DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma két hete Lázár János képviselőtársunknak a bejelentése alkotmányos válságot idézett elő. Ennek a… (Moraj, derültség, közbeszólások a Fidesz és a KDNP soraiból.) Ennek az alkotmányos krízisnek a lényege nem a paragrafusok részleteiben rejlik, hanem abban a tényben - amint arra egyébként a Heti Válasz és a Demokrata kiváló cikkei is rámutatnak -, hogy egy világos jelzést küldött a többségi oldal arra, hogy amennyiben a többségi akarat, a többségi uralom alkotmányos kordonokba ütközik, akkor gondolkodás nélkül megkezdi ezeknek az alkotmányos kordonoknak a lebontását.
Világosan látni kell, hogy miközben elismerem azt, hogy Lázár János és képviselőtársainak a korrekciói megkésve bár, de mindenképpen egy előrelépést jelentenek, miközben elismerem azt, hogy megkésve bár, de legalább utólag, a botrány hatására egyeztetésbe bocsátkozott a szakszervezetekkel, világosan látni kell, hogy az alkotmányos válságot valójában az jelenti, hogyha a parlamenti többség olyan jelzést küld a többi hatalmi ág számára, hogy amennyiben korlátot állítanak a többségi akarat elé, akkor őket gondolkodás nélkül megrendszabályozza.
Erről azért fontos beszélni, mert nem csak a Lázár János-féle törvényjavaslatok küldtek ilyen jelzést az elmúlt napokban. Amennyire fontos például az, hogy az alkotmány garantálja azt, hogy bírák nem politizálhatnak, sőt a fegyveres testületek tagjai sem politizálhatnak, annak legalább ilyen nagy jelentősége van, hogy parlamenti képviselők a bíróságok tevékenységét nem bírálhatják, legalább ilyen nagy alkotmányos jelentősége van annak, hogy kormányzati személyek az ügyészség számára utasításokat nem adhatnak. És ezt azért fontos aláhúzni, mert éppen önök terjesztettek elő néhány héttel ezelőtt olyan alkotmánymódosítást, amely éppenséggel az ügyészség függetlenségét óhajtotta volna önök szerint garantálni.
Arról van szó, hogy miközben többségi oldalról, Lázár képviselőtársam oldaláról az fogalmazódott meg, hogy azért van szerinte szükség a többségi elv erősítésére, mert az elmúlt húsz évet a konszenzusok hiábavalósága jellemezte, ez az állítás egész egyszerűen nem fedi a valóságot.
Az elmúlt húsz évben - vagy fogalmazzunk helyesebben: az elmúlt 19 évben - a mindenkori többség éppúgy a saját többségi akaratát kívánta áthajtani a parlamenten, mint ahogy teszi ezt a mostani többség. A különbség pusztán matematikai.
Mi arra szeretnénk kérni, és arra kértük április végén is a kétharmados többséget szerzett oldalt, hogy mérje fel a felelősségét és a jelentőségét ennek a valóban rendkívüli felhatalmazásnak, és éppen abban lehetne új korszakot nyitni a magyar parlamentarizmus történetében, hogy törekedjenek arra - főleg akkor, amikor alkotmánymódosításokról van szó -, hogy a többségi oldalon túlmutató konszenzussal próbáljanak megegyezést rakni az egyes alapvető változtatások mögé.
Amiért nem beszélhetünk továbbra sem áttörésről a két hete kirobbant alkotmányos válságot illetően, az két elem. A jogbiztonságnak egy alkotmányos demokráciában nélkülözhetetlen tartozéka az, hogy mindenki, aki törvényben bízva felvesz jövedelmet, biztos lehessen abban, hogy az a jövedelem őt megilleti. A jogbiztonságnak elengedhetetlen tartozéka az, hogy ha valaki tulajdont szerzett, megtakarításokra tett szert, azokat a megtakarításokat, azt a tulajdont, azt a várományt biztonságban tudhassa. Tehát nem Lázár János szabadságmegváltásáról, nem a szocialista miniszterek végkielégítéséről van szó, hanem jogelvről, hogy egy alkotmányos demokráciában a törvényesen megkeresett jövedelmet utólag senki ne nyilváníthassa visszakövetelhetőnek.
A másik nagyon fontos tétel, amiben nem történik változás, hogy annak idején, 1990-ben az Alkotmánybíróság pontosan olyan határozatokkal szerzett nagy tekintélyt a magyar társadalomban, ahol egyrészt a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, másrészt az alkotmányos tulajdonvédelmet értelmezte, éppen a személyi jövedelemadó-törvények kapcsán. Most az a helyzet fog előállni, hogy nem lesz védelem akkor, amikor a többségi akarat megsérti az alkotmányos tulajdonvédelmet, nem lesz védelem akkor, amikor a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközően állapítanak meg kötelező bevételeket.
Tisztelt Országgyűlés! A 29 pont vitájában a miniszterelnök úr a következőket mondta: “Az a felfogás, amit én szocialistának tekintek, hogy adjunk valakinek úgy, hogy mástól elvegyünk, ez nem az én gondolkodásmódom és nem az én világom. Vannak bizonyos dolgok, amelyek egész egyszerűen szabadságkérdések, a magántulajdonhoz tartozó szabadság.” Ez a felfogás tökéletesen ellentmond annak, amit az utóbbi két hétben itt önök kezdeményeztek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ebből viszont az a szomorú következtetés adódik, hogy önöket nem elvek, hanem politikai kényszerek rángatják a kormányzás közben.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP, szórványos taps a Jobbik és az MSZP soraiban.)
