VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Néhány szóval reagálni szeretnék a vitában eddig elhangzott érvekre, kifejtésekre. Először is az államtitkár úr felé címezném a mondanivalóm elejét legalábbis. Mi mindig a tényeket, érveket, a szakmai megalapozottságot vizsgáljuk, és annak alapján nyilvánítunk itt véleményt. Ha azt látjuk, hogy rossz irányba megy a kormány, akkor nagyon kemény kritikát szoktunk megfogalmazni. Az afganisztáni szerepvállalást egy ennyire rossz iránynak tartjuk, hogy az alkotmányban szeretnénk kizárni a jövőben az ilyen lehetőséget.
Megjegyzem egyébként, most anélkül, hogy nevet mondanék, mert senkit nem szeretnék bajba keverni, több fideszes politikustársammal beszélgettem már a folyosón, és nagyon jól tudom, hogy mennyire nincs ínyükre az afganisztáni szerepvállalás, de a kormányhoz való hűségük miatt mégis megnyomatják velük az igen gombot akkor, amikor a kontingens további tartózkodásáról kell szavazni az Országgyűlésben. Tudom, hogy magánemberként szembekerülnek politikusi önmagukkal, de ezt a problémát önöknek kell feloldani nyilván, nem a Jobbiknak. Mi rá tudunk arra mutatni, hogy mi a probléma, szakmai érvekkel kifogásolni tudjuk ezt, de önmagában a probléma megoldása önökön áll.
Ugyanígy egyébként több olyan kifogást fogalmaztunk meg korábban is, hogy alapvetően egyetértettünk, például az önök által kijelölt személyekkel. Láttuk azt, hogy alkalmas, rátermett, ügyes szakembereket jelöltek különböző posztokra, voltak azonban kivételek, és ezeket is kivétel nélkül előszedtük. Megjegyzem például, hogy Gubcsi Lajost, aki a KISZ központi lapjának volt a főszerkesztője, és önök gyakorlatilag most egy igen szép honvédségi karriert futtatnak be ezzel az úriemberrel, őt nemcsak mi szedtük elő, még a Fideszhez igencsak közel álló mandiner.hu is fölhozta, hogy mit keres ez az ember a nemzeti együttműködés kormányának egyáltalán a közelében is. Tehát ezek olyan kérdések, amelyekről bizony itt, a nemzeti oldalon beszélnünk kell, hiszen rendkívül érzékeny kérdések.
El kell dönteni végre azt, hogy milyen honvédséget akarunk. A saját vezérszónoki felszólalásomban többször utaltam arra, hogy miért tartom rossznak a mostani szerződéses katonaságot. Egyenesen a zsoldos hadsereggel vontam párhuzamot, hiszen színtisztán egy zsoldos hadseregről van szó, meghatározott időre, meghatározott ideig tartó katonai feladatra, gyakorlatilag érzelmi, hazafias nevelés nélkül használtak eddig katonákat különböző katonai célokra. Ez, uraim, a zsoldos hadseregek kiváltsága volt. Évszázadokon keresztül így hívták őket. Attól, hogy átnevezzük szerződéses katonákká ezt az állományt, maga az állapot érdemben gyakorlatilag nem fog változni.
Tehát ez ügyben szerettem volna államtitkár úr véleményét kikérni, hogy miért gondolkodnak még mindig a szerződéses katonaságban, miért nem egy professzionális hadsereg képe nyílik meg a fiatalok előtt, akik most szerződéses katonának állnak. Mi az oka annak, hogy a kormány ki szeretné őket zárni a katonai karrierből? Hiszen nyilvánvaló, hogy az a katona, aki tudja jól, hogy öt év múlva lejár a szerződése, és utána visszamehet a földekre kapálni, vagy visszamehet munkanélkülinek, teljesen más érzelmi töltettel, más elhivatottsággal végzi a dolgát, mint az, aki valóban a zsebében hordja a marsallbotot, és benne van az a lehetőség, hogy elindul a katonai ranglétra legaljáról, szépen lassan fölkapaszkodik, és akár egyszer a hadsereget is vezetheti. Teljesen más perspektívát kínálnak. Ha önök a jövő Magyarországát építik, akkor azt kérjük, hogy a szerződéses katonákat se rekesszék ki a jövő Magyarországából, rájuk is terjedjenek ki ezek a lehetőségek. Rendkívül fontos dolog lenne.
Volt itt egy alapvetően a dolog természetéből adódóan érzelmi jellegű vita a parlamentben a hazafias nevelés fontosságával kapcsolatban. Alapvetően két tábort lehetett megfigyelni: jobbikos, fideszes képviselők a hazafias nevelés fontosságát hangsúlyozták, a Szocialista Párt hívei, politikusai pedig ezt kétségbe vonó módon nyilatkoztak meg erről.
Ha megengedik, azért egypár szóban én is kifejteném erről a véleményem, anélkül tényleg, hogy ilyen nagyon személyes irányba el szeretném illetően az a kérdést, hiszen ez méltatlan lenne a Házhoz. Akkor, amikor arról beszéltem a vezérszónoki felszólalásomban, hogy jelenleg a negyedik generációs hadviselés korát éljük, az aszimmetrikus hadviselését, ott, ahol különböző hadierővel bíró felek állnak egymással szemben, nagyon sokszor az egyik fél megszállja a másik országát, ténylegesen egy katonai elnyomást valósít meg, tartósan berendezkedni gazdaságilag, katonailag, sőt gyakran politikailag sem képes, egyszerűen azért, mert a lakosság vele szemben valamilyen érzelmi, lelki töltettel felvértezve szemben áll. Ez az érzelmi, lelki töltet lehet egy vallási alapú szembenállás. Most például az amerikaiakat rendszeresen az iszlám vallás hívei szorítják ki a saját hazájukból, mármint az iszlám hazából az amerikai megszálló hadsereget. Lehet ez egy hazafias jellegű ellenállás, amelyre a második világháborútól egészen az ókorig visszamenően számos szép és az örökkévalóságnak való példát láthattunk. Tehát én arra hívom föl a figyelmüket, hogy a hadsereg erejét, különösen manapság, a negyedik generációs hadviselés korában alapvetően az az érzelmi töltet adja meg, amely a katonákat, sőt nemcsak a katonákat, hanem az ország népét is arra sarkallja, hogy az idegen megszálló erőkkel szemben akár fegyverrel is fölkeljen.
Ezért tartom nagyon fontosnak azt, hogy a hazafias nevelés bekerüljön a honvédelembe, bekerüljön a katonák fejébe és lelkébe, ugyanis meggyőződésem, hogy enélkül nem lehet előrébb jutni. És ha a hazafias nevelésnél és a hazafias katonai szolgálatnál tartunk, akkor hölgyeim és uraim, nem szabad kifelejtenünk egy olyan önkéntes társadalmi csoportot, amely mindig önként jelentkezett a feladatra, akár a bűnözés elleni föllépésről volt szó, akár árvíz esetén kellett megragadni az ásót és a homokzsákot, ez pedig a Magyar Gárda. A Magyar Gárda az, amelyet azok a hazafiak hoztak létre - én magam is a kezdet kezdetétől tagja voltam -, akik ezért az országért tenni szeretnének valamit.
Amiért most különösen fontos, hogy szóba hozzuk őket, elvileg megnyílna előttük is a lehetőség arra, hogy az önkéntes tartalékosok táborát gyarapítsák, és ennek a haderőnek a részei legyenek.
(11.40)
Azonban jól tudjuk, hogy a kormány egy minimum B típusú nemzetbiztonsági átvilágítást tervez majd ezeknek az önkéntes tartalékosoknak. Ez, hölgyeim és uraim, azt jelenti, hogy mivel önök továbbra is folytatják azt most éppen a Fidesz nevében, amit a szocialisták elkezdtek, és nemzetbiztonsági kockázatnak minősítenek mindenkit, aki a Magyar Gárdának valaha is tagja volt, vagy alapítója, ezért gyakorlatilag pont a legáldozatosabb hazafiakat kizárják a haderő jövőbeli rendszeréből. Ez egy óriási hiba.
Én azt kértem most már jó pár alkalommal kormánypárti politikusoktól, hogy ezt, hogy nemzetbiztonsági kockázatnak minősítenek-e valakit azért, mert a Magyar Gárdának tagja vagy tagja volt, nagyon-nagyon komolyan át kellene gondolni, hiszen valóban a legáldozatkészebb embereket, azokat, akik képesek voltak Draskovicsék rendőrségével szembeszállni, szembenézni, nap mint nap titkosszolgálati eszközökkel figyelték meg és vegzálták őket, pont ezt az elszánt hazafiakból álló tömeget szeretnék önök kirekeszteni a hadsereg soraiból. Óriási hiba lenne. Óriási hiba lenne!
Különösen fontosnak tartom azt, amit Göndör képviselőtársam a vezérszónoki felszólalása nyomán emlegetett, hogy a munkáltatókkal történő egyeztetés valósuljon meg. Ez nem holmi ellenzéki kekeckedés, ezt nem azért mondjuk mi, hogy kifogásoljunk valamit a kormány javaslataiban. Azért mondjuk, mert így szakszerűtlen és előkészítetlen a törvény behozatala az Országgyűlésbe. Azért mondjuk, mert ha elvárjuk azt, hogy a katona x órában havonta vagy évente a hadsereg rendelkezésére álljon, akkor bizony kompenzálni kell ezért a munkáltatókat. Ez egy megkerülhetetlen kérdés. Mindenképpen azt kérem, hogy erre térjünk vissza, és azt a magyarázatot, amit rendszeresen hasonló felvetések alkalmával kapunk a kormányzat valamelyik eljáró tagja részéről, kérem, hogy szorítsák vissza, ezek jellemzően arról szólnak, hogy persze, persze, igazatok van, majd erre alkotunk később egy törvényt. Nem! Ha most vezetik be ezt az intézkedést, akkor egészben szeretnénk látni ezeket az intézkedéseket, már most itt, a Ház előtt kellene hogy feküdjenek ezek a törvények.
Simicskó államtitkár úr részére: miért beszéltem a technikai fejlesztésekről, bár nem a törvényjavaslat témája? Államtitkár úr, azért, mert a katonát nem puszta kézzel küldjük ki a frontra harcolni, Afganisztánba se puszta kézzel mennek a katonák. Egyszerűen kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen technikai eszközökkel, milyen felszereltséggel rendelkeznek, ütőképes-e egyáltalán az a haderő. Konkrétan, amit én itt az előbb kifogásoltam, ez a Magyar Nemzet hétfői számának a címoldalán megjelent cikk: “Korszerűsítik a Kalasnyikovokat - A jó szocialista kapcsolatokkal rendelkező Combat Kft. végezheti a munkát”. Uraim, azért tértem ki erre, mert nemhogy a Jobbik szavazóinak a szemét csípi, de az önökhöz legközelebb álló napilapban jelenik meg a címoldalon egy ilyen cikk. Hát ne úgy tűnjön már, hogy ezt csak a Jobbik kifogásolja, és mi vagyunk azok, aki itt kekeckednek ezeken az ügyeken!
Van egy régi mondás, ami a politikára különösen érvényes: nem elég becsületesnek lenni, annak is kell látszani. Nyilvánvaló módon eszem ágában sincs feltételezni Simicskó államtitkár úrról vagy Hende miniszter úrról, hogy ez ügyben bármilyen, visszaélésre okot adó cselekményt követne el. Én azt kérem önöktől, hogy ahhoz, hogy a hadsereg visszanyerhesse a presztízsét, az ahhoz vezető utat meg kell tenni. Ez az út pedig az, hogy radikálisan és látványosan, úgy, hogy a közvéleményben is tudatosuljon, szakítsanak a múlttal, szakítsanak azzal, hogy olyan cégek, amelyek korábban igencsak kifogásolható beszállítói szerződéseket kötöttek a magyar állammal, továbbra is ugyanúgy kormányzati ciklusokat átívelő módon kiszolgálják most éppen a kétharmados parlamenti felhatalmazással rendelkező kormányzatot.
Csak azért uraim, hogy számszerűsítsük, miről van szó: 7500 géppisztolyt újítottak föl, illetve szerelvényeztek föl a szocialista kormány idején megkötött szerződés szerint - ez aztán most egyelőre még legalábbis megakad -, darabonként közel egymillió forintért. Ennek a feléért Magyarországon nemzetközi garanciával ellátott géppisztolyt lehet a gyári zsírpapírból kivenni, és ilyen módon üzembe helyezni, ennek a feléért, amennyibe ez a felújítás kerül.
Ez a cég 17 ezer forintot meghaladó összegért szállított a magyar rendőrség részére könnygázgránátokat. Ki az, aki ezt normálisnak tartja, tisztelt képviselőtársaim? 17 ezer forint egy könnygázgránátért! Lehet, hogy ezért volt kedvük a rendőröknek 2006-ban is a tömeg közé lőni tömegével? Nem hiszem, hogy maga a rendőr volt érdekelt ebben, de valaki nagyon csúnyán érdekelt lehetett, hogy 17 ezer forintnál többért kézigránátot lehet venni.
Úgy íratta ki és nyerte meg ez a cég a könnyűhelikopter-tendert 240 millió forintért, potom 240 millióért, hogy gyakorlatilag nem volt egy nyílt eljárás, holott meg volt nevezve a helikopter lajstromszáma, mindent tudni lehetett volna róla, bárki elindulhatott volna a közbeszerzésen, és minden bizonnyal a jelenleginél kedvezőbb árat el lehetett volna érni.
Ezek olyan kérdések, uraim, amit azért húzok elő, mert az önök szavazóit is piszkálja ez a kérdés, a mi szavazóinkat is, és meggyőződésem az, hogy a Szocialista Párt szavazóit is piszkálja. Ez ugyanis egy olyan kérdés, ami pártsemleges. A korrupció letörése, a tisztesség és a tisztesség látszatának a visszanyerése egy össznemzeti érdek. Az nemcsak egy Jobbik által szorgalmazott javaslat, az egy össznemzeti érdek. Ezért tartom különösen fontosnak azt, hogy ezzel a kérdéssel tessék foglalkozni.
Végül, de nem utolsósorban föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a technikai fejlesztéseknél szeretnénk látni végre egy olyan pályát, ami több kormányzati cikluson átívelő módon letesz elénk egy világos, pontos vállalásokkal teli számsort arról, hogy a magyar haderő technikai fejlesztése hogyan valósul meg, milyen lövegek, milyen páncélos eszközök, rakéták s a többik állnak majd rendelkezésre, és ez mikor valósul meg. Ez az egyetlen útja-módja annak, hogy a kormányzat pillanatnyi anyagi érdekből ne csonkítsa meg a honvédelmi költségvetést, ez az egyetlen megnyugtató megoldás arra, hogy a haderő fejlesztései megvalósuljanak.
Legutolsó pontként - azért, mert soha nem fukarkodtam jó tanácsokkal, szakmailag megalapozott, jogilag alátámasztott ötletekkel ellátni a kormányzatot - fölhívom a figyelmüket valamire. A kolontári vörösiszap-katasztrófával kapcsolatban egyszer már megfogalmaztam azt, hogy a vörösiszap-katasztrófánál honvédelmi érdekből rendelik az állam alá, az állam felügyelete alá a kérdéses társaságot. Én már akkor is megfogalmaztam, hogy ez jogilag nem biztos, hogy helytálló lesz, és támadható. Én kérem azt a kormány jelen lévő képviselőitől, hogy - ismét megfogalmaznám - a honvédelmi törvény 204. § (1) bekezdésében definiálva van az, hogy mit tekintünk honvédelmi érdeknek. Uraim, ebből jogilag egy óriási bukta lesz, ha ez így marad. Én azt kérem, hogy tessék végre megvizsgálni - nem ok nélkül mondom - az adott törvényi paragrafust, nehogy az legyen, hogy csak azért, mert jogilag nem megfelelő eszköztárral operáltak, ezért majd a kártérítési jogával élhet az, aki a vörösiszap-katasztrófát okozta, csak azért, mert önök rossz törvényi passzusra hivatkozva helyezik ezt a céget állami felügyelet alá. Most is tárgyalunk erről a törvényről, ezután is fogunk valószínűleg erről ék meg, hogy. Kérem önöket, hogy ezzel foglalkozzanak érdemben.
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
