TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! E törvény kapcsán egy ellenzéki képviselő és egy ellenzéki képviselőcsoport egyszerre van könnyű helyzetben, és egyszerre van nehéz helyzetben. Könnyű helyzetben van azért, mert egy 49 törvényt érintő módosító csomagban mindig vannak olyan ügyek, amelyekben egy ellenzéki vélemény eltér attól, amit a kormány képvisel, ezért egy ilyen csomag kapcsán könnyen lehet pergőtűz alá venni a kormányt.
Másfelől nehéz helyzetben vannak az ellenzéki képviselők akkor, amikor egy ilyen nagyon vérbő salátatörvény kapcsán össze kell hasonlítaniuk a beterjesztett megalapozó javaslatot a beterjesztett költségvetéssel, és meg kell határozniuk vagy adott esetben ki kell találniuk, hogy a megalapozó csomag valóban a költségvetés érdekében született meg, vagy csupáncsak el akar rendezni valami problémát, valamilyen problémát, amit eddig nem sikerült.
Összességében azonban mégsem a nagyon könnyű és a nagyon nehéz helyzet az, ami számunkra lehetőségeket nyit. Egyetértek Rogán képviselőtársammal, aki arról beszélt, hogy egy megalapozó csomagnak szoros kapcsolatban kell lennie a költségvetéssel magával, ezért a módosító indítványunknak olyan logikában kell megjelennie, amely a költségvetés logikáját is takarja.
A szocialista képviselők, miután alternatív költségvetési javaslatot nyújtottak be, a logikájuk is nyilván a módosítások, illetve a megalapozás kapcsán ehhez kötődik. Ezzel kapcsolatban kellene nekünk tartalmi megalapozó javaslatokat benyújtani. Természetesen a benyújtott javaslatokhoz is van kritikánk, és ezeket szeretném elmondani, vagy szeretném a bizottsági véleményekben megjelent kritikákat erősíteni. Általában nem konkrétan és szőrszálhasogatóan a beterjesztett javaslat szerint, hanem azok szerint az elvek szerint, amelyeket részben az előterjesztő államtitkár úr, részben pedig a kormánypárti bizottsági elnökök, többségi véleményt képviselők vagy akár a kormánypárti vezérszónok képviselőtársam elmondott. Elsősorban azokat a gondokat szeretném felsorolni, amelyek vagy nem felelnek meg az önök által beterjesztett költségvetés hirdetett céljainak, vagy pedig következetlenséget takarnak.
(20.20)
Hadd mondjak erre példákat, tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy nem is éppen fajsúlytalanokat. Az a szó, amit itt a legtöbbször hallottam az expozéban, illetve a kormánypárti véleményekben, úgy szólt, hogy átláthatóság. Ha ebből a javaslatból kiveszünk egy elemet, amely úgy szól, hogy a következő időszakban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. nyilvános kormányhatározat nélkül adhat át különféle vagyontárgyakat önkormányzatoknak, akkor azt gondolom, hogy ez tipikus példája annak, hogy valami nem átlátható. A nyilvános kormánydöntések és határozatok arra voltak jók, hogy mindenki láthassa, mi történt az állami vagyonnal, hová került és milyen célból. A beterjesztett javaslat - például ebben a konkrét ügyben - éppen az átláthatóságot nem garantálja, azt nem garantálja, hogy mindenki számára világos legyen, hogy állami vagyont milyen célra, hogyan ad át az adott szervezet, hogyan hasznosul ez, és egyáltalán van-e ennek oka és indoka.
A másik dolog, amit fel szeretnék említeni, az a kis- és középvállalkozások támogatásáról szól. Az elhangzott javaslatok gyakran hivatkoznak erre, de például egy eleme ennek az általunk tárgyalt törvényjavaslat-csomagnak ellentmond, lényegesen ellentmond annak az elvnek, amely a kkv-k támogatásáról beszél. Mert hogyha ez a tervezet meg akarja változtatni azokat az egyébként megengedő szabályokat, amelyek a kkv-k hatósági ellenőrzésére vonatkoztak, az bizony baj, az nem fog használni a kis- és középvállalkozásoknak. Mint bizonyára képviselőtársaim sokan emlékeznek rá, a válság kitörésének évében a vállalkozások gyakorta kérték, hogy változzanak meg azok a szabályok, amelyek részben a rendezett munkaügyi kapcsolatokra, részben pedig a hatósági ellenőrzésekre vonatkoztak. Azért kérték ezt, mert fenyegetve érezték magukat, hogy egy-egy hiba miatt azonnal szankció éri őket, nem pályázhatnak, nem juthatnak segítséghez és forráshoz, másfelől pedig a válság időszakában éri őket sorozatban az a fajta pénzügyi szankció, amely bizonyos hibákhoz kötődik.
Úgy gondolom, aki beterjeszt egy olyan javaslatot, hogy ezek a megengedő típusú szabályok szigorodjanak, változzanak meg, az két dologra tekint. Egyrészt arra, hogy itt pénzt lehet beszedni, tehát a költségvetés helyzetét javítsuk ezzel, másfelől pedig feltételezi - és hadd idézzem képviselőtársamat, aki már beszélt erről -, hogy ezek a vállalkozások nyilvánvalóan csalni akarnak, ezért kell ez a bizonyos szigor, amit a javaslat megcéloz.
Harmadrészt pedig annak az elvnek is ellentmond a javaslatcsomag, amely arról szól, hogy állami eszközökkel segíteni kell a kutatást, fejlesztést, innovációt, hiszen a gyógyszergyárak esetében éppen azt a lehetőséget veszi ki a javaslat ebből a körből, amely arról szólt, hogy amely társaságok fejlesztettek, kutattak, azok kapjanak kedvezményeket. Ezeknek a kedvezményeknek a megvonása ebben a javaslatban szintén két dologra hajaz: egyfelől arra, hogy bizonyára a költségvetésnek bevételre van végén engedj, és ez az egyik út, amin meg lehet szerezni, másfelől pedig nem is annyira fontosak ezek a célok, amelyeket olyan gyakorta hirdetünk, de nem gyakorlunk, hogy az innováció, a kutatás, a fejlesztés fontos.
Szeretnék beszélni a tervezet egy másik vonatkozásáról. Arról a vonatkozásáról, amikor olyanról beszél, ami nincs. Ennek a bizonyos államháztartás helyzetét kiegyensúlyozó alapnak a létével - inkább úgy fogalmazok: a hivatkozásával vagy meghivatkozásával - már foglalkoztak bizottsági hozzászólásokban. Tartalmi és technikai problémánk van ezzel az üggyel. A technikai problémánk nagyon egyszerű: ez az alap nem létezik. Ezért ez a tervezet egy olyan intézményt hivatkozik meg, amely nincs, és nem is látunk a Ház asztalán legalább javaslatot arra, hogy ez az alap hogyan működjön. Nem tudunk arról pontos információkat, hogy milyen lesz ez az alap, ha erről a kormány akar valamilyen döntést meghozni.
Ezért tehát súlyos hibának tartom, hogy hivatkozunk valami olyanra, aminek a működéséről nem tudunk, de súlyosabb hibának tartom azt, hogy miért jön létre ez az alap: a már sokat emlegetett nyugdíjpénztári pénzek einstandolására, vagy ha úgy tetszik, elkobzására. Ennek a tartalmával sem tudunk egyetérteni, többször kifejtettük, hogy egyszeri költségvetési bevételből folyamatos struktúrát finanszírozni nem lehet, ez jövőtlenség, ez a jövő felélése.
Tisztelt Képviselőtársaim! Fel szeretném hívni a figyelmüket a tervezettel kapcsolatban az államtitkár úr expozéjában megfogalmazott - hogy is mondjam - némi eufémizmusra. Ugyanis nem kicsiny nyelvi bravúr kellett ahhoz, hogy például a kultúra támogatása, a kulturális területek támogatása vagy a felsőoktatás esetében úgy fogalmazzon az expozéban, hogy ne derüljön ki, hogy végül is mi a célja a benyújtott módosítási javaslatoknak. Messze egyetértek az LMP részéről és Karácsony képviselőtársam által megfogalmazott kritikával, amely a kultúra támogatását egy különös területen itt egyértelmű megvonásként értelmezi. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy államtitkár úr a felsőoktatás ügyében szintén eléggé homályosan és kétértelműen fogalmazott, és szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a közfoglalkoztatás ügyében is homályos a cél, amelyet meg akar valósítani a költségvetés és a megalapozó törvény.
Mindhárom esetben arról van szó ugyanis, hogy az alapozó törvény és a költségvetés nincs egymással összhangban. Az alapozó törvény beszél egy bizonyos célról a foglalkoztatás, közfoglalkozás tekintetében, de nem ad hozzá forrást. Beszél a kultúra támogatása esetében célról, de nem ad hozzá forrást; és amennyire érzékeltem és ki tudtam hámozni államtitkár úr mondandójából - aki már sajnos nincs köztünk -, ugyanezt teszi a felsőoktatás esetében is: beszél valamilyen célról, de nem ad hozzá forrást, tehát mindenképpen szűkíteni akar.
Ebben a tekintetben különösen fájó számunkra is a civil alap megnyirbálása és az erre tett javaslat. Ennek a civil alapnak a története elég kalandos, de a változásai mindig a civil világot szolgálták. Ez a néhány száz millióval elinduló kezdeményezés a legboldogabb időkben 7 milliárd forinttal gazdálkodott, és segítette azt a civil világot, amelynek a megítélését természetesen ilyen-olyan szempontok szerint el tudjuk mi is végezni, de az alapmegítélésünk nem lehet más, mint az, hogy hasznos feladatokat ellátni a civil világnak jó, ezt állami forrásból támogatni, különösen, ha ez hatékony, még jobb, ezért tehát ennek az alapnak a megnyirbálása és a megnyirbálás formába öntése ebben a tervezetben nem elfogadható.
Különös módon szeretnék visszatérni arra a néhány mondatra, amelyet a kormánypárt részéről megfogalmazódó vezérszónoki felszólalás hozott számunkra. Miben akar módosító indítványokat benyújtani a kormányoldal? Hát, ebből kiemelném ezt a bizonyos főváros és kerületek forrásmegosztása című döntést és az ehhez jelzett módosító indítványokat - hiszen jó emlékezetű képviselőtársaim ezen az oldalon szintén tudják, hogy többször történt már nekifutás annak, hogy megtörténjen az Alkotmánybíróság döntésének megfelelő módosítás, egy megfelelő, jó, hasznos, tisztességes forrásmegosztás a kerületek és a főváros között -, úgy láttuk, és nem lett volna bírálatunk tárgya egyébként, hogy alapjaiban ez megszületett, és erre vonatkozik az alapozó törvények módosítása. Ugyanakkor azt látjuk, hogy ha módosítási szándékok vannak, akkor valószínűleg feszültségek vannak a főváros kormánypárti vezetése és a szintén ilyen vezetésű kerületek között. Tehát valamilyen belső probléma elrendezését Országgyűlés ezek a módosító indítványok, nem pedig valamiféle finomítást vagy kiigazítást. Kérem, cáfoljanak meg a kormánypárti képviselőtársiam, hogyha ez nem így van.
A tervezetben foglaltak esetében szeretnék még beszélni egy különös területről. Ez a különös terület a kormánypárti képviselők által, úgy látom, támogatott tartalékok kérdése ebben a költségvetési tervezetben. A költségvetés első szemügyre vételekor ugyanis számunkra is feltűnt, hogy ez a költségvetés furcsa módon nem tartalmazza azokat a tartalékokat, amelyek egy biztonságos gazdálkodáshoz szükségesek. Márpedig erre a biztonságos gazdálkodásra - és a tartalékra is - azért van szükség, mert a költségvetés néhány alaptétele szelíden fogalmazva is kérdéses. Melyek ezek? A jelzett infláció. Vajon valóban ennyi lesz-e a mértéke, nem pedig nagyobb? Igaz, hogy költségvetési bevételt növelhet, hogyha nagyobb az infláció a jelzettnél, ugyanakkor a gazdasági növekedés 3 százalékos volta erősen kérdéses, hiszen nincsenek ilyen szakmai előrejelzések a kormányén kívül, amelyek erre utalnának. Tehát bizonytalansági tényezők vannak. Amennyiben vannak, a tartalék szükséges, a tartalék felhasználásának pedig átlátható szabályai kellenek, ezért meglehetősen megütköztünk akkor, amikor az általános tartalék helyébe rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalék lépett.
(20.30)
Amit még szeretnék elmondani ennek a tervezetnek a kapcsán, az az, hogy bizonyos közjogi vonatkozásai számunkra szintén szembetűnőek. Ezek közül szeretném kiemelni azokat a melyben össz vagy változtatási szándékokat, amelyek úgy kezelnének személyes adatokat tartalmazó nyilvántartásokat, hogy ennek a biztonságát nem látjuk garantáltnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy kényes terület. Ezért tehát mindazok a változások, amelyek arról szólnak, hogy nyilvános adattartalmakat határozunk meg, vagy alkotmányos követelményeket próbálunk meg valamilyen módon megkerülni vagy figyelembe nem venni személyes adatok kezelésénél, ez minimálisan aggályos, ez számunkra aggasztó.
És mondandóm befejezéseképpen szeretnék visszatérni ahhoz az alapgondolathoz, amit alapgondolatként - egyébként helyesen - Rogán képviselőtársam a vezérszónokijában megfogalmazott. Ez arról szólt, hogy költségvetésnek és megalapozó törvényeknek összhangban kell lenni. Ezért tehát az MSZP-frakció a maga megalapozó törvényekhez való viszonyát a maga költségvetési javaslataihoz méri. Hiszen, mint ahogy a beadott javaslatainkban, egy megfogalmazódó alternatív költségvetésben jeleztük, hogy mást gondolunk a költségvetés tartalmáról, nyilván mást gondolunk akkor az ezt kísérő módosító indítványokról is.
Ha azt gondoljuk, hogy egy igazságosabb adórendszer, egy járulékemelés elkerülése - mint ahogy egyébként ezt a járulékemelést a költségvetés és az adótörvények módosítójában megfogalmazta a kormányoldal -, a magánnyugdíjpénztárak einstandolásának elkerülése érdekében szükségesek a költségvetés alapvonalainak más módon való meghatározásai, átrajzolásai, akkor azt gondoljuk, hogy bizony a mi módosítóinknak, amelyek arra törekszenek, hogy megpróbáljanak valójában munkahelyeket megőrizni vagy teremteni a közfoglalkoztatásban, a megváltozott munkaképességű embereknél, az egészségügyi dolgozóknál, vagy akár próbáljanak meg a legnehezebb helyzetben levőknek adni, a nyugdíjasoknak a 3,8-hez képest 4,8 százalékos emelést adni, családi pótlékot emelni, vagy akár a hiányzó területeken forrásokat biztosítani, ilyen például a panelprogram vagy az önkormányzati gazdálkodás egyes területei, akkor én úgy érzem, hogy nekünk a módosítókat nyilván ehhez kell mérni, és a viselkedésünket is ehhez kell igazítani. És nyilván a beadott módosításainknak is inkább kell igazodniuk ahhoz a költségvetési filozófiához, amit vallunk, mint ahhoz, ami jelenleg az asztalunkon van, és amihez kapcsolódva születtek meg az előttünk levő javaslatok.
Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, két ok miatt fogjuk elvetni ezeket a javaslatokat. Egyfelől azért, mert mást gondolunk a költségvetésről, és mást valósítanánk meg abban a helyzetben, ha ezt tehetnénk. Nyilván az igazságosabb adórendszeren, a nyugdíjpénztári einstand elkerülésén és nagyon sok terület segítésén alapulna ez a javaslat. Másfelől pedig azért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, mert a benne megfogalmazottak - és erre utaltam a hozzászólásom előbbi részében - sok tekintetben kérdésesek, még azzal a költségvetéssel sincsenek összhangban, még annak a költségvetésnek a céljait sem segítik, ami előttünk fekszik az asztalon.
Zárásként pedig a következőt szeretném elmondani, amit már a bizottság véleményeként is volt alkalmam önöknek elmondani, tisztelt képviselőtársaim. Két dolog meglehetősen érthetetlen számunkra. Milyen szakmai munka az, amelynek eredményeképpen lóhalálában kell kezdeni ék meg, hogy egy ilyen fontos előterjesztést? Milyen szakmai munka az a kormány részéről, amikor a bizottságok egy munkanapnyi lehetőség nélkül futnak neki a költségvetést megalapozó törvények elemzésének, elfogadásának vagy nem elfogadásának? Milyen szakmai munka az, amikor arra nincs lehetőségük a bizottságok tagjainak, hogy legalább az érintett területek képviselőivel, szakembereivel, szakértőivel konzultáljanak ennek a megalapozó csomagnak a mibenlétéről?
És természetesen a sürgősség mellett újfent kérdőjelessé teszem ennek a beadási logikának a furcsaságait, amely szerint előbb a költségvetést nyújtja be a kormány és tárgyalják a bizottságok, majd kerül a Ház asztalára és kerül általános vitára, és csak ezt követi a költségvetést megalapozó törvények sokasága, azoknak a törvényeknek, annak a 47-nek a sora, amelyek azt lennének hivatottak megalapozni, hogy milyen költségvetés szerint dolgozzunk. Ennek igazán magyarázatát adni a kormány részéről senki nem tudta. Az egyetlen magyarázat, ami ezzel kapcsolatban megjelent, hogy tulajdonképpen igazán a költségvetésnek és a megalapozó törvények együttes vitája garantált, hiszen ez majdnem egybeesik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Pénteken a költségvetés részletes vitájára kerül sor, miközben most éppen belefogunk a megalapozó törvények általános vitájába. Ezért érthetetlen a kapkodás, a gyorsaság, ezért érthetetlen a logikátlanság a beadásban, ezért nem érhető az, hogy vajon miért nincs egy sokkal megalapozottabb, egy sokkal hosszabb időt adó, egy sokkal több vitára, belső egyeztetésre lehetőséget adó költségvetés előttünk, és egy költségvetési megalapozó törvénysor előttünk.
Összességében pedig azzal szeretném lezárni - megköszönve, elnök úr, a lehetőséget a szólásra, és megköszönve képviselőtársaimnak, hogy meghallgattak -, hogy másfajta logikájú költségvetés másfajta megalapozókat kíván; a szocialista képviselők számára a temérdek részletkritika mellett ez az az igazi ok, ami miatt nem tudjuk támogatni a megalapozó törvényeket.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban és dr. Nyikos László részéről.)
