VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy találós kérdéssel szeretném kezdeni a felszólalásomat. Noha nem azt akarom megkérdezni, hogy mennyivel több elszámoltatási biztosa van a kormánynak, mint ahány embert eddig elszámoltatott, és azt sem akarom megkérdezni, hogy az MSZP fenegyereke múlt heti felszólalása előtt milyen italt rendelt a büfében, de hasonlóképpen költői találós kérdéssel fogok előállni: politikai intézkedéseket fogok felsorolni, és az a kérdés, hogy mi a közös bennük. Kettős állampolgárság, trianoni emléknap, határon túli osztálykirándulások, devizahitelek forintosítása, bankadó, végkielégítések beszüntetése akár 2005-ig visszamenőleg, multik megadóztatása, a kötelező magánnyugdíjpénztárak visszavezetése az állami rendszerbe. Mindegyikben az a közös, hogy az összes ilyen javaslat szerepelt a Jobbik 2010. január 16-án kiadott országgyűlési választási programjában (Derültség a Fidesz soraiban.), de nem szerepelt a kormánypártok programjában, mégis a választások után önök ezt kormányerőre emelték, még ha nem is mindig abban a formában, ahogy azt mi gondoltuk, még ha sok esetben kifacsarva is. (Tállai András: Ez a művészet, ellenzékben kormányozni!)
A MÁÉRT ülésén egy újabb ilyen dologra lehettünk figyelmesek, ugyanis a miniszterelnök úr, Orbán Viktor az ott tartott beszédében szóvá tette a keleti fordulatot, amelyet a Jobbik már szintén nagyon régóta javasolt, és nagyon régóta szorgalmazott. Örültünk annak, hogy a keleti fordulatról végre a kormányzat szintjéről is hallhattunk, még ha egyelőre csak szavak szintjén is.
A miniszterelnök úr úgy fogalmazott, ha jól emlékszem, bár nem fogom tudni szó szerint idézni, hogy a nyugati vitorláinkat keleti szelek irányába kell felkészítenünk. Ez a korábbi nyilatkozatok fényében egészen komoly elmozdulásnak tekinthető. Emlékezünk szerintem még nagyon sokan, az orosz-grúz konfliktus kapcsán milyen kínos diplomáciai malőrbe bonyolódott Orbán Viktor miniszterelnök úr az akkori orosz nagykövettel.
(13.50)
Szintén emlékszünk arra, hogy a Déli Áramlat kérdése kapcsán Orbán Viktor annak idején Magyarország elleni puccsról beszélt, és állt a tragikomikus Nabucco-elképzelés mellé. Vagy itt volt egy olyan, amikor 1956-tal kapcsolatban azt mondta a miniszterelnök úr, hogy ez egy kelet elleni forradalom volt. Ezt nem is igazán tudom értelmezni, egyrészt szerintem csacsiság, másrészt pedig ez 1956 szentségét is bizonyos értelemben teljesen félreértelmezi.
Az orosz kapcsolatok ügyében szintén a Gazprom legvidámabb barakkjának szerepétől óvott bennünket a miniszterelnök úr még néhány éve, de Kína viszonylatában is hallottunk egészen elképesztő nyilatkozatokat, itt Németh Zsolt munkásságára szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét.
S engedjék meg, hogy ne csak a levegőbe beszéljünk mindig, mert önök mindig megmosolyognak, hogyha a Jobbik programjáról beszélek, hadd olvassak fel három mondatot ebből a programból: “Külügyi programunk egyik sarkalatos pontja a kelet felé nyitás. Európa nyugati része és Ázsia között Magyarország helyzete geostratégiailag meghatározó, és ez alkalmassá teheti az országot gazdasági, kereskedelmi, híd-, tranzitország szerepére. Érvényesülnie kell külpolitikánkban annak a ténynek is, hogy az eddigi egypólusú világ mára többpólusúvá lett.” Vagyis 2010. január 16-án ezt már mi egyértelműen kimondtuk. Örülünk annak, félreértés ne essék, hogy ezt végre önök is kimondták, bár van bennünk aggodalom, hogy aki két-három évente megváltoztatja és ilyen látványosan megváltoztatja a koncepcióját, annak a szempontjából ez mennyire tekinthető valódi, átgondolt stratégiának, vagy pedig valami kapkodásról lehet szó.
De ha már elhangzott, akkor egy-két dolgot hadd fűzzek hozzá, a MÁÉRT ülésén ez legalábbis témává vált. Úgy látszik, Kínával kapcsolatban a miniszterelnök úr nagyon komoly lépéseket próbál tenni, nagyon szívesen meghallgatnánk, hogy milyen eredményekkel járt ez a kínai látogatás. Szeretném felhívni a figyelmet Oroszországra is, nagyon jó volna rendezni Oroszországgal a kapcsolatokat, azokkal együtt is, hogy a korábbi történelmi sérelmeinket természetesen a megfelelő módon tisztázni kell.
Szeretném felhívni a kormányoldal figyelmét Törökországra. Itt a szemünk előtt válik Törökország nagyhatalommá, és kezd egy egészen önálló útra lépni a világpolitikában, amelyre mindenkinek meg kell majd adni a válaszát, nekünk is, és úgy gondolom, hogy ez egy hatalmas lehetőség Magyarország számára, Törökország egy fontos szövetségese lehet Magyarországnak a jövőben. Ott van Közép-Ázsia a turáni népekkel, a rokon népekkel, tárt karokkal várják Magyarországot. Úgy látom, hogy valamilyen okok miatt ez az eddigi kormányok figyelmét elkerülte.
Arra is szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy az arab világgal, akár Iránnal kapcsolatos politikánkat, külpolitikánkat is jó lenne végre az amerikai, izraeli érdekeltségből kivenni, ne Amerika és ne Izrael határozza meg a magyar kormány számára, hogy hogyan viszonyulhat ezekhez az országokhoz, amelyek komoly gazdasági, politikai lehetőségekkel is kecsegtetnek. Döntsön itt is a jól felfogott koncepció, a jól felfogott nemzetstratégiai érdek.
Ha miniszterelnök úr pénteken a Magyar Állandó Értekezlet ülésén valóban komolyan gondolta a keleti fordulatot, akkor ezt többféleképpen tudná bizonyítaná, de egyféleképpen mindenképp: arra volna szükség, hogy sürgősen hívjuk haza Afganisztánból és Irakból is, egy igazságtalan, gyomorforgató háborúból a magyar katonákat.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
