MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF
MICHL JÓZSEF (KDNP): Tisztelt Országgyűlés! November 12-e a szociális munka napja. 1997. november 12-ére a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége meghirdette a szociális akció nemzetközi napját. Az akkor csak egy alkalomra tervezett összejövetelből hagyomány lett. Így ebben az esztendőben is november 12-én azokra a szociális szakemberekre gondolunk, akiket kicsit félreérthetően nálunk szociális munkásnak hívnak. Új szakmáról van szó, néhány évtizedes múltra tekint csak vissza, ugyanakkor pedig egy nagyon is régi feladatra vállalkozik, amelyre már kétezer évvel ezelőtt is figyelmeztetett a názáreti tanító: szegények mindig lesznek veletek.
A Magyarországon dolgozó több ezer szociális munkás figyelme a leggyengébbekre, a legelesettebbekre, a leginkább sebezhető emberekre irányul egész évben. És most egy pillanatra az egész ország figyelme kell hogy őrájuk irányuljon, a segítőkre, a szociális szakmára.
Tisztelt Képviselőtársaim! A nemzetközi szociálismunkás-szövetség 2000-ben így fogalmazott: A szociális munkások a változás előmozdítói a társadalom és az egyén, a család és a szűkebb közösség életében. Ennek a változásnak a következménye az, amire minden bajban élő vágyik, a jólét, a jóllét. A szociális munkások ennek a jóllétnek az útkészítői a társadalomból kiszoruló embertársaink számára; odafigyeléssel, gondoskodással, szolgálattal, lehajlással és nagy-nagy türelemmel. Mert a változáshoz mindkét fél kell. A segítő, aki tudja az utat, és a válságban lévő, aki új utat keres. A tatai piaristáknál tanult Giesswein Sándor, aki Mosonmagyaróvár 8 nyelven beszélő lelkipásztora és országgyűlési képviselője, “A szociális kérdés és keresztényszocializmus” című munkájában 1914-ben nyíltan hirdeti, hogy a szociális nyomorúság fő oka, hogy a gazdasági élet eltávolodott a keresztény erkölcstől. Giesswein szerint a szociális kérdés világnézeti probléma. (Folyamatos zaj.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Mi, keresztény politikusok olyan szociálpolitikát és segítő rendszert akarunk, amely hatékony gazdaságpolitikán alapul, amely biztosítja az emberi méltóság megőrzéséhez szükséges minimális létfeltételeket, de egyben a hatékony gazdaságpolitikában első helyen az erős és hűséges család és a szeretetteli gyermekvállalás áll. Az első szociális munkás, akivel egy gyermek találkozik, az az édesanyja és édesapja, tőlük tanulja meg a másikhoz lehajló szolgálatot. Én is hálás vagyok a szüleimnek ezért a tanításért. A szociális munka tehát otthon kezdődik, az állam pedig nagyon helyesen egy arányos, fair és családközpontú adórendszeren keresztül tudja erősíteni ezt a törekvést a gazdaságban és a családban is.
A szociális munka napjához közeledve tehát őszinte köszönet minden, a gyermekét a nyomorult ember iránti szolidaritásra nevelő magyar családnak, a szociális munkát önzetlenül végző segítőknek, minden civil és egyházi közösségnek, akik felvállalják a szellemi, lelki és testi nyomorultak felemelését. Köszönet illeti az önkormányzati és az állami intézmények szociális munkásait, akik szerény bérükért is nagy hivatástudattal és odaadással gondozzák a rájuk bízottakat.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormánypártok és az LMP soraiban.)
