DR. TARNAI RICHÁRD
DR. TARNAI RICHÁRD
DR. TARNAI RICHÁRD (KDNP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés kapcsán egyértelműen megállapítható, hogy minden költségvetés egyfajta értékválasztást jelent, és a költségvetésekben a kormányzat értékei igyekeznek megjelenni, ez így volt, és valószínűleg a jövőben is így lesz.
Egy szempontra, illetőleg egy értékre szeretném fölhívni a figyelmet, ami talán nem kapott kellő hangsúlyt az eddigi vita során, ez pedig az egyenlőség kérdése. Választókerületemben, Kispesten az utóbbi években elég sokszor beszélgettünk ismerősökkel, illetőleg kispesti választókkal arról, hogy két ember, hogyha ugyanannyit keresett - és ez az elmúlt 20 évre egyébként egyaránt jellemző -, akkor az adórendszer abszolút nem vette figyelembe, és a mindenkori költségvetés sem vette figyelembe azt, hogy hányan élnek meg ebből.
Ez szerintem az egyenlőség elvét erősen csorbítja, hiszen ugyanannyit vontak le egy háromgyerekes édesapa keresetéből, aki azt az összeget családjára fordította, és ugyanazt az összeget kapta egy egyedülálló férfi, aki pedig abból mondjuk úgy, a luxuskiadásait tudta finanszírozni, és sokszor lenézően fordult a háromgyerekes apukához, hogy miért nem megy vele esetleg moziba vagy pedig egy jót inni valamelyik bárba. Hát azért, mert utóbbi - tehát a háromgyerekes édesapa - ezt nem tehette meg. Ez a költségvetés egy nagy lépést tesz abba az irányba, hogy az egyenlőség e tekintetben is helyreálljon.
(18.10)
A másik ilyen eset. Azért azt se felejtsük el, hogy az egyházi iskolákba gyermeküket járató szülők többletköltségeket voltak kénytelenek nemcsak az 1990-ig tartó időszakban, hanem az elmúlt nyolc évben is fizetni. Joggal érezhették úgy ezek a szülők, hogy ők valamiféle másodrangú állampolgárok, hiszen vannak a normál, önkormányzati, állami iskolába járó gyerekek, aki után az állam a fejkvótát megadta, és vannak az egyházi iskolába járó gyerekek, akiknek a fejpénzét az állam visszatartotta. Ugye, itt közel 4 milliárd forintról beszélünk. Azt gondolom, hogy e tekintetben is a költségvetés tesz egy nagy lépést, és helyreáll az egyenlőség e tekintetben is.
Arról már külön nem is szeretnék szólni, hogy ezekben az egyházi iskolákban azért nagy valószínűséggel elég jó képzés folyik, és hozzáteszem, államilag elismert, az államival egyenértékű, ha nem jobb minőségű képzés folyik. Érdemes egyébként megnézni ezeknek az egyházi iskoláknak, amelyek a történelmi egyházak fenntartásában vannak jórészt, az elért eredményeit, illetőleg a jelentkezési statisztikáit, hányszoros túljelentkezések vannak, annak ellenére, hogy a demográfiai mutató lefelé megy.
Tehát még egyszer mondom, az egyenlőség szempontját ez a költségvetési javaslat nagyon hangsúlyozottan tartalmazza; tartalmazza a pénzügyi szabályok, adószabályok tekintetében, amikor az ugyanolyan pénzösszeget keresőknél figyelembe veszi, hogy ki hány gyermeket tart el abból a pénzből; és figyelembe veszi az oktatás területén is, amikor megnézi azt is, hogy ha valaki egyházi iskolába járatja a gyermekét, amely, még egyszer mondom, az államival egyenrangú diplomát ad, tehát állami feladatot vállal át ez az egyházi iskola, akkor ugyanazt, nem több, de ugyanazt a finanszírozást biztosítja. Azt gondolom, hogy ezt a költségvetést e miatt a két szempont miatt is érdemes támogatni, de legalábbis ellenzéki képviselőtársaimnak is megfontolni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
