RIZ LEVENTE
RIZ LEVENTE
RIZ LEVENTE (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő törvénycsomag kapcsán a helyi önkormányzatokat érintő törvénycsomagról és a forrásmegosztási törvény változásáról szeretnék néhány szót szólni. A forrásmegosztást gyakorlatilag Budapesten a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok között a helyi önkormányzatokról szóló törvény szabályozza, amit 1990-ben fogadtak el, aztán a 2006 végén elfogadott forrásmegosztási törvény egészítette ki a szabályozást. Ez utóbbi törvény, a 2006. decemberben elfogadott forrásmegosztási törvény egy igazi elfuserált törvény.
Leginkább a keletkezés történetét úgy lehetne megfogalmazni, hogy néhány szocialista-szabad demokrata polgármester, képviselő összehajolt, és amolyan barkácsszakkör módjára létrehozott egy jogszabályt, ami nekik kedvezett. Csak ugye a különbség az volt, hogy ez a barkácsszakkör súlyos milliárdokról döntött.
Két nagyos súlyos hibát, problémahalmazt hozott létre ez a jogszabály 2006 végén. Az első az, hogy egy rendkívül pontatlan, sajnos önellentmondásokban is megnyilvánuló, jogharmonizációs gondokkal küzdő jogszabály jött létre, amit előbb az Állami Számvevőszék tett aim! A vita , aztán később az Alkotmánybíróság is nehezményezte, hogy például kétharmados jogszabályt kívánt feles módon megváltoztatni. Ilyen például a helyi önkormányzatokat, kerületi önkormányzatokat megillető helyiadó-bevételek sorsa.
A másik komoly probléma volt, hogy ez egy rendkívül igazságtalan forrásmegosztási törvény, amit 2006 végén létrehoztak. Jellemzően inkább a belső kerületeket díjazta, a külső pesti kerületeket pedig inkább büntette. Nem vette figyelembe például az elmaradottságukat a burkolatlan utak számában, nem vette figyelembe a fenntartott zöldterületek nagyságát, nem vette figyelembe például a lakosságszám növekedését.
Ezt a problémát, azt gondoltam - nyilván mint kerületi polgármester is -, hogy orvosolni kell, különösen azért, mert az elmúlt, 2007 óta eltelt négy esztendőben közel 1,5 milliárd forintos forráskivonás történt e forrásmegosztási törvény kapcsán a XVII. kerületből, ami, azt gondolom, hogy tarthatatlan helyzet.
Ez a mostani jogszabálytervezet, ami a Ház előtt van, egyelőre részben oldja meg a problémát. Először is az első problémahalmazt, amely alapvetően a jogtechnikai problémákat jelenteni, azokat mindenképpen orvosolja. Rögzíti egyértelműen és világosan, hogy mi tartozik a kerületekhez, mi tartozik a fővároshoz. Rögzíti azt, hogy a helyi adók mint bevételek - helyi építményadó, telekadó, gépjárműadó - a helyi önkormányzatokat illeti meg 100 százalékosan. Rögzíti a Fővárosi Önkormányzat és a kerületi önkormányzatok közti megosztott arányokat, 47 százalék a Fővárosi Önkormányzatot illeti, 53 százalék a kerületeket az osztottan járó bevételek kapcsán. Azt gondolom, hogy ezek mindenképpen fontos és előremutató lépések.
Az igazságtalanság orvoslásához hozzáadva a saját magam és képviselőtársaimmal közösen alkotott gondolatainkat, benyújtottunk egy módosító indítványt is az előterjesztéshez. Ez a módosító indítvány megpróbálja részben kezelni a már említett igazságtalanságokat.
Ennek a módosítónak a lényege, hogy a működési deficit számolási módját megváltoztassa. Miben változna meg ez a működési deficit, amely a forrásmegosztás alapját is jelenti? Nézzünk először egy alapkérdést! Van egy önkormányzati feladat, ami kétféle módon finanszírozott. Egyrészt az állami normatíván keresztül, másrészt azon az önrészen keresztül, amit az önkormányzat saját erőből hozzátesz. A kevésbé takarékos önkormányzatok jóval nagyobb összeget képesek ehhez a normatívához hozzátenni, míg a szegényebb önkormányzatok, akiknek kevesebb a rávaló, vagy esetleg takarékosabban gazdálkodnak, lényegesen kevesebbel egészítik ki a normatívát.
A forrásmegosztási törvény a teljes bekerülési költségből vonja ki a normatív támogatást, és ami marad, azt veszi működési deficitnek. Tehát ahol többet tudnak hozzátenni a normatívához, ott magasabb a működési deficit. Így a megosztandó források a működési deficit figyelembevételével kerülnek felosztásra, és ez a számítási rendszer az én véleményem szerint inkább elmélyíti a kerületek közti gazdasági különbségeket.
Az én javaslatom, illetve a képviselőtársaimmal közösen benyújtott módosító indítvány javaslata szerint a működési deficit számítása ezek után átlagköltségek alapján kerülne meghatározásra. Azt gondolom, hogy ez a módosító indítvány, ha a parlament is elfogadja, akkor a költségek hatékonyabb felhasználását, költségtakarékosabb üzemeltetést és igazságosabb rendszert hozhat létre.
Volt egy másik célja ennek a módosító indítványnak. A forrásmegosztási törvény tartalmaz egy olyan szabályt, hogy az előző évhez képest egy kerületnek az elosztandó forrásokból való részesedése csak 5 százalékkal lehet kevesebb vagy több. Ezt a jogszabályi megállapítást szeretném annyiban megváltoztatni, hogy az 5 százalék helyett 2 százalékot javaslok. Ez leginkább azért lenne fontos, mert 2007 óta, mióta ez a törvény hatályba lépett, egyes kerületek nagyon elindultak fölfelé, más kerületek nagyon elindultak lefelé. És azt gondolom, hogy ez az alapvetően egészségtelen tendencia mindenképpen arra szorul, hogy korrigáltassék. Ezt tehát most 2 százalékban maximálnánk, és így, azt gondolom, igazságosabb törvény lesz ebből a forrásmegosztási törvényből.
Összességében tehát ez most a feladat. A további teendőnk még, hogy ezt a rendszert tovább arányosítsuk. Azt gondolom, hogy mindenképpen szükség van a forrásmegosztási törvény kapcsán arra, hogy figyelembe vegye a népesség arányainak változását, azt, hogy egyes kerületekben egyre magasabb és több a beköltözők száma. Figyelembe kell venni a külső kerületek elmaradottságát, így jöhet létre egy arányosabb rendszer.
De ezt mindenképpen nyilván mondani kell, hogy ez a jövő. A jelen is, azt gondolom, nagyon fontos, ebben a mostani előterjesztésben azt már üdvözölhetjük, hogy elindult a rendszer egy igazságosabb forrásmegosztás irányába, és feltétlenül támogatom és javaslom a parlamentnek elfogadásra.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
