TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan törvénytervezet van előttünk, amelyet sürgősséggel tárgyalunk meg. Fel kell tenni a kérdést, hogy mi az oka annak, hogy sürgős tárgyalással bonyolítja le ennek az egyébként fontos jogszabálynak a megtárgyalását és elfogadását a Ház.
Ha elolvassuk a tervezetet, akkor ennek valóságos magyarázatát őszintén szólva nem találjuk. Nem látok egyetlen olyan elemet sem a törvényben, törvénytervezetben, amely arra utalna, hogy bármiféle, a normális tárgyalási módban elszenvedett időveszteség veszélyeztetné a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének leendő működését. Ezért nem tudok eltekinteni attól a véleménytől, amelyet már a fogyasztóvédelmi bizottság kisebbségben maradt képviselői is megfogalmaztak, hogy ez a fajta tárgyalási mód semmi egyébre nem jó, mint arra, hogy megpróbáljuk kizárni az érintetteket egy egyébként nagy jelentőségű törvény tárgyalásából. Ez pedig hiba. Hiba azért, mert államtitkár úr az expozéjában arra utalt, hogy a törvénynek nagyon erős vonulata a fogyasztók védelme, ami egyébként igaz, és ha ez igaz, akkor nagyon jó lett volna meghallgatni őket, vállalkozókat és magánembereket, pénzintézetekkel és pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcsolatban lévő honfitársainkat, hogy vajon ők mit gondolnak erről, tehát jó vagy nem jó számukra a letett javaslat.
Nagyon sokan, bocsánat, többen hivatkoztak a bizottsági vélemények kapcsán arra, hogy a tervezet elénk kerülésének valóságos oka, hogy lezajlott egy pénzügyi, majd gazdasági válság a világban, érintette hazánkat is, és ezért szükség van arra, hogy kemény szabályokkal próbáljuk megóvni a fogyasztókat és vállalkozásokat, intézményeinket egy lehetséges válság hatásaitól. Ez az érvelés igaz. Valójában arról van szó, hogy mint visszaemlékszünk, a válság világított rá arra, hogy mennyire védtelen a fogyasztó bizonyos termékekkel, bizonyos szolgáltatásokkal szemben, mennyire nem rendelkezik információkkal arról, hogy hogyan kellene választania és döntenie, mennyire nem rendelkezik védelemmel az állam részéről akkor, amikor erre rászorulna.
A válság kitörése több tekintetben volt meglepő: a helye és a módja is. Ez a pénzügyi, majd gazdasági válság nem a periférián, hanem a valóságos pénzügyi centrumban teremtődött és a pénzügyi világban. Mindenki emlékszik a Fed elnökének arra a szállóigévé lett mondására, hogy még az utcákat is árasszuk el pénzzel, és ennek az olcsó pénznek az lett a végeredménye, hogy fedezet és fedezeti lehetőségek nélkül bevállalt hitelek, bebukások, különféle követhetetlen pénzügyi termékek, mérgezett papírok és egyebek vezettek el odáig, hogy a pénzügyi válság terjedve a világon gazdasági válságba is átváltott. Ha tehát igaz az az állítás, hogy a pénzügyi szférában és a centrumban tört ki a válság, akkor valószínűleg törekedni kell arra, hogy nemzetközi együttműködéssel - erre egyébként az előterjesztés ad javaslatot - és erős intézményekkel vessünk gátat egy lehetséges következő válságnak is.
Ha ki kell hámozni a tervezetből azt, hogy vajon mi a filozófiája a törvényalkotónak a tervezettel kapcsolatban, akkor én magam azt hámoztam ki, hogy erős felügyeletet akar, és erre a gondolatmenetre fűzi fel az összes, tervezetben meglévő intézkedést. Mi tennénk emellé még néhány szempontot. Átlátható felügyeletet is jó lenne alkotni és kellene alkotni, szabályozott felügyeleti működést kellene alkotni, majd még a rendeletalkotási jognál erre a kérdésre visszatérnék, és ha nem furcsaság ilyet mondanom egy intézménnyel kapcsolatban: okos intézményt kellene alkotni, már a szónak abban az értelmében, hogy ez az intézmény képes legyen arra, hogy elemez, mérlegel pénzügyi folyamatokat, és ezek után az elemzések után döntéseket hoz, vagy felhívja az emberek figyelmét arra, hogy vajon mi a teendő, ha bajban vannak vagy bajban lehetnek. Okos intézményt csinálni tehát, amelynél rendelkezésre állnak az információk, és rendelkezésre állnak a cselekvési lehetőségek is arra, hogy elejét vegye annak, hogy kár érjen embereket.
Ezért tehát önmagában az erős felügyelet filozófiája kevés. Szükség van arra, hogy mindenki számára átlátható legyen a felügyelet, és szükség van arra, hogy a működésében teremtsen garanciákat a maga információgazdagsága, ha úgy tetszik, akkor okossága kapcsán, hogy gátat vessen válságnak vagy válság típusú jelenségeknek.
(10.20)
Ha azt tesszük mérlegre, hogy vajon a tervezet alkalmas-e erre, akkor azt kell mondanom, hogy csak részben válik alkalmassá, ha ez a tervezet változatlanul kerül elfogadásra.
Két szempontot szeretnék én is megerősíteni, amelyet kifogásolunk. Az egyik ez a bizonyos rendeletalkotási jog, amely a tervezetben véleményünk szerint elnagyolt. Nem azzal van igazándiból gondunk, hogy ilyen joggal rendelkeznie kell az elnöknek, azzal van gondunk, hogy a tervezetben leírtak szerint nem pontosan, nem világosan, nem átláthatóan szabályozott a kérdés.
A másik, súlyában egyébként valamivel kevésbé fajsúlyos, de jelentős kifogásunk ennek a bizonyos pénzügyi békéltető testületnek a működése. Ha az előbbi tekintetében, mármint az elnöki rendeletalkotás tekintetében azt kifogásolom, hogy túlságosan elnagyolt ez a kérdés, és túl széles és kontrollálatlan lehetőségeket nyit a leendő elnök számára, akkor ez utóbbinál, a békéltető testület esetében éppen az ellenkezője, hiszen látszik, hogy a törvényalkotó igyekezett lehetőség szerint legpontosabban körülírni ennek a testületnek a működését, de nem tudott megoldani egy alapproblémát: egy három köztisztviselőből álló testület hogyan működhet szakmai értelemben pártatlanul és egyébként elfogadottan is mindenki számára, ügyfél, fogyasztó számára is, és az intézmények számára is?
A két, igen fajsúlyos problémánk mellett szeretnék még a törvény néhány kevésbé jelentős, apróbb hiányosságára utalni. Ennek az erős, tehát a törvényalkotói szándék szerint erős felügyeletnek, amely felügyel, szabályoz, engedélyez, védi a fogyasztót, informál, együttműködik és beszámol természetesen, van egy nagyon érdekes működési módja. Ez az új működési mód, amely nemcsak a rendeletalkotásban, hanem a függetlenségben is megnyilvánul, felvet számos olyan hiányosságot vagy megoldatlan kérdést, amelyekre szeretnék utalni a következő mondataimban.
Rögtön az első paragrafusokban tisztázza a törvényalkotó azt, hogy vajon milyen a viszonya a parlamenthez ennek az intézménynek. Az természetesen helyeselhető, ha egy ilyen nagy jelentőségű és fontos feladatot ellátó intézmény minden évben beszámol a parlamentnek, a parlament illetékes szakbizottsága pedig felkérheti arra, hogy tájékoztatást adjon. Megfontolandónak tartom ebben a tekintetben a május 31-ei időpontot, hiszen gyakorlatilag egy fél év, majdnem fél év elteltével utal vissza ez előző év történéseire, s megfontolandónak tartanám a nyilvánosság, az intézmény működésének nyilvánossága keretében azt a lehetőséget meggondolni, hogy a negyedévente elkészített kockázati jelentések kerüljenek szintén nyilvánosságra, a lehető legszélesebb körű nyilvánosságra. Azt hiszem, hogy az intézmény leendő honlapjának emlegetésénél ez nincs a bemutatandó tételek között.
A 4. § felsorolja azt, hogy milyen törvények, törvényi keretek és meglévő törvények alapján kell működnie a felügyeletnek. Itt arra szeretném felhívni a törvényalkotó figyelmét, hogy kicsit áttekintve ezt a paragrafust, a nyelvi pontosságra majd ügyeljünk, mert ebben megoldatlan mondatok szerepelnek. Nem tartalmi, nem lényegi kérdés.
Ami már csak olyan apró kis mazsola ebben a sütiben, hogy a 8. §-nál van egy nagyon érdekes információ, amelyben a javadalmazási információk küldését, megküldését az illetékes európai testület számára előírja a felügyeletnek. Ez arról szól, hogy bizonyos összeghatáron felül jelentést kell készíteni arról, hogy milyenek a javadalmazási viszonyok a magyar pénzügyi szférában. A tervezet 300 millió forint/év javadalmazási határt jelöl meg, ami mint adat legalább valami utalást ad arra, hogy körülbelül milyenek a javadalmazási viszonyok a pénzügyi világ berkeiben vagy egyes részeiben.
Szeretnék egy kicsit foglalkozni a 10. § nyilvánosságra utaló szabályozásával, hiszen míg egyfelől a tervezet jól foglalkozik azzal, hogy milyen közérdekű információkat kell megjelentetnie a felügyelet honlapján, amelyek valóban arra szolgálnak, hogy fogyasztó, vállalkozó, hitelt felvevő vagy szándékozni kívánó informálódjon arról, hogy milyenek az ő esélyei, itt jónak találva azt, hogy a felügyelet ellen indított jogorvoslatok ténye kerüljön ki a honlapra, erősíteném azt, hogy a jogorvoslatok eredményének is ki kellene kerülnie, hiszen ez is nagyon fontos információt adhat.
Nézzük meg egy kicsit a szervezet kérdéseit is! Azt, hogy a törvényalkotó az elnök és alelnökök kinevezése tárgyában elszakadt ettől a bűvös 9 évtől, amelyet előszeretettel alkalmaztak az eddigiek során a kormánytöbbség képviselői bizonyos intézményi kinevezéseknél, önmagában jónak tartom. Jónak tartom azt, hogy nem a beláthatatlan jövőbe, akár 9 évre akarják kitolni ezeket a mandátumokat. Tudom, hogy a kinevezés módszere vagy a törvényben leírt módszere alátámaszthatja - feltételesen fogalmazok, alátámaszthatja - azt a leírt mondatot, amely szerint a köztisztviselői törvény előírásai alkalmazandóak a leendő elnökre, egy kivételével, a pályáztatás kivételével. Amennyiben a törvényalkotó ettől el akar tekinteni, ám tegye, megteheti.
De a pályázat nemcsak arra jó, hogy számos, egyébként magát alkalmasnak gondoló ember jelentkezzen egy adott feladatra - mint ahogy megtörténik ez egyébként már a legkisebb önkormányzat legkisebb iskolájának igazgatójánál is, hogy pályáztatással döntenek arról az illetékes testületek, hogy ki lesz az -, hanem arra is jó egy pályázat, hogy meg lehet mérni, hogy a vállalkozó vezető mire vállalkozik, és hogy is mondjam, hat év után meg lehet ítélni, hogy vajon teljesítette-e ezt a vállalkozását, teljesítette-e azokat a feladatokat, amelyeket maga megjelölt.
Amikor arról van szó, hogy egy ilyen intézménynél, amelynek a függetlenségét hangsúlyozza a törvényalkotó leginkább, az alelnök gyakorol bizonyos munkáltatói jogokat az elnök felett, akkor az egy nagyon keserves kényszermegoldás. Ugyanis arról van szó, hogy az elnök esetében a kinevezést és felmentést nyilvánvalóan más gyakorolja, mint az egyéb munkáltatói jogokat. Az egy intézménynél mindig nagyon csalafinta helyzetet eredményez, ha egyébként az intézményi hierarchia alsóbb szintjén lévő vezetőtárs bánik bizonyos munkáltatói jogokkal, szabadsággal, jutalmazással - hogy csak kettőt-hármat megemlítsek ebből - vagy néhány más lehetőséggel.
És persze itt van a bérezés kérdése az elnök esetében, hiszen a javaslat elszakadva egyébként a hagyományos köztisztviselői vagy közalkalmazotti bérezés módjától egyrészt egy, a nemzetgazdaságban meglévő bruttó átlagkeresethez, másrészt ennek a tízszereséhez köti az elnök javadalmazását. Gyors fejszámolással kideríthető, hogy ez túl van azon a határon, amit egyébként, hogy is mondjam csak, a jó erkölcsbe - jól mondom? - ütközőnek szokott minősíteni a jelenlegi törvényalkotó többség.
Amikor az eljárásokat számba veszi a tervezet, és számba vettük mi is a hatósági felügyeleti, ellenőrzési, engedélyeztetési eljárásoknál, akkor én azt gondolom, hogy a tervezet jól szabályoz. Azt kell mondani, hogy igen jól írja körbe azokat a feladatokat, amelyek a felügyelet leendő tevékenységében adódni fognak. Ennek ellenére is szeretném megemlíteni azt a kérdést, amely 50 ezer és 10 millió forint közé tesz például bírságtételeket. Nem akarnék a demagógia csapdájába esni, de amikor a tervezet egyik oldalon 300 millió forint/éves javadalmazást emleget mint lehetséges és jelenthető keresetet, másfelől pedig 50 ezer forintos alsó határt szab egy valamilyen szabálysértés vagy bármiféle, a meglévő törvényekbe ütköző pénzintézeti cselekvéssornál, akkor én ezt kevésnek tartom.
(10.30)
Azt gondolom, hogy ilyen típusú tételek egyetlen pénzügyi intézménynél nem képeznek majd visszatartó erőt.
Szeretnék még szólni arról, hogy vajon ennél a beterjesztett javaslatnál milyen a fogyasztó valóságos védelme. Megkapja-e azt a lehetőséget valójában tehát, hogy információja legyen, hogy legyen hová fordulnia, hogy dönthessen, hogy úgy próbálja meg alakítani az életét, hogy ha a pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcsolatba kerül, lehetőleg ne ő járjon pórul. Úgy látom, hogy ebben a törvényjavaslat eléggé egyenetlen. Miközben egyes helyeken nagyon erőteljesen törekszik arra, hogy megvédje azokat a vállalkozókat vagy hitelt felvevőket, akik kapcsolatba kerülnek ezekkel az intézményekkel, más részeiben eléggé elnagyoltan teszi ezt, erre nincs figyelemmel.
Zárásként szeretnék még két ügyről szólni. Az egyik az úgynevezett Stabilitási Tanács működése, a másik pedig annak ügye, hogy vajon milyen nemzetközi kontextusban fogja végezni munkáját a felügyelet. A Stabilitási Tanács a tervezetből kivehetően arra szolgál majd, mint ahogy az eddigi gyakorlat is utalt rá, hogy olyan, egyébként a pénzügyi világban fajsúlyos és döntésképes szervezetek, a kormány, a Nemzeti Bank és a felügyelet vezetője vegyen részt folyamatosan konzultálva ebben a munkában, ami garanciát biztosít arra, éppen azért, mert ezek a szervezetek információgazdagok és erősek, hogy tudjanak egymással egyeztetni. Bár tudom, hogy az informális lehetőségek is nagyon sokat számítanak, nagyon sokat nyomnak a latban ilyen szervezeti vezetők esetében, annak ellenére, hogy a tanács szükség szerint is ülésezhet, a háromhavonta történő ilyenfajta konzultációkat a magam részéről kissé nagy időtávnak tartom ahhoz, hogy valóságos hasznot hozzanak, és ne valamiféle formalitást hordozzanak: találkozunk negyedévente, és beszélünk erről.
Többek között itt szeretném szóba hozni azt, hogy a Stabilitási Tanács konzultációjának, megállapításainak, információinak jó lenne valamifajta nyilvánossága. No persze, tudható az mindenki által, hogy nem minden információ szolgálja a valóságos fogyasztói védelmet, ha az nyilvánosságra kerül, de a tanács bizonyos megállapításainál szükség lenne valamiféle nyilvánosságra. Én ezt átgondolnám a törvényt elénk terjesztők helyében.
Végül támogatólag szólnék arról a blokkról, amely elhelyezi a felügyelet leendő munkáját ebben a bizonyos európai és nemzetközi térben, és ezzel rávilágít arra, hogy sajnos ezekben az ügyekben egy globális világban nincs egyéni játék. Nincs egyéni játéktér, nincsenek egyéni jó pályák. Muszáj olyan együttműködésben lenni mindazokkal, akik körülöttünk vannak, és hasonló módon szenvedték meg ennek a válságnak a körülményeit, akiknek talán másfajta receptjeik vannak a kezelésre, de az együttes cselekvés, legalább fő irányait tekintve, ebben a tekintetben fontos.
Két lényeges szempontot emeltem ki frakciónk részéről, amit kifogásolunk ebben a tervezetben, megerősítve tehát azt a véleményünket, hogy jelenlegi formájában nem támogatható. Azzal szeretném lezárni az elmondottakat, hogy vannak azonban olyan elemek és elvek, amelyek ebben a tervezetben jók. Tehát nem reménytelen vállalkozás megalkotni egy jó működést.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
