DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A rendelkezésemre álló időben szeretném néhány módosító javaslatunkat előterjeszteni, hiszen részletes vitát is folytatunk ebben a formában. Azok a módosító javaslataink, amiket Gyüre Csasba képviselőtársammal nyújtottam be, több olyan, a büntetőeljárási törvényt érintő javaslatot tartalmaznak, amelyek remélem, hogy megfontolást nyerhetnek.
Az egyik a javaslat 164. §-át érinti, a büntetőeljárási törvény 308. § (4) bekezdését, jelesül az ügyek egyesítése, áttétele, elkülönítése tárgyában hozott határozat elleni fellebbezés kizárását javasolja a javaslat. Mi ezt szakmailag nem tartjuk megalapozottnak, ugyanis a fellebbezés lehetőségét biztosítani kell. A saját praxisomban is, de nagyon sok jogvédő kollégám praxisában is, vagy az elmúlt évek atipikus, politikailag színezett eljárásaiban is, de a sima, rendes ügyvitel szabályai szerinti ügyekben is nagyon sokszor tapasztaljuk, hogy olyan ésszerűtlen ügyegyesítésekre kerül sor, amikor egy teljesen más helyszínen, más időben elkövetett cselekmény miatt, pusztán a személyazonosság okán egyesítenek bírók ügyeket - sajnos nem kis számban fordul elő ilyen -, és ebben az esetben a védelemhez fűződő jog és a hatékony jogorvoslathoz való jog jelentős sérelmet szenved. A javaslatunk azonban tartalmaz egy kiegészítést, pont a gyorsítás szempontjából, mert mielőtt még elhangzik a vád, hogy mi ezzel az eljárások hatékonyságát vagy gyorsaságát elleneznénk, a fellebbezés elbírálására a másodfokú bíróság a javaslatunk szerint soron kívül lenne köteles. Ez felelne meg szerintünk a tisztességes eljárás elvének, ugyanis a terhelti jogok csorbát szenvedhetnek az indokolatlan egyesítésekkel.
A következő javaslat a védő pozícióját érinti. A kamarai megfontolások alapján döntöttünk úgy, hogy egy módosító indítványt terjesztünk elő. A már említett problémakör, egész pontosan a javaslat 138. §-ában foglalt, a Be. 69. § (1) bekezdés (1/a) bekezdését érinti, amikor is igazolási kérelem lehetősége nélkül - legalábbis mi így értelmezzük a jogszabályt - lenne rendbírsággal sújtható a védő objektíve, ha nem jelenik meg az eljárási cselekményen, amelyen a részvétele kötelező, és a helyettesítéséről sem gondoskodik. Itt kizárja az elháríthatatlan erőhatalom vagy az előre nem látható távollét lehetőségét, magyarul az igazolási rendszer fenntartása szerintünk szükséges és fontos. Tehát szerintünk abban az esetben lehessen rendbírsággal sújtható, ha nem vesz részt, ahol kötelező lenne, nem gondoskodik helyettesítéséről és az igazolási kérelme sem nyer kedvező elbírálást. Szerintünk a fegyveregyenlőség elvének az érvényesülését ez a rendelkezés szolgálná.
Szóba került már, az általános részben is elmondtuk, hogy aggályosnak tartjuk az elmaradt védői részvétel esetén a javaslat 135. §-át, amely szerint az objektíve távol lévő esetében előre nem látható akadályoztatás esetén a bíró lehetőségévé teszi a büntetőeljárásban, hogy a kirendelt védőre vonatkozó szabályok szerint helyettesként kijelölt védőt vonjon be. Ezt a rendelkezést így teljes egészében kiemelni javasoljuk.
A bírák jogállásáról szóló jogszabálynak lenne egy olyan része, amit szintén módosító javaslattal érintettünk. Ez jelen esetben a bírói képzéssel kapcsolatos rész. Ez a javaslat 78. §-ának az érintett része, mégpedig a Vjt. 32. § (33) bekezdése. Itt felhatalmazást kap, hogy az igazságügyért felelős miniszterrel egyetértésben az OIT szabályzatban határozhatja meg a képzés rendjét, a képzési kötelezettséget, azonban úgy gondoljuk, a jogalkotónak egyértelműen kifejezésre kellene juttatni bizonyos elvárásokat a jó, hatékony és elvárható bírói működéssel kapcsolatos alapelvek iránt. Melyek azok az alapelvek, amelyek érvényesülését a képzésben szeretnénk látni? A javaslatunk úgy fogalmaz, hogy a bírói képzésben hangsúlyt kell helyezni a perek ésszerű időben történő befejezését biztosító eljárási szabályok határozott érvényesítésére, továbbá az alapvető jogok és a tisztességes eljárás elve nemzetközi egyezményekben, hazai jogszabályokban és a nemzetközi bírósági esetjogban megtestesülő szabályainak megismerésére és alkalmazására. Ebben az esetben ezek a rendszerhibák... - az egyébként jelentős részben valóban leterhelt, túlterhelt bírói állomány esetében tömegesen figyelhető meg a nyitottság és az affinitás arra, hogy ezeket a jelentős alapelveket átszüremeltessék, tehát érvényesítsék a saját gyakorlatukban. A napi rutin tényleg megcsontosított sok olyan gyakorlatot, aminek a hatékony jogorvoslati jogot érvényesíteni kívánó személy híján marad.
S van még egy javaslatunk, amely a Be. 301. § (3) bekezdésének a módosítására irányul, ez a bizonyos okirat-ismertetés a tárgyalási szakaszban - a javaslat 163. §-a -, amely szerint a védő és a vádlott indítványára ne csak elrendelhesse, tehát ne csak lehetőség legyen az okiratok felolvasása, hanem erre irányuló kérések esetén ez megtörténhessen. Erre megint mondhatnánk azt, hogy ez az eljárás elhúzását célzó javaslat, de valójában egy fontos garanciális elem, ami a tisztességes eljárás és a közvetlenség elvének az érvényesítését jelenti. Nem szerencsés, ha a bíró mérlegelésére bízzuk ezt. Egy tanúkihallgatás esetében a tanú elé tárni kívánt okirat tartalmát a védő vagy a vádlott indítványára igenis lehessen felolvasni. A közvetlenség elve megkívánja ezt az ismertetést, és az erre való közvetlen reagálási lehetőséget biztosítani kell.
Ezeket a részletes vitában elmondott érveket szerettem volna még hozzáfűzni az előadásunkhoz.
Ahogy Gyüre Csaba képviselőtársam elmondta - s erre én is hangsúlyosan szeretnék utalni -, hogy az OIT jelenlegi rendszere valóban nem fogadható el. Az 1997-es igazságügyi reform nem tett sem féket, sem korlátot a rendszerbe, és ez nemcsak radikális oldalról kifogásolt problémája a rendszernek, hanem számos jogszociológus, például Fleck Zoltán jogszociológus részéről is, aki pedig egészen más értékeket képvisel.
(22.10)
Ő maga is nagyon sok kifogást fogalmazott meg. Az OIT jelenlegi rendszere valóban egy önellenőrző mechanizmust jelent, és mindenképpen hozzá kellett nyúlni, egy átláthatatlan, ellenőrizhetetlen és a gazdasági, szakmai szempontokat sem jól érvényesítő rendszer ez. Tehát valóban a javaslat azzal, hogy hozzányúlt a rendszerhez, mindenképpen előremozdulást jelentett.
Aztán még két adalékot villantanék fel a bírói működéssel kapcsolatban, amelyek anomáliákat szenvedtek. A kirendelés rendszere azért nagyon sok aggályt teremt, nekem is volt gyakorlatilag olyan, hogy egy rendőrség által, mondjuk államigazgatási jogkörben okozott kárügyet egy újpesti családjogi bíró tárgyalt le, aznap még nyolc bontóper között. Tehát ebben azért mindenképpen helyeselhető, hogy a kirendelés ésszerűsítését szándékolja a javaslat.
Az értékelés tekintetében arra viszont felhívom a figyelmet, hogy nagyon fontos valóban az, hogy a bírói kar tulajdonképpen, reméljük, partner lesz ebben a bírósági vezetés is, függetlenségüket tiszteletben tartva, egyfajta átvilágítást el fog végezni. Hiszen úgy gondoljuk, megkerülhetetlen az, hogy szembesüljenek azok a bírók a működésük problémáival és kifogásaival, akik a pártatlanság elvét nem tudták érvényesíteni, és bizony őket az alkalmassági vizsgálat keretében ki kell szűrni, és a bíróság tekintélye megóvása érdekében a többi tisztességes bírótárs működésének garantálása és a beléjük vetett bizalom fenntartása érdekében bizony őket nem lehet, úgy gondolom, a karon belül tartani, ez a jogállamiság elveit sértené, ha továbbra is azok a személyek ott lennének, akik a törvénysértő, elmúlt időszakbeli elítélésekben részt vettek.
Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)
