Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Drámai pillanatokat kellett hogy átéljek az este folyamán, amikor is az MSZP padsoraiból a hiteles kormányzásról hallottam különböző eposzokat és felvezetéseket.
Olyan szempontból az önök kormánya és az előzőek is hitelesek voltak, hogy irgalmatlanul sok hitelt vettek fel Magyarország kárára, nyakára. Ez alól az utóbbi húsz évben egyébként nem nagyon volt kivétel, és ha már szóba került ez a kérdéskör ezen előterjesztés kapcsán, akkor igenis jegyezzük meg azt, hogy vannak bizony másfajta világlátású emberek is ebben a Házban. Vannak olyanok, akik tiszták, és ha lehet ilyet mondani, szüzek ebből a szempontból.
Igenis, a Jobbik úgy véli, hogy nem feltétlenül arról kell beszélni, hogy gazdasági szükségállapot van, meg kell találni ennek a megoldásait, Babák képviselőtársam. Mégpedig oly módon, hogy nemcsak a kialakult helyzethez igazodunk, hanem adott esetben bizony felvetjük az államadósság újratárgyalásának lehetőségét, az indokolatlan vagy már többszörösen visszafizetett tartozási olatos kormá leíratását.
(Babák Mihályhoz:) Tudom, hogy siet, de ön a munkahelyén tartózkodik, és kénytelen lesz végighallgatni, én pedig el fogom ezt mondani, ha félreértettem, ne haragudjon. Ezzel kapcsolatban tehát meg kell jegyezni, hogy lehetne szélesíteni ezeket a határokat, lehetne feszegetni őket. Jelen pillanatban sajnos ennek jelét sem látjuk, és az előző kormány hitelességéről talán annyit, hogy körülbelül olyan fokon mérhető, mint amilyen rendet önök tudnak maguk körül tartani. Elég körülnézni a Házban, a takarítószemélyzet biztos nincs jóban önökkel.
Körülbelül ez a rendezettség jellemzi ezt a nyolcéves kormányzást is, és nagyon reméljük, hogy ebben változás következik be, bár azon témakörben, amelyet most ki szeretnék emelni, sajnos a változásnak csak hangyányi jelei látszanak, vagy még azok sem lelhetők fel. Ez pedig az összefoglaló névvel közmunkaprogramok címen illetett valami.
Nagyon sokan tudják, hogy a nagy amerikai New Deal is lényegében egy közmunkaprogramokra épített, óriási gazdasági fellendülési sorozat volt, nem véletlenül saját erőforrásaira támaszkodott az a hatalom is, jelen pillanatban mégis azt látjuk, hogy még az általam nem túlzottan kedvelt korábbi kormányzat erre fordított összegeihez képest is egy drámai visszaesés tapasztalható ezen a területen. Át lehet persze nevezni ezt a programot. Az “Út a munkába” program - amelyet már ismerünk a korábbi évekből - mindennek tekinthető, csak sikertörténetnek nem.
Céljai között szerepelt, hogy javítsa a segélyezettek munkaerő-piaci pozícióját - nem sikerült; mérsékelje a segélyezés munka ellen ösztönző hatását, növelje a foglalkoztatást. A helyzet az, hogy a célok között az is szerepelt, hogy hasznos munkát végezzenek, rendesen dolgozzanak, ehhez képest mit tapasztalhatunk? Nagyon sok esetben a kiváló közmunkaprogamokat kioltották azzal, hogy gereblyézgettek és kis területrendezéseket végeztek. (Az MSZP-frakció felé fordulva:) Nem, én most önöknek mondom, nem a kormánypárti frakciónak. (Szűcs Erika: Babákék szavazták meg.) Máshol pedig bizonyos önkormányzatok vezetői igenis kiskirályként a saját céljaikra használták fel a közmunkaprogramokat, saját érvényesülésük, saját kádereik helyzetbe és pozícióba hozása érdekében.
(22.30)
Tehát jelentsük ki, hogy erről volt szó, és bizony ez a program semmiben nem segítette a munkába állást olyan szempontból, hogy fel lehetett venni a rendelkezésre állási támogatást. Ha nem vette fel az illető azt, akkor eleve kizárta magát a programból, tehát már eleve volt egy olyan tényező, hogy aki nem veszi fel a segélyt, az még ebben sem vehetett részt, és ezt követően pedig a program nem vitt vissza a munka útjára, hiszen a fizetés, minimálbér érettségizetteknek ugyanannyi volt, mint ha adott esetben hat elemit végzett az ember. Tehát végül is benne volt egy rejtett üzenet, hogy nehogy tanulj, ugyanannyit kapsz, mint a többiek. El kell hogy mondjuk azt is, hogy lényegi előrelépés ezáltal nem történt.
Az is fontos viszont, hogy a tervezett 86 milliárdhoz képest a mostani költségvetésben már csak 64 milliárd található azon nemzeti közfoglalkoztatási program mellé rendelve, amelynek a céljai, leírása adott esetben még nagyon szépek és jók is lehetnének, de mégis hogy képzeli ezt a kormányzat ilyen szűk keretösszeg mellérendelésével? Tehát megint csak arról van szó, hogy retorikailag valami nagyon szépet sikerült letenni az asztalra, ez még sincs alátámasztva a számokkal. (Dr. Kovács Zoltán közbeszólása.)
Felmerül az is, hogy ha munkaügyi központok döntenek az önkormányzatok közfoglalkoztatási pályázatairól, akkor mennyiben tekinthető szó szerint önkormányzatinak az a szervezet, tehát mennyiben csorbulhat a szuverenitás, egyáltalán kik fognak ezen központokban dönteni. A kormányhivatalok átalakításáról szóló előterjesztések alapján erőteljes kétségeink lehetnek annak tekintetében, hogy a politikai kézi vezérlést sikerül ebből a rendszerből kivenni.
Az is felmerül, és az is fontos kérdés, hogy önök megemlítik, hogy az uniós források mozgósításra kerülnek ebben a kérdésben. Ha azzal a hatékonysággal kerülnek mozgósításra, mint az utóbbi időben vagy mint az előző kormányzat ámokfutása idején, akkor bizony itt súlyos aggályaink lehetnek.
Nagyon értékelendő, és egyébként nagyon pozitív az, hogy a foglalkoztatást csak értékteremtő és megalapozott költségigényű területekre próbálják kiterjeszteni. Ez nagyon jó, mint ahogy az is, hogy a közfoglalkoztatás visszautasítása a törvény erejénél fogva automatikusan kizár a további ellátásból. De megint csak eljutunk oda, hogy az önök és a közöttünk lévő világfelfogásbéli, világszemléletbéli különbség felmerül azt illetően, hogy miért nincs ez így minden hasonló juttatás és segély esetében. Az előterjesztésben nagyon szépen szerepel, hogy ez nem egy segély, tehát amiről beszélünk, ez nem segély, ez egy juttatási forma. Viszont, ha önök a társadalmi közteherviselésről beszélnek a tekintetben, hogy igenis, a multinacionális cégeket, telekommunikációs ágazat, bankszektor bizonyos cégeit vonjuk be a közteherviselésbe, hárítsunk rájuk különadókat, akkor miért nem valósulhat meg ugyanez a közteherviselés társadalmi területen?
Hozzá kell tenni azt is, hogy annak az elhárítását, hogy ezeket a különadókat áthárítsák ránk, a fogyasztókra, a lakosságra, a magyar polgárokra, lényegében nem sikerült elhárítaniuk. Ezt a bankszektor számai és adatai bizonyítják. Nagyon reméljük, hogy a közmunka, közfoglalkoztatás során végre feleszmélnek, és sikerül kihasználniuk azt az óriási lehetőséget, ami itt van. A közmunkaprogram, a közfoglalkoztatás egyáltalán nem csak arra lenne és lehetne alkalmas, hogy különböző környezeti területrendezéseket végezzünk. Egyáltalán nemcsak arra lenne jó, hogy szépítgessük a környezetet, hanem példának okáért a teljes magyar mezőgazdasági infrastruktúra felélesztésére, ami Magyarország kitörési pontja lehetne. Nem véletlen, hogy háborúk dúlnak a földért és az édesvízért, Magyarország e tekintetben pedig célország. Ilyen szempontból meg kell jegyeznem, hogy az előterjesztésbe belevenni a magyar föld ügyét bármilyen szinten, akár csak említés szintjén is, enyhén szólva méltatlan, legalábbis külön előterjesztést és egy normális, kimunkált, kiforrott, egyeztetésekkel alátámasztott vitát érdemelne. Jelen pillanatban ez nem érhető tetten.
Annak is nagyon örülünk, hogy az előterjesztés szerint elvárás a rendezett lakókörnyezet ilyen területen, és hogy a szabályozás elmaradása - nagyon jól felismerték - maga után vonná a járulékkedvezmény, 50 százalékos járulékkedvezmény megvonását. Tehát örülünk, hogy észlelik a probléma súlyát és ennek a területnek a fontosságát.
Ugyanakkor az nem látható, hogy kihasználják-e azokat a lehetőségeket, amelyeket a közfoglalkoztatás nyújt, és igenis, azt kellene mondani, hogy semmiféle segély, semmiféle járulék, juttatás nem fizethető ki abban az esetben, ha az illető visszautasítja a számára felajánlott, adott esetben közmunkát vagy közfoglalkoztatást, természetesen abban az esetben, ha egészségi állapota ezt lehetővé teszi, tehát nincs olyan kizáró szociális körülmény, amely megakadályozná ezt az esetet. De érdekes módon önök a szociális kártya intézményére is közvetett módon nemet mondtak, pedig az arról szólna, ugye, hogy azon közpénz és adóforintok sorsát egy kicsit befolyásolni tudjuk, amelyek nagyon sokszor, legyünk őszinték, jövedéki termékekhez kerülnek, a cigarettacsempészekhez kerülnek, a félkarú rablóba dobálják őket. Ehhez képest igenis, rendezni kellene azt, hogy ebből a gyereknek legyen kiscipő és tankönyv, tehát igenis, vannak itt olyan területek, amelyekkel lehetne foglalkozni mélyebben, de sajnálatos módon már Monokon is az új fideszes polgármester megszüntette az ezt érintő előterjesztést. Tehát önök, ha nem is közvetlenül, bár közvetve, de nemet mondtak erre a rendszerre is.
És még egyszer ahhoz a kérdéshez tudok visszatérni: ha a közteherviselés igénye felmerül a multinacionális intézményeknél, egyes, a közteherviselésben eddig részt nem vett szektorok tagjainál, akkor miért nem merülhet fel a társadalomban is, tehát miért nem lehet azt mondani, hogy igenis, aki igényel a társadalomtól, a szociális ellátórendszertől bizonyos tételeket, az a tevékenységével, munkájával tegyen is a társadalom közös asztalára valamit. (Taps a Jobbik soraiban.)
