DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először egyetlenegy gondolatot szeretnék mondani, mivel két törvényjavaslatról beszélünk, előbb a T/1865. számú törvényjavaslatról, amelyről egy-két mondat hangzott el mindösszesen. Sokkal többet én sem szeretnék róla beszélni, az alkotmányügyi bizottság ülésén már föltettem ezt a kérdést Répássy államtitkár úrnak, hogy a Zala Megyei Bíróság illetékességi területével kapcsolatosan kivel egyeztették azt, hogy ez átkerül a Győri Ítélőtáblától a Pécsi Ítélőtáblához. Akkor azt a választ kaptam, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal lett ez egyeztetve, illetve az ő javaslatuk volt, de a helyi szerveket, például a Zala Megyei Ügyvédi Kamarát e tekintetben nem kérdezték meg. Én ezt pótoltam, és megtettem azóta, és hála istennek, azt a pozitív választ kaptam, hogy ők is egyetértenek ezzel a döntéssel mindenféle szempontból. Egyetlenegy gondunk volt vele, ők is azt jelezték, a Zala Megyei Ügyvédi Kamara elnöksége, hogy őket nem keresték meg, tehát itt egyezett az államtitkár úr által elmondottakkal, de mindenféle szempontból, közlekedés szempontjából és minden más szempontból nekik sokkal jobb a Pécsi Ítélőtáblára beutazni. Ez minden ügyvédnek, illetve az ügyfeleknek is az érdeke. Tehát ebből a szempontból én nagyon örülök, hogy egyezett az álláspont, és így ezt a részét mi is támogatjuk a jogszabálynak, a T/1865. számú jogszabálynak ebben a tekintetben is, és nagyon örülök, hogy itt egybeesett a kormány álláspontja és egybeesett Zala megyének is az érdeke e tekintetben.
A másik törvényjavaslat már nem ilyen egységes, ez a T/1864. számú törvényjavaslat. Nyilván mint ügyvéd nagyon nagy kíváncsisággal, mint gyakorló ügyvéd nagy kíváncsisággal vártam, hiszen a címéből olvasva “a bíróságok hatékony működését és a bírósági eljárás gyorsítását szolgáló egyes törvények módosításáról”. Sokat sejtető cím, és nyilván az ember nagy dolgokat vár - de mit láttunk? Azt, hogy ezt már nagyon sokszor próbálták módosítani, minden kormány erre-arra, hogy a bírósági eljárásokat felgyorsítsák, és azt tapasztaltuk, hogy igazándiból ezt az elmúlt húsz esztendőben senkinek nem sikerült átütő erővel megoldani, és én azt gondolom, hogy ez a törvényjavaslat sem lesz az, amelyik feltalálta volna a spanyolviaszt, és hirtelen ez meg fog változni. De nagyon sok pozitív, előremutató jelet látunk ebben, és alapvetően én azt látom, hogy sok tekintetben egyet tudunk érteni azokkal a kormányzati kezdeményezésekkel, amelyek ebben találhatók, illetve azokkal a törvénymódosításokkal, amelyek ebben a törvényjavaslatban megfogalmazásra kerültek.
(19.20)
Sok érdekességet talál benne az ember, ha szemezgeti ezt a törvényjavaslatot. Elsőként kiemelhetném, hogy bizonyos statisztikai szemlélet felé haladunk, hiszen az OIT-nak lesz egy olyan kötelezettsége, amivel méri a bírói munkaterhet, és erre különböző adatlapokat és módszereket fog felhasználni, amely majd lehetővé teszi az országosan egységes módszer kidolgozását és az ügyek csoportosítását. Én azt gondolom, hogy mindez nagyon pozitív irányba mutat, és ebbe az irányba is voltak már kísérletek, de én azt gondolom, hogy ezt sem sikerült még igazándiból megoldani, és ezek után az OIT sem fogja tudni ezekkel a mérésekkel, mivel annyira speciális terület a bírói munka, hogy ezt tulajdonképpen kérdőívekkel és különböző módszerekkel továbbra sem lehet majd mérni. Én örülök, hogy lesz egy ilyen kísérlet, és tényleg pozitív irányba mozduljon el a jogalkalmazás az OIT új gyakorlatával. Igazándiból nagyon nem hiszek benne, de mindenesetre előremutató a kezdeményezés.
Az is tetszik, hogy a Legfelsőbb Bíróság figyelemmel fogja kísérni a helyi bíróságok munkáját. Ez nagyon fontos kezdeményezés. Igazából a bíróságok leterheltségéből az is következik, hogy én ebben sem nagyon hiszek, hogy a Legfelsőbb Bíróság ebben komoly érdemeket fog szerezni, és a helyi bíróságok munkáját, illetve a megyei bíróságok munkáját fogja tudni ellenőrizni, illetve onnan gyakorlati tapasztalatokat leszűrni. Úgy legyen, hogy a kormányzati álláspont jó elgondolás, és ez előremutató lesz.
Mindenképpen előremutató a törvényben az, hogy ezek után már a Legfelsőbb Bíróság képviselője jelen lesz az ítélőtábla és a megyei bíróság kollégiumainak ülésén. Ez a közvetlenség elvét javítja, mindenféleképpen dicséretes kezdeményezés, és reméljük, hogy valami foganatja csak lesz.
Ugyanígy új kísérleti elem a munka hatékonyságának javítására az ítélkezési gyakorlat tudományos igényű vizsgálata. Ez egy eléggé újszerű megfogalmazás és újszerű gyakorlat bevezetése, amelyet a kormány előterjeszt. Mindenesetre szintén dicséretes vállalkozás egy ilyen bírósági joggyakorlat-elemző csoportnak a felállítása, amely alapvetően a Legfelsőbb Bíróság bíráiból áll, másrészt pedig a csoportvezető bevonhat alsóbb fokú bíróságokra beosztott bírókat, és akár még bírósági rendszeren kívüli elméleti szakembereket vagy gyakorlati szakembereket, akik összefoglaló véleményt fognak készíteni. Nagyon kíváncsian várom majd ennek is az eredményét. Mindenesetre egy érdekes elgondolás. Hogy ez a gyakorlati munkát hogyan fogja javítani? Reméljük, hogy jó a kormányzati álláspont.
Ugyanígy üdvözlendő az is, hogy a régi, jól bevált dolgokat visszaállítja, az elvi bírósági határozatok és elvi döntések jelentősége újra törvényszinten kerül szabályozásra. Ez is egy nagyon lényeges dolog.
A jogegységi eljárást bővíti még ez a törvényjavaslat. Valóban egy olyan területet, fehér jogterületet talál meg a törvényjavaslat előterjesztője, amelyre eddig nem lehetett jogegységi eljárást behozni, ez pedig az, hogy ha a korábban hozott jogegységi határozatot meg kell változtatni vagy hatályon kívül kell helyezni, erre valóban nem volt rendelkezés a korábbi jogszabályban, és ez bekerül újként. Itt a jogfejlődést figyelembe veszi a kormány, és ezzel együtt élve terjeszti ezt be. Másrészt az is egy új elem benne, hogy amennyiben a Legfelsőbb Bíróság valamely ítélkező tanácsa jogkérdésben el kíván térni a másik legfelsőbb bírósági ítélőtanácsnak az elvi bírósági határozatként közzétett határozatától, akkor ebben is jogegységi döntésnek van helye.
A jogegységi tanács is változik. Itt a munka gyorsítása vagy az eredményesebb munka érdekében összevonásokra kerül sor, a korábbi öt tanácsból három tanács lesz, és összevonásra kerül a polgári, gazdasági és a munkaügyi. Az indokolásban a javaslat előterjesztője előadja, hogy a munkaügyiben tulajdonképpen csak három esetben volt korábban ilyen jogegységi tanácsülés, három alkalom volt, tehát nincs szükség arra, hogy ez fennmaradjon. Egy negyedik tanács is tulajdonképpen létrejön, ez pedig a Legfelsőbb Bíróság teljes kollégiuma, amely csak speciális esetekben fog ülésezni.
A jogegységi eljárás újraszabályozásának célja az volt az indokolás szerint, hogy a mainál gyorsabb, hatékonyabb reagálást tegyen lehetővé. Véleményem szerint ez azért nem fog megvalósulni, hiszen itt csak a szervezetet módosítja, de nem fogja tudni gyorsítani az eljárásokat. Nincsenek határidők, nincsenek egyszerűbb eljárási lehetőségek, csak a részletesebb szabályozásra figyelt oda a kormány.
A következő része az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal foglalkozik. Itt már Rubovszky képviselőtársam beszélt az OIT létszámának átalakításáról. Ő azt javasolta, hogy maradjon a kilenc bíró tagként benne. Mi azt látjuk, hogy a kormányzati szerepkört próbálja erősíteni a kormány. Nem véletlenül, ezt láttuk az elmúlt fél év politikájában, itt az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsban is ezt fogja tenni.
Ugyanígy megfigyelhető a központosítás, ha azt nézzük, hogy hogyan változott meg az OIT-ban a szavazás módja. A korábbi 15 fős OIT-létszámból ha a több mint fele jelen volt, annak a több mint fele hozhatott határozatot, ez azt jelenti, hogy már tulajdonképpen hat szavazattal határozatot lehetett hozni. Most az új rendelkezés szerint vannak kétharmados szabályok, és ilyen, amit megemlítenék, a legfontosabb talán, hogy összeállítja a bírósági fejezet költségvetésére és a költségvetés végrehajtására vonatkozó javaslatát, amelyet a kormány a központi költségvetés, illetve a zárszámadási törvényjavaslat részeként előterjeszt az Országgyűlésnek.
Tulajdonképpen a költségvetési fejezetet, ami itt a legfontosabb, maga a bírói testület önmagában, tehát akik bírói tagok ebben a testületben, nem lesznek annyian, hogy meg tudják szavazni, tehát mindenféleképpen szükségük van arra, hogy egy ilyen döntést meghozzanak, hogy vagy a kormány részéről, vagy az Országgyűlés részéről delegált tag, vagy az ügyvédi kamara elnöke, a legfőbb ügyész is ebben a döntésben közreműködjön, tehát ők önmagukban ebben nem fognak tudni dönteni, tehát kevés lesz a létszám.
Nagyon érdekesnek találom, amit Répássy államtitkár úr fejtegetett azzal kapcsolatban, hogy a létszámot hogyan fogja az OIT meghatározni, illetve a bírói munkateher és az országos ügyfélforgalmi adatok alakulását figyelembe véve hogyan fogják a létszámot engedélyezni. Én ezzel a módszerrel, ami ebben a törvényjavaslatban megalkotásra került, nem tudok egyetérteni, hiszen minden naptári évben megállapítják a szükséges bírói létszámot minden bíróságon, és megállapítják a tényleges létszám és a szükséges létszám közötti különbséget. Álláspontom szerint ez még súlyosbíthatja is a helyzetet, hiszen ha valahol többen vannak, akkor ezen törvényjavaslat szerint nem lehet pályázatot kiírni addig, amíg a létszám összességében több, és ahol kevesebben vannak, ott pedig nem lehet fölvenni, tehát csak ezzel a módszerrel, hogy átcsoportosítjuk a bírói erőt, azaz kirendelésekkel tudjuk ezt megoldani. Ez pedig, nagyon jól tudjuk, hogy ideiglenes, és nem válik be igazán, tehát szerintem ott még csak rosszabb lesz a helyzet azon a területen, ahol eddig is rossz volt, mert kevés a munkaerő.
Egy érdekes felvetés a vezetői pályaalkalmassági vizsgálat előírása. A pályaalkalmassági vizsgálat elő van írva valamennyi bíró részére, tehát ott már részletesen pszichés és mindenféle szempontból megtörténik ez a vizsgálat. Kérdéses, hogy szükséges-e még, illetve külön egy még speciálisabb, hiszen ott is igazságügyi szakértők végzik a bírák pályaalkalmassági vizsgálatát. Én azt gondolnám, hogy ez önmagában elegendő.
Nagyon fogy az idő; a Pp.-ről egy-két gondolatot. A kötelező jogi képviselői kör kiterjesztése mindenképpen üdvözlendő eljárás.
(19.30)
Érdekes a megközelítés a kormányzat részéről, az előterjesztő részéről, hogy a felperes a keresetét csak az alperesi érdemi ellenkérelem előadását követő 30 napon belül változtathatja meg. Álláspontunk szerint ettől nem lesz azért gyorsabb az eljárás, mivel általában nem a felperes szokott a polgári peres perekben perelhúzó magatartást tanúsítani, tehát neki pontosan az az érdeke, hogy gyorsabban folyjon le az eljárás, de amennyiben már nem tudja előterjeszteni, nem tudja a felperes a keresetét megváltoztatni, még mindig ott vannak a lehetőségek, hogy visszavonja a keresetét, és újra be fogja adni majd az új jogcímmel vagy a változtatott keresettel, és tulajdonképpen az ügyintézés nem gyorsul fel, csak a statisztika fog a bíróságon belül változni, és maga az ügy még később fog elrendeződni.
Ugyanígy van problémám, amikor az alperes a viszontkeresetét és a beszámítási kifogását csak az első tárgyalást követő 30 napon belül terjesztheti elő. Ez valóban gyorsítja az eljárás menetét, azonban az alperes garanciális jogai ezzel álláspontom szerint csökkennek, és talán én ide is bevettem volna egy olyan szabályt, mint amit az előző, 121. §-ban javasol az előterjesztő, amikor is az önhibáján kívüli esetre utalva ezt kivételként meghagyja. Talán ezt is átvettem volna az előző paragrafusból.
Nagyon érdekes még az is, hogy a Pp. 221. §-ának egy új, (4) bekezdését vezetné be az előterjesztő, az indokolás csökkentését arra az esetre, hogyha a felek hozzájárulnak ahhoz, hogy az indokolás csak rövidített legyen. Mi ez a rövidített indokolás? Ez csak a tényállás rövid leírása, illetve utalás az alkalmazott jogszabályokra. Ez álláspontom szerint valóban gyorsítaná, elsősorban az eljáró bíró munkáját gyorsítaná és könnyítené, magát az eljárást nem. Itt megkérdezem, hogy akkor majd a bíró nyilatkoztatja a feleket, és akkor majd ebből adódóan az egyik ügyvéd majd jó ügyvéd lesz, a másik pedig rossz ügyvéd, mert azt mondja, hogy én nem járulok hozzá és hosszú indokolást kérek, aztán előbb-utóbb majd kialakul rokonszenv-ellenszenv, ami álláspontom szerint nem szül jót az eljárás során.
Most átadnám akkor a szót Gaudi képviselőtársamnak, és majd még folytatom. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
