is, hogy itt azért a védői tevékenység aránytalanul kerül mint az eljárások elhúzódásának egyik fő oka előtérbe. Tehát gyakorlatilag azok a munkaszervezési hibák, és elsősorban az alulfinanszírozottság, ami jellemzi az igazságszolgáltatási rendszert, azért azt gondolom, jelentős mértékben járulnak hozzá ezekhez az elhúzódásokhoz. Nyilván szerepe lehet ebben valóban a védői taktikának is, de ha ez megengedett lehetőségek között van, akkor ezt nem lehet szankcionálni, ha viszont nem megengedett körbe rakjuk, akkor csak olyan tegyünk nem megengedett körbe, ami valóban arányos és szükséges, mint ahogy egy jogállamban egyébként is ezek az elvek kell hogy érvényesüljenek.
Azért azt el kell mondani, hogy az igazi áttörés pont az említett ítélkezési válsághelyzetben azért alapvetően több szinten képzelhető el, tehát ebben csak egy eszköz az eljárási szabályok módosítása. Nagyon régi kritikánk, hogy a bírósági segédszemélyzet mértékének növelése, megfelelő bérezéssel történő rendszerbe állítása tudná a minőségi ítélkezést elősegíteni, nyilván nem beszélve a megfelelő szintű informatikai, jogi segédanyagokkal történő felszerelésről, illetve a megfelelő bírósági épületekről. Ezt azért kellett így elmondanom, mivel nem a kamara véleménye, inkább csak egy utalás volt, csak fontosnak tartottam ezt most visszaidézni.
A kamara is arra az álláspontra helyezkedett - velünk együtt -, hogy igenis érdek, közös érdek, hogy az eljárások ésszerű időn belül fejeződjenek be. Azonban ez nem csaphat át egy olyan szemléletbe, amikor akár a terhelt, akinek még az ártatlanság vélelme alatt álló személyként igenis a védelemhez és jogorvoslathoz való joga fennáll, nem kerülhet olyan helyzetbe, hogy mondjuk például a védő - akár indokolt vagy indokolatlan - szabályszegése vagy eljárásakadályozása miatt hátrányba kerüljön. Ugyanis, amire itt a kamara különös nyomatékkal utal, hogy fontos lenne a gyakorlatban például az is, hogy a Be. 130. § (1) bekezdése szerinti eljárást - ahogyan az előzetes kapcsán már utaltam rá - soron kívül kell lefolytatni, és ez például a gyakorlatban nem érvényesül. Tehát nagyon fontos lenne, hogy végre itt akár a jogalkotó is erőteljesebben odalépjen, és ezeket a személyes szabadság korlátozásokat, ennek az elharapózását vagy elhúzódását megakadályozza.
Nézzük meg a részleteket, mik azok, amelyek a kritika tárgyává tehetők. Tehát a fő állítása a kamarának és nekünk is alapvetően az, hogy a jelenlegi szankciórendszer, tehát mint a rendbírságolás vagy akár a költségviselésre való kötelezés vagy akár fegyelmi eljárás kezdeményezése, azért ezek elég eszközt adnak arra, hogy ezt az elemet, úgymond a védői fegyelmezetlenséget vagy védői eljáráselhúzást akadályozzák. Nem beszélve persze az olyan esetekről, amikor a védőnek kötelessége adott esetben egy hivatali hatáskörén túllépő bíróval szemben megvédeni a védence álláspontját, és ilyenkor a határeset valóban nehezen meghúzható.
Mindenesetre a védői távollét szankcionálása abban a formában, ahogyan az most szerepel a javaslatban, tehát amikor gyakorlatilag a mulasztás kimentésére sem adnak lehetőséget, és valóban, ahogyan az említésre került már több képviselő részéről, ilyen esetben mintegy automatikusan objektív okként tekintik a távollétet, és beléphet helyette egy olyan védő, aki felkészülés nélkül, megfelelő bizalmi háttér nélkül lép be az ügybe, úgy gondolom, ez nagyon veszélyezteti a tisztességes és pártatlan eljárás, a jogorvoslati jog és a védőhöz való jog elvét. Itt több olyan felvetés is szerepel, amelyben azért a kontradiktórius eljárás fegyveregyenlőségi elvét kellene kiegyensúlyozni, ezeket módosító indítványként terjesztettük elő, ezt most részleteiben akkor így nem ismertetem.
Mindenesetre áttérnék most a bírósági dolgozók, bírák jogállásáról szóló törvényjavaslatra. Itt különös hangsúlyt kell kapjon az, hogy ez a rendszer mindenképpen reformra szorul. Tehát gyakorlatilag ezt főleg 2006 őszén, de az elmúlt 8 évben tapasztalt jogsértések kapcsán tapasztalhattuk, hogy a bírák ítélkezési gyakorlatában bizonyos alapelvek hiánya erőteljesen megmutatkozik: elsősorban megint csak a tisztességes eljárás, az ésszerű időben való eljárás elve. Ha egy bíró valóban kellő eréllyel tartaná be a jelenleg hatályos jogszabályokat, az eljárási szabályokat is, akkor nem lenne ez az elharapózott eljárási elhúzódás, számos esetben kimutatható ez. Ugyanakkor az alapvető jogok, alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, tehát az alapjogi gondolkodás is rendkívüli módon hiányzik Ez vezetett azokhoz a kirívó ítélkezésekhez, amelyeket megtapasztalhattunk.
Éppen ezért a bírói képzés erősítése és rendszerbe állítása ebben a formában üdvözölhető, sőt én még módosítási javaslattal azt is javasolnám majd Gyüre Csaba képviselőtársammal együtt, hogy gyakorlatilag azért az elveket legalább jelölje meg a jogszabály, hogy melyek azok a hangsúlyos elvek, amelyeket érvényesíteni kell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Mivel elfogyott az időm, a felszólalásom többi részét akkor majd rendes hozzászólás formájában teszem meg. Köszönöm. (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)
