DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat célkitűzéseivel, illetve irányával egyetértünk, és azt támogatni tudjuk. Ugyanakkor általánosságban lenne néhány kritikai megjegyzésem.
Az egyik arra vonatkozik, hogy jó volna a civilisztikában, a gazdasági szabályozásban a jogbiztonságot megteremteni, mert az elmúlt bő két évtizedben elég sok, nemcsak bosszúságot, de azt gondolom, forintösszegben is mérhető kárt okozhatott az országnak az, hogy az alapvető gazdasági törvények, a polgári jog legalapvetőbb szabályai év közben is igen sokszor változnak, és nagyfokú bizonytalanságot eredményez ez a gazdasági forgalomban. Azért beszélek most erről, mert egy viszonylag kis terjedelmű Gt.-, illetve Ct.-módosítás van előttünk, és mindjárt mondom, mi is az, amire gondolok, amihez még hozzá lehetett volna nyúlni, és eléggé fájóan hiányzik ebből az előterjesztésből.
Előtte csak annyit szeretnék előrebocsátani, hogy talán azt kéne megfontolni a kormányzatnak a jövőben, hogy amikor a társasági törvényt, cégtörvényt, de nyugodtan mondhatom a polgári perrendtartást, csődtörvényt módosítja, akkor lehetőleg egyben egy nagyobb, összefogottabb novellát terjesszen a Ház elé, tehát ha egy mód van rá, kerüljük azt, hogy az Országgyűlés rendszeresen kisebb szeletekben nyúljon bele a legalapvetőbb gazdasági, polgári jogi szabályokba.
Amit én hiányolok, és a kormány előzetes nekiveselkedéséből talán okkal hiányolom, hogy nem kerül sor ennek a szakasznak a módosítására, az a szétválási szabály. Ha már a kormány belefogott abba, hogy a gazdasági társaságokról szóló törvényt módosítja, akkor nem igazán értem annak okát, hogy miért nem kerül a Ház elé egy lex Strabag, a szétválási szerződéseknél miért nem zárjuk be azt a kiskaput, hogy kartellbírságot, de akármilyen más egyéb közigazgatási vagy más jogkövetkezménnyel sújtott cég a szétválási szabályozás kiskapuit kihasználva vígan kibújik az ilyen közigazgatási hatósági szankciók alól.
Arról van szó, hogy lehetősége lenne a jogalkotónak, mindannyiunknak arra, hogy végre egyszer s mindenkorra kimondjuk azt, hogy ha egy céget akár környezetvédelmi bírság, természetvédelmi bírság, de akár egy versenyhivatali bírság, egy kartell tényállásban elmarasztalás ér, akkor nem lehet azt a játékot eljátszani, hogy mímelnek egy szétválást, majd a tulajdonképpeni cég immáron tisztán megy tovább, és a Gt. hatályos szabályaival élve, pontosabban visszaélve kreálnak egy fal céget, amelyik a sarat viszi tovább. Ezt a kiskaput be kéne zárni, ezzel nagymértékben meg lehetne tisztítani a gazdasági életet is a manipuláló, erőfölényükkel visszaélő, a zavarosban halászó kis-, de főképpen nagyobb vállalkozásoktól, amelyek az elmúlt években is vámszedői voltak a gazdasági szabályozás egyenetlenségeinek.
Azt várnánk, hogy a kormány végre erélyesen hadat üzen a korrupciónak, a különböző tisztátalan gazdasági cselekményeknek, és bezárja az ilyen jellegű kiskapukat. Erre egyébként az LMP javaslatot fog a Ház elé terjeszteni, csak sajnáljuk, hogy ha a társasági törvényhez hozzányúl az új kormány, akkor nem rögtön az ilyen jellegű kiskapuk bezárásával kezdi.
Ami mindenképpen az első számú pozitívum a törvényjavaslatban az, ha kicsit hazabeszélni akarok, akkor azt is mondhatnám, hogy a kormány teljesítette az LMP-nek egy parlamenten kívüli követelését. Nevezetesen, tavaly novemberben az akkori Országgyűlés meglehetősen érthetetlen és felháborító módon törölte a cégtörvényből annak lehetőségét, hogy megismerjük a különböző tulajdonosok, vezető tisztségviselők lakhelyét. Ezt most ez a törvényjavaslat helyre kívánja állítani.
De lássunk világosan, hogy miről van szó! Az akkori előterjesztés a Bajnai-kormány idején adatvédelmi szempontokkal operált, jóllehet a megelőző 18-20 évben, mondjuk azt, hogy 18 évben... - hiszen az adatvédelmi törvény megszületését követően sem Alkotmánybíróság, sem adatvédelmi biztos adatvédelmi szempontból ezzel kapcsolatban aggályt nem talált. Ugyanakkor ha nem megismerhető egy-egy tulajdonos lakhelye, ez például az oknyomozó újságírást nagymértékben akadályozza. Ez valakiknek jó volt, akik a zavarosban kívántak halászni, hogy ezt az információt el lehet titkolni, innentől kezdve szabadon lehet mutyizni, szabadon lehet részesedéseket kivinni off-shore cégekbe, hiszen nem kell hogy valakinek annyira nagyon ritka neve legyen. Egy picit is köznapibb névvel igen könnyen meg lehet téveszteni azokat, akik mondjuk, mögé kívánnak nézni bizonyos összefonódásoknak.
Egész egyszerűen ebben az esetben a közérdek, a nyilvánosság, az információszabadság érdeke az, hogy tiszta, átlátható viszonyok működjenek a gazdaságban, tiszták és átláthatóak legyenek, a közszféra és a magánszféra kapcsolódásai, bizony fölülírnak más megfontolásokat. Ahhoz, hogy ellenőrizni tudjuk azt, hogy milyen nemkívánatos összefonódások vannak magáncégek és a közszféra között, kell a személynévnél eggyel több információ ahhoz, hogy ezeket a gazdasági szereplőket például az oknyomozó újságírás be tudja azonosítani. Éppen ezért ezt a változtatást, ezt a módosítást mindenképpen üdvözöljük.
Természetesen pozitív előrelépés az is, amit az egyébként ingyenes adatlekéréssel kapcsolatban itt változtatni kíván a kormányzat, de szeretném megjegyezni, hogy nem igazán értjük, hogy miért csak a bejegyzett vagy törölt adatok lehet ingyenesen lekérni. Milyen akadálya van annak, ha valaki elektronikusan kíván lekérni, hangsúlyozom, nem a hiteles cégiratokról beszélek, elektronikusan benyújtott okiratot. Ezeket miért nem lehet megszerezni szintén ingyenesen vagy esetleg minimális költségtérítés ellenében? Megint csak arról van szó, hogy a közhitelű nyilvántartások alapesetben számomra, a mi értelmezésünkben közjószágok, ha úgy tetszik, tehát abba az irányba kéne elmozdulni a jogalkotásnak, hogy nemcsak a joghoz, de a közhitelű nyilvántartásokhoz való hozzáférésben is az esélyegyenlőséget próbáljuk meg megteremteni.
(15.00)
Tehát ha nincsen olyan hatalmas költségigénye egy-egy másolat elkészítésének, tehát elektronikus adattovábbításról van szó, akkor nem igazán látja az LMP annak az okát, hogy miért nem lehet továbblépni, miért nem lehet az elektronikusan benyújtott okiratokat egyszerű elektronikus másolatban ingyenesen továbbítani.
Természetesen ettől egészen különbözik az az eset, amikor hiteles másolati, közokirati formában kér valaki valamilyen információt. Itt megvannak azok a gazdasági, illetve egész egyszerűen igazgatáshasználati érdekek, amelyek természetesen indokolják a díjfizetési kötelezettséget.
De ha már itt az elektronikus adattovábbításról beszélünk, közbevetőleg megjegyzem, hogy talán arra is lehetne most már itt pár év eltelte után a tárcának figyelmet fordítania, hogy miután itt megszületik a nemzeti adatvagyonról szóló törvény, nem lehetne-e azon is gondolkodnia a kormányzatnak, hogy a közhitelű nyilvántartások vezetésében, a közhitelű nyilvántartások elektronikus adattovábbításában mennyiben van helyük különböző magáncégeknek. Tehát ha logikusan végigvisszük azt a vonalat, amiért a Ház támogatta a nemzeti adatvagyonról szóló törvényjavaslatot, akkor rögtön felmerülnek kérdések azzal kapcsolatban is, hogy akár a cég-, akár az iparjogvédelmi, akár az ingatlan-nyilvántartásnál az ilyen közhitelű adatok elektronikus továbbításában mennyiben van helyük különböző magáncégeknek.
Ami apróbb és inkább technikai kritikai észrevétel, az a 4. §-sal kapcsolatos, hogy egész egyszerűen nem látjuk az értelmét annak, hogy a létesítő okiratnak és a létesítő okirat módosításának a Cégközlönyben való közzétételét kívánja a törvényjavaslat előírni. Kötelező egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot a változásbejegyzéskor előterjeszteni, tehát valószínűleg praktikusabb lenne nem a létesítő okirat vagy a létesítő okirat módosításának Cégközlönyben való közzétételét előírni, hanem az egységes szerkezetbe foglalt és nyilván a változásokat külön feltüntető okirat benyújtását, Cégközlönyben való közzétételét kellene elvárni. Azt gondolom, hogy ez lenne egy praktikus megoldás; önmagában a módosításnak a Cégközlönyben való közzététele kevéssé igazítja el például a hitelezőket vagy például az oknyomozó újságírókat. Tehát amíg van - és helyesen van - az a kötelezettség a változásbejegyzési eljárásoknál, hogy egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratot nyújtsanak be, addig az a logikus megoldás álláspontom szerint, hogy a Cégközlönyben akkor ennek a közzétételét írja elő a jogszabály.
És még egy problémánk van ezzel az előterjesztéssel, hogy aggályokat vet fel hitelezővédelmi szempontból, hogy a 8., illetve a 9. §-ban a szétváló részvénytársaságoknál, illetve a tőkeegyesítő társaságoknál a szétválási, egyesülési szerződés tervezete, a vezető tisztségviselők beszámolója, illetve a könyvvizsgálói álláspont megküldése alól felmentést enged, amennyiben a cég ezt a honlapján közzéteszi. Ezt meg lehet adott esetben teremteni, ha van ilyen szándék, de ma nincs olyan rendszer, hogy a hitelezői kör, és adott esetben eléggé bizonytalan kontúrú hitelezői kör számára nyilvánvaló lenne az, hogy melyik az a honlap, vagy mely honlapok azok, amelyeket adott esetben keresni kell. Korrigálom is az előbbi mondatomat, nem is biztos, hogy létezik olyan megfelelő jogi eszköz, amivel itt ezt a bizonytalanságot fel tudnánk oldani.
Tehát álláspontom szerint rendkívül kockázatos a 8-9. §-ban ezek alól a kötelezettségek alól felmentést adni. Ilyen esetekben mind a vezető tisztségviselők beszámolói, mind a könyvvizsgálói álláspont, mind a szerződéstervezetek nagyon fontos információt jelenthetnek - főleg akkor, hogyha valaki a szürkezónában kíván utazni - a hitelezők számára, éppen ezért hitelezővédelmi szempontból rendkívül aggályosnak tartjuk a 8-9. §-oknak ezt a felmentő lehetőségét.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)
