DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak a korábban már megkezdett általános vitájában, két hosszabb általános vitában megtett felszólalásban boncolgattam ennek a törvénynek a tarthatatlan emberi jogi sértő és diktatórikus jellegét, azonban most azért viszem tovább ezt a gondolatfonalat, mert egyrészt államtitkár úr nem volt ott ezen a vitán, és hátha így közvetlenül is sikerül meggyőzni arról, hogy az emberi jogok alapvető és kiterjedt korlátozásának egyik nagyon jól elrejtett, de mégis szemmel látható eszközéről van most szó.
Nagyon komoly társadalmi tiltakozást váltott ki már egyébként ez a törvényjavaslat, tehát szerencsére, amióta a Jobbik a parlamentbe került, már nem működhet az a gyakorlat, mint ami eddig működött, hogy egy hatalmas, nagy, több tucat oldalas vagy akár több száz oldalas törvényi előterjesztésekben - akár helyeselhető célok közé ágyazva - olyan elemek jelenjenek meg, mint például ennek a törvényjavaslatnak a 13. §-ában foglalt lehetőség, tehát a bírói engedély nélküli megfigyelés, lehallgatás intézményrendszere. Ez olyan mértékű társadalmi tiltakozást váltott ki - most nemrégiben néhány lakossági fórumot tartottunk Morvai Krisztinával -, az egyik lakossági fórumon olyan aktivitást és ellenállást váltott ki, hogy ragaszkodtak hozzá a jelenlevők, hogy jelen lehessenek ezen a vitán. Tehát ha felnéznek képviselőtársaim, akkor most a társadalom figyelő lelkiismereti szemei röntgensugarában ülnek, ugyanis ott vannak fönn a karzaton azok a polgárok, akik azt mondják, hogy mindenfajta párthovatartozásra tekintet nélkül nem lehet ilyen utcába bemennünk.
Pont arról szólt az elmúlt nyolc év, amiről már annyit beszéltünk és soha nem lehet eleget beszélni, hogy egy szinte totálissá váló rendőrállam eszközrendszerével próbálták az embereket megrendszabályozni és elrettenteni attól, hogy alapvető jogaik gyakorlásával tiltakozzanak a nemzet kifosztása és összedöntése, elrablása ellen. Ehhez képest az volt a várakozás, a Jobbikot is egy olyan szándék juttatta be a parlamentbe, hogy legyen itt, harcoljon az elszámoltatásért, és a joghelyreállítás útjára lépjen. A joghelyreállítás legfontosabb eszközrendszere, hogy szakítani kell a Gyurcsány-Bajnai-időszak önkényuralmi jogszabályaival és gyakorlatával.
Ezen az úton sajnos egyelőre még nincs áttörés, ugyan nemrégiben, múlt kedden az alkotmányügyi bizottság tárgysorozatba vette azt a törvényjavaslatomat, amely a passzív engedetlenség és több más önkényuralmi jellegű, alapvető jog gyakorlását ellehetetlenítő jogszabály hatályon kívül helyezését célozza. Nagyon remélem, hogy ez a lendület nem fog megállni, és valóban a Ház elé kerülhet nemsokára az a javaslatom, amellyel sikerül végre az egyesülési jog, véleménynyilvánítási szabadság, gyülekezési jog területén azzal a fajta diktatórikus jogkorlátozással szembemenve egy új, végre kiterjedt jogokkal felruházott államot alapítani. Hiszen valóban az államalapítás szintjén kell az egészet, gondolatilag is elvégezni ezt a munkát, ami az elmúlt nyolc év és az elmúlt egész húsz év jogsértései után következik.
(Hegedűs Lorántnét a jegyzői székben Szilágyi Péter váltja fel.)
Ebbe a folyamatba megdöbbentő bombaként robbant be az az 1426-os számú javaslat, amiről most éppen beszélünk, és annak is az a rendelkezése, ami példátlan lehetőséget nyit az államnak, és nem is csak az államnak, hanem a kormánynak arra, hogy az általa terrorizmussal összefüggésbe hozott személyek vonatkozásában bírói engedélyezési rendszeren kívüli módon gyűjthet adatot, figyelhet meg, telepíthet kémprogramot számítógépre, akár folyamatos lehallgatással, levelek felnyitásával, a magántitok, a magánszféra lényegében teljes körű összezsugorításával, megsemmisítésével próbáljon egy világtrendnek valószínűleg megfelelve - vagy kérdezem ezt, kíván-e ennek a világtrendnek megfelelve - egy olyan rendszert kialakítani, amely a szép új világot, az 1984-es, az orwelli szép új világot vázolja föl. Mert igenis, ez a jogszabály egy eszközt ad.
Nyilván mondhatja most azt a kormány és a kormánytöbbség, hogy ez egy lehetőség csupán arra, hogy igen, a valódi terrorfenyegetéssel szemben védjük meg a magyar polgárokat. Igen, ezzel egyet tudunk érteni, hogy olyan fenyegetések és olyan erőszakos támadások ne érjék a magyar polgárokat, amelyek olyanoktól származnak, akik valóban a magyar polgárok, a magyar emberek életét és testi épségét kívánják veszélyeztetni. De ilyen jellegű, terrorcselekményekre utaló jeleket és mozgalmakat Magyarországon eddig még nyomaiban sem sikerült fellelni.
(14.00)
Ugyan az Afganisztánban harcoló és teljesen feleslegesen kiküldött csapatainkat folyamatosan érik támadások, sőt konkrétan már meg is fenyegették Magyarországot az al-Kaida sejtjei és csoportjai, hogy bizony, ha így folytatja Magyarország, és a nemzetközi erők vezénylésére igenis egyfajta csicskás szerepben szolgálja a globalista világrend megteremtését egy olyan régióban, ahol semmi szükség nincs a demokrácia úgymond kivirágoztatására... - a saját szabályaik szerint élnek évszázadok óta, és minden idegen megszálló ellen mindig is harcoltak és harcolni fognak. Ez a terrorfenyegetés, ez jelenti a valódi terrorfenyegetést Magyarországnak, ha a csapatainkat kint tartjuk külföldön, olyan háborúkban, akár még háborús bűntettek elkövetéséhez is asszisztálva, amelyeknek igenis visszacsaphat a következménye.
De Magyarországon mindeddig nem volt konkrét, kézzelfogható jele annak, hogy bárki a magyar társadalom tagjai közül a lakosságot, a társadalmat azzal próbálná fenyegetni, hogy életét, testi épségét veszélyeztetve akciókkal, öntörvényű akciókkal megpróbál a nemzet ellenére törni. Most azonban egy nem létező igényt próbál kielégíteni ez a törvény: egy olyan hivatkozást tartalmaz, amire a vitában korábban már utaltunk. 2001. szeptember 11. óta kezd meghonosodni a világban a terrorizmus elleni harc, a war on terror. Ennek jegyében az az alapelv kezd szintén, még a demokratikus értékeket magáénak valló világ vezető országaiban is elharapódzni, hogy lényegében választaniuk kell a polgároknak a biztonság és az alapvető jogok kiteljesedett megvalósítása között.
Én úgy gondolom, hogy ez egy hamis értékfeltevés, egy hamis kérdésfeltevés. És ebből fakadóan ha valaki így teszi fel ezt a kérdést, mint ez a törvényjavaslat is, arra egyértelmű és határozott nemet kell mondani. Mert a titkos információgyűjtés lehetősége igenis egy óriási csábító erő a mindenkori kormányzat számára, hiszen az igazságügy-miniszter lesz az a személyében, aki dönthet arról, hogy ezek után ki lesz az a kockázati tényező, az a közbiztonsági veszély, akit úgymond terrorcselekménnyel összefüggésbe hozott személyként egy teljes, totális személyi feltérképezéssel, minden billentyűnyomásáig és minden levélírásáig bezárva, folyamatosan nyomon lehet kísérni.
Mert én igenis megkérdezem önöket, hogy vajon helyeselhető-e egy olyan gyakorlat, hogy innen kezdve mindenkinek joggal kell tartania attól, hogy ha olyan jellegű ügyekben vesz részt, amelyeket a hivatalos kormányzat például terrorizmustámogatásnak vagy olyanfajta ellenállásnak bélyegez, amely nem illeszkedik a nemzeti együttműködés rendszerébe, akkor ezek szerint, ha valaki a karakteres más véleménye miatt, mert úgy gondolja, hogy például a Hunnia Mozgalom igenis nem terrorizmus céljára jött létre… - ez a mozgalom 2007-ben egy legálisan meghirdetett mozgalom volt, amelyet a magyar bíróság azért nem jegyzett be alapítványként, mert azt mondta, hogy a létrehozói, Budaházy György és Toroczkai László úgymond méltatlanok arra, hogy egy közhasznú, “eredeti Magyarországért” nevet tartalmazó alapítványt létrehozzanak. Ez az ügy Strasbourgba került, az Emberjogi Bírósághoz, és biztos vagyok benne, hogy ha az idő kereke lassan odaér, akkor el fogják marasztalni Magyarországot. Tehát egy ilyen mozgalmat most felmutatni…
A mai Magyar Nemzet is a vezető cikkében folytatásos rémregényként közli le a különböző, úgymond tervezett támadások hírét, amellyel kapcsolatban ráadásul az egyik vádlott most már teljes egyértelműséggel azt mondta, hogy ezeket a vallomásokat olyan körülmények között kellett aláírnia és kiadnia, amelyek nem voltak a tisztességes eljárás keretei közé illeszthetők. Megindul egy támadássorozat a jogvédőkkel szemben, akik valóban az elszámoltatást szeretnék, és egész munkásságukat arra szentelték az elmúlt években, hogy megvédjék az állampolgárok alapvető jogait az olyan önkénytől, mint amely önkénynek sajnos teret nyit ez a jogszabály.
Tehát erre határozott nemmel kell válaszolnunk, amikor felteszik a kérdést, hogy biztonság vagy alapvető jogok. Nem “és”, nem “vagy” a válasz, hanem “és” a válasz. Amennyiben a kormány ezt a könnyebb utat választja, hogy a biztonság illúziója címén az alapvető jogainkat korlátozza, akkor egy olyan utcába téved be, amelybe az Amerikai Egyesült Államok már beletévedt, a Patriot Act-tel, amely bizony egyre jobban inog már, és azért már látjuk, hogy tömegesen ellenállnak az amerikai polgárok egy ilyen irányzatnak. Tömeges perindítás folyt már, és rengeteg mindenkiről, akik eljárás alá kerültek, kiderült, hogy valójában nem is terroristákról van szó, hanem úgymond kockázati tényezők, olyan emberek, olyan hazafias erők, akik azzal a trenddel szeretnének szembeszegülni, amely a világon, egyfajta új világrend meghirdetése címén, ki kívánja rekeszteni a nemzeti kereteket az emberi élet számára kínált megoldások közül, vagy legalábbis negligálni kívánja, és el kívánja venni a nemzeti önrendelkezéshez fűződő közösségi összetartozás érzését.
Tehát egy olyan lehetőséget nyit ez a törvényjavaslat, amely nem fogadható el. Ennek szellemében a részletes vitában majd részletesen is el fogom mondani, több módosító javaslattal éltem, és többek között ezt a javaslatot, tehát a 7/A. § (3) bekezdése beemelésének az elhagyását szeretném, és ehhez kérem a kormánytöbbség lelkiismereti és szellemi alapon átgondolt támogatását.
A tegnapi parlamenti vitában is megélhettük azt, hogy nagyon is látható volt a kormánytöbbség tagjai részéről, amikor egy olyan államot kívántak társultatni az Európai Unióval, és ehhez ráadásul Magyarországot önálló szerződő félként odailleszteni, amely állam gyökeresen arra épül, hogy a demokratikus alapvető jogokat nem biztosítja egy 4 milliós emberi közösség számára, egy 650 kilométer hosszú fallal veszi körbe, ebben a vitában látható volt, hogy igenis nagy lelkiismereti válság elé kerülnek a kormánytöbbség tagjai folyamatosan. És úgy gondolom, ezt hosszú távon semmiképpen nem lehet tartani. Úgyhogy én bízom abban, hogy a lelkiismeret szava már itt, ebben a törvényben is meg fog szólalni.
Aztán itt van a másik témakör, amit Volner János képviselőtársam és már Morvai Krisztina is kifogásolt, mégpedig a külföldi intervenciós rendőri erők részvétele. Tehát még egyszer fel kell vetnem azt a kérdést, hogy jól meggondolta a kormány, és jól meggondolta minden kormánypárti képviselő, hogy lehet ilyen törekvést támogatni egy olyan ország Országházában, amely már hányszor volt szenvedő alanya külföldi intervenciós erők beavatkozásának, amikor nem a saját sorsunkat megoldó, a saját önrendelkezési jogunkból fakadó döntések vezetik az életünket, hanem bizony külföldi irányított erők. És bizony ezek a bizonyos intervenciós erők ráadásul az Európai Unió egyes tagállami szervezetei által meghatározott, teljesen fiktív és elvonatkoztatott feltételek alapján jogosultak beavatkozni. Tehát fegyverrel az oldalukon, intézkedési jogkörrel, igenis bármelyikünkkel szemben intézkedhetnek ezek a ki tudja, honnét összeállított szuper rendőrök, akik majd Európa biztonságát éppen azoktól fogják megóvni, akik a nemzeti, hazafias erők keretében szeretnének egy tisztességes, nemzeti önrendelkezési jogon alapuló igazságos Magyarországot, amelynek a legfontosabb alapfeltétele az igazságtétel? Hát bizony az igazságtétellel pont szembemegy egy ilyen jogkorlátozó törvényjavaslat, amellyel szemben a leghatározottabban fel kell emelnünk a szavunkat.
És nem lehet elmenni amellett sem, hogy ha már a rendészeti törvényhez hozzányúlt a kormány, akkor például miért nem tette meg azt, hogy a 2006. őszi vérengzések kapcsán volt egy rendkívül kemény és keserű gyakorlata a jogvédőknek, mégpedig az, hogy ha mondjuk, egy olyan ember, aki tüntetésen vett részt és több rendőri szervezet gumibotütéseivel találkozott egymást követően, egy olyan kafkai zsákutcába került, hogy nem volt képes az igényét érvényesíteni, mert egymásra mutogattak a rendőri szervek. Tehát az egyablakos rendszert igenis meg kell teremteni. Erre irányuló módosító javaslatot elő fogok terjeszteni a törvényhez, amely egyértelművé teszi, hogy a rendészeti szervek bármelyik alegysége által elkövetett jogsértéssel, akár éppen egy ilyen lehallgatással, egy jogellenes lehallgatással, vagy bármely jogellenes őrizetbe vétellel elkövetett jogsértés esetén igenis egy egységes felelősségi rendszere legyen a rendészeti szerveknek. A magyar állam legyen a felelős, amelynek a nevében mondjuk, a Belügyminisztérium járjon el, és ennek keretében rendezze a felmerülő jogos kárigényeket. Több száz ember kárigénye mostanáig… Végül is most az országgyűlési határozat rendezte a jóvátételt, ez fontos lépés volt, de akik viszont több mint 4 évig harcoltak reménytelen helyzetben a kártérítésért, azok tudják, hogy ez nagyon fontos rendelkezés.
Tehát még egyszer kérem a kormány képviselőjét és egyben a kormánytöbbségi képviselőket is, hogy fontolják meg, hogy egy ilyen jogkorlátozáshoz lehet-e a nevüket adni. Kaptak-e erre felhatalmazást, hogy a demokrácia alapelveivel teljesen ellentétes irányba tolják el az országunkat? A Rákosi-rendszer legrosszabb időszakainak, a csengőfrász időszakának a visszaköszönése lehetséges ezzel. Én persze még felteszem azt a szándékot, hogy adott esetben nincs ilyen szándék, de még ha nincs is ilyen szándék, a jogszabály léte megteremti a lehetőséget erre a totális megfigyelésre, erre a totális bírói engedély garanciális elvrendszere nélküli kiszolgáltatottságra, ami a magánszférát teljes mértékben megszüntetné, és átengedné az állam totális ellenőrző jogának.
Ennek szellemében kérem önöket, hogy ne támogassák a javaslat ezen részét. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
