DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF
DR. DANCSÓ JÓZSEF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvény fekszik előttünk, amely hosszú éveken keresztül minden évben a képviselők elé került, már csak abból kifolyólag is, mert az elmúlt nyolc évben próbálkozások történtek sok minden vonatkozásban a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az átalakítására. Ez sokszor sikerült, néha nem sikerült, néha nagyon komoly politikai támadásnak volt kitéve, néha sikerült kivédenie, és alapvetően igyekezett szakmai alapon működni. Ennek ellenére azokat a gyermekbetegségeket, amelyeket a szocialista-szabad demokrata kormány az előző időszakban ráoktrojált erre a szervezetre, sajnos nem sikerült levetkőznie, ezért is kell egy új szabályozást megalkotni annak érdekében, hogy világossá tegyük, milyen fontos dolog a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, milyen fontos az intézményi háttere, és milyen fontos annak a működése.
Ez azért is rendkívül fontos, mert az elmúlt évek válságos időszaka azt bizonyította, hogy ha nincs kellő eszközrendszer a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete kezében, akkor bizony nem tud hatékonyan segíteni a pénzügyi rendszer stabilitásán, nem tud hatékonyan föllépni annak érdekében, hogy az ügyfeleket, a fogyasztókat megvédjük a pénzügyi rendszer működése kapcsán. Ezért is válik fontossá az, hogy egyértelmű és világos szabály- és eszközrendszer kerüljön a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének a kezébe, és az egész rendszer világos, átlátható működést kapjon.
Emlékszem arra, hogy hányszor próbáltak nekifutni - Kovács Tibor képviselő úr idézte is ezek történéseit a bizottsági kisebbségi vélemény megalkotása során - annak, hogy rendeletalkotási joga legyen a szervezet elnökének. Ez nem sikerült, hiszen kétharmados többséget nem tudtak mellé szerkeszteni, valószínűleg abból kifolyólag, hogy nem voltak kellően átgondoltak ezek a javaslatok. Most végre a kétharmados többség révén ez a lehetőség fennáll, és e tekintetben a mikroprudenciális lehetőségek is sokkal inkább előtérbe tudnak kerülni. E tekintetben a hazai pénzügyi rendszer stabilitását sokkal jobban tudja a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete ilyen formában szolgálni.
Ez a rendeletalkotási lehetőség gyakorlatilag azért fontos a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elnökének számára, mert ő tudja a leghamarabb észlelni azt, ha a pénzügyi rendszerben valamilyen buborék keletkezik, valamilyen stabilitást gátló, hátráltató tényező keletkezik, s neki van meg a lehetősége arra, hogy azonnal be tudjon avatkozni, hogy minél gyorsabban beavatkozzon ebbe a rendszerbe annak érdekében, hogy elkerüljük a nagyobb bajt, elkerüljük azt, hogy ügyfelek százai, ezrei, tízezrei veszítsék el adott esetben a megtakarításaikat, vagy pedig a fizetési rendszerben történjen olyan probléma, amely az egész rendszer stabilitását megkérdőjelezheti. Ezért is fontos az, hogy a szervezet elnöke megkapja ezt a rendeletalkotási jogot. Ahogy elhangzott államtitkár úr expozéjában is, ez természetesen se a Nemzeti Bankkal, se egyéb törvényekkel szemben nem fogalmazódhat meg, ezzel nem kerülhet szembe, viszont a gyors beavatkozást, az azonnali lépéseket szükségeltetik megtenni, hiszen jól tudjuk, hogy egy-két napon is nagyon sok múlik, hiszen ha a betétesek rohama megindul egy pénzügyi szervezet ellen, akkor azt nagyon nehéz megfogni, ha napok, hetek telnek el anélkül, hogy gyors beavatkozás történt volna. Ezért is tartjuk jelentősnek ezt a rendeletalkotási jogot.
Szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez a jog egészen 1997-ig megvolt, az akkori ÁPTF-nek nevezett szervezet - amely külön felügyelte ezt a szektort - elnökének megvolt a rendeletalkotási joga, e tekintetben ez tehát nem egy új intézményi eszköz a szervezetnél, hanem gyakorlatilag ennek a régi lehetőségnek a felújítása. Az más kérdés, hogy valóban kétharmados többség kell hozzá. Bízom benne, hogy a parlament mostani összetétele ezt végre meg tudja adni, és ezáltal is a pénzügyi rendszer stabilitását fogja segíteni ez a lehetőség.
Szólni kell a felügyeleti biztos személyéről, ami eddig nem volt kellően jól definiálva a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvényben. Most végre világos álláspontra jutott a beterjesztő a tekintetben, hogy hogyan kapcsolódhat egy nonprofit szervezethez a felügyeleti biztos. Rendkívül fontos a feladata, a szerepe egy-egy bajba jutott pénzügyi közvetítőrendszerben működő szervezet kapcsán, hiszen az ő működése határozza meg azt, hogy a betétesek, a hitelezők milyen lehetőséghez jutnak a későbbiekben. Ezért is fontos az, hogy világos, egyértelmű szabályozás lép életbe a felügyeleti biztos intézményének a jól körüldefiniálásával.
Szólni kell a Pénzügyi Stabilitási Tanácsról, amely még az előző ciklusban a törvénymódosítás kapcsán került felállításra, amely gyakorlatilag a Magyar Nemzeti Bank elnökét, a pénzügyekkel foglalkozó minisztert, illetve a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az elnökét foglalja magába. Ez egy konzultatív testület, amelynek az a célja, hogy azok a személyek, akik a leginkább hatással vannak Magyarország pénzügyi rendszerére, a pénzügyi helyzetre, a pénzügyi stabilitásra, azok intézményesített keretek között is találkozzanak, és ne a folyosókon, ne itt-ott konferenciákon vagy egyéb helyeken találkozzanak, hanem a Pénzügyi Stabilitási Tanácson keresztül, amelynek hátterét a Pénzügyi Szervezetek Állami felügyelete adja; itt gondolok a titkárságra és egyéb kiszolgáló részekre. Ilyen értelemben intézményesített találkozási lehetőséget biztosít ezen három személy számára, s itt meg tudják vitatni, meg tudják határozni azokat a lehetőségeket, feladatokat, amelyek az ország gazdasági, pénzügyi szempontjából rendkívül fontosak annak érdekében, hogy a rendszerkockázatokat csökkenteni lehessen.
Azt is el kell mondani, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete mint magyar intézmény része a nagy európai felügyeleti hálózatnak, amely persze még nem állt össze, viszont 2011. január 1-jétől egy európai rendszerkockázati testület fogja ellátni majd a makroprudenciális vizsgálatokat és felügyeletet, amelybe bele kell majd illeszkednie a pénzügyi felügyeletek magyar szervezetének. Ennek nyilván az a legfontosabb feladata, hogy azokat a kockázatokat, amelyeket a 2008-ban kirobbant válság előidézett, ne csak nemzetállami szinten lehessen kezelni, hanem nagyobb, adott esetben európai uniós vonatkozásban is, hiszen láthatjuk azt, hogy a globalizált világban hogyan terjed át egy-egy betegség, egy-egy buborék egyik országról a másikra, hogyan rendíti meg az egyik ország pénzügyi stabilitását, és hogyan kerül ez át ragályként a következő ország pénzügyi rendszerébe. Felismerték a döntéshozók, hogy kell egy olyan makroprudenciális rendszer, amely ezeket a globális kockázatokat igyekszik kezelni. Az más kérdés, hogy van-e bennünk szkepszis, hogy sikerül-e ezeket a folyamatokat ilyen formában kezelni, de mindenképpen az az irány, az látszik, hogy 2011. január 1-jén az Európai Unió ezt a választ tudta megalkotni, e tekintetben nekünk is alkalmazkodni kell ehhez, és ehhez a rendszerkockázati testülethez kell meghatároznunk a viszonyunkat az elkövetkezendő időszakban.
Azokat az iránymutatásokat, sztenderdeket és javaslatokat, amelyeket majd ez a rendszerkockázati testület meg fog alkotni európai uniós szinten, előbb-utóbb majd Magyarországon is be kell vezetni, vagy legalábbis el kell gondolkodni a bevezetésén. Erre lesz némi felkészülési idő, de már most szeretném jelezni képviselőtársaimnak, biztos vagyok benne, hogy az elkövetkezendő években a szervezettel kapcsolatos szabályrendszer folyamatosan módosulni fog, át fog alakulni, épp ennek a tanácsnak vagy testületnek a jóvoltából is. Biztos vagyok benne, hogy magát a törvényt is és egyéb pénzügyi törvényeket is módosítanunk kell majd annak következtében, hogy erőteljes javaslatokat és ajánlásokat fogadnak el, és nyilván Magyarország sem vonhatja ki magát ez alól, hiszen a mi pénzügyi rendszerünk is ezer szállal kötődik az európai és adott esetben a világ pénzügyi rendszeréhez.
(10.10)
Nyilvánvalóan mi nem vagyunk olyan erősek és nagyok, hogy bármilyen hatást nagyon gyorsan ki tudnánk védeni, amely a világból vagy az Európai Unió más országaiból érkezik.
Szólni kell még, és szó volt itt a pénzügyi békéltető testület fölállításáról, amely szintén világos helyzetbe kerül a törvényjavaslat révén, hiszen meghatározza azt, hogy a pénzügyi békéltető testület elnöke gyakorlatilag a PSZÁF elnöke kinevezésére fogalmazódik meg, az ő kinevezése alapján jön létre vagy neveződik meg. Úgy gondolom, hogy lehet persze ezen polemizálni, hogy ez helyes megoldás-e vagy a rendszeren kívül kellene ezt megtenni, de úgy gondolom, az látszik a rendszer működéséből, hogy az a szerencsés, ha benne van a rendszerben, tehát jobban felügyelhető, jobban kézben tartható. Azok a fogyasztóvédelmi panaszok, amelyek az elmúlt időszakban ezrével, tízezrével keletkeztek, gyakorlatilag megoldhatatlan feladatok elé állították sokszor a pénzintézeteket önmagukban is, de a felügyeletnek is föladták a leckét.
Tehát e tekintetben szerencsésebb talán egyfajta rendező elv alapján működni, amely világosan megmondja azt, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéhez tartozik, nem alárendelt, egyfajta kvázi mellérendelt viszonyban van a pénzügyi békéltető testület, és ennek jóvoltából lehetőség és mód nyílik arra, hogy egy rendszerszemléletű panaszkezelést, ügyfélkezelést, fogyasztóvédelmi szabályrendszert lehessen működtetni annak érdekében, hiszen azt látjuk, hogy az elkövetkezendő években is nagy valószínűséggel még épp a válság hatásainak következtében rendkívül nagy mértékű lesz az ügyfélpanaszok áradata, a fogyasztóvédelmi kérdések rendkívül erőteljesen fognak jelentkezni. Ezért is fontos az, úgy gondolom, hogy a pénzügyi békéltető testület e tekintetben világos viszony- és intézményrendszeri keretbe fog tartozni.
Talán még szólnunk kell a közérdekű igényérvényesítésről, amely a felügyelet számára lehetővé teszi ezen jogintézmény beemelését a polgári törvénykönyvben meghatározott elvek alapján. Ez szintén fogyasztóvédelmi szempontból jelentős kérdés, itt elhangzott már ennek az igénye, és e tekintetben a PSZÁF önmaga is el tud járni, ha olyan tendenciákat, olyan folyamatokat lát, amelyek mindenképpen károsak az ügyfelek számára.
Ezek azok a részek, amelyek hiányoztak az előző szabályozásból, ezek mindenképpen hiányoztak, vagy ha némileg érintette is a törvényi szabályozás, nem kellőképpen alkalmazták ezeket a lehetőségeket az elmúlt években, és bizony, ha egy világosabb eszközrendszerrel egy megerősített Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete állt volna szemben Magyarországon a válság hatásaival, biztos vagyok abban, hogy sokkal eredményesebben lehetett volna fellépni azok ellen a káros tendenciák és folyamatok ellen, amelyeket még az előző szocialista kormányok magukra hagytak és eleresztettek. Úgy gondolom, hogy lehetőség lett volna abban az esetben is erőteljesebben föllépni, hiszen az eszközök azért némileg adtak lehetőséget. Nem tették meg, de most már ezen tanulságokat is levonva úgy gondolom, hogy ez az új szabályrendszer, amely konzisztens egésszé teszi a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének működését mind a rendeletalkotás vonatkozásában, mind pedig az egyéb eszközrendszer vonatkozásában, lehetőséget teremt arra, hogy Magyarországon a pénzügyi rendszer stabilabban működjön, a fogyasztók érdekeit sokkal inkább figyelembe vegye, és nem utolsósorban illeszkedjen azokhoz az európai uniós követelményekhez, amelyekről az imént szólottam.
Mindezek alapján a Fidesz képviselőcsoportja javasolja azt, hogy képviselőtársaim is fogadják el majd a törvényjavaslatot a szavazások során.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
