TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A parlamentben napirend előtt országos jelentőségű ügyben kell szólni. Felteszem a kérdést, hogy országos jelentőségű ügynek számít-e, hogyha egy kormány nem azt teszi, mint amit mond vagy ígér. Felteszem a kérdést, hogy országos jelentőségű ügynek számít-e, hogyha 3 millió munkavállaló kárára cselekszik. És felteszem a kérdést, hogy országos jelentőségű ügynek számít-e az, hogyha ezt úgy teszi, hogy megpróbálja lopva, fű alatt járulékemeléssel sújtani azokat, akik eddig járulékot fizettek.
Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban egy olyan, salátába csomagolt módosító került a költségvetési bizottság javaslataként a Ház asztalára, amely azt tartalmazza, hogy a dolgozók járulékterhe 10 százalékra emelkedik. Az a kormány, amely járulékcsökkentést ígért, majd utána azt mondta, hogy járulékot nem tud csökkenteni, de legalább szinten tartja, most terhet vet ki az emberekre. Ez a teher pedig azt jelenti, hogy az egyébként nagyon csekély vagy egyáltalán nem létező 1 százalékos adócsökkentésből is visszavesz. Visszavesz mindazoktól a kiskeresetűektől, akik ezen az adócsökkentésen nem nyertek volna. Nagyon furcsa a helyzet, hiszen az indokolása is félresikerült. Ennek a módosító javaslatnak az indokolásában nem az szerepel, amit a kormány mond.
Fel kell tehát tenni a kérdést: akkor vajon merre halad a kormány gazdaságpolitikája? Merre halad akkor, amikor 14 havi járulékbefizetést einstandol, egész egyszerűen elvesz? Elvesz mindazoktól, akik másképpen képzelik el a nyugdíjaskorukat és a nyugdíjukat. Egyszerűen azt mondja, hogy ez az enyém, elveszi azt, ami nem az övé.
Hogy a helyzet egy kicsit érdekesebb legyen, a következő év költségvetését benyújtva furcsa dologra figyelhetünk fel. A kormány olyan pénzt is el akar költeni, amely nincs, hiszen már számol a magán-nyugdíjpénztári rendszerből az állami nyugdíjba átlépőkkel, holott egy fia ember nem lépett át ebbe az ellátásba, és azt gondolom, hogy nem is fog nagyon sok, hiszen az emberek gondolkodnak, fel tudják mérni a helyzetüket, fel tudják mérni a jövőjüket. Elkölt olyan 530 milliárd forintot, amely jelenleg nincs meg. Félreértés ne essék, tisztelt Ház, ez nem adó, amelynek a költségvetésbe való befolyására számítani lehet, hiszen kötelező fizetni. Ez egy lehetőség, amelyet a kormány megnyitott, amellyel nagy valószínűséggel egyébként nem fognak sokan élni.
Tisztelt Ház! Szintén 3 millió emberről van szó, 3 millió olyan emberről, aki magánnyugdíjpénztárba fizetett, fizettette a járulékát, és másképp képzeli el a nyugdíjas éveit. Újra feltehető tehát a kérdés: országos jelentőségű ügy-e, hogy a kormány mást csinál, mint amit mond vagy ígér?
Ennek a bizonyos 530 milliárdnak nagyon érdekes a sorsa, hiszen - mint mindannyian tudjuk és látjuk - az új adózási szabályok kedveznek a gazdagoknak, és nem kedveznek a csekélykeresetűeknek. Kedveznek mindazoknak, akiknek magas a jövedelmük, az ő zsebükben bizony súlyos százezrekkel több fog maradni, és nem kedveznek azoknak, akik keveset keresnek, és ez az adócsökkentés nem jelent számukra jelentős lehetőséget ahhoz, hogy javítsanak az élethelyzetükön.
Ez a kormány tehát azokat istápolja, akik egyébként erre nem szorulnának rá, és azokat sújtja, akik bizony erre rászorulnának.
Tisztelt Ház! Merre halad tehát ez a bizonyos gazdaságpolitika? Ez a gazdaságpolitika a benyújtott költségvetést látva jövőtlen. Jövőtlen, hiszen nem próbál meg abban gondolkodni, hogy 3, 5, 10 év múlva is szükséges működni, élni, az országnak gyarapodni kell, hanem egész egyszerűen elkezdi felélni azokat a pénzeket, amelyekhez hozzájuthat, einstand útján, fű alatt benyújtott módosítások útján és persze fenyegetés és presszió útján is.
Tisztelt Ház! Ennek a gazdaságpolitikának nincs jövője, már ha ezt gazdaságpolitikának lehet nevezni. Azt mondják, hogy amelyik hajó nem ismeri a célját, annak semmilyen szél nem jó. Ez a hajó bizony céltalan, nem ismeri a célját, nem tudja, merre halad. Ezért tehát a szél, a felhajtóerő nem fog megérkezni.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy ez az országos jelentőségű ügy bizony szólt mindazoknak, akik nem így képzelik el a kormány gazdaságpolitikáját, egyáltalán a gazdaságpolitikát.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)
