VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Először is egy helyzetjelentést szeretnék tenni azok kedvéért, akik a tévéképernyők előtt kísérik figyelemmel a mostani törvényjavaslat vitáját: a Fidesz padsoraiban összesen három képviselőt látunk jelen lenni a 263 megválasztott képviselőből.
Tehát, kedves képviselőtársaim, én azt gondolom, azért kár volt kétharmados felhatalmazást kapni a választóktól, hogy mindössze 1 százaléka legyen jelen a Fidesz-frakciónak akkor, amikor egy ennyire rendkívül fontos törvény vitája zajlik a parlamentben, és megjegyzem, a három képviselő közül kettő hozzá is szól ehhez a vitához, valószínűleg ők sem lennének itt, hogyha éppen nem kellett volna munkaköri kötelességüknek eleget tenni, mint ahogy a hiányzó képviselőknek is ilyen módon kellett volna eljárni.
Képviselőtársaim… (Taps a Jobbik padsoraiban.) Igen, hát a Jobbik-frakció jelen van, mint ahogy láthatják. (Közbeszólások az LMP soraiból: Az LMP is!)
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvényjavaslatról rendkívül vegyes benyomásokkal rendelkezem. Először is van egy kormányzati zűrzavar, amit kiérzünk ebből a törvényjavaslatból, azt látjuk ugyanis, hogy a kormányzatnak világos, átlátható, mindenki számára megérthető szervezetfejlesztési elképzelései egész egyszerűen nincsenek. Ugyanis mi is történik itt? Be szeretne a kormányzat betonozni hat évre egy embert a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az élére, tehát ciklusokon átívelő felhatalmazást szeretne a részére adni, és ehhez képest a kormányzat felhatalmazná ezt a hatóságot arra, hogy gyakorlatilag teljes függetlenségben végezze a munkáját, önállóan rendeleteket alkosson a pénzügyi piacok felügyeletéről, önálló rendeletalkotási jogkört biztosít a részére.
Ez az elképzelés már csak azért is zavaros, mert egy újabb rendeletalkotó hatóság jön létre, miközben a kormányzat azt kommunikálja, hogy lehetőség szerint össze kell olvasztani a takarékosabb gazdálkodás jegyében egymással a különböző minisztériumokat és szervezeteket, egy újabb olyan szervezet, amely gyakorlatilag teljesen önjáró módon végzi a munkáját. Most láthatjuk azt, hogy a Fidesz egy bizalmi embert, Szász Károly urat, a saját korábbi káderét nevezte kis ismét a PSZÁF élére, azonban azt is láthatjuk, hogy mivel a felhatalmazása átnyúlik majd egy következő kormányzati ciklusba, hát bizony a következő kormánynak - amiben őszintén bízom, hogy egy Jobbik által vezetett kormány lesz - azzal kell majd szembesülnie, hogy egy fideszes pártkatona ül egy ilyen rendkívül fontos állami szervezetnek az élén. Teljesen nyilvánvaló, hogy ez már önmagában sem elfogadható.
Önmagában azzal természetesen egyetértenénk, hogy kormányzati ciklusokon átívelő programmal rendelkezzen egy állami felügyeleti hatóság, viszont azzal már teljesen nyilvánvalóan nem érthetünk egyet, hogy ennek a működését teljesen önjáróvá tegyük.
És őszintén szólva az értetlenségemet az is fokozza, hogy egyelőre azt látom, hogy önök, tisztelt fideszes képviselőtársaim, rendkívül sokat ostorozták a Magyar Nemzeti Bankot a maguk idején, a szocialisták rendkívül sokat ostorozták a Magyar Nemzeti Bankot, mondván, hogy önálló, nincs befolyásuk rá, nem hangolható össze a szervezet önállósága miatt a fiskális és a monetáris politika. Itt most gyakorlatilag ugyanezzel a dilemmával szembesülünk, és ahhoz képest, hogy önök végigkísérhették éveken keresztül ennek az elrontott rendszernek minden következményét, ugyanazt a hibát készülnek most elkövetni. Nyilvánvalóan ez a zavaros, nem koherens gazdasági elképzelés egyértelműen - ilyen módon legalábbis - nem támogatható.
(10.50)
Arra hívom föl képviselőtársaim figyelmét, hogy itt van a Pénzügyi Stabilitási Tanács, ahol a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a PSZÁF elnöke, illetve a kormány részéről ezúttal Matolcsy miniszter úr a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről olyan testületet alkotnak, ahol lehetőség van a mikro- és a makroprudenciális folyamatok, felügyeleti folyamatok összehangolására. Lehetőség van arra, hogy a fiskális és a monetáris politika kellő összhangját ez a testület megteremtse, azt látjuk azonban, hogy ehhez képest mégiscsak föl van hatalmazva az egyik hatóság arra, hogy gyakorlatilag önálló módon cselekedjen, illetve gyakorlatilag semmilyen tanulságot az elmúlt történésekből a kormányzat ilyen módon nem vont le.
Maga a tanács működése is olyan, hogy nem kellően gyakori, nem kellően szoros legalábbis az előttünk fekvő törvényi szabályozás szerint, és önmagában nekem már azzal is aggályom van, ha mondjuk, háromhavonta ül össze egy tanács. Láthattuk az elmúlt időszak világgazdasági viharaiban, hogy mennyire gyors intézkedésekre van ahhoz szükség, hogy kellő eréllyel és kellő hatékonysággal fel lehessen lépni a pénzügyi piacok stabilitásának érdekében. Akkor, amikor arra gondolunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy milyen zavarok keletkeztek a közelmúltban a magyar pénzügyi piacon, akkor láthatjuk azt, hogy mennyire fontos lenne a PSZÁF szerepe ezek elhárításában, kiküszöbölésében.
Gondolhatunk itt arra, hogy a közelmúltban a sajtóban is napvilágot látott az, hogy bár önök arról beszéltek, hogy a 187 milliárd forintos éves bankadót nem fogják áthárítani a hitelintézetek a magyar magánszemélyekre, most ehhez képest azt láthatjuk, hogy a számlavezetési díjak és a hitelezési költségek 12 százalékkal emelkedtek; mivel nem tartott a PSZÁF előellenőrzést, nem gyűjtött kellő mennyiségű adatot korábban, erre vonatkozóan gyakorlatilag egy ex post várakozás, amivel szembesülünk kell, illetve ezekre alapulnak majd a későbbi pénzügyi felügyeleti döntések, hiszen gyakorlatilag kullogunk az események után.
Én attól tartok az eddigi tapasztalatok nyomán, hogy ennek is majd az lesz a vége, hogy talán megállapítják, talán nem azt, hogy valóban átterhelik a bankadót vagy legalábbis jelentős részét az ügyfelekre. Ha megállapítják, akkor is maximum mi történik? Megbírságolják a pénzintézeteket, azt a törvényből láthatjuk, hogy milyen rendkívül szerény a visszatartó ereje ezeknek a bírságoknak, milyen rendkívül alacsony az összege a bankok mérlegfőösszegéhez vagy nyereségéhez mérten.
Miután megbírságolják a pénzintézetet, gyakorlatilag nem az ügyfél fog jól járni, hanem az állam szerez majd valamekkora bírságbevételt, És ha már önmagában a terhek áthárításáról, illetve a bankadó terheinek áthárításáról szólunk, elhangzott, nem a mostani, hanem még egy előző vitában KDNP-s képviselőtársam részéről egy rendkívül fals érvelés. Az volt ennek a lényege, hogy ez nem áthárítható, mert a hatóságok megakadályozzák, és hivatkozott a Költségvetési Tanács honlapján megjelent tanulmányra.
Mivel ismertem ezt a tanulmányt, megnéztem: 52 százalékos az áthárítás mértéke átlagos esetben. Nyilván lehet ez ellen tenni, föl lehet lépni, azonban ahhoz megfelelő szervezeti rendszert kell fölállítani, megfelelő módon kell kodifikálni a felügyeleti eljárást. Pont erről beszélnék most, és ebben tapasztalunk meglehetősen komoly és jelentős hiányosságokat.
Látnunk kell azt, hogy amikor a nemzetközi felügyeleti együttműködésről beszélünk, önmagában, akkor, amikor a polgároknak azt mondjuk, hogy az állam szerepe rendkívül fontos a pénzügyi közvetítőrendszer stabilitásának megőrzésében, látnunk kell azt is, hogy önmagában az állam képes akár problémát is generálni, ha nem megfelelő módon történik a hatóság közbeavatkozása.
Csak utalni szeretnék arra, hogy még a Clinton-adminisztráció Amerikában - amire nagyon sokszor hivatkoznak Amerikában, amikor a pénzpiacok rendezetlenségét emlegetik, a Clinton-adminisztráció Amerikában - például maga is tevékenyen hozzájárult ahhoz, hogy a pénzpiaci válság bekövetkezzen, ugyanis szociális alapon kezdték el kedvezményezni az alacsony és közepes jövedelmű embereket, és a korábban létrehozott szervezet - most már idestova, ha jól emlékszem, 80 éves szervezet a Szövetségi Országos Jelzálogszövetség - működésébe olyan módon avatkoztak be, hogy gyakorlatilag kötelezték a szervezetet arra, hogy ezeket az embereket ilyen szociális alapú hitelhez juttassa.
Ettől a hibától szeretném önöket megóvni. Akkor, amikor megnézzük, hogy mit rontottak el más országok, akkor le kell belőle vonni a következtetéseket, és nem tág kereteket kell biztosítani a pénzügyi felügyelet működéséhez, hanem a lehető legpontosabban határok közé szorítani, kodifikálni kell az ezzel kapcsolatos tevékenységet éppen azért, hogy a szervezet biztosan ellássa a feladatát, és éppen azért, hogy a szervezet ne válhasson teljesen önjáróvá.
Akkor, amikor a szervezet feladataira gondolunk, látnunk kell azt is, hogy a verseny korlátlansága nem biztosítható, nyilvánvalóan erősebb állami kontroll szükséges. Ebben mindannyian egyetértünk, ez teljesen nyilvánvaló. Eredményes azonban akkor lesz ez az erősebb állami kontroll, ha nemzetközi együttműködés keretén belül valósul meg. Rendelkezésre állnak különböző mutatószámok a felügyelet hatósági eljárásainál, amelyekből kiindulhat a felügyelet akkor, amikor a konkrét intézkedéseiről határoz.
Ezt azonban önmagában - ha csak nemzetállami keretek között valósul meg - én meglehetősen kevésnek érzem, tehát kifejezetten erőteljesebbé tettem volna ebben a törvényben a nemzetközi együttműködésre vonatkozó szabályokat, azokat a konkrét fórumokat, formákat is megneveztem volna, amelyekkel együtt kell hogy működjön akár az európai pénzügyi felügyeleti rendszer részeként a magyar PSZÁF. Bizony definiálni kellett volna egészen pontosan, hogy mire kell hogy kiterjedjen ez az együttműködés.
Csak egy példa arra, hogy milyen szabályozatlanságokat lát az ember. Egyszerre fekszik most több nagy terjedelmű törvényi szabályozás a parlament asztalán. Ilyen például az egyik rendészeti törvényjavaslat, ahol a Terrorelhárítási Központról beszélünk, ilyen a másik, amiről most aktuálisan beszélünk, ez a bizonyos Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló törvénycsomag.
Létrehoztak Európában úgynevezett 3L3-bizottságokat. Amelyiknek elolvastam a munkaprogramját, annak az egyik nagyon fontos része az, hogy a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemben a tagállamok tevékenységét összehangolja. A jelenleg előttünk fekvő törvényi szabályozásban ennek a tevékenységnek nyomát nem látjuk, és megjegyzem, amikor elolvassuk a rendészeti törvényjavaslatot, abban sem láthattuk nyomán annak, hogy egyáltalán idefigyelt-e erre a kormányzat. Azt láthatjuk, hogy saját hatáskörébe vont egy rendészeti elitalakulatot, de nem gondoskodott arról, hogy ennek a megfelelő együttműködése megvalósuljon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletével.
Akkor, amikor a PSZÁF szervezeti felépítését vonjuk kritika alá, úgy el kell mondanunk a közelmúltban megismert tényeket. Ez pedig az volt, hogy benyújtották a 2009. évi tevékenységről szóló beszámolót a szervezetről, és ebben bizony részletesen beszámoltak arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosított a felügyelet, és önmagában azt is meghatározták, illetve leírták, hogy hány fő vett részt a felügyelet munkájában, mennyivel csökkent a vezetői szintek száma. Itt azt láthatjuk, hogy 110-ről 39-re csökkent a vezetői szintek száma, fölgyorsultak ilyen módon a felügyeleti folyamatok, sokkal hatékonyabbá vált a felügyelet működése. Én azt hiányolom nagyon a törvényből, hogy míg mondjuk, a Gazdasági Versenyhivatalnak fölülről limitáljuk a létszámát - abban az esetben 125 főben -, itt miért nem tesszük ezt meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy elkészítünk egy nem kellően részletes költségvetést, rábízunk egy állami szervezetre egy adott működési keretet, és nem határozzuk meg a létszámát, ez óhatatlanul ahhoz vezet - jó néhány állami szervezet esetében erre már konkrét példákat láthattunk -, hogy a bürokrácia elkezd burjánzani, egyre nagyobb lesz a szervezet, és mivel az állam nem gyakorol fölötte kellő kontrollt, ezért gyakorlatilag önmagukat kezdik el az ott dolgozók foglalkoztatni. Azt kérem, hogy fontolják meg ebben az előrelépést. Számos módosító javaslatunk lesz egyébként ehhez a törvényjavaslathoz, ezt is le fogjuk bennük írni.
Különösen fontosnak tartanám azt, hogy a PSZÁF szervezete alkalmas legyen arra, hogy az Európai Bizottság banki biztosítási és értékpapír-piaci felügyeleti bizottságaival hatékonyan, jól együttműködjön. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy ha ezt kellően kodifikálnánk, kellően részleteznénk a törvényszövegben, ne tág kereteket biztosítsunk, hanem bizonyos kötelezettségeket írjunk elő, és még egyszer mondom, erre különösen azért van szükség, mert ez lehet egyedül egy hatékony fellépés alapja. Csak emlékeztetni szeretnék, hogy az Európai Unió pénzügyminiszterei, az Ecofin tanácsa 2009. december 2-án jóvá is hagyott egy ezzel kapcsolatos tervezetet.
(11.00)
Ezek a hatóságok ebben az évben, illetve a jövő év folyamán teljesen végleges formában várhatóan fölállnak, ezért is lenne különösen fontos az, hogy a tevékenységükbe való bekapcsolódás a magyar hatóság részéről is megtörténjen.
Néhány olyan fontos dolgot szeretnék kiemelni, amit a nemzetközi együttműködésben kifejezetten lényegesnek, megemlítésre méltónak tartunk. Először is a zavartalan, átlátható és hatékony működése a pénzpiacoknak különösen azért volna fontos, és azért kellene ezt nemzetközi kitekintésben végezni, mert nagyon sokszor azt látjuk, hogy a magyar pénzpiac meglehetősen belterjes, teljesen más marzsokkal dolgoznak Magyarországon a bankok, mint ahogy, mondjuk, a nyugat-európai államokban. Egy kiterjedt nemzetközi együttműködés, a nemzetközi kitekintésben rendelkezésre álló adatsorok arra is alkalmasak lehetnének, hogy a magyar bankszektor működését, egyes visszásságait feltárjuk.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ilyen komoly visszásság például az, ami nagyon komolyan hátráltatja a magyar nemzetgazdaság hatékony működését, hogy egész egyszerűen kisvállalkozásokat, középvállalkozásokat Magyarországon nem hiteleznek a bankok, vagy ha mégis megteszik, akkor rendkívül kedvezőtlen feltételek mellett tudnak ezek a cégek fölvenni hitelt, és óriási hátrányt okoz számukra a nemzetközi versenyfutásban, amikor azt látják, hogy nyugat-európai vállalatok Magyarországra delegált leányvállalatai lényegesen kedvezőbb feltételek mellett juthatnak az anyaországukban hitelhez, ezzel szemben ők nyilvánvaló versenyhátrányt szenvednek el.
Én azt nagyon fontosnak tartanám, hogy emeljük be ezt is kellő részletességgel a törvényi szabályozásba, tegyük kötelezővé a PSZÁF részére azt, hogy ezt a nemzetközi kitekintést, ezt a nemzetközi összehasonlítást elvégezze. Mert meggyőződésem az, hogy ha egy ilyen szakhatóság, amely piacfelügyeleti jogkörrel rendelkezik, kellően részletezett adatsorokat tesz le a Nemzetgazdasági Minisztérium asztalára, abból bizony nagyon komoly makrogazdasági következtetések is levonhatóak, olyan szabályozást lehet hozni, amely a magyar pénzpiac működését sokkal hatékonyabbá tudja tenni. Tehát erre kifejezetten biztatnám a képviselőtársakat.
Nagyon fontosnak tartanám - erre még egyszer visszakanyarodnék - azt, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács tevékenységén belül a mikro- és makroprudenciális felügyeleti eljárások összhangját megteremtsék. Mindenképpen azt szorgalmaznám, hogy gyakoribb összejövetelek legyenek, ne háromhavonta, hanem a szükség diktálja, illetve legalább havonta jöjjön össze ez a tanács, és vitassa meg a kialakult helyzetet, beszéljen arról, hogy milyen intézkedések lennének szükségesek, illetve nagyon fontosnak tartanám, hogy a fiskális és a monetáris politika összhangját a tanácson belül próbálják megteremteni. A közelmúlt hibáiból, illetve az elmúlt évek hibáiból okulni kellene, és ezeket a hibákat meggyőződésünk szerint el lehet kerülni.
De nagyon komoly ellenőrzési jogosítványokkal ruházza föl - szerintem nagyon helyesen - a felügyeletet helyszíni ellenőrzések során a jogalkotó. A pénzügyi szervezet, amelyet az ellenőrzése alá von, tevékenységére vonatkozó beszámolók, bizonylatok, vizsgálati anyagok hozzáférhetőségéről, átadásáról részletesen rendelkezik. Itt arra biztatnám önöket, hogy olyan módon alakítsák át a szabályozást, hogy azt, amit egyébként is törvény szerinti kötelezettségének megfelelően biztosítania kell a pénzintézetnek, azt a helyszínen tegye hozzáférhetővé az ellenőrzés során. Ha több helyszínen működik, mondjuk, nyilvánvalóan arra gondolhatunk, hogy mondjuk, fiókhálózattal működik az adott pénzügyi szervezet, akkor pedig biztosítani kell azt, hogy egy időben több helyen is történjen ellenőrzés, ha olyan szabálytalanságokat látunk a működésében, amelyek mondjuk, egy átfogó ellenőrzésnek az elrendelését indokolják.
Szintén nagyon fontosnak tartjuk azt, ha megvizsgálják a pénzpiaci szereplők működését az úgynevezett témavizsgálatok keretein belül, és azt tapasztalják akár egy fogyasztóvédelmi eljárásban, akár itt az előbb emlegetett témavizsgálat keretein belül, hogy valahol valamilyen szabálytalanság van, és a jelek arra utalnak, hogy ez nem egy egyedi dolog - ez különösen a fogyasztóvédelmi eljárásokra érvényes -, hanem arra utalnak, hogy bár eddig kevés ügyfél panaszkodott, lehet, hogy csak egy-kettő, de maga a gyakorlat általános, akkor általánosan és szektoriálisan jól célzott, átfogó vizsgálatot kell indítani, és minél több piaci szereplő tevékenységét kell monitorozni a jövőben, olyan módon kell kialakítani a felügyeleti szabályokat, hogy ebből okulva olyan adatok közlésére kötelezzék majd ezeket a pénzügyi szervezeteket, amelyek a hasonló problémák kialakulását képesek időben kimutatni, és mielőtt még a baj bekövetkezne, azelőtt a pénzügyi felügyelet ezekre érdemben reagálni képes.
Lejárt az időkeretem, képviselőtársaim, köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
