DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS
DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Az ügy összefüggéseinek mély értelmezése, azt gondolom, hogy nem abban a tartományban fog megszületni, amelybe Vadai Ágnes próbálja helyezni.
Tehát a Jobbik frakciója, azt gondolom, az egyetlen párt jelenleg az LMP-n kívül, amely, ha jól látom, nagyon szórványosan van jelen, amely valóban joggal és teljes hitelességgel mondhatja azt, hogy akármilyen színű vagy elkötelezettségű az a titkosszolgálati megfigyelő, vagy az a rendőr, aki a tüntetőt fejbe vágja, odavág neki, vagy pedig valamilyen önkényuralmi eszközzel megtorol olyan cselekedetet, ami alapvető jog gyakorlásával összefüggésben áll, az nem megengedhető gyakorlat, és erre jogszabályi teret sem szabad nyitni.
Tehát én azt gondolom, hogy Vadai Ágnessel kapcsolatban meg az MSZP-vel kapcsolatban azért rögzítsük le (Dr. Vadai Ágnes távozik az ülésteremből.) világosan: azért 2006 után egy olyan magánhadseregként működtették a rendőrséget - nagyon sajnálom, hogy kimegy, remélem, hogy meghallgatja -, amely vádakat most ráolvasnak erre a Terrorelhárítási Központra, de ezek finoman szólva hiteltelen mondatok.
Emlékezzünk vissza, több milliárd forintos tőkeinjekciót kapott a rendőrség egyik napról a másikra, hogy kifejezetten a tömegoszlatással kapcsolatos képességeit fejlessze, és bizony ezt kőkeményen gyakorolták is. Erről szól az a részjelentésem, az a 18,5 oldalas részjelentésem, amelyet az emberi jogi bizottság által külön erre a célra létrehozott, a 2002-2010 közötti politikai szabadságjogok megsértésével kapcsolatos albizottság keretén belül készítettem elő, és amelyben azt a végső konklúziót kellett levonnom, amit nagyon remélem, hogy nem kell levonjunk majd a mostani időkre, mégpedig azt, hogy a szocialista-liberális és szocialista kormányok időszaka alatt a hatalom képviselői az alapvető politikai szabadságjogok gyakorlását a saját hatalmuk fenntartása érdekében korlátozták, illetve követtek el ezen a téren durva jogsértéseket.
S ami a legfontosabb, s amit mindenképpen el kell kerülnünk, hogy a törvények uralma mint jogállami alapelv felülíródott a hatalom mindenáron való megőrzésének pragmatikus céljával. Ennek rendelték alá a jogalkotást és a jogalkalmazást is. Tehát ma, 2010. november 9-én egyelőre annyi állapítható meg, hogy ezek az ismérvek maradéktalanul ráolvashatók a szocialista kormányzat időszakára. Mi viszont azt szeretnénk elkerülni, és azért vagyunk itt a parlamentben, hogy ezek az ismérvek semmilyen formában ne legyenek ráolvashatók a nemzeti együttműködés kormányára. Nemcsak azért, mert mi a kormány támogatói lennénk, hanem azért, mert nem szeretnénk egy olyan országban élni a továbbiakban, amely országot ez az elv jellemez. (Dr. Vadai Ágnes visszaérkezik az ülésterembe.)
És ha továbbgondoljuk azt a gondolatsort, amit Répássy államtitkár úr elmondott, akkor egy kicsit most aggodalomba esek, nem is kicsit. Tehát a következőt mondta. Azt mondta, hogy ha a karakteres vélemények túlmennek a véleményformálás szintjén, és erőszakba csapnak át, ott már felmerülhet a terrorcselekmény lehetősége. Itt ül például a látogatók között egy olyan személy, aki például a Szabadság téri szovjet szörnyemlékművel kapcsolatban a karakteres véleményét nemcsak vélemény formájában, hanem olyan benzinnel töltött palackok formájában fejezte ki, ami az emlékművet szimbolikusan meg ténylegesen is megrongálta, mert ezzel juttatta kifejezésre a véleményét, hogy tűrhetetlen, hogy a szabadság terén egy ilyen önkényuralmi emlékmű álljon. Ezt az embert, aki elkövette a rongálás cselekményét, el is ítélték, bár csak próbára bocsátották végül. Ő azért nem terrorista, tehát ezt a határt azért ne húzzuk már meg ilyen szűkre, hogy akkor, ha valaki a karakteres véleményét adott esetben erőszakos útra viszi, mert nem tud uralkodni az indulatain - bár elég nehéz az indulatainkon uralkodni, amikor Vadai Ágnes valóban cinikus mondatait halljuk -, ez semmiképpen nem jelentheti azt, hogy ilyen könnyen átcsúsztatható valami a terrorcselekmény kategóriájába.
Pont az volt a baj az elmúlt nyolc év bírói, ügyészi, rendőrségi joggyakorlatával, hogy egy kitágított értelmezést adtak, kifejezetten a hatalomfenntartást szolgáló jogalkalmazásban, és azt mondták, hogy akár karakteres vélemények még erőszak nélkül is, például Budaházy György esetében, állam elleni bűncselekményt valósítanak meg. És szomorúságunkra ráadásul már itt, ebben az új időszakban olyan bírók, olyan pártállami bírók tudtak ilyen ügyben elmarasztaló, állam elleni bűncselekmény elmarasztalásáról szóló ítéletet hozni olyan írások kapcsán, amelyek a véleménynyilvánítás keretei között maradtak.
Tehát az a nagyon nagy felelőssége a mostani kormányzatnak, hogy ezt a gyakorlatot gyökeresen megtörje. És igazából az eszközrendszereit, az elszámoltatásra alkalmas eszközrendszereit azokkal szemben vesse be most már valóban, akik még mindig cinikus módon megpróbálják igazolni, mentegetni az elmúlt nyolc év tényleg menthetetlen cselekedeteit, és tagadják azt, hogy bármilyen válsághelyzet lenne a rendőrség berkein belül is például. Mert a Jobbik programja volt az, amely a legmarkánsabban és leghatározottabban nagyon kemény és határozott intézkedéseket kért, hogy megfelelő eszközöket, megfelelő jogszabályi felhatalmazást kapjon a rendőrség annak érdekében, hogy a közbiztonsági válsághelyzetet letörje, de ez semmiképpen nem mehet át a terror elleni háború úgymond igazolt, teljes körű, kiszélesedett alkalmazásába.
Tehát azért, hogy visszatereljük a vitát a valódi medrébe, továbbra sem kaptunk meggyőző érvet és álláspontot arról, hogy miért kell a bírói engedélyezés mégiscsak egyfajta jogállami szűrőt jelentő eszközét kiemelni most a megfigyelés, a lehallgatás és egyáltalán az állampolgárok fölötti kontroll mögül, és miért kell ezt a kormány szubjektív hatáskörébe helyezni, amit senki nem tud kontrollálni utána. Kinek lesz arra lehetősége, kedves államtitkár úr, hogy majd mi, akár ellenzéki képviselőként, akár napi szintű rendszerességgel értesüljünk arról, hogy milyen szempontok alapján, milyen joggyakorlat formálódik ki a terrorcselekményekkel összefüggésben álló személyek fogalmi körében? Ez egy teljesen szubjektív klauzula.
Ráadásul az is egy kritikánk a törvénnyel kapcsolatban, hogy még csak nem is utal vissza, mondjuk, a Btk. fogalmi körére. Legalább azt mondaná, hogy a Btk. 261. §-a szerinti terrorcselekményre gondolnak, akkor az már legalább egy definíciós közelítés lenne. De még ez sincs, hanem ki tudja, hogy a “war on terror”, a terror elleni háború eszmekör jegyében milyen kitágított értelmezést adnak, és valóban kiket minősítenének adott esetben potenciális terroristának.
Ezért kell azt mondanom, hogy 2001. szeptember 11. után valóban nagyon aggályos gyakorlat indult el, és ez nemcsak az Amerikai Egyesült Államokban, hanem Nyugat-Európa több országában is teret kapott, azonban ez az elv már kezd megtörni. A terror elleni háború csődjéről beszélt például már 2009 januárjában David Miliband, az akkori brit külügyminiszter. S a következő, nagyon megfontolandó gondolatokat tárta elénk ezzel kapcsolatban, ami igazából, azt gondolom, hogy a mostani vitában is a helyes irányt szabja meg. Azt mondja: “A terror ellen a jogállamiságért síkra szállva kell küzdenünk, nem pedig céljainknak alárendelve azt, hiszen ez minden demokratikus társadalom alapköve. Újra és újra hitet kell tennünk az emberi jogok és a szabadság mellett, itthon és külföldön egyaránt. Ezt tanítja nekünk Guantánamo példája, és ez az, amiért örömmel hallottuk Barack Obama nyilatkozatát a tábor bezárásáról.”
És végül zárja gondolatát, amelyet teljes mértékben meg tudunk fontolni, és a The Guardianben jelent meg: “Ha félelemben élő, megosztott, bosszúszomjas országokká válunk, amelyek úgy érzik, hogy nincs más lehetőségük, mint erőszakkal és elnyomással reagálni, a terroristák elérték a céljukat. Erre a legjobb válasz, ha nem válunk barbárokká.”
(15.40)
Azt gondolom, hogy egy ilyen típusú szabályrend meghonosítása, amely a magánszféra fölötti kontroll bírói, jogállami zsinórmérték nélküli megfigyelését lehetővé teszi, az bizony az új barbarizmus irányába vinné el az országunkat, és úgy gondolom, hogy ezt semmilyen nemzetközi kötelezettségvállalásunk sem teheti indokolttá.
Nézzük meg a törvényjavaslat indokolását! Arra ugyan nem kaptam választ, hogy ez végül is saját kormányzati kútfőből jövő akarat, vagy pedig nemzetközi kötelezettségből eredő végrehajtási kényszer, mint például a tegnapi Izraellel kötött megállapodás kihirdetése, amelyet végül az ellenzésünk ellenére sajnálatos módon megszavaztak. Úgy látom, itt olyan nemzetközi, európai uniós hálózatra hivatkoznak, amely szövevényes brüsszeli pókhálóként valóban úgy tűnik, hogy egy kényszerpályára viszi a tagállamokat. Ez az, amiért annak idején, akár hazafiként, jogvédőként vagy felelős magyar emberként azt mondtuk, hogy az európai uniós csatlakozás éppen ezért életveszélyes. Ha jól olvasom az indokolásban, 2004 márciusában már egy olyan jellegű megállapodást kötöttek az Európai Unió tagállamai, hogy a terrorizmus ellen határokon átnyúló együttműködést kell végrehajtani, aztán jöttek ezek a bizonyos prümi határozatok, a 2008. június 23-ai Európa tanácsi határozat, illetve jött utána a prümi egyezmény, a prümi szerződés 2005-ben, amely ezt a kötelezettséget szintén mintha előírná. Azt gondolom, hogy a magyar szuverenitás nem olvadhat, nem minimalizálódhat le olyan szintre, hogy a nemzetközi kötelezettségvállalásnak való megfelelés érdekében felfüggesszük a saját alkotmányunkból fakadó és a saját, még létező jogállami elveket érvényesítő garanciális alapjogszabályainkat.
2001. szeptember 11. után - írja a törvény indokolása - megindult az együttműködés az európai tagállamok között intervenciós akciók céljából, Atlasz-hálózat néven. Ki tud erről egyáltalán bármit is? Ki tudott erről a csatlakozás környékén vagy a csatlakozás után, hogy ennek ezzel kell járnia, hogy innét kezdve ezek az intervenciós erők bármikor, amikor jónak látja az itteni kormányzat és válsághelyzetek adódnak… Ráadásul a válsághelyzet definícióját úgy fogalmazza meg, hogy válsághelyzetnek minősül az is, ha bekövetkezési lehetősége áll fenn valamilyen kirívó súlyú bűncselekménynek. Ez a kiterjeszthető értelmezésre okot adó megfogalmazás életveszélyes. S az is különösen életveszélyes a nemzetünk szempontjából, hogy már annyiszor megéltük, hogy az intervenciós csapatok bejöttek, de nem mentek ki. Semmilyen garanciát nem látunk arra ebben az előterjesztésben, hogy ezek az intervenciós rendőri erők adott esetben életvitelszerűen nem rendezkednének be. Az Európai Unió tagállama vagyunk, de ez nem jelentheti azt, hogy a szuverenitásunkat ilyen szinten relativizáljuk, megszüntessük. Ebben semmilyen módon nem vagyunk partnerek. Ha az európai uniós tagság azt jelenti, hogy ilyen szintű totális megfigyelés alá kell rendeljék az állampolgárainkat, a magyar embereket, akkor erre az egész európai uniós intézményrendszerre nagyon keményen és határozottan nemet kell mondanunk.
Azt mondom és azt kérem a kormánytól, hogy fontolja meg az érveinket, amelyeket ne keverjünk össze az MSZP valóban csúsztató és cinikus érveivel, amivel megpróbálják a saját bűneiket relativizálva teljes mértékben önökre terhelni a felelősséget. A felelősség most önökön van abban, hogy azt a gyakorlatot ne folytassák, amelyet ők meghonosítottak, szigorúan és határozottan szakítsanak ezzel, és a terrorizmus elleni küzdelem helyett a közbiztonsági válsághelyzet felszámolására koncentráljanak. A kistelepüléseken élő, valóban tömeges bűnözéstől szenvedő emberek még a mai napig nem érzik a bőrükön azt, hogy bárki határozottan megvédené őket azoktól a tömeges bűncselekményektől, amelyeknek a megelőzését és megszüntetését szintén a Jobbik kezdeményezte. Az Országgyűlés nemrégiben elfogadta azt a jogszabályt, amelyik a 20 ezer forint alatti szabálysértések esetén szigorú büntetéseket, elzárásokat írt elő. Nagyon örültünk volna annak, ha ezt megszavazhattuk volna, de már akkor megjelentek a 2010. évi LXXXVI. törvényben azok a rendelkezések, amelyek jogkorlátozásról szóltak. Ne felejtsük el, hogy a tettenérés fogalmát kiterjesztették 48 órára. Ha egy hazafias tüntetés részvevőjét adott esetben összefüggésbe hozzák az egyesülési joggal való visszaéléssel, amelynek ráadásul három évre emelték a tételét még a Gyurcsány-Bajnai-féle Országgyűlés utolsó ülésnapján, akkor ebben az esetben joggal tarthat attól, hogy 48 óra múlva, hajnali 3 órakor kommandósok csöngetnek a házánál, hogy őt márpedig most tetten kívánják érni az egyesülési joggal való visszaélés miatt, mert egy, a Gárda melletti szimpatizáló rendezvényen vett részt. Ebben nem lehetünk partnerek, és arra kérem önöket, hogy határozottan és kőkeményen utasítsák el ezt az irányt, amely elfogadhatatlan számunkra.
Köszönjük. (Taps a Jobbik soraiban.)
