VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az önkéntes tartalékos rendszer bevezetése természetesen korántsem egy önmagában álló dolog. Azért, hogy el tudjuk helyezni az önkéntes tartalékos rendszert a haderő-fejlesztési elképzelésekben, és képet alkothassunk a jövőbeni szerepéről, szükséges néhány szót ejtenünk arról, hogy merre tart a magyar hadsereg, milyen célokra szeretné használni a kormányzat, mi volt az eddigi gyakorlat, és magának az önkéntes tartalékos rendszernek milyen szerepe lehetne, és milyen irányba kellett volna egyes kérdésekben elmozdulni a jelenlegi állapothoz képest.
Először is, szeretném korrigálni az államtitkár úr szavait. Ötpárti egyeztetésnek azért nem hívnám azt, bár valóban öt párt képviselői ültek le tanácskozni egymással, amikor már van egy kész, kimunkált, benyújtott törvénytervezet, van egy ugrásra kész fideszes szavazógép, ami gyakorlatilag, bármennyire rossz volt eddig bármi, bármilyen alapos szakmai észrevételeket tettünk a Jobbik-frakció részéről, ezeket a törvényjavaslatokat minden alkalommal meglehetősen arrogánsan átvitték a parlamenten.
(9.30)
Csak emlékeztetni szeretném önöket, tisztelt képviselőtársaim, a közelmúlt eseményire; még a különadóval kapcsolatban annak idején szóltam, hogy ez alkotmányellenes lett, nem hittek nekem, bekövetkezett. A különadóval kapcsolatban benyújtottam egy törvényjavaslatot, amit ugyan az Országgyűlés nem vett tárgysorozatba, de ebből emelt ki aztán a kormány később részleteket s a többi, folytathatnánk még ezt a sort.
Tehát arra hívnám fel a figyelmet, hogy örülünk annak, hogy az államtitkár úr személyes közbenjárására sor került erre a megbeszélésre, azonban sokkal jobban örülnénk annak, ha nemcsak tétlen szemlélői lehetnénk a kormányzati elképzelések megvalósulásának, hanem a mi szakmai bázisunkat is megpróbálnák akár a honvédelmi politika alakításába bevonni. Higgyék el, nagyon értékes szakmai észrevételeket tudnánk tenni. A honvédelmi kabinetünk vezetője maga is katonai missziót vezetett Boszniában, nemzetközi kitekintéssel is bírunk, tehát szerintem érdemes volna más véleményeket is meghallgatni, mielőtt teljesen kidolgozott javaslatokkal állnak ide, a Ház elé.
Először is azt kell látnunk, hogy egyelőre az önkéntes tartalékos rendszer első egy-két lépcsője gyakorlatilag nem egyéb, mint az 57, a NATO előírásai szerint fegyveres őrzésre kötelezett honvédségi objektum fegyveres védelmét ellátó személyzet katonai egyenruhába történő beöltöztetése. Később az önkéntes tartalékos rendszer további lépcsőinek azonban már valóban lesz pozitív hozadékuk, valóban lesz olyan hozadékuk, amelyek elmozdíthatóvá teszik a katonákat egyéb feladatokra, bizonyos válsághelyzetekben történő részvételre. Ez azonban egyelőre semmi egyebet nem jelent most még az első 1500-2000 ember esetén, mint hogy lecserélik az eddigi fegyveres biztonsági őrséget angyalbőrbe beöltöztetett katonákra, és ilyen módon gyakorlatilag a honvédség PR-ja érdekében teszünk.
Megjegyzem egyébként - ezt most nem gúnnyal mondom - határozottan úgy gondolom, hogy a közvéleményt valóban irritálják azok az elképzelések, amikor azt látják, hogy magáncégek például, ugye, a múltban ezt láthattuk, az In-Kal Security biztonsági emberei őrzik a honvédségi objektumokat, nem a katonák vigyáznak saját magukra, a fegyverzetre, hanem különböző civil biztonsági cégek emberei. Tehát magával a törekvéssel egyetértünk, csak azért tartottam ezt szükségesnek elmondani, hogy lássák a tisztelt tévénézők is, értesüljön róla a közvélemény, és pontosan el tudja helyezni ezeket az elképzeléseket, a honvédelmi tárca elképzeléseit a palettán, lássa azt, hogy ezeknek mennyi a valós értékük.
Látjuk azt, hogy meglehetősen ambiciózus fejlesztési elképzeléseket fogalmazott meg a tárca. Csak utalni szeretnék rá, hogy ha a tisztelt képviselőtársaim előveszik a Jobbik 2010-es választási programját, abban nagyon-nagyon hasonló gondolatokat találnak - jóval korábban megfogalmaztuk ezeket egyébként, mint a Fidesz, nem is a 2010-es programban, hanem még jóval azelőtt, de ez még egy viszonylag friss élmény lehet -, nagyon hasonló gondolatokat találnak a haderő-fejlesztési elképzeléseknél nálunk is.
Egyelőre 40 órás az az alapképzés, amelyben a biztonsági őrök részt vesznek, mielőtt önkéntes tartalékos katonaként kezdenék meg a szolgálatukat. Elvileg január 1-jével már föl fog állni a rendszer. Tisztelt képviselőtársaim, arra hívom fel a figyelmet, hogy bár fegyvervizsgát ezek az emberek már tettek, bár biztonsági őri képzést már kaptak, jól tudom, hogy mennyire keveset ér ez a képzés. Jól tudom azt is, hogy ez a 40 óra bizony erősen szűkös ahhoz, hogy ezeket az embereket valóban katonának lehessen tekinteni. Én magam egyébként éveken át rendőri közelharc-kiképző voltam, magam is fegyvert forgattam, fegyverkezelésre is oktattam rendőröket, tehát ennek nyomán is biztosan tudom önöknek mondani, ahhoz, hogy egy önkéntes tartalékos katona, mondjuk, egy gépkarabélyt biztonsággal, profin tudjon kezelni, ne legyenek fegyverbalesetek, ennél jóval komolyabb, és állandó szinten tartó képzésre van szükség. Rendszeresen, még hosszú idő után is a katonáknál, rendőröknél, akik hosszú ideje mindennap töltés-ürítést végeznek a fegyverszobában, fegyverbalesetek fordulnak elő, ezért lenne különösen fontos, hogy azt a képzési időt, mielőtt még az egyszerűbb maroklőfegyvereknél komolyabb fegyverekkel fölszereljük ezeket az embereket, komolyabb képzésen essenek keresztül.
A másik, ami a komolyabb képzést és az erre épülő képzési tematikát érinti: azért tartanánk nagyon fontosnak ambiciózus, jó szakmai elképzelések megfogalmazását a kormányzat részéről, mert egyrészt ezek kimaradtak egyelőre a törvény szövegéből, másrészt pedig arra szeretnénk fölhívni a figyelmet, hogy ha mintaként meg lett jelölve ezen a megbeszélésen - amelyet valóban öt párt képviselői folytattak a Honvédelmi Minisztériumban - az, hogy többé-kevésbé az amerikai nemzeti gárda elképzeléseit szeretné a tárca átvenni, és ezeket a magyar viszonyokra átültetni, akkor bizony fontos lenne az, hogy ne csak egyszerű objektumvédelmi feladatokra használjuk ezeket az embereket, hanem legyen alkalmas az önkéntes tartalékos rendszer a későbbiek folyamán arra is, hogy akár hátországvédelmi feladatokat lássanak el kiemelt jelentőségű vagy fegyveres őrzést eleve igénylő objektumoknál. Legyen alkalmas arra, hogy akár a polgári védelem szervezetrendszerébe betagozódva, amelyet ugyan megszüntettek és összevontak a tűzoltósággal katasztrófavédelem néven, de legyen alkalmas arra, hogy ebbe a szervezetrendszerbe betagozódva akár egy ipari vagy természeti katasztrófánál is képes legyen megállni a helyét.
Nagyon fontosnak tartanánk azt, hogy állapítsunk meg bizonyos készenléti időket, hogy a hívástól, kiértesítéstől számítva mennyi időn belül kell megjelenniük az önkéntes tartalékosoknak a státusuktól függően is. A státust különösen azért kell kiemelni, mert van önkéntes védelmi tartalékos, önkéntes műveleti tartalékos, kiképzett tartalékos, és vannak az úgynevezett potenciális hadkötelesek. Egyelőre, amit itt látunk, ez egy nagyon tág keretrendszer, de ezeket a hadsereg életében nélkülözhetetlenül fontos készenléti időket egyelőre a törvényjavaslat nem határozta meg, ami, megjegyzem egyébként, öreg hiba, és nem csodálkoznék azon sem, ha a NATO válságreagálási rendszer magyarországi bevezetése, illetve fejlesztése kapcsán ezt a NATO aim! A vita tenné és számon kérné rajtuk. Tehát én már előre szólok, hogy ennek vélhetően még lesz a jövő év folyamán folytatása, amikor a NATO meg fogja a magyar kormány felé fogalmazni azokat a kifogásokat, amelyeket én most ellenzékből megfogalmazok. Biztos vagyok benne, hogy még tovább kell csiszolni és fejleszteni ezeket az elképzeléseket.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy ha az amerikai nemzeti gárda gyakorlatát szeretné a kormányzat átvenni, akkor vegye át azt a gyakorlatot valóban, és nézze meg, hogy hogyan csinálják ott. Egyelőre ugyanis azt látjuk, hogy honvédelmi érdekből a honvédelmi törvény módosításával kötelezik a magánszemélyeket arra, hogy honvédelmi kötelezettségeiknek tegyenek eleget egy-egy behívóparancs esetén, kötelezik a munkaadókat arra, hogy ezeket az embereket azonnal kivegyék a munkából és rendelkezésre bocsássák, azonban nem látjuk azt, hogy a kormányzat megpróbálta volna akár anyagi eszközökkel is kompenzálni a munkaadókat azért, mert egy olyan munkaerőt alkalmaznak, akit bármikor, mondjuk, egy tavaszi árvíz vagy egy ipari katasztrófa esetén elvonhat a munkától a kormányzat. Ez tehát egy olyan hiányosság, amire mindenképpen ki kellene térni.
Még egyszer mondom, az amerikai gyakorlat is azt mutatja, hogy ezt bizony kompenzálni kénytelen az állam valamilyen módon a munkáltatók felé. Jellemzően egyébként az adórendszeren keresztül valósulnak meg ezek a kompenzációk, oly módon, hogy a munkáltatót terhelő közterhekből jelentős kedvezményt biztosítanak a munkáltató részére ilyen módon az állam részéről, azért, hogy ezeket a hátrányokat valahogy a részére kompenzálják. Tehát amíg ez a javaslat nem tartalmazza az erre vonatkozó elképzeléseket, addig bizony ezek az elképzelések erősen hézagosnak tekinthetők.
Ha a képviselőtársaim visszagondolnak az elmúlt hetek gyakorlatára, akkor bizony nagyon sokszor azt láthattuk, hogy a kormányzat megfogalmaz valamilyen célt - megjegyzem egyébként, hogy sokszor olyan célokat, amelyek valóban követhetőek és jók -, de nem rendel mellé kellő eszközrendszert, illetve amikor ennek az eszközrendszernek a hiányát számon kérik a kormányon, akkor nagyon egyszerű, most már szokásosnak mondható hárító mondatokkal védekezik úgymond a kormányzat, és azt mondja, hogy jó, jó, ezt majd később megoldjuk, később törvényt hozunk rá. Tisztelt képviselőtársaim, ez a “később törvényt hozunk rá”, ez a Pató Pál-os hozzáállás egész egyszerűen nem működik.
Ezeket a kérdéseket rendszerben kell kezelni. Ha elvonjuk ezeket az embereket a munkájuktól, akkor gondoskodnunk kell arról is, hogy valamilyen kompenzációt a munkaadók részére is nyújtsunk, hiszen nem várható az el, hogy bármikor kivesznek valakit bármilyen munkakörből, akkor az nem jár esetleg a munkavállaló számára munkajogi következményekkel.
(9.40)
Ez tehát a munkáltatónak, a munkavállalónak, az államnak, a honvédségnek egyaránt érdeke, hogy ezek a lépések megvalósuljanak. Megjegyzem egyébként, hogy ezen az ötpárti megbeszélésen én magam is aim! A vita tettem ezt, és javaslatot is tettem a minisztérium részére, hogy milyen módon, honnan lehetne ezt a kérdést megoldani. Kérem azt, hogy ezt a hiányosságot minél előbb pótolják, mert egyelőre tényleg ilyen módon meglehetősen hézagos maga az elképzelés.
Fontosnak tartom azt, hogy a katonák, akkor, amikor polgári védelmi vagy hátországvédelmi feladatokat látnak majd el a későbbiek folyamán - reméljük, hogy ezek az ambiciózus elképzelések megvalósulnak -, akkor erre vonatkozóan is megfelelő képzésben részesüljenek, erre vonatkozóan is megfelelő eszközrendszerrel legyenek felszerelve, ugyanis egyelőre nagyon komoly hiányosságokat tapasztalhatunk ezen a téren, tisztelt képviselőtársaim. Ha fel szeretnénk használni a honvédséget katasztrófavédelmi feladatokra is, arra, hogy mondjuk, a kármentesítési munkálatokban részt vegyenek, akkor ki kell terjednie a figyelmünknek arra is, hogy Magyarországon még nem készült el a katasztrófavédelemben felhasználható gépek, eszközök nyilvántartása sem. Itt, ugye, egészen pontosan arra gondolok, hogy egy-egy kiemelt ipari létesítmény közelében, ahol egy ilyen katasztrófahelyzet bekövetkezhet az ott alkalmazott technika folyományaként, vagy egy árvíznek rendszeresen kitett övezetben, ott milyen földmunkagépek vannak a közelben, milyen vegyészmérnökök állnak rendelkezésre, akik adott esetben bevonhatóak a védekezési, kármentesítési munkálatokba, tehát ki kell terjednie a figyelemnek erre is, és ebben az ügyben is különböző lépéseket kellene tennie a tárcának. Ez is egy olyan dolog, amit hosszú ideig nem lehet halogatni, mert nagyon féloldalas lesz anélkül az elképzelés.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy azokat a lyukakat, amelyek a jelenlegi törvényjavaslaton tátonganak, mielőbb befoltozzuk. Itt rögtön az első kérdéseink arra irányultak, személy szerint nekem is ezen az ötpárti megbeszélésen, hogy milyen lesz a katonák jogállása. Egyelőre ugyanis azt látjuk, hogy ebben is bizonyos tisztázatlanságok vannak. Most egy honvédelmi minisztériumi cég fogja majd ezeket a katonákat a honvédelmi tárca elképzelése szerint munkáltatóként irányítani. Mi azt javasoltuk, hogy ha már angyalbőrbe öltöztetjük ezeket az embereket, és gépkarabélyokkal szereljük fel őket, akkor mindenképpen az összhaderőnemi parancsnokság alá tartozzon az irányítás. Fontos a katonák jogállásának a rendezése, fontos az, hogy ezeket a kérdéseket megnyugtató módon rendezzük, ne csak egy olyan keretrendszert alkossunk, amelynek később válnak majd nyilvánvalóvá az elemei a munkavállalók számára is, tehát ez egy nagyon fontos dolog.
A másik, ami különösen érdekes, maga a hadsereg alapkoncepciója hogyan épül fel Magyarországon. Szakítani szeretne-e vajon a kormány az eddigi húszéves gyakorlattal? Szakítani szeretne-e azzal, hogy a magyar hadsereget elsősorban a nemzetközi missziók teljesítésére tartjuk fenn, nem pedig a szó eredeti jelentésének megfelelően a hon védelmére? Ezt azért tartjuk különösen fontosnak kihangsúlyozni, mert egyelőre azt látjuk, hogy a honvédelmi tárca 275 milliárd forintos költségvetésének a jelentősebb dologi kiadásai jellemzően olyan területeken valósulnak meg, amelyek nem honvédelmi, tehát nem egy alapvetően védekező jellegű háború támogatására alkalmasak, hanem a szövetségesi kötelezettségek teljesítését teszik lehetővé. Tehát ez nem jelent egyebet, mint hogy részt vegyünk esetleg a magyar határoktól sok ezer kilométeres távolságban különböző, úgynevezett béketámogató hadműveletekben, olyan hadműveletekben, amelyekhez a magyar államnak gyakorlatilag semmilyen érdemi köze nincs, és hogyha arra gondolunk, hogy ez jelenleg konkrétan hol valósul meg: Afganisztánban, egy csúnya rablóháborúban vesz részt a magyar hadsereg jelenleg az Egyesült Államok oldalán, egy olyan rablóháborúban, amelyről maga a háborút vezető katonai nagyhatalom, az Egyesült Államok mondja azt, hogy ez a háború kudarcot vallott. Ez a napokban, ezen a héten kipattant hír, hogy most már egyre inkább kezdi el pedzegetni az amerikai hadvezetés is ennek a háborúnak a kudarcát, vissza szeretnék már voltak a ko legkésőbb 2014-ig az amerikai haderőt is Afganisztánból.
Megjegyzem, hogyha a kudarcra számszerű bizonyítékot, számszerű érveket keresünk, akkor azt láthatjuk, hogy 2007 óta, tehát az elmúlt 3 évben a harci cselekmények száma Afganisztánban megháromszorozódott, tehát nemhogy nem tudtunk békét illetően az oda, nemhogy nem tudott ez a NATO-kötelék békét teremteni az országban, de egyenesen súlyosbított a helyzeten. Ez egy olyan kérdés, amire egy óriási nemet mond a Jobbik. Megjegyzem egyébként, hogy a parlamenti pártok közül mi vagyunk az egyetlenek, akik nem támogatják az afganisztáni rablóháborút. Akkor, amikor szavazni kellett itt a parlamentben arról, hogy támogatjuk-e azt, hogy a magyar haderő október 1-jétől meghosszabbítandó mandátuma meghosszabbítást nyerjen, gyakorlatilag arra csak a Jobbik szavazott nemmel, mindenki más egyébként támogatta.
Én arra kérem önöket, ne kötelezzék a magyar katonákat, legyenek akár szerződésesek, legyenek önkéntes tartalékosok vagy hivatásosok, ne kötelezzék a magyar katonákat arra, hogy egy másik nép szabadságharcát katonai bakancsok, magyar katonai bakancsok tapossák szét a magyar határoktól több ezer kilométernyire. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan, gazdaságilag, katonailag egyaránt vállalhatatlan. Csak utalni szeretnék rá, hogy amikor a kormányzat arra hivatkozik egy másik törvény előterjesztésében - most tárgyalunk a rendészeti törvényről, amely többek között a Terrorelhárítási Központ felállítását is a zászlajára tűzte -, amikor arra hivatkozik a kormányzat, hogy a terrorveszély nő és fokozódik Magyarországon, akkor bizony, tisztelt képviselőtársaim, arra kell gondolnunk, hogy a kormány nem szakított az elmúlt húsz év gyakorlatával, töretlenül tovább folytatja a magyar haderő rablóháborúkban történő bevetését. Ez tehát egy olyan kérdés, amelyre mindig is nemet fogunk mondani, és már előre jelzem önöknek, hogy a jövő évben is mindent el fogunk ezért követni, akár utcai tüntetések formájában is, hogy ezen a helyzeten változtassunk, hozzuk haza a magyar katonákat külföldről.
Akkor, amikor az alkotmány-előkészítő bizottságból a Jobbik kivonult, az egyik legfontosabb oka ennek a kivonulásnak az volt, hogy mi alkotmányos garanciát szerettünk volna arra kapni, hogy magyar katonát nem vetnek be külhonban. Ez azért lett volna fontos, tisztelt képviselőtársaim, mert önök rendszeresen a kétharmados kormánytöbbség nevében arról beszélnek, hogy a szavazófülkékben forradalom zajlott le, rendszeresen arról beszélnek, hogy forradalmi, gyökeres változások indultak el, pénzügyi szabadságharcot vív a magyar kormány, akár az egész világ ellenében, azonban amikor ezeket a kérdéseket tettekre kellene váltani, akkor azt láthatjuk, nemhogy nem forradalom zajlott le a közelmúltban, hanem azt láthatjuk, hogy az 1848-ban megfogalmazott célkitűzéseket, azt, hogy a magyar katonákat hazahozzuk, és ne külföldön állomásozzanak, ne ott vegyenek részt rablóháborúkban, még ezeket sem sikerült teljesíteni.
Tehát azt kérem, sokkal nagyobb szerénységgel járjon el a kormányzat, sokkal nagyobb szerénységgel fogalmazza meg a saját elképzeléseit, mert amíg nekünk egy korábbi, 160-170 évvel korábban megfogalmazott forradalom célkitűzéseit sem sikerült teljesítenünk, addig bizony forradalmi változásokról messze-messze nem beszélhetünk.
Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy rámutassunk a honvédségi haderőt érintő kihívások óriási változására a világban. Egyelőre ugyanis annak vagyunk tanúi, hogy a szövetségesek Afganisztánban is, és Magyarország is, az előbb mutattam rá, jellemzően ilyen irányú honvédségi fejlesztéseket hajt végre, a hagyományosnak mondható frontális háború eszközrendszerével él. Ez az úgynevezett második generációs hadviselés, amikor két, hagyományos eszközökkel küzdő, egymás ellen harcoló fél áll egymással szemben, és hagyományos módon vívják meg a csatáikat.
Uraim, jelenleg az önök elképzeléseivel szemben, amelyeket meglehetősen túlhaladott már az idő, jelenleg a negyedik generációs hadviselés korszakát éljük, azaz az aszimmetrikus hadviselését, azt a korszakot, amikor nem két hadsereg néz egymással szemben, hanem az egyik hadsereg megfelelő légi támogatással, megfelelő elektronikai zavaróberendezések alkalmazásával sikeresen megszáll egy másik országot, majd nem tud tartósan berendezkedni ott, abban az adott országban, nem tudja megszilárdítani a gazdasági hatalmát, nem tudja a kizsákmányolás rendszerét meghonosítani, egészen egyszerűen azért, mert a helyi lakosság olyan szintű hazafias nevelésben részesült, olyan szintű a nemzethez, az anyaföldhöz való ragaszkodása, hogy idegen katonák átmenetileg, komoly véráldozatok útján ugyan megszállhatják az adott országot, de tartósan berendezkedni ott nem képesek.
(9.50)
Addig, amíg a kormány nem ismeri föl azt a tanulságot, amit a jelenlegi katonai hadviselés szerte a világon számára ilyen módon példákkal is alátámaszt, addig a magyar haderő fejlesztése rossz irányban fog haladni. Arra kérem önöket, hogy vonják le a tanulságot abból, hogy mit jelent jelenleg a világon a negyedik generációs hadviselés, mi az, ami konkrét veszélyhelyzetet jelent Magyarország számára - legyen ez akár terrorveszély, legyen akár hagyományos katonai eszközökkel való támadás -, és ebben az irányban fejlesszük a magyar haderőt.
Ezt azért nagyon fontos elmondani, mert akkor, amikor itt a törvényben is látjuk a hadsereg létszámbontásából azt, hogy jelentős, több ezer fős szerződéses katonai állománnyal számol a kormány, uraim, a szerződéses katonai állomány elnevezés egy meglehetősen eufemisztikus megfogalmazása a fennálló helyzetnek. Ugyanis miről van szó? Katonákat meghatározott időre, hazafias nevelés nélkül, csupán a pénzért fölveszünk, foglalkoztatunk egy ideig, majd amikor lejár a megbízatásuk, akkor szélnek eresztjük őket. Tudják, hogyan hívták ezt, uraim, évszázadokon keresztül? Zsoldosoknak, zsoldosseregnek hívták az ilyesmit.
Arra kérem önöket - a szerződéses katonák érdekében is -, hogy ezzel a gyakorlattal, legyenek szívesek, szakítsanak. Adják meg azt az esélyt a szerződéses katonának, a jellemzően egzisztenciális kényszer alatt álló fiatalok számára, hogy nyíljon meg előttük a katonai pálya teljes spektruma. Legyen ezek előtt a fiatal emberek előtt felemelkedési lehetőség, nyíljon meg előttük az a ranglétra, ami normális esetben, egy hadsereg esetén működőképes kellene hogy legyen. Legyen az, hogy a fiatal katonának, amikor szerződéses katonának áll vagy belép a hadseregbe, akkor valóban ott legyen a zsebében a marsallbot, azaz az a lehetőség, hogy a ranglétra legaljáról szépen, lassan, apránként, szakmai rátermettségét folyamatosan bizonyítva följuthat akár a csúcsig. Önök egyelőre olyan hadsereg képét fogalmazták meg nekünk itt a parlamentben, amely ezt a víziót nem nyújtja a magyar fiatalok számára.
Ez egy olyan kérdés, amit mi ellenzékből nem tudunk módosító javaslatokkal megoldani, mert egyszerűen a törvénynek csak azon részeihez tudunk hozzányúlni, amelyeket megnyitott a jogalkotó a számunkra. Alapvetően kellene ezeket a kérdéseket átgondolni, alapvetően kellene azzal a gyakorlattal szakítani, hogy egy zsoldossereget, egy nemzetközi rablóháborúban részt vevő magyar hadsereget tartunk fent, miközben a magyar hátországvédelmi feladatokra sem erő, sem megfelelő mennyiségű, magas képzettséggel bíró szakértelem nem áll rendelkezésre. Ez tehát egy olyan gyökeres változásért kiált, amire - úgy látjuk egyelőre, sajnos az eddigiek alapján - sem a szocialisták nem voltak képesek, sem a jelenleg Fidesz által vezetett kormány nem képes. Arra kérem önöket, hogy ezt gondolják át, ezen a gyakorlaton mindannyiunk érdekében változtassanak.
Van itt még valami, hogyha megengedik, azért ismertetném, mert rendkívüli módon - elnézést, hogy ennyire pestiesen fogalmazok - böki a csőröm. Önök azt ígérték, hogy elszámoltatják a múlt bűnöseit, megtörténik a valódi rendszerváltás, számon kérik az ország tolvajait. Erre kinyitom hétfőn a Magyar Nemzetet - itt van a kezemben az újság, uraim -, rögtön a vezércikk alatt a címoldalon: “Korszerűsítik a Kalasnyikovokat - A jó szocialista kapcsolatokkal rendelkező Combat Kft. végezheti a munkát”. Kérdezem én, uraim, hol történt itt rendszerváltás, hol történt itt forradalom. Hát még ezeket a cégeket sem tudták a jelek szerint kisöpörni a Honvédelmi Minisztériumból!
Kérem önöket, azért, hogy a katonák megbecsültségét, presztízsét valóban meg lehessen teremteni Magyarországon; azért, hogy a hadsereg visszanyerje azt a rangot, ahova a történelem folyamán egykor már emelkedett, tisztítsák meg a Honvédelmi Minisztériumot valóban, tegyék rendes, hivatásos, hazaszerető, nem zsoldos katonákból álló haderővé, és akkor a Jobbik is igent fog minden egyes honvédelmi fejlesztésre mondani.
Addig azonban ezt az önkéntes tartalékos rendszert támogatjuk, mert mégiscsak előremutató elképzeléseket fogalmaz meg, a kormány honvédelmi politikájára, amely rablóháborúkra sarkallja a Magyar Honvédséget, arra azonban óriási nemet fogunk mondani.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban. - Dr. Turi-Kovács Béla tapsol.)
