KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE
KUKORELLY ENDRE, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Ház! Hölgyeim, Uraim! Magam most az alapozó salátatörvény kulturális, elsősorban az alternatív színházakra vonatkozó részével foglalkozom. Tegnap este a közszolgálati tévében a riporter kortárs-mai filmekért aggódó kérdésére aszondja mindkét fülem hallatára egy politikai újságíró, hetilap-főszerkesztő a maga rezervált, visszafogott, valamiképp persze hogy megértő, alapvetően mégis a “zügyért” aggodalmaskodó hangfekvésében, miszerint “nehezen fogyasztható a mai filmtermés”. És hát ezért van ez a pénzelvonás. Érthető, nem?
Termés, fogyasztás ebben a tősgyökeres mezőgazdász, salátatermesztő metaforikában.
Hogy a VI-os kategóriába sorolt független színházak és társulatok, a “zemberek” közül másfél millióan látogatott Szegedi Kortárs Balett és a Bozsik Yvette Társulat, a Stúdió K és a Merlin Színház, a Szegedi MASZK és a Mu Színház, Frenák Pál Társulata és a Zsámbéki Színházi Bázis, a Szkéné és a Tűzraktér, a SÍN és a Sirály, az Artus és a Flórián Műhely, 108 regisztrált szervezet, körülbelül 2 ezer munkahely, az amúgy is a szakma kőszínházi, előbbieknél jóval erősebb lobbival bíró része által is finoman-finomkodva, olykor nyíltan kiszorított, lestruktúránkívülizett része ilyen módon egyetlen tollvonással, a kategóriát eltörölve legyen kicsinálva általunk, politikacsinálók által, ez igazán elképesztő és méltatlan. Ahogy Hargitai János képviselőtársam mondotta, a Fidesz-KDNP mindössze fél éve van kormányon, és egyszerre mindent megoldani nem tud. Hát ezt megoldotta!
A kicsinálás ugyan nem példátlan, az ántivilágban ezt a metódust, minden alternatíva lehetetlenné tételét példásan működtették. Az állami fenntartású színházak támogatása 9 milliárd, az önkormányzati fenntartású színházaké önkormányzati keretből 10 milliárd, minisztériumi keretből 13 milliárd, így összesen 32 milliárd. A VI-os kategóriába tartozó fent említett színházak az önkormányzatiak minisztériumi támogatása 10 százalékát kapták eddig, 1,3 milliárdot, amely összeg a teljes színházi struktúra támogatásának mindössze 3,8 százaléka. Ez ér most csúfos véget. A színházi szcéné azon része, amely - nem lévén kőszínház - eleve hátrányos helyzetű, és miközben valódi, kompromisszumok nélküli művészi alternatívát ajánl, a cinikusan a közönség alá játszók simán lealternatívozzák. Ez harci helyzet, amely amúgy normálisnak mondható, értékek és érdekek feszülvén egymásnak. Ám ha ebben az amúgy sem fair körülmények között folyó versenyben a törvénygyártók, mi magunk mindenféle ideológiák mentén, szavazatmaximálási megfontolásokból és a klientúrát kielégítendő ennyire radikálisan beavatkozunk, no ez pontosan az a valaha létezett szocializmus, ami ellen látszólag, láthatólag ágál itt mindenki.
Hölgyek, Urak! Tapasztalom néhány hónapja már, a Lehet Más a Politika megdöbbenve tapasztalja, mennyire nincs a tisztelt Ház horizontjában a magaskultúra. Unok is énekelni ez ügyben. Jó, nem unom, ezt a borsó-falrahányást viszont unom. Abba is hagyom. Eléggé hátul ülvén azonban alkalmam nyílik megfigyelni, ahogy egyesek hátsó felükkel fordulván padtársaik felé araszolnak a helyükre, explicitté téve a színházi kultúrában való jártasságuk fokát. Annyit kérnék tehát csupán, akik - a hozzászólásom elején említett úr saláta-őstermelői metaforikájában maradva - nem fogyasztanak termést, azok ne szavazzanak róla. Akik életükben egyszer sem nézték meg Schilling Árpád valamelyik rendezését vagy Pintér Béla Társulatát a Szkénében, színházügyben ne szavazzanak. Akik - ceterum censeo - mások ölébe félig-meddig beleülve oldalaznak a székük felé, egyszerűen ne szavazzanak! A kultúrpolitika sürgősen tanácsolja el magát a kultúrjavak értékelésétől, a kultúrába való beavatkozástól.
Kollégák, mi itt a parlamentben, és közszolgák a nem tudom, hol, ki tudja miféle minisztériumokban és adófizetők pénzét osztogató helyeken, valamint politikai újságíróknak álcázott ex-kormányszóvivők a médiában, kérek mindenkit, hogy politikusi, döntéshozói, közügyintézői, akár csak belekotnyeleskedői minőségében is nehogy összekeverjük magunkat művészekkel, művészetkritikusokkal. Egyszóval: vonuljunk el onnan, ahol műalkotásokat élveznek és értékelnek! Ez 8 szó volt.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP, a Jobbik és az MSZP soraiban.)
