MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban egy olyan törvénymódosító javaslattal van dolgunk, amit ha az ember tüzetesen átvizsgál, akkor azt veszi észre belőle, hogy minden pontjában azt a törvénymódosítást módosítja, amit legutóbb az önök javaslatára elfogadtunk. Nyugodtan össze lehet vetni a törvénytárban szereplő és a legutóbbi módosításokkal módosított törvényeket: lényegében tovább folytatódik annak a törvénynek az írása, ami most már lassan egyfajta gördülő médiatörvény-írásként kerül be a köztudatba, hiszen az eleve idehozott törvényjavaslat, amit egyébként most kívánnak újabb módosításokkal átírni, már akkor jeleztük, hogy ez a fajta belekapása és elég felszínes előkészítése, és az előkészületekből nemcsak a parlamenti pártok kihagyása, hanem a szakmai érdek-képviseleti szervezeteknek is a kihagyása végeredményben azt eredményezi - bármennyire is fájó, ezt meg kell jegyezni -, hogy egy olyan törvénymódosításnak a további módosítása folyik itt, aminek a legfontosabb eleme nem volt más, mint hogy a médiairányítást, a közmédiumok felügyeletét a lehető leggyorsabban és ebben az értelemben a leghatékonyabb módon a jelenlegi központi hatalmi irányítás alá vonják. Ennek volt ma a testület megválasztása a legfényesebb példája, hiszen a jelölőbizottságban hiába tettek javaslatot bármelyik ellenzéki párt részéről személyekre, egyetlenegyet sem fogadott be a mostani Fidesz-KDNP-többség, hanem egész egyszerűen - amint ez várható is volt, és ma bizonyosságot is nyert - egy személyben kívánják kilenc éven keresztül kézben tartani ezt a rendszert.
A további része, ami már fontos működési részleteket jelentett volna, annyira elnagyolt volt, hogy kénytelenek voltak ezt a törvényt behozni, hiszen amikor még egyszer végiggondolták azt, hogy jó, jó, rendben van, ezt elfogadtuk, de hogyan is fog ez akkor majd működni, akkor kiderült, hogy nem fog igazán jól működni. Mondhatnánk is, hogy ebben az esetben szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen ezek a módosítások két kézzel kell hogy megszavazásra kerüljenek, hiszen az mégsem lenne jó, ha a Magyar Köztársaságban olyan törvények maradnának életben olyan szabályozási szakaszokkal, amelyek életszerűen nem tudnak majd működni. De ha egy törvény a mi demokráciafelfogásunk szerint eleve elfogadhatatlan és rossz, akkor ennek a további módosítgatása, ami ezt csak tovább fogja erősíteni, természetesen nem igazán fog lelkes támogatást kapni a részünkről, hiszen az álláspontunk továbbra is az, hogy figyelembe véve mindazt, hogy még mindig van egy beígért úgynevezett nagy médiatörvény is, amit egyelőre még nem ismerünk, jó lenne visszatérni a normális rendbe. De valljuk be őszintén, hogy ez ma nem reális a kialakult politikai helyzetben, és abban a politikai felfogásban, amiben együtt fogunk élni most már ellenzékként. Ezért tudomásul kell vennünk, hogy így fogunk haladni, hogy barkácsoljuk tovább a médiatörvényt.
Lesznek még ezzel gondok. Vannak itt olyan részek és szakaszok, amelyek valószínűleg további módosításokat fognak még igényelni. Hogy mást ne mondjak: az előző kollégám és képviselőtársam is említette azt, hogy itt van például az apparátus helyzete. Ez egy elég nagy intézmény lesz, mert konvergens hatóságként be kell töltenie többféle funkciót is. Már most is látszott, hogy például nagyon bizonytalanul volt szabályozva a különféle beosztásban és végzettséggel bíró kollégák különféle javadalmazási és juttatási helyzete, amit valahogy be kellett illeszteni a rendszerbe. Itt természetesen még további kérdések fognak felvetődni, de miután nem képezi a mostani előterjesztés tárgyát, nem is akarok eltérni ettől a tárgytól, csak jelzem előre, hogy azt hiszem, ezen a területen például még nincs vége a dolognak.
Valami jó dolgot is kell említeni, ha már ilyen a helyzet, ahogy kialakult: az a felismerés, miszerint hogy lesznek és vannak olyan kiadott engedélyek műsorgyártásra, készítésre, szolgáltatásra, amelyek engedélye le fog járni, és az új hatóság döntéseket még nem tud hozni, pályázatokat nem tud elbírálni határidőben, és nem lesz rádióengedélyük például azoknak a rádióknak, amelyek működnek, vagy azoknak a helyi televízióknak, amelyek például földfelszínsugárzásban működnek Magyarország területén, ezért aztán a 3. § (8) bekezdése nyit egy lehetőséget arra, hogy ideiglenes engedélyekkel mindaddig, amíg a sorsuk nem fog eldőlni, van lehetőség arra, hogy a hatóság mégis valami átmeneti állapotot tudjon biztosítani számukra, hogy ne kelljen lekapcsolni, hiszen a hatóság azt fogja mondani, hogy ha nincs jogosultságuk, akkor rádióengedélyük sincs, és akinek nincs rádióengedélye, az természetesen nem sugározhat.
Tehát maradt az a lehetőség, hogy tűzoltás jelleggel itt van a kezünkben ez a törvény. Ennek nem kell nagyon örülni, és nem kell rá nagyon büszkének lenni, de jobb híján azt kell mondani, hogy persze, szavazzák meg, hiszen önök bírnak akkora többséggel, hogy ezt megszavazhassák. Én továbbra is halvány reményemet szeretném kifejezni annak kapcsán, hogy azzal a bizonyos médiatörvénnyel, amit már többször meg tetszettek említeni, hogy várhatóan még az ősz folyamán bekerül az Országgyűlés elé, egy jobb előkészítést követően találkozhatunk, és talán több szerepet is kapunk abban, hogy az érdemi munkában is kifejthessük majd a véleményünket, és ne a parlamenti döntési mechanizmusban kelljen majd találkozni azokkal az elképzelésekkel, amiket majd ez a várható médiatörvény tartalmaz.
Mindezt mondom azért, mert az olyan eseteknek, mint ami most is itt van a kezünkben, egy jó része kiküszöbölhető lenne, ha egy kis időt hagynának önmaguknak és mindenkinek arra, hogy ki-ki hozzátehesse a maga tudását, hiszen a mi célunk sem más ezen az oldalon, főleg ebben a székben, ahol én is ülök, mint hogy igyekezzünk minél több és minél jobb törvényt elfogadni, annak érdekében, hogy amikor ezek a törvények kihirdetésre kerülnek, érvénybe lépnek, és ennek alapján kell majd működni mindazoknak, akiket ez érint, akkor azt mondhassák el, hogy a törvényhozók, akik itt ülnek, a lehető legjobbat és legtöbbet hozták ki magukból. Mi ebben szeretnénk partnerek lenni. De abban semmi esetre sem szeretnénk partnerek lenni - vagy ez már nem is partnerség -, hogy fölösleges kötözködésekkel vagy kekeckedésekkel próbáljuk megakadályozni a törvényhozásnak ezt a típusú munkáját, még akkor sem, ha lesznek nézeteltéréseink, mert bizony lesznek olyan kérdések, amelyekben lehet, hogy más álláspontot fogunk képviselni. De azt gondolom, megéri a jövőben, hogy ilyen később sallerozandó törvények ne nagyon kerüljenek ide az asztalra, hogy azonnal javítsuk ki azt, amit pár hónappal ezelőtt nagy lelkesen, nagy lendülettel és nagy magabiztossággal nyomtak le, ha úgy tetszik, a torkunkon. Köszönöm, tisztelt elnök úr, a megtisztelő figyelmüket, és visszaadom önnek a szót. Parancsoljon! (Taps az MSZP soraiban.)
(23.00)
