DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE
DR. VEJKEY IMRE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Teljes bizonyossággal állíthatjuk, miszerint az igazságszolgáltatással szemben az egyik legfontosabb össztársadalmi elvárás az, hogy a természetes és jogi személyek, a jogi személyiség nélküli társulások az azonos jogalapból származó peres ügyeikben az ország bármely pontján kezdeményezett perükben azonos tartalmú ítéletet kapjanak, azaz ne a perindítás helye határozza meg a per kimenetelét, hanem az egységes igazságszolgáltatás, továbbá mindez egy ésszerű idő alatt történjen, ne pedig évekig, több esetben pedig évtizedeken át húzódóan.
Napjaink tényadata, hogy a fenti követelményeknek sajnálatos módon nem felelnek meg a mai magyar bíróságok, amely óhatatlanul az igazságszolgáltatás társadalmi megítélését negatív irányban befolyásolja. Mindezek alapján szükségszerűen tört fel az a jogos társadalmi igény, hogy a törvényhozó lépéseket tegyen a bíróságok hatékony működésének és az eljárás gyorsításának megvalósítása érdekében.
A probléma kezelésére az előterjesztő több törvénymódosításra tett javaslatot, amelyből én vezérszónoklatomban az alábbi négy törvény módosítására tett javaslatával foglalkozom.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény, az úgynevezett Bszi.; a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXXVII. törvény, Bjt.; a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, Pp.; és végül a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény, Be.
Most nézzük tételesen az egyes törvényeket a tekintetben, hogy milyen felülvizsgálatot javasolt vonatkozásukban az előterjesztő.
Bszi.-módosítás. Az igazságszolgáltatási reform részeként 1997. július 8-án fogadta el az Országgyűlés a Bszi.-t. Az Országos Igazságszolgáltatási Tanács működésének első néhány éve az építkezés időszaka volt. Az OIT megalkotta a saját és a bíróságok működésére vonatkozó legfontosabb szabályokat, hozzálátott a halasztást nem tűrő intézkedések megtételéhez, így például a szinte mérhetetlen ügyhátralékot felhalmozó és már a gazdasági életet is veszélyeztető cégbíróságok helyzetének rendezéséhez.
(18.50)
A bírósági szervezet életében a következő jelentősebb változás a 2002. évben következett be azáltal, hogy egyrészt az Országgyűlés elfogadta az ítélőtáblák felállításáról szóló törvényt, és így a következő években öt új bírósági fórum kezdte meg működését, másrészt pedig azáltal, hogy a bírósági fejezet költségvetési javaslatának összeállítása a végrehajtó hatalom feladatköréből az OIT hatáskörébe került. Ezzel a lépéssel megvalósult a bíróságok teljes szervezeti és költségvetési függetlensége.
Az OIT, érzékelve az igazságszolgáltatásban továbbra is fennálló anomáliákat, vizsgálta az igazságügyi rendszer továbbfejlesztésének lehetőségeit, majd elfogadta “a bírósági szervezet továbbfejlesztésére vonatkozó célkitűzések és javaslatok részletesebb ismertetése” című részletes stratégiát. Az OIT általános stratégiája szerint a bírósági szervezet működésének megítélése szempontjából alapvető kérdés a bírósági eljárások időszerűsége. Az egyes bíróságokra háruló munkateher tekintetében sokszor az állampolgári jogegyenlőséget is érintő jelentős eltérések vannak.
Különösen a budapesti székhelyű bíróságok tartós, nagymértékű ügyhátraléka olyan kérdés, amelynek megoldására irányuló eddigi kísérletek nem vezettek a várt eredményre. Az elhúzódó ügyek száma ezeken a bíróságokon kiemelkedően magas, itt halmozódott fel az összes két éven túli ügy 74 százaléka, az öt évet meghaladó ügyeknek pedig a 87 százaléka.
Nyilvánvaló, hogy az ügyteherkülönbségek felszámolására, az eljárások gyorsítására kizárólag egy olyan OIT válik csak képessé, amely összetételének, feladatmeghatározásának, működésének szabályozása folytán a társadalmi és gazdasági változásokra kellő hatékonysággal és gyorsasággal tud reagálni. Ennek érdekében az előterjesztő a következő pontokon indítványozta a Bszi. módosítását: az ítélőtáblának az egységes bírósági szervezetbe történő integrálása tekintetében; a jogegységi eljárás szabályozásának megújítása és a bírósági joggyakorlat-elemző csoportok kialakítása tekintetében; a bíróságok központi igazgatását változatlanul ellátó OIT összetételének módosítása tekintetében; a központi igazgatás hatékony és operatív működésének biztosítása érdekében az OIT, az OIT elnöke és az OIT hivatala feladatainak elhatárolása, pontos meghatározása tekintetében; a bírói munkateher mérési rendszerének kialakítása, ennek alapján a bíróságok szükséges bírói létszámának meghatározása, mindezen feladatokat az OIT kiemelt feladatává téve; az OIT ülnökválasztással kapcsolatos feladatának meghatározása tekintetében; az OIT működésének a jelenleginél részletesebb szabályozása, az átlátható működéshez szükséges előírások rögzítése tekintetében; az OIT hivatalának, hivatalvezetőjének megbízására, megszűnésére vonatkozó részletes szabályok megalkotása vonatkozásában; a bírósági vezetők kinevezési feltételeinek szigorítása, vezetői pályaalkalmassági vizsgálat bevezetése, bírósági vezetők igazgatási tevékenysége kötelező vizsgálatának előírása vonatkozásában; a bírói testületek feladatainak részbeni bővítése, részbeni pontosítása vonatkozásában; a bírósági épület rendjének biztosítása érdekében a bíróság elnöke feladatainak meghatározása vonatkozásában.
A Bjt. módosítása. A Bjt.-t, hasonlóan a Bszi.-hez, szintén 1997. július 8-án fogadta el az Országgyűlés. Eddig is nyilvánvaló volt, napjainkra pedig végképp nyilvánvalóvá vált az, miszerint az ügyteherkülönbségek felszámolása, az eljárások gyorsítása kizárólag egy olyan bírói karral vihető végbe, amelynél már a kiválasztás során érvényesül, hogy csak a szakma legkiválóbbjai azok, akik bírói kinevezést kaphatnak, és akik élethosszig tartóan fogják képezni magukat. A megfelelő kiválasztási rendszer mellett azonban annak az elvnek is szükségszerű az érvényesülése, hogy bíróként kizárólag azon személyek ítélkezhessenek, akik arra kifejezetten személyileg alkalmasak. Ezt az alkalmassági szűrést a folyamatos, életpálya végéig tartó bírósági vizsgálatok fogják biztosítani. A hatályos szabályozást és a gyakorlatot számos jogi kritika érte és éri amiatt, hogy a bírák kinevezésének és magasabb bíróságra történő beosztásának jelenlegi rendszere nem kellően transzparens. A bírákat, mint tudjuk, a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel az OIT javaslatára, az OIT azonban a gyakorlatban szinte soha nem bírálja felül a bíróság elnökének javaslatát.
Az igazságszolgáltatás javítása érdekében az előterjesztő a következő pontokon indítványozta a Bjt. módosítását: a bírói pályaalkalmassági vizsgálat részeként a kompetenciavizsgálat intézményének bevezetése; megfelelő szintű bírói tanács feljogosítása a pályázók tekintetében, a rangsor megállapítása, a rangsor kialakítása során figyelembe veendő szempontrendszer meghatározása, a bírói tanács által meghatározott rangsortól való eltérés eljárási rendjének rögzítése; az OIT-nek a bírói munkateher mérési rendszerének kialakítására, és ennek alapján évente egy alkalommal a bíróságok szükséges bírói létszámának meghatározására irányuló feladatához kapcsolódóan annak rögzítése, hogy a bírói pályázatok kiírására az OIT elnöke a jogosult; a bűnügyi nyilvántartási rendszer átalakításával összefüggő, a többi foglalkoztatási törvénnyel való összhang megteremtését célzó módosítások rögzítése, a bírák kirendelésére vonatkozó szabályok bővítése, pontosítása, a rendszeres, ötéves ciklusokra bontott kötelező bírói képzés bevezetése; a bírák értékelési rendszerének megújítása, ennek keretében a teljes életpályára kiterjedő folyamatos és rendszeres bíróvizsgálat, az értékelés során figyelembe veendő szempontok rögzítése, új minősítési kategóriák bevezetése, az éves tevékenységről kimutatás készítése, az alkalmatlansági eljárás szabályozása; az objektivitás és az egységes szempontrendszer érvényesülése érdekében szolgálati bíróság létrehozása, a megyei bíróságokon és az ítélőtáblákon működő elsőfokú fegyelmi bíróságok, illetőleg a Legfelsőbb Bíróságon működő első- és másodfokú fegyelmi bíróságok helye; a jelenlegi 10 fizetési fokozat 14 fizetési fokozatra bővítése, hosszú szolgálati idővel, nagy tapasztalattal rendelkező, idősebb bíráknak emelkedő fizetésben megnyilvánuló anyagi ösztönzése érdekében.
Pp.-módosítás. A törvényjavaslat Pp.-módosításra vonatkozó részének álláspontom szerint legfontosabb eleme, hogy fő szabályként kötelező jogi képviseletet vezet be a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyek tekintetében, továbbá az is, hogy a kötelező jogi képviselet esetében a keresetváltoztatás, a viszontkereset és a beszámítási kifogás előterjesztését szigorú jogvesztő határidőkhöz köti. A Pp. eddig a keresetváltoztatás lehetőségét gyakorlatilag végletesen kitágította, ugyanis a felperes az elsőfokú ítélet hozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig a keresetét bármikor megváltoztathatja. A bíróság a jelen szabályozás alapján jogelméletileg ugyan elutasíthatja a felperes keresetváltoztatását, arra való hivatkozással, hogy az ellentétes a Pp. 8. §-ában megfogalmazott jóhiszemű joggyakorlás követelményével, azonban kifejezett rendelkezés hiányában a bíróságok a gyakorlatban tartózkodnak, tartózkodtak ettől a beavatkozástól.
(19.00)
A jogalkotó a perelhúzás megakadályozása érdekében a kis értékű perek vonatkozásában már korábban rögzítette azt, miszerint a keresetváltoztatásnak a perbebocsátkozást követően csak egy ízben van helye, s ezt követően fő szabályként kizárólag csak az alperes beleegyezésével. A Pp. a kis értékű pereken kívül kifejezetten hátrányos helyzetben tartja az alperest a felperessel szemben, amikor az alperest kötelezően perben tartja akkor is, amikor a per már rég nem arról szól, mint amikor a perbebocsátkozás pillanatában szólt. Felperes tehát gyakorlatilag a jelenleg hatályos Pp. által lehetőséget kapott arra, hogy átgondolatlanul, felkészületlenül pereskedhessen, így saját gondatlanságával a végtelenségig húzhassa a pert. Ennek kíván a jelen Pp.-módosítás most végre véget vetni.
Be.-módosítás. Tekintettel arra a tényre, miszerint a büntetőeljárások főként elsőfokú eljárás során húzódnak el, így a törvényjavaslat az elsőfokú bíróságok eljárásainak gyorsabbá tételével, továbbá az eljárásban részt vevő személyek eljárási jogait ténylegesen nem szolgáló, csupán formális garanciákat biztosító szabályok megváltoztatásával kívánja elérni a büntetőeljárások gyorsabbá tételét. A törvényjavaslat módosítja azokat a szabályokat is, amelyek csak formális garanciát biztosítanak a büntetőeljárásban, de amelyek ténylegesen nem szolgálják az eljárásban részt vevő személyek eljárási jogait. Ennek megfelelően a törvényjavaslat szerint a kioktatások és figyelmeztetések szó szerinti jegyzőkönyvbe foglalása mellőzhető, elegendő azok megtörténtére utalni a jegyzőkönyvben, illetve a figyelmeztetésre adott válaszokat rögzíteni.
Emellett a törvényjavaslat fő szabállyá teszi a vádlott, a tanúk és a szakértők vallomásának felolvasás helyetti ismertetését. A törvényjavaslat a nyomozás határidejének meghosszabbítására vonatkozó szabályokat rugalmasabbá teszi, bővíti a nyomozás menetét ténylegesen ismerő ügyész mozgásterét a határidő-módosítások terén. Ezzel mind a nyomozó hatóságok, mind az ügyészségek adminisztrációs terheit csökkenti.
A törvényjavaslat a megyei bíróság székhelyén lévő helyi bíróságok kizárólagos illetékessége alá tartozó ügyek közül egyes ügycsoportokat kivesz a kizárólagos illetékesség alól. Az ügyek egyenletesebb elosztása csökkenti majd a megyei bíróságok székhelyén lévő helyi bíróságok terheit, ami gyorsabbá teszi az eljárásokat.
Jelentősebb módosítás továbbá a közlekedési bűncselekmények kizárólagos illetékességének megszüntetése, amelynek fő indoka, hogy a KRESZ ismerete elvárható valamennyi bíróságtól.
A törvényjavaslat a védő kötelezettségeként írja elő, miszerint akadályoztatása esetén köteles helyettesítéséről gondoskodni, valamint ezen kötelezettség elmulasztását megfelelően szankcionálja. A törvényjavaslat célja ezzel az, hogy az eljárást pertaktikai szempontból elhúzó magatartást megakadályozza. A törvényjavaslat az eljárások gyorsítása érdekében egyszerűsíti az ügyész kizárására vonatkozó szabályozást. Végül a törvényjavaslat megteremti annak törvényi alapját, hogy a bíróság a tárgyalásra szabályszerűen megidézett vádlott távollétében is lefolytathassa a büntetőeljárást, és hozhasson ügydöntő határozatot.
Kérem támogatásukat a törvényjavaslatok vonatkozásában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
