LUKÁCS LÁSZLÓ
LUKÁCS LÁSZLÓ
LUKÁCS LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elvi szinten látnunk kell: a gazdasági globalizáció működése és az intézményrendszer az elkövetkező években alaposan át fog alakulni, mert a gazdasági, a társadalmi és az ökológiai problémák ezt ki fogják kényszeríteni.
Bizonyos, hogy a világunk még bonyolultabb lesz, még több szabályozással, nemzetközi egyezménnyel és szervezettel. Szűkebb nemzeti közösségünkben azonban érdekünkben áll lelassítanunk a globalizációs tendenciákat, például a multinacionális vállalatok jövését-menését vagy a spekulatív pénztőke villámgyors száguldását a nemzetközi pénzpiacon.
A nemzeti együttműködés rendszerében a kihívást abban látom, hogy miként tehetünk szert még több nemzetközi politikai, kulturális, környezetvédelmi együttműködésre úgy, hogy közben csökkentjük a gazdasági multikulturális globalizáció értékpusztító hatásait. A 2011. évi költségvetés kulturális fejezetéből idézem a következőt. “Ez a program mindenekelőtt jelenti a közművelődési intézményrendszer hálózatának lehetőleg teljessé tételét. Kiemelkedő szerepet kapnak az építő közösségek megújuló tartalommal meghirdetett pályázatai, az országos hatáskörű és közművelődési tevékenységet is végző civil szervezetekkel meglévő sokoldalú együttműködések, a tehetséggondozás és a hagyományápolás.”
Nyilvánvaló, hogy a kulturális adottságok nem pusztán közvetve, az intézményeken keresztül, hanem közvetlenül is érvényesülnek. Ilyenkor a gazdaság sikerét gátló értékek, attitűdök és egyéb negatív hatású kulturális tényezők analógnak tekinthetők azokkal az intézményekkel, amelyek visszavetik vagy megakadályozzák a gazdasági fejlődést. A másik oldalon pedig a pozitív hatású kulturális tényezők, értékek, attitűdök állíthatók párhuzamba a gazdaság sikerét lehetővé tevő vagy ahhoz hozzájáruló intézményekkel.
Tehát a közvetlen hatású kulturális tényezők szűken véve is legalább annyira részei a nemzetgazdaságnak vagy a gazdasági rendszernek, mint maguk az intézmények. Ebből az is következik, hogy egy olyan regresszió, amely kihagyja az elemzésből a gazdaság egy jelentős szegmensét, esetünkben a kultúrát, csak rendkívül megbízhatatlan eredményeket produkálhat.
Tisztelt Ház! Időhiány miatt elemzés és számmágia helyett fogadjuk el ezt a megállapítást, hogy a kontinentális országok bizonyos kulturális sajátosságban eltérnek az újvilági vagy napkeleti vetélytársainktól. De ez még nem kötelez minket arra, hogy egyetértsünk azzal az állásponttal is, amely szerint az európaiak tökéletesen szemben állnak a vetélytársak értékrendjével. Nagyon üdvözlendő és valószínűleg igen kedvező hatású lenne, ha Magyarország polgárai körülnéznének, és összehasonlítanák attitűdjeiket más országokkal, feltéve magukban azt a kérdést, hogy nem profitálhatnánk-e munkakultúrával összefüggő értékrendünk megváltoztatásából.
(16.20)
Különösen a magyar nemzeti érdekeinkhez, értékeinkhez köthető “jó gazda gondossága” szemléletre gondolok. Nagyon itt az ideje, hogy változtassunk. Nyolc éve várunk erre. Az ország 2011. évi költségvetésének szemlélete ebben a kérdésben is előremutató, de igaz lehet az a vélemény: belekezdeni a gazdasági kultúra és az intézmények reformjába olyan, mint felfedezőútra indulni. De olyan út ez, amelyen végig kell menni.
Javaslom, hogy ne maradjunk le, és támogassuk az ország talpra állításának költségvetését.
Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.)
