DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN
DR. VARGA ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Felszólalásomban a büntetőeljárási törvény módosításával szeretnék foglalkozni, illetve néhány dolgot kiemelni, amely azt hiszem, hogy idetartozik, különös tekintettel arra, hogy Schiffer képviselő úr az előbb itt megszólított, hogy milyen álmom van nekem, de szerintem az én álmomnak különösebb jelentősége nincs. Az kétségtelen tény, hogy én úgy emlékszem, hogy 1994-ben, amikor országgyűlési képviselő lettem, akkor a szocialista kormány ideje alatt történt az - úgy tudom, vagy úgy emlékszem legalábbis -, hogy az akkori igazságügy-miniszter javaslatára önök, képviselő úr - Bárándy képviselő úrnak mondom -, önök döntöttek úgy, ön még akkor ugyan nem volt képviselő, de önök döntöttek úgy, hogy börtönfelügyeleti minisztériummá degradálják az Igazságügyi Minisztériumot. Ezt önök hozták, önök tették ezt meg, és most ezzel a helyzettel néz szembe a jelenlegi kormány. Zárójelben jegyzem meg egyébként, már ebben a késői órában szerintem megtehetem, hogy most már a börtönöket se mi felügyeljük tudomásom szerint, mert az már a másik minisztériumhoz került, úgyhogy most már nem is börtönfelügyeleti minisztérium, pusztán a jogalkotással foglalkozik.
Kétségtelen tény, fegyelmezett kormánypárti képviselő ellenére, hogy én ezt nem nagyon támogatom, és nem nagyon értek ezzel egyet. Nekem az a véleményem, és bíztam abban, hogy ha a nemzeti kormány feláll kétharmados többséggel, akkor visszaáll a régi kontinentális rendszerhez, a német rendszerhez, visszaáll a rend, nevezetesen a hosszú, évszázados hagyományainknak megfelelően az Igazságügyi Minisztérium fogja felügyelni a bíróságokat, és az Igazságügyi Minisztérium fog azokkal a dolgokkal foglalkozni, amelyek egy bíróság és egy ilyen magas szintű bírók számára alantas dolgok, hogy pénzügyi dolgokkal, egy bírónak hány bh legyen meg egyebek, nem ezzel kéne a bíróságoknak foglalkozniuk szerintem. Most kénytelenek foglalkozni ezzel, de tudomásul veszem, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács kezében van tulajdonképpen a magyar igazságszolgáltatás.
Az is biztos egyébként, kedves képviselőtársaim, és államtitkár úr sem rejtette ezt véka alá, hogy ez a most itt fekvő törvényjavaslat, különösen a büntetőeljárásra vonatkozó jogszabályoknak és törvényeknek a mostani módosítása elsősorban az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, illetve a bírói munkát és a bírói szemléletet tükrözi, semmiképpen nem a védői szemléletet, ezt szeretném nyomatékosan hangsúlyozni, de azt hiszem, a patkó minden oldalán ezzel egyetértünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs ebben a Házban olyan képviselő, aki nem azt szeretné, hogy az eljárások - és itt elsősorban a büntetőeljárásra gondolok - ne fejeződjenek be időben. Nincs olyan képviselő közöttünk, aki nem szeretné azt, hogy a bűnösök bűnhődjenek, és hogy minél gyorsabban befejeződjenek az eljárások. Engedjék meg, hogy az elhúzódó eljárásokkal kapcsolatosan néhány évet emeljek ki: hamis tanúzásért 5 éves időtartam, zsarolásért 4 év, orgazdaságért 14 éves időtartam, sikkasztásért 10 év, kábítószerrel visszaélés 7 év, csalás bűntette 9 év, ennyi ideig voltak folyamatban a büntetőeljárások. És akkor most egy nagyon érdekes dologra jöttem rá. A mostani felsorolásból meg a teljes statisztikából is az következik, és teljesen igaza van Bánáti Jánosnak ezzel kapcsolatosan, hogy nem a Vas Megyei Bíróság, nem a Békés Megyei Bíróság, nem a Baranya Megyei Bíróság, nem a vidéki bíróságok időszerűségével van a probléma, hanem Budapest székesfővárossal évtizedek óta és Pest megyével. Mert ugye, kedves képviselőtársaim, teljesen hallatlan, hogy mondjuk, egy Budapesthez közeli, 30 kilométerre levő szép kis városnak a bíróságán, miután a védelmet ellátom, és szabadságvesztéssel büntetendő fenyegető cselekményről van szó, azt mondja a bíró, hogy két év múlva lesz a következő tárgyalás. Én mindjárt mondtam a kedves ügyfelemnek, hogy heuréka, megnyertük az ügyet, mert magát biztos nem fogják lecsukni. No hát, ez hallatlan! Ez nyilvánvalóan lehetetlen. És mind a most felsorolt ügyekben is az időszerűséggel, de mondhatnám, viszont nem akarom a kollégám kenyerét elvenni, a polgári ügyekben is Budapesttel van a probléma.
Kérem szépen, mondjuk, Békés megyében, ahol én ügyvédkedem, beadok egy keresetlevelet, és egy hét múlva kitűzik a tárgyalást. Már visszamenőleges hatállyal is kitűznék a tárgyalást, de azokat a bírákat is úgy kérik számon, hogy időszerűség, statisztika. Tessenek már nekem megmondani, hogy miért kell időszerűséget kérni, mondjuk, Csongrád megyében, ahol példaszerű gyorsasággal 3 vagy 4 hét múlva kitűzik a tárgyalást. Miért kell? Miért kell büntetni a vidéki bíróságokat azért, mert Budapesten képtelenek már évtizedek óta megoldani? Igaza van a javaslatnak, igaza van az államtitkár úrnak, ebben a törvényjavaslatban már vannak komoly szervezeti változások, de ehhez több kellene. Pénz kellene, bírók kellenének, nagyon egyszerű ez a dolog. Én nem vagyok az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja, nem is nagyon szeretnék, megmondom őszintén, de ezt meg kell oldani. Budapesten kell elsősorban megoldani, bírók kellenek, és minden körülmények között bírósági épület kell, és a dolog szerintem megoldódik Budapesten is és Pest megyében is. Nem kell ezt cizellálni, nem gyorsító csomagot kell beadni, hanem bíróságot kell építeni, és létszámot, pénzt kell ehhez biztosítani, s akkor a dolog megoldódik. Bizonyára tudják a budapesti kollégák is, azt hiszem, bólogatnak is, hogy a földhivatalokban is hol vannak ilyen gyalázatos problémák, ahol emberek halnak meg lassan, hogy kikérjenek egy szemlét. Tehát én azt gondolom, hogy az időszerűséggel vidéken nincsen probléma, elsősorban Budapesten van probléma, tehát ezt gyorsan és röviden meg lehetne oldani.
Ami most már a büntetőeljárással kapcsolatos módosításokat illeti, én azt hiszem, hogy a módosítások túlnyomó többségével mindenki egyetért, és magam is támogatom a módosításokat, beleértve Rubovszky képviselőtársam imént említett, egyébként zseniális felvetését a fiatalkorúak bíróságával kapcsolatosan, de ugyanúgy nagyon helyes az a javaslat, amelyik a közlekedési ügyekkel kapcsolatosan azt mondja, hogy minden helyi és vidéki bíróságon lehetne közlekedési ügyeket tárgyalni, nem csak a megyei bíróság székhelyén. Úgy zárójelben jegyzem meg falusi ügyvédként, hogy nem tartom nagyon emelkedettnek az indokolást, ami arról szól egyébként, és mosolyogtam rajta, hogy azért lehet a többi bíróságon is tárgyalni, mert mindenki közlekedik. Egy picit ennél emelkedettebben kellene szerintem ezt a törvényjavaslatot megfogalmazni, de ez már azt hiszem, hogy nem az én dolgom, vannak a szakmában kiváló elméleti jogászok, akik nem gyakorlatban űzik a mesterséget, és legközelebb erre majd biztosan figyelni fognak.
Mint gyakorló ügyvéd támogatom és elfogadom a kioktatás megszüntetésével kapcsolatos dolgot. Én azt szoktam mondani, vagy a nyomozati eljárás során azt szoktuk mondani a rendőröknek, hogy mire megtörténik a kioktatás és ez a cizellálás, és legépelik, addigra elfárad a rendőr is, aki maga gépeli, mert személyzet nincsen, elfáradunk mi is - én legfeljebb tíz ujjal tudok gépelni, be szoktam néha segíteni, megmondom őszintén, mondom, nyugodtan, hogy leírom a kioktatást, gyorsabban le tudom írni, ezt csak úgy zárójelben jegyzem meg -, és megtörténik a kioktatás. Tehát nem ez a garanciális és legfontosabb kérdés, tehát támogatjuk ezt a javaslatot.
Ugyancsak támogatjuk azt a javaslatot, hogy a közvetítői eljárás előtti kötelező ügyészi meghallgatást megszüntetik. Ez teljesen jogos és teljesen ésszerű. Ugyancsak el kell fogadnunk, hogy ha alaptalan kizárási okot ismét előterjesztünk, akkor ne a védőt sújtsuk rendbírsággal, hanem a terhelt is rendbírsággal sújtható.
Én azt gondolom, államtitkár úr, kedves képviselőtársaim, és azt hiszem, hogyha azt komolyan végiggondoljuk, akkor nem elsősorban a titkos információgyűjtéssel kapcsolatos polémiák itt a legfontosabbak, hanem valóban azoknak a garanciális és védői jogoknak a kurtítása és csorbítása, ami ennek a törvényjavaslatnak talán az egyik legfontosabb része. Én azt gondolom azért, hogy a XXI. században, 45 évi kommunista diktatúra után azért tényleg meredek dolog az, hogy az igazságszolgáltatás szerves részét képező - még az átkosban is szerves részét képező - ügyvédi társadalmat tesszük felelőssé azért, hogy nem időszerűek a bíróságok és nem fejezik be a munkát, és ezért kizárólag az ügyvédeket tesszük felelőssé. Ez egyszerűen elképzelhetetlen, igazságtalan, nonszensz, antihumánus, és nem is tudom, hogy mit mondjak még. Felháborítónak tartom egyébként, teljesen téves okfejtés, teljesen rossz okfejtés, és nem is igaz.
Mi a legfontosabb része a fegyversemlegesség teljes megsértésének? Azt mondja, hogy mindenki kimentheti magát, kivéve a védőt. A védő nem mentheti ki magát. Ha a védőnek a gépkocsija elromlik, ha a védő infarktust kap, akkor is köteles megjelenni, ha pedig a meghatalmazott védő nem jelenik meg, akkor a bíróság majd gondoskodik arról, hogy majd egy kirendelt védő fogja ellátni a védelmet.
Tisztelt Képviselőtársaim! A kirendelt védőkkel kapcsolatosan egy hosszú parlamenti felszólalás és egy hosszú mise kellene. Mindenki tudja, aki ügyvéd, hogy hogyan működik Magyarországon a kirendelt védői hálózat. Azt is tudjuk, hogy kik azok, akik kirendelt védők. Azt is tudjuk, hogy a nyomozó hatóság kiket szokott kirendelni kirendelt védőként, mondjuk, egy súlyos bűncselekménynél. Általában azonnal beismerő vallomást tesznek, azokat a kollégáimat szokták kirendelni azonnal, és utána jövünk mi, és próbálunk valamit csinálni, de nem sokat tudunk csinálni nyilvánvalóan, mert megvan a beismerő vallomás, ami lehet, hogy teljes egészében torz és rossz, mert ezt a tanácsot adták.
Tehát én azt gondolom, hogy egyszerűen nonszensz és lehetetlen állapot az, hogy pénz, paripa és fegyver nélkül… Úgy tudom, hogy Budapesten nem is tudják kifizetni helyenként, annyira nincsenek meg a feltételei, hogy egy szakmailag nem megfelelően képzett társaság vegye át tőlem mint meghatalmazott védőtől az ügyet, mondja el a védőbeszédet, és hozza meg a bíróság az ítéletét.
(20.50)
Azt hiszem, hogy ez elfogadhatatlan, ezért tisztelettel azt kérem, hogy legalább ebben a kérdésben legyen ebben a Házban konszenzus, és semmilyen körülmények között ne kerülhessen arra sor, hogy a védő akadályoztatása esetén a tárgyalás nem halasztható el.
Az indítványokkal kapcsolatosan is, és a másik kérdés ez az elektronikus dolog, hogy az egész világ különböző elektronikus hálókon keresztül megy, és azt mondjuk, hogy nem kell itt semmit kinyomtatni, mert majd az internet ezt a problémát megoldja. Én ebből a törvényjavaslatból, államtitkár úr, egy következtetést tudok levonni, és már magam előtt látom és érzem, hogy a bíróságok hogyan fognak erre reagálni. Amikor megkérjük majd a jegyzőkönyvet vagy valamit, akkor azt fogják mondani, hogy elektronikusan megkapjuk, egyébként meg nem fogjuk megkapni. Én a törvényszövegből ezt olvasom ki.
Megmondom őszintén, nemcsak az idősebb kollégákra gondolok, hanem általában, van, aki szereti kinyomtatni, és szereti nézni. Én például vizuális típus vagyok, nekem feltétlenül szükséges az, és mindig azt szoktam mondani, hogy nem lehet Ady-verset interneten olvasgatni. Aki tud Ady-verset olvasgatni, az megérdemli szerintem. Vagy a Nyugat folyóiratot sem tudom úgy olvasgatni, nyilvánvaló, hanem az ember azt kézbe veszi. Mindig azt mondom, hogy urambocsá’ az újságot is szívesebben olvasgatom úgy, hogy megveszem és kézbe veszem. Ebből következik szerintem, hogy lehetőséget kell biztosítani igenis arra, hogy nyomtatott formában is a védő megkapja.
A félelmem pedig a következő: amikor törvényi szinten lehetőséget adunk az igazságszolgáltatás másik két szereplőjének - az ügyészségre és a bíróságra gondolok -, akkor sokszor pajkos ötletek és gondolatok támadnak, és ebből az következik, hogy nem lesz fegyversemlegesség. A kollégáim biztos emlékeznek még arra, mennyi ideig küszködtünk azért, hogy mi is olyan aktával mehessünk el egy büntető tárgyalásra, mint az ügyész, nevezetesen, hogy megkapjuk az iratokat, hosszú időn keresztül. Aztán mekkora felháborodás övezte azt, hogy nem kell fizetni a jegyzőkönyvért. Utána már a sértetteknél egészen más történt, ott már fizetnünk kell. A lényeg az, hogy minden alkalmat és eszközt megragadnak annak érdekében, valószínűleg a labanc szemléletnek köszönhetően, hogy valamilyen módon a védőkkel - vagy ez egy ilyen társasjáték - kiszúrjanak. Ebből következik szerintem, hogy nem szabad ezt a lehetőséget megadni. Igenis, aki elektronikus formában kéri, az úgy kapja meg, aki pedig nyomtatott formában, az úgy fogja megkapni.
Ami a javaslatnak, azt hiszem, hogy nem a védőkre, hanem minden másra vonatkozó rendelkezését illeti, én azt gondolom, hogy ez üdvözölendő. Különösen a büntetőeljárással kapcsolatos egyéb módosítások, azt hiszem, garanciálisan is és alkotmányosan is megfelelőek, támogatandók. Még egyszer mondom, a büntetőeljárás során is támogatandó az, hogy minél gyorsabban befejeződjenek az eljárások.
Zárójelben azt is szeretném megjegyezni - és most megint visszakanyarodok egy kicsit Budapestre -, hogy az igazságszolgáltatás legfontosabb, és higgyék el, őszintén mondom, ügyvédként mondom, hogy nyilvánvaló, hogy a csúcson a bírók vannak, és nekünk, védőknek minden tiszteletünk azoké a polcon ülő és döntést hozó bíráké, akik emberek életéről és sorsáról döntenek, vagy százmilliókról döntenek.
Üdvözlöm, államtitkár úr, és külön kiemelem az alkalmassággal kapcsolatos törvénymódosítást. Igen, nagyon fontos, talán a legfontosabb része, hogy a kiváló szakmai képzettségű bírói kar minden szempontból megfelelően átvilágítható legyen, mert nekem az a meggyőződésem, kedves kollégáim, tisztelt képviselőtársaim, hogy lehet valaki a legkiválóbb bíró, elvégezheti köztársasági ösztöndíjjal az egyetemet, lehet nyolc nyelvvizsgája, zseniális agya, de ha emberileg nem alkalmas, ha nem tud elvonatkoztatni, amikor meghozza az ítéletet, amikor nincs humánum, amikor elfeledkezik arról, hogy az igazságszolgáltatási pálya csúcsán van, és mondjuk, most arról kell dönteni, hogy ártatlan-e valaki vagy bűnös, hogy öt évet adjak-e vagy tízet, akkor nagyon nagy baj és probléma van. Én harmincéves ügyvédi tapasztalattal mondom, hogy az emberi tényezőnek, a humánumnak legalább akkora szerepe van, mint hogy hány akadémiát végzett valaki, és ez a legfontosabb része.
A képviselőtársaim is tudnának példákat mondani justizmordokról, van is ilyen és volt is ilyen. Polgári perekben is voltak, vagyis vannak olyan hibák, amelyek nehezen kiküszöbölhetőek. Itt elsősorban az időszerűségre gondolok, vagy arra gondolok, hogy néha Budapesten tényleg az embernek az a déja vu érzése támad, hogy megvan a tárgyalás, majd háromnegyed év múlva lesz a következő tárgyalás, és a bíró a francot foglalkozik azzal, hogy háromnegyed év múlva mi lesz azzal az üggyel, olyan messze van. Emberileg teljesen érthető, hát olyan messze van, hogy három év múlva kell ítéletet hozni. Igaz, hogy a cég közben csődbe megy, igaz, hogy a pénzt soha nem fogjuk behajtani. De hát ez lehetetlen, ezt meg kell akadályozni és meg kell változatni; és akkor még hol van a büntetőeljárás, amikor pedig az a kérdés, hogy öt évet kap, tíz évet kap, vagy felmentik. Ezeket a szempontokat szerintem, az emberi szempontokat is figyelembe veszi a törvényjavaslat, tehát én a magam részéről támogatom.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
