DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS
DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem vagyok költői hangulatban, mégis egy idézettel fogom kezdeni a felszólalásomat. “Óh, én nem így képzeltem el a rendet.” Véleményem szerint sokan mások sem. A fél éve tartó nemzeti összefogás és a rend megteremtésének jelszavát az álarcára, szerintünk inkább a zászlajára tűző kormánypártok egyre több és egyre agresszívebb támadást intéznek a demokratikus jogállamokat jellemző jogintézmények ellen. De ez még nem volt elég, és nyilvánvalóan még nem is ért véget.
Hatályos alkotmányunkban vannak még olyan alapvető jogok, amelyeket nem számoltak fel teljesen. Ilyen jogok a magánlakás sérthetetlenségéhez, a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához, az információs önrendelkezéshez, az információáramlás szabadságához és a személyes adatok védelméhez való jog. Nincsenek persze illúzióim, hogy elfeledkeztek volna ezekről a jogokról; hogy mennyire nem feledkeztek el, azt az előttünk fekvő törvényjavaslat bizonyítja.
Ha a hatalom az alapvető jogok ellen támadást intéz, akkor azt igazolja, hogy van takargatnivalója, van félnivalója. Még akkor is így van ez, ha az unalomig ismételt mantrával válaszolnak: az elmúlt 8 év, így-úgy, bezzeg, baloldali kormány romba döntötte az országot. Akkor is így van, ha azt hangoztatják, hogy önök a bíróságok működésének hatékonyságát szeretnék növelni, na meg a bírósági eljárások gyorsítását kívánják elérni. Lehetséges, tisztelt képviselőtársaim, hogy valóban ez így van, és valóban ez a cél, illetve ez is a cél. Az viszont biztos, hogy a cél nem szentesíti az eszközt.
Hogy mindenki számára egyértelmű legyen, a titkos információgyűjtés eredményének a bírósági eljárásokban való felhasználásáról beszélek, egy olyan eszközről, amelyet kivételesen, átmenetileg szabad igénybe venni, és amelynek - mivel a titkos eszközök és módszerek alkalmazása súlyos beavatkozást jelent az egyén életébe - csak végső megoldásként, komoly garanciák mellett van helye jogállamban.
A T/1864. számú törvényjavaslat 146. §-a a büntetőeljárásról szóló törvényt módosítja. A módosítás lényege, hogy a büntetőeljárásban a titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazásával szerzett adatok bizonyítékként felhasználhatók legyenek. Valószínűnek tartom, hogy tisztelt kormánypárti képviselőtársaim sincsenek teljes mértékben tisztában azzal, hogy pontosan miről van szó. A titkos információgyűjtés bűnüldözési célból és úgynevezett nem bűnüldözési célból folyhat. Bűnüldözési célból folytatott titkos információgyűjtés egyes eszközei külső engedélyhez nincsenek kötve, ennek során a hatóság informátort, bizalmi személyt, titkosan együttműködő személyt alkalmazhat, fedett nyomozót vethet be, fedőokiratot, fedőintézményt alkalmazhat, megfigyelhet, a megfigyelteket rögzítheti, beépülhet bűnszervezetbe, és egyebek mellett hírközlési rendszerekből információt gyűjthet.
Külső engedélyt a bíróság, terrorcselekménnyel összefüggésben pedig az igazságügyért felelős miniszter adhat, ha a hatóság titokban magánlakást kutat át vagy azt megfigyeli, magánlevelet, postai küldeményt vagy elektronikus hírközlési szolgáltató által továbbított, illetve számítógépen továbbított adatokat kíván megismerni, magyarul, telefonjainkat lehallgatni, számítógépeink tartalmát megismerni.
A külső engedély alapján ezeket az eszközöket és módszereket alapvetően körözött személy felkutatására vagy súlyos bűncselekmények, azok kísérlete vagy előkészülete felderítésére lehet használni. Az elmúlt hónapokban a bűncselekmények köre bővült, például a lelkiismereti és vallásszabadság megsértésével, és a titkos információgyűjtés eszközeinek alkalmazására a rendőrség, ezen belül a Terrorelhárítási Központ, a Nemzeti Védelmi Szolgálat, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal és az ügyészség is jogosult lett.
A titkos információgyűjtés nem bűnüldözési célból is folytatható. Ehhez a nemzetbiztonsági szolgálatok számára a nemzetbiztonsági törvény ad felhatalmazást. A nemzetbiztonsági szolgálatok rendeltetése, hogy a törvényben meghatározott feladatok elvégzésével, a nyílt és a titkos információgyűjtés eszközrendszerével elősegítsék a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeinek érvényesítését, ezáltal közreműködjenek az ország szuverenitásának biztosításában és alkotmányos rendjének védelmében. A szolgálatok felderítő munkája nem azonos a nyomozást végző szervek felderítő tevékenységével, még akkor sem, ha például államellenes bűncselekmények esetén a felderítés a nyomozás elrendeléséig a szolgálatok hatáskörébe tartozik.
(21.10)
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a nem bűnüldözési célú titkos információgyűjtés a nemzetbiztonsági érdekek érvényesítését, míg a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés a bűncselekmény és az elkövető felderítését szolgáló tevékenység. Más tehát a cél.
A törvényjavaslat a bírósági munka hatékonysága és gyorsasága érdekében, szakítva a magánszféra védelmének eddigi garanciáival, többek között azt tenné lehetővé, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok titkos információgyűjtéssel szerzett adatait a büntetőeljárásban annak ellenére felhasználják, hogy az információk megszerzésének még csak a célja sem volt egy bűncselekmény vagy az elkövetőjének felderítése. A nemzetbiztonsági szolgálatok a büntetőeljárás alatt már nem végeznek titkos adatgyűjtést, hiszen nem alapvető feladatuk a nyomozás.
A törvényjavaslat megspórolja a nyomozó hatóságok felderítő tevékenységét, ha valamely adott adatot a nemzetbiztonsági szolgálatok törvényes eljárásban megszereznek. Ez persze első hallásra jól hangzik, már csak azért is, mert az állam büntetőigénye érvényesítésének alapvető feltétele a bűncselekmények felderítése és az elkövető kilétének megállapítása. Gondoljanak azonban bele, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen eljárási garanciák biztosítják, hogy a magánszféra minden szegmensébe, akár a legintimebb részébe is erőteljes beavatkozást lehetővé tevő, és adott esetben bárkit, azaz a bűncselekmény elkövetőjén kívül más személyt is nagy számban érintő eszközök alkalmazása ne függjön az alkalmazók és az engedélyezők ellenőrizhetetlen döntésétől.
Persze már hallom is a hozzászólásokat, amelyek az ismert frázisokat pufogtatják: nem fél, akinek nincs takargatnivalója, aki nem bűnös, annak nem esik bántódása. A jogállamban azonban nem hinni kell abban, hogy nem kerül sor önkényes jogalkalmazásra, hanem azt komoly törvényi garanciákkal kell biztosítani. Az Alkotmánybíróság - bár tudom, hogy kormánypárti képviselőtársaimat ez igen kevéssé érdekli - a titkos információgyűjtést vizsgáló több határozatában hangsúlyozta, hogy az államszervezet demokratikus működése magában foglalja azt, hogy az állam a szervein keresztül eleget tesz az alapvető jogok tiszteletben tartása és védelmére vonatkozó alkotmányos kötelezettségének.
A jogi szabályozásnak kell alkotmányosan is kielégítő garanciákat tartalmaznia arra, hogy az alapjogok korlátozása egyedi esetekben is megfeleljen az alkotmányossági követelményeknek, azaz titkos információgyűjtéssel korlátozott alapvető jogok esetén is meg kell felelni a szükségesség és arányosság követelményének. A titkos információszerzés alkalmazásakor világosnak kell lennie annak, hogy az eszközt milyen célból lehet, és annak is, hogy ki ellen és milyen feltételek mellett lehet alkalmazni.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat megengedi, hogy a nyomozó hatóságok a büntetőeljárásban felhasználják azokat az adatokat, amelyeket a bűnüldözési célú titkos információgyűjtés során szereztek be. Ez még rendben is volna, ha az állam büntetőhatalmát továbbra is olyan szabályok szerint gyakorolná, amelyek egyensúlyt teremtenek az egyéneket, az embereket az állammal szemben védő garanciális rendelkezések és a büntető igazságszolgáltatás megfelelő működésével szemben fennálló társadalmi elvárások között.
Ez a törvényjavaslat azonban felborítja ezt az egyensúlyt. Rendelkezései szerint a büntetőeljárásban felhasználható olyan adat is, amelyet nem arra a személyre nézve vagy nem annak a bűncselekménynek a felderítése során szereztek, amire a titkos információgyűjtés irányult. Ha például a rendőrség bírói engedéllyel információt gyűjt X. személy ellen azért, mert ő embercsempészést követett volna el, de adatot talál arra, hogy Y. személy megsértette más vallásszabadságát, akkor ez az adat bizonyítékként felhasználható lenne Y. ellen indított büntetőeljárásban. Ez pontosan azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy Y. ellen engedély nélkül, kontroll nélkül gyűjtés folyna, és az így megszerzett adatot az állam a bűnüldözés sikertelenségének kockázatát mérsékelve felhasználná.
A titkos információgyűjtésre adott engedély nem biankó engedély, nem arról szól, hogy a hatóságok bármit gyűjthetnek és felhasználhatnak, amire rábukkannak, legyen az az érintett személy legbensőbb magánéletének, személyes adatának a része. A titkos információgyűjtés eszközeinek és módszereinek alkalmazása, az erre adott engedély célhoz kötött, és ha elveszti a kapcsolatát a céllal, amire adták, akkor az súlyosan sérti többek között az emberi méltóságot is. A bírói engedély pontosan azt a célt szolgálja, hogy a bíró az alapjogok korlátozásával szemben biztosítékot nyújtson.
Önök ezzel a megengedő szabályrendszerrel a bírói engedélynek mint biztosítéknak az elvételét valósítják meg akkor is, ha formálisan az eszközök és a módszerek alkalmazása továbbra is engedélyhez kötött marad. Ezzel a szabályozással lehetővé teszik, hogy az általam sokszor kritizált és nagyon-nagyon tisztelt Terrorelhárítási Központ, az egyébként a politikai függetlenségére egyre kevesebbet adó ügyészség és sok más egyéb szervezet, ha már önöket a Magyar Köztársaság alkotmányában meghatározott követelmények hidegen hagyják, de ezek a szervezetek felrúgják a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányában az Emberi Jogok Európai Egyezményében rögzített azon követelményeket, hogy senki nem vethető alá önkényes vagy törvénytelen beavatkozásnak a magánéletével, a családjával, a lakásával, a levelezésével kapcsolatban, becsülete és jó hírneve nem tehető ki jogtalan támadásnak. Ha pedig a törvény nem tartalmaz garanciákat, ott az önkényesség lesz az úr.
Tisztelt Országgyűlés! Nincs kétségem afelől, hogy a kormánypárti többség ezt a törvényjavaslatot megszavazza. Egy percig sem gondolom, hogy módosító javaslataink elérik a többség ingerküszöbét. Megszavazzák majd a jogállam lebontásának ezt az újabb lépését is. Nyilvánvaló, az elmúlt fél év tapasztalatai alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy a kétharmados többség felelőssége helyett a korlátlan, minden jogállami akadályt felrúgó, titkosan szerzett információkkal is bebiztosított hatalmat kíván gyakorolni a kormánytöbbség.
Önök nem olvasták az alkotmányt, mert ha olvasták volna, akkor azt is tudnák, hogy a jogalkotási hatalommal való visszaélés sérti a jogállamiság szerves részét képező jogbiztonságot. Elhiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy az alkotmányos jogaik lábbal tiprását az emberek többsége nem érti, még nem érzi át. Lehet, hogy el kell még telnie egy kis időnek, hogy fontos legyen mindenki számára, hogy a magántitkaiba ne engedje meg az illetéktelen beavatkozást, hogy ragaszkodjon az önrendelkezési jogához, a biztonsághoz és a családja magánéletéhez, még akkor is, ha az állam szervei számára a jogok biztosítása nehezebbé teszi a munkát.
A bűnüldözés eredményességének a kockázatát az állam viseli. A bűncselekmények ellen minden jogállami eszközzel szigorúan fel kell lépni. A benyújtott törvényjavaslat a 146. §-a azonban nem jogállami rendelkezés, az a legsötétebb időszakok titkosrendőrségének képzetét vetíti elénk. Mondhatnám azt is, hogy Orwell valószínűleg nagy érdeklődéssel fogadná ezt a javaslatot. Amennyiben a törvényt változatlan módon, formában fogadják el, a Magyar Szocialista Párt azonnal az Alkotmánybíróságon meg fogja támadni ezt a rendelkezést.
“…én nem igy képzeltem el a rendet. / Lelkem nem ily honos. / Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, / aki alattomos.” Tisztelt Képviselőtársaim! József Attila verséből idéztem, amelynek címe: Levegőt!
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
