GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Mivel kétpercesekben már szóltam, nem akarok sok mindent megismételni. Egy parlamenti vizsgálóbizottság felállításának a szabályait a Házszabály körülírja. Ehhez nyilván hozzátartozik az értékítéletünk, az erkölcsi felfogásunk és a felelősségünk, úgy, ahogy arról az előterjesztő, Kepli képviselő úr is beszélt.
Mi a szocialista frakcióban terveztük egy ilyen bizottság fölállítását, most csak azt mondom, hogy egy ehhez hasonlót, de mivel tudtuk, hogy van egy kezdeményezés, azt gondoltuk, hogy ahhoz majd fogunk tudni csatlakozni. Nekem a legnagyobb bánatom, és elnézést kérek Ferenczi képviselő úrtól, de hozzám és a mi álláspontunkhoz az áll közel, amit ő elmondott, amit Kovács Zoltán elmondott. Kezdve az első lépéstől tehát tényleg azt vizsgáljuk meg, mi vezethetett ehhez a katasztrófához, és ne prejudikáljunk. Egyszerűen az, hogy itt csak a személyi felelősséget keressük - nem biztos. Ha azt mondom, hogy keressük az okokat, akkor nyitva hagytuk: lehet ez is, lehet az is.
Engedjenek meg egy rövid példát, biztos, hogy önök is ismernek ilyet. Amikor a repülőgép-katasztrófák bekövetkezésének okait vizsgálják, nem ritka az, hogy három év múlva derül ki, hogy mi, milyen kis csavar, milyen kis repedés, korrózió okozhatta a katasztrófát. Roppant érdekes ebben az esetben, hogy itt, nem a szakemberek, a politika rögtön kimondta, hogy ki a felelős és mi a baj. Eközben, ahogy itt a vitában is elhangzik, különböző vizsgálatok zajlanak, amit az egyik fél elfogad, a másik fél nem fogad el. Tehát ebben nekünk, vizsgálóbizottságnak mindenképpen objektívnek kellene maradni.
Engedjék meg, hogy egy kicsit hadd legyek büszke arra, hogy viszonylag kezdő képviselőként tagja voltam egy olyan vizsgálóbizottságnak, ami anno be tudta fejezni a munkáját, jelentést tudott letenni az Országgyűlés asztalára, és a megállapításait később a bíróság megerősítette. Tehát számomra ez a zsinórmérték.
Ahol magában a határozatban leírjuk, hogy mi a tárgya, hogy utólag senki, amikor… Gondolják el, amiről itt beszélt, mondjuk, Gaudi-Nagy Tamás, hogy nem jönnek el a bizottságba. Ők is megnézhetik a Házszabályt, és azt mondják, hogy nem is tárgya, milyen jogon jön ahhoz, hogy engem beidéz vagy engem behív, mert abba a tárgykörbe nem tartozik. Tehát ki kell nyitnunk ezt a kaput, hogy sokkal szélesebb tárgykörben vizsgálódhasson ez a bizottság. Ennyiben muszáj ismételnem, hogy valóban az fontos, hogy milyen tapasztalatokat lehet ebből levonni, ahogy bent van a javaslatban, hogy más veszélyforrások, amelyek ehhez hasonlóak, ott se következhessen be katasztrófa semmiképpen a jövőben, és ami még fontos, van-e jogalkotási feladatunk.
Aztán kifejezetten ebben erősítem Lamperth Mónikát, hogy nem jó az, ha egy kormányzathoz kötjük, ha azt mondjuk, hogy azok a hatóságok, közigazgatási szervek, amelyek ebben eljártak évtizedek alatt, vajon csak a törvényeket betartották, vagy van-e személyes mulasztás. Ha betartották, akkor rossz-e a törvény, kell-e a törvényen valamit igazítani, valamely törvényünket viszonylag rövid időn belül megváltoztatni annak érdekében, hogy a hatóságok mondjuk jobb és más munkát végezhessenek. Most én őket sem bántanám, mert azt mondom, hogy amíg nem állapítják ezt meg, addig én azt nem prejudikálnám, hogy ők mit tettek.
Ugyanígy nagyon fontosnak tartom, és itt megint Ferenczi képviselő úrra hivatkozom, igen, mi is fontosnak tartjuk, hogy hogyan és miképpen történt a kárelhárítás. Ezért örülök annak, amit Kontrát államtitkár úr mondott, mert őt mint a kormányt ugyanúgy érdekli, hogy egy szélesebb kör megvizsgálva milyennek ítéli meg és milyennek látja azt a folyamatot, ami a kárelhárításban történt, lehet-e ott is tökéletesíteni valamit, van-e, ahol ott is valami kis pici porszem van a folyamatban. Tehát ezt sem hagyhatjuk szerintem, ha egy ilyen vizsgálóbizottság ilyen hosszú időtartamban és minden részletet megvizsgál, akkor ezt kell tudnunk. Kell tudnunk segíteni a katasztrófavédelemnek vagy minden olyan szervezetnek, amely ebben részt vett, hogy ez jó volt, gördülékeny volt, szervezett volt. Biztos, hogy önök - ugyanúgy, mint én - hallották, hogy a résztvevők azt mondják, hogy hát, lehetett volna jobb is. Ez a “lehetett volna jobb” adódik az emberi lényünkből, hogy mindig mindenre azt mondjuk, hogy ezt még lehetett volna jobban, de valójában megvannak-e, megvoltak-e annak az objektív feltételei, hogy esetleg jobban csinálják, vagy a kezdeti pillanatban nagyobb a lelkesedés.
Én hadd mondjam azt, ahogy a fotókat is mutattam, ember legyen a talpán az a polgármester, aki mondjuk, ráadásul nem is mérnökember, aki egy ilyen veszélyhelyzetben racionálisan végig tudja venni az egészet. Egyedül az ipari üzemben kell hogy legyen ilyen katasztrófaelhárítási terv, de hogy az megfelelt-e és aszerint jártak el, vagy sem, ezeket mind-mind vizsgálni kellene.
A harmadik lépés, amit szintén említettek képviselőtársaim, de megerősíteném, az, amit az államtitkár úr is úgy nevezett nagyon egyszerűen, hogy a reparálás folyamata. Igen, erre is ki kell hogy terjedjen a figyelem. Amellett, hogy mindannyian arról beszélünk, hogy még egyszer ne következhessen be, de ha már egyszer bekövetkezett, akkor abból a lehető legtöbbet kell merítenünk, még arra az esetre is, ahogy Kovács Zoltán mondta. Biztos, hogy először a polgármesternek nem az jutott eszébe, hogy neki majd erről listát kell csinálni, mert eredendően azt feltételezzük, hogy mindenki tisztességesen és korrektül jár el, és vannak olyanok, akik nem. A szabályokat általában a nagy többségre hozzuk, de kell hogy védekezzünk az ellen a kisebbség ellen, amely egy ilyen katasztrófahelyzetet valamilyen formában ki akar használni.
Nyilván ezzel összefügg a közpénz felhasználása, mert most még csak azt mondják a helyiek is, ezt mondjuk mi, politikusok is, hogy még többet, még többet és még gyorsabban. Végignéztem, amikor az államtitkár úr a maguk által megszabott határidőt elmondta, akkor az túl hosszúnak tűnt. Valójában a probléma, ami van, lehet, hogy ennél hosszabbat is indokol, de ugyanakkor azok az emberek, akik ott élnek, azt várnák. Hadd hozzak egy durva példát. Aki autóbalesetet szenved, és 5 perc múlva érkezik a mentő, számára ez az 5 perc egy örökkévalóságnak tűnik, a mentősök pedig nem mentek sehova. Tehát azt gondolom, hogy kell hogy ebben, ha kell, erősítsük a kormányt, ha nem, akkor számára is fontos lehet az, hogy hol kell változtatni, tegyük fel, hogy esetleg ennél egy kisebb katasztrófa esetén. Ez már nem a határozat, illetve annyiban a határozat, hogy amiért ezt nem lehet. Ebben tényleg… - nem lehet letörölni róla! Van egyfajta politikai üldözés, máris prejudikál, hogy ki és miért, holott azt gondolom, hogy a kör lehet ennél sokkal szélesebb, és mi nem zárhatnánk ki, hogy ezt megvizsgáljuk.
A végére hagytam. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársam! Egy vizsgálóbizottságnak vannak kiadásai, egy vizsgálóbizottság szakértőket fog meghallgatni, arra ki kell hogy terjedjen a határozati javaslat, mert enélkül a majdani bizottsági elnök nem fog tudni szakértőket alkalmazni, mert a szakértőnek meg meg kell tudni mondani, hogy milyen díjazás fejében tudjuk az ő - nagy valószínűséggel nem egy-két órás - szolgáltatását igénybe venni, vagy lehet, hogy neki is ennél az esetnél nagy valószínűséggel egy mögöttes stáb kell ahhoz, hogy megfelelő szakvéleményt tudjon majd letenni a bizottság asztalára.
(15.20)
Tehát erre is ki kell hogy térjen a határozati javaslat. Ne hozzuk a gazdasági főigazgató urat abba a nehéz helyzetbe, hogy azt mondjuk, hogy itt a határozat, ezeket akarjuk megcsinálni, tessék már hozzátenni az anyagi erőforrást, és ő azt mondja, hogy erről semmi nem rendelkezett. Akkor utána majd azt vizsgáljuk meg, hogy ő milyen felhatalmazás alapján, vagy csak egyszerűen az emberi jóérzés alapján… - nem teheti! Költségvetésből gazdálkodik, és mi itt a költségvetés pénzét költjük mint országgyűlési képviselők, abban az esetben is, ha vizsgálóbizottság tevékenykedik, és közpénzt koptatunk, még akkor is, ha a bizottság tagjai teljesen természetesen nem részesülnek semminemű ellenszolgáltatásban.
Tehát megerősítem azt, nyomatékkal, hogy ebben a formában, pont ezek miatt az aggályok miatt ezt nem lehet támogatni. Én tisztelettel kérem önöket, hogy az, ami itt az elején kialakult… - és ezért volt olyan rossz érzésem, hogy én el is akartam menni, mert akkor úgy éreztem, hogy azt, aki itt már el meri mondani az aggályait, bármilyen korrektül teszi, meg lehet bélyegezni, hogy szívtelen, felelőtlen, népellenség.
Nem! Mi egy olyan javaslatot szeretnénk, és sokadszor mondom, felajánlom a saját tapasztalataimat, készítsünk egy új változatot. Volt erre már példa a Ház gyakorlatában, és hiszem, hogy az alkotmányügyi bizottság és a kormány a vita alapján kialakított új változatot ugyanúgy támogatni fogja. Tehát legfeljebb egyhetes csúszást szenvedhet el a határozati javaslat, de az akkor olyan lesz, amely bizottságban mindenki nyugodt szívvel vesz részt, és tudja, hogy mit vár a végén, mi lesz az a leszűrhető tapasztalat, amit aztán majd ide kell hogy tárjon a végén, a Ház elé.
Köszönöm szépen, elnök úr. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)
