GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Engem az államtitkár úrnak a most vitában részt vevő hozzászólása - mert még nem zárszó hangzott el - indított arra, és ennyiben Vadai Ágnest is erősítem, államtitkár úr, szépen hangzik a haza védelme, szent kötelesség. Lehet ezeket fokozni a végtelenségig, de nem figyelembe venni azt, hogy a Magyar Honvédség része a magyar társadalomnak, és ma milyen viszonyok vannak a társadalomban, akkor az önkéntes tartalékos szolgálatról egy ilyen szabályt alkotni; és itt visszahivatkozom Volner Jánosra, hogy egyetlen lába nem tisztázza azt, hogy mi van azzal a munkáltatóval, akitől elhívják az önkéntes tartalékost. Tudom, hogy régi, de a hetvenes évektől kezdve uralkodott a magyar társadalomban, hogy a munkáltató, a munkahelyi főnök azt mondta az alkalmazottnak, el kell dönteni, kispajtás, hogy tartalékos vagy, netán tartalékos tiszt vagy, vagy itt a munkapadnál van helyed, mert reggel 8-kor vagy 6-kor kezdődik a műszak, és nem tűröm el, hogy éjjel kettőkor te elvonultál egy-két hétre, mondjuk, elsőlépcsős alakulatnál ennél hosszabb időre is.
Tehát azt gondolom, hogy anélkül ebbe belevágni, hogy a munkáltatók számára még csak egy enyhe árnyékot sem látok ebben a törvényjavaslatban, és ezért nem nyújtok be módosítót, mert ez annál nagyobb lényegi - tehát a kormánynak kell végiggondolni, de itt valahol szövetségre kell lépni a munkáltatókkal. Én annyi esélyt látok, hogy a munkanélküliek számára teljesíthető az az időszak, hogy beszáll a rendszerbe, bocsánat a kifejezésért, és részt vesz a kiképzésben, de abban a pillanatban, ha talál egy stabil munkahelyet, megpróbálja még elfelejteni is, hogy ki van képezve, mert szeretne távolodni a rendszertől. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)
