DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT
DR. RÉPÁSSY RÓBERT közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a lehetőséget mind a felszólalásra, mind pedig a technikai szünetre. Az 5 órás időkeretben csak az előterjesztő van abban a helyzetben, hogy végig kell ülnie a vitát, a képviselőtársaim természetesen sétálhatnak, és megmozgathatják fáradt tagjaikat és a többi. (Derültség.)
Tisztelt Ház! Azért gondoltam, hogy hozzászólok, mert ebben a sajátos vitaszerkezetben, hogy általános vita és részletes vita egyben van, úgy gondoltam, a vezérszónoki kör után néhány általános jellegű felvetésre válaszolnék, már csak azért is, hogy elősegítsem a részletes vitát, hogy utána pedig jó néhány részletkérdésben is tudjunk vitatkozni.
Amennyiben én látom, most túl azon, hogy nagyon sok támogató nyilatkozatot és számos elemében támogatást kiváltó javaslatot is tettünk, a legfontosabb kritika, ha jól értem, két irányból volt. Az egyik az Országos Igazságszolgáltatási Tanács helyzete és az azzal kapcsolatos módosítások, a másik pedig a büntetőeljárási törvény módosítása.
Ami az OIT-ot illeti, nem értek egyet azzal az értékeléssel, amit Schiffer András képviselő úr, frakcióvezető úr mondott, amely szerint azáltal, hogy egy miniszter taggal bővülne az OIT, ezáltal az OIT kormány általi befolyásoltsága vagy a kormány általi befolyásolhatósága nagyon nőne. Ez egy 15 tagú testület, most 16 tagúra bővül, a bíró tagok száma 9 vagy 10, attól függően, melyik javaslatot fogadja el az Országgyűlés. Ez azt jelenti, hogy a bírák jócskán többségben vannak az OIT-ban. És mi motiválja azt a javaslatot, hogy a költségvetésért felelős vagy az államháztartásért felelős miniszter, aki egy és ugyanaz a személy, ő is tagja legyen az OIT-nak? Az motiválja, hogy valóban ez egy önálló költségvetési fedezet, és ma már állami szervek, főleg ilyen 74 milliárdos költségvetéssel állami szervek nem nagyon dolgozhatnak úgy, hogy arra semmilyen költségvetési ellenőrzést, semmilyen költségvetési szakmai szempontokat ne lehessen érvényesíteni. Nem véletlen, hogy az Országgyűlés is két bizottságból küldi a tagját, az alkotmányügyi és igazságügyi bizottságból, valamint a számvevőszéki és költségvetési bizottságból. Ez azóta így van, amióta az OIT testülete két országgyűlési képviselővel együtt állt fel, tehát már több mint 12 éve ez a szabály, hogy két szempontból képviseli ott az Országgyűlést országgyűlési képviselő: az igazságügyi jogalkotás szempontjából és költségvetési szempontból. Nos, ugyanez a helyzet a kormány két tagjával is.
Gyakorlati tapasztalatból tudom, hogy amikor kizárólag az igazságügyért felelős miniszter a tagja az OIT-nak, akkor a költségvetési előterjesztéseket az igazságügyért felelős minisztérium olyan szakembere nézi át, olyan szakember adja az igazságügyért felelős miniszter számára a szakvéleményt, aki egyébként a minisztérium belső gazdálkodásáért, tehát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium belső gazdálkodásáért felel, és nyilván nincs akkora rálátása az államháztartási folyamatokra vagy az államháztartási szervezetek gazdálkodására, mint például magának az egész költségvetésért felelős minisztériumnak, a Nemzetgazdasági Minisztériumnak. Tehát részben a szakmai színvonal erősödik ezáltal, részben pedig a kormány a javaslatait és bizonyos fokig az OIT-tal való együttműködését két irányból tudja megvalósítani: költségvetési szempontból és az igazságügyért felelős jogalkotási szempontból.
Ami azt a problémát illeti, hogy a javaslat szerint lennének olyan döntések, amelyek meghozatalához önmagukban a bíró tagok szavazata nem elég, az azt feltételezi egyébként, Schiffer frakcióvezető úr szerint az a kívánatos, hogy az OIT külső tagjai, tehát nem bíró tagjai díszletként asszisztáljanak a bíró tagok szavazatához, és a bíró tagok akaratához asszisztáljanak. Én ezt nem tartom elfogadhatónak.
Én azt gondolom, hogy azokban az országokban, ahol létezik igazságszolgáltatási tanács, ott nincs különbség bíró tag és nem bíró tag között, az Igazságszolgáltatási Tanács minden tagja egy-egy szavazattal rendelkezik, tehát ott is, nálunk is, a mi magyar bírósági igazgatási testületünkben is nincs különbség a szerint, hogy valaki bírósági vezetőként, bíróként kerül az OIT-ba, vagy más minőségében kerül. De hogy ezt a problémát megoldjuk, a Cser-Palkovics András képviselőtársam és a Rubovszky György által benyújtott módosító indítványok között van olyan módosító javaslat, amely megszüntetné ezt a kétharmados döntési kötelezettséget, tehát ők azt javasolják, hogy bár az egy taggal való bővítés, tehát a 16 tagúra való bővítés következzen be, azonban ne legyen minősített többséghez kötve semmilyen döntés, tehát még a lehetősége sincs meg annak, hogy a kormány... - egyébként nem tudom, hogyan, mert két kormánytag és két kormánypárti képviselő összesen csak négy fő, tehát matematikai lehetetlenség az, hogy az egyharmadát ki tudná adni a kormány vagy a kormánypártok által meghatározott személyek ki tudnák adni az egyharmadot, de mindegy, az a javaslat, hogy töröljük el ezt a kétharmadot. Sima, egyszerű többséges döntéseket hoznak az OIT testületében, tehát még csak ez a látszat sem marad fenn. Tehát úgy gondolom, az OIT összetételére vonatkozó kritikák, főleg, ha elfogadjuk azt a kormánypárti módosító javaslatot, akkor nem állják meg a helyüket.
A büntetőeljárási törvény egy nehezebb kérdés, ezt elfogadom, hogy a büntetőeljárási törvény védői szemmel nézve az eddig megállapított védői jogok egy bizonyos szintjének a csökkentését és a csökkenését eredményezi, ezt elfogadom. Azt azonban szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy az igazságszolgáltatás többszereplős, tehát természetesen nemcsak a védő szempontjából, nemcsak a védő szemüvegén át kell nézni az igazságszolgáltatást, hanem ugyanúgy az ügyész szempontjából és a bíró szempontjából is vizsgálni kell.
Amikor azt mondjuk, hogy ezek a javaslatok voltak-e szakmai egyeztetésen, akkor olyannyira voltak, hogy a védői jogokra vonatkozó javaslatok mind a bíróságoknak, egészen pontosan a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának, mégpedig a Legfőbb Ügyészség egyetértésével került ide, ebbe a javaslatba. Lám, lám, ami a védők számára elfogadhatatlan, az egyébként az igazságszolgáltatás másik két fő szereplője számára elfogadható. Persze, lehetne azt mondani, hogy érthető, hiszen őket nem a védői jogok izgatják, de próbáljuk a dolgot úgy megközelíteni, hogy a bíróságok is azért vannak, az ügyészség is azért van, hogy az eljárásban a törvényes jogait mindenki gyakorolhassa, és ebbe az ő nézőpontjukból bőven belefér az, hogy egyrészt a védőt kötelezni kell arra, hogy helyettesről gondoskodjon, másrészt ha a védő különböző perelhúzó taktikával él, akkor azért rendbírságot lehessen kiszabni. Tehát kérem, ne csak védői szemszögből nézzék, hanem a büntetőeljárás, az igazságszolgáltatás szereplői szempontjából, az igazságszolgáltatási szervek szempontjából is nézzék ezeket a javaslatokat.
Azt szeretném leszögezni - ezt egyébként az Ügyvédi Kamarával folytatott nem egy egyeztetésen is elmondtuk -, hogy a javaslat szellemi atyja egyébként nem a minisztérium, hanem a bíróság a szellemi atyja, ők a saját gyakorlatukból, a saját tapasztalatukból tettek arra javaslatot, hogyan lehetne a védői perelhúzó taktikákat korlátozni és lehetőség szerint mederbe szorítani.
(20.20)
Nem gondolom, hogy ez olyan súlyú sérelmét jelentené a védői jogoknak, ami már a védelemhez való alkotmányos jogot veszélyeztetné, hiszen számos kritizált intézkedés, amit bevezetnénk, máshol, a büntetőeljárási törvényben szabadon rendelkezésre áll. Hogy egy példát mondjak, igen, benne van a törvényben az, hogy bizonyos esetekben a tanú vallomását nem olvassák fel, de máshol a büntetőeljárási törvény azt mondja, hogy indítványozhatja a védő, hogy meghallgassanak tanúkat. És úgy, ahogyan eddig is, ezután is a bíróság dönti el, hogy a bizonyítási indítványnak eleget tesz vagy nem tesz eleget. Ez eddig is így volt, és ezután, a jövőben is így lesz. Azt kérem, hogy nézzék együtt a védelemhez való jog szabályrendszerét, ne önmagukban ezeket a szabályokat nézzék. Ez kifejezetten a védők eljárási perelhúzó taktikáinak a lehetőségét próbálja szűkíteni.
Elnök úr, nem tudom, hogy ebben a szakaszban mennyi időm van a felszólalásra. De beszélek tovább, hátha…
