MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ
MANDUR LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, tisztelt elnök úr. Ez a törvényjavaslat 4-10. paragrafusáig terjedő szakaszt jelenti. Itt mindjárt a 4. § (1) bekezdéséhez szólnék hozzá, ahol L. Simon képviselő úr azt javasolja, hogy hagyjuk el, illetve töröljük az eredeti javaslatból, hogy “mindenkinek joga van a média útján közzétenni a véleményét”. Mi azt javasoljuk, hogy az eredeti maradjon. Ezt a fajta sajtószabadságot, illetve azt a jogot, amit mi úgy gondolunk, hogy eleve egy alapvető jog, nem lehet megvonni, sőt egy ilyen médiaalkotmányban le kell írni, hogy igenis joga van mindenkinek közzétenni. Én értem, hogy esetleg az a logika vezérli ezt a dolgot, mintha kötelezettség származna a médiaszolgáltató részéről, hogyha van egy ilyen jog, akkor a médiaszolgáltató kötelessége, hogy megnyissa a csatornát és a lehetőséget a médián való közzétételre, de ez nem ezt jelenti.
Ez azt jelenti, hogy ha én szeretnék egy lapot indítani, vagy egy egyszerű szórólapot kiadni, amit ma is egyébként regisztrálni kell, és föl kell rakni, ki a felelős kiadó, és még sorolhatnánk, egyébként jogom van megtenni. Ez már annak idején benne volt az 1848-as követelésekben is, hogy ezt a sajtószabadságjogot nem lehet egyébként csorbítani. Ha ez egy médiaalkotmány-funkciót akarna betölteni, erről van külön véleményem, de ezt már elmondtam, hogy miért nem tudja teljesíteni, akkor ezt a jogot szerintem benne kell hagyni, és nem szabad kivenni, és ezzel csorbítani a sajtó szabadságát, illetve az emberek jogát ahhoz, hogy a véleményét közzétegye.
Érdekességképpen említem itt a 4. §-nál, hogy itt az szerepel, hogy “a sajtószabadság kiterjed az államtól, valamint bármely érdekcsoporttól való függetlenségre is”. Utalnék vissza az előző két napirendi pontunkra, hogyha ezt a médiaalkotmányt elfogadjuk egyébként, akkor médiaalkotmány-ellenes az a törekvés, amit egyébként az előző két napirendnél is tárgyaltunk, hiszen jól látjuk, hogy a függetlenség kérdése ilyen tekintetében egy érdekcsoport kezébe, politikai csoport kezébe fog kerülni Magyarországon. Tehát e tekintetben ezt a pontot hagynám is, hogy maradjon természetesen a javaslatnak megfelelően.
Nos, a 7. § (1) bekezdéséhez adtunk be módosító javaslatot, hogy itt pontosítani kéne azt, hogy szerkesztő újságíró munkavállalókról van szó, akik ezeknek a bizonyos tevékenységeknek a jogosultságát kell hogy végezzék, hiszen amennyiben nem fogjuk pontosítani, hogy szerkesztőkről és újságírókról van szó, akkor bármelyik munkavállalóra, aki a médiaszolgáltatónál munkaviszonyban áll, érvényessé válnak ezek a típusú szabályok. Egészen extrém esetben, ha nem pontosítjuk, akkor ez lehet akár az éjjeliőr vagy a portás vagy a takarító személyzet, vagy az egyszerű gépíróra is vonatkozhat, ami nyilván nem a törvényalkotói szándéknak megfelelő. Nyilván a sietségben, a gyors munkában ezek a precíz megfogalmazások természetesen kimaradtak.
Ugyanez érvényes a 8. § (2) bekezdésére benyújtott módosítónkra is, ahol ez a bizonyos újságírói védelem kérdése, szintén precízen bele kell hogy kerüljön, hogy szerkesztő-újságíró vagy erre a tevékenységre szerződött személyeket fogja megilletni az ilyen típusú védelem. Amennyiben ezt nem tesszük meg, akkor a jelenlegi megfogalmazás szerint mindenkire érvényes, aki egyébként a céggel munkaviszonyban vagy megbízási jogviszonyban áll, ami nyilván értelmetlen, hogy ebben a törvényben ilyen védelem szerepeljen mindenkire. Természetesen csak azokra vonatkozik, akik ilyen típusú tevékenységet folytatnak.
Mi a 8. §-ba egy első bekezdést behoztunk, ami viszont azt a részét precizírozná és pontosítaná, hogy a sajtószabadság gyakorlása viszont nem valósíthat meg bűncselekményt vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, nem sértheti a közerkölcsöt, valamint nem járhat mások személyéhez fűződő jogainak a sérelmével. Ez legalább egyértelműen kimondja, hogy a sajtószabadság kérdését nem kell félreértelmezni, és ilyen típusú tevékenységek esetén - mármint hogy bűncselekményre vagy bűncselekmény elkövetésére irányul, vagy arra hív föl - az természetesen nem tartozik bele a sajtószabadság kategóriájába. És ha már médiaalkotmányt célozunk, akkor ezt érdemes megítélésünk szerint egyértelművé tenni, és ezt a módosítást kérnénk természetesen elfogadni.
A tájékoztatási kötelezettséggel kapcsolatos a 9. §-hoz benyújtott módosító javaslatunk, amit Lendvai Ildikóval nyújtottunk be, amelyikben mi annyiban kiegészítenénk az állami és önkormányzati szervek, illetve intézmények tisztségviselői és vezetői körét, akiknek kötelessége tájékoztatást adni és elősegíteni a médiaszolgáltatók tevékenységét annyiban, hogy nemcsak az állami és önkormányzati szervek, intézmények, hanem az állami és önkormányzati tulajdonban, résztulajdonban lévő gazdasági és nem gazdasági társaságok vezetőit is ebbe a körbe be kell természetesen emelni, ők se maradhassanak ki abból a kötelezettségből, hogy kötelesek azonnal és megbízható módon információt szolgáltatni, ez a tájékoztatási kötelezettség rájuk is ugyanolyan érvénnyel vonatkozzon.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet és türelmet. Elnök úr, parancsoljon!
