DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN
DR. APÁTI ISTVÁN, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt 20 évben láthattuk, hogy az éppen aktuálisan hatalmon lévő kormányok a centralizáció-decentralizáció dilemmájában őrlődnek, és bizony azt is észrevehettük, hogy próbálkoztak hol az egyik, hol a másik megoldással, de igazából sem a központosítás, sem az azzal ellenkező, vagy attól eltérő megoldások nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
Egyértelműen megállapítható a T/1248. számú törvényjavaslatot olvasva, hogy a jelenlegi hatalom nemcsak a szakmai potenciál központosításának, hanem a hatalomkoncentrációnak is az irányába mozdult. Amennyiben valóban csak a közigazgatás hatékonyságának növeléséről, színvonalának emeléséről lenne szó, akkor az elvi szinten támogatható lenne, ugyanakkor a törvényjavaslat mögött a Jobbik-frakció a hatalom hosszú távú bebetonozásának szándékát is észlelte.
(13.10)
A korábbiakban már elhangzott, de nem lehet elégszer vagy elegendő mértékben hangsúlyozni azt, hogy itt tulajdonképpen a területi igazságügyi hivatalok, mezőgazdasági szakigazgatási hivatalok, földhivatalok, regionális egészségbiztosítási pénztárak, nyugdíj-folyósítási igazgatóságok, munkaügyi központok, munkavédelmi főfelügyelőségek, a Nemzeti Közlekedési Hatóság, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság különböző regionális hatóságainak, intézeteinek egyfajta integrációjáról beszélhetünk. Ugyanakkor megjelentek elemzések arról, és nemcsak az integráció kialakításáról van itt szó, hogy talán ez nemcsak hatékonnyá, szakszerűbbé, hanem olcsóbbá is teheti a közigazgatást.
Fölmerül a kérdés, hogy önmagában ennek a törvénynek az elfogadása hogyan teheti olcsóbbá az államigazgatást, mitől, miért és hogyan lenne olcsóbb az államigazgatási feladatok ellátása. És itt egy pillanatra meg kell állnunk, egy szélesebb körű kitekintést kell végeznünk, amely talán összefügg egyrészt az adó- és járuléktörvények majdani elfogadásával, illetőleg a jövő évi költségvetési jogszabályokkal is, ugyanis a tervezett adócsökkentések 300-400 milliárdos lyukat eredményeznek a költségvetésben, amelyeket az eddig nyilvánossá vált hírek alapján a második Orbán-kormány különböző extraadók kivetésével, illetőleg kiadáscsökkentéssel kíván befoldozni. Természetesen a Jobbik-frakció elvi és gyakorlati szinten is egyetért azzal, hogy a távközlési és az energiaszektort az eddiginél súlyosabb vagy komolyabb mértékben kell megadóztatni, viszont a kiadáscsökkentést nem tették számunkra világossá.
Sajnálatosnak tartom, hogy ezeket az információkat eddig nem kaptuk meg, és nagyon komoly aggodalmunkat fejezzük ki abban az irányban, illetőleg tartunk attól, hogy ez közigazgatási létszámleépítéssel járhat együtt, illetőleg a kiadáscsökkentés egyik fontos csapásiránya a létszámleépítés lehet. Amennyiben ez nem így van, akkor kérem, nyugtassanak meg minket, de eddig sem megerősítés, sem cáfolat nem érkezett az ilyen és ehhez hasonló felvetésekre.
Visszatérve a törvényjavaslat elemzéséhez, addig tehát különösebb problémánk nem is lenne vele, amíg azt látjuk, hogy 2011. január 1-jétől elkezdik működésüket a megyei és fővárosi kormányhivatalok, amelyek az idén szeptember 1-től újra működő megyei közigazgatási hivatalok jogutódai lesznek.
Egyetértünk azzal, hogy a jelenlegi államigazgatás valóban az Amazonas őserdeire emlékeztet mindannyiunkat, valóban egy átláthatatlan dzsungelt, egy olyan szövevényes hálót jelent, amelyben nemhogy az egyszerű átlagemberek, az állampolgárok, az ügyfelek nem képesek eligazodni, hanem gyakran még a szakembereknek is meg kell erőltetni magukat ahhoz, hogy átlássák ezt a szövevényt. Viszont egyértelmű, hogy nemcsak ennek átláthatóvá tételéről van szó, hanem súlyos hatalomkoncentrációs érdekek, hatalmi szempontok is dominálnak a törvényjavaslat tartalmában. Ez legfőképpen ott érhető tetten, hogy az összeférhetetlenségi szabályokat az önkormányzati pozíciókra ugyan kiterjesztették, hozzáteszem, nagyon helyesen, viszont az országgyűlési képviselők számára kifejezetten lehetővé teszik a kormánymegbízotti beosztás betöltését.
Mellesleg megjegyzem, és ezt módosító javaslat formájában kívánjuk majd rendezni, az önkormányzati pozíciók felsorolásából kifelejtették a kisebbségi önkormányzati képviselőket. Nagyon helyesen benne vannak polgármesterek, alpolgármesterek, a főpolgármester, főpolgármester-helyettes, a megyei közgyűlés elnöke, alelnöke, tagja, illetőleg a településen működő kisebbségi önkormányzat vezetője, de felhívom arra szíves figyelmüket, hogy a települési kisebbségi önkormányzati képviselőket is az összeférhetetlenségi szabály hatálya alá kell vonni. Ez még rendezhető, tehát különösebb aggályaink ezzel kapcsolatban nem is lennének, hiszen ilyen értelemben nem maradtunk még le semmiről. De az, hogy az országgyűlési képviselőknek ezt lehetővé teszik, több ponton is aggályos. Aggályos egyrészt állam- és jogelméleti szempontból, aggályos az álláshalmozás vagy többszörös álláshalmozás lehetővé tétele szempontjából. Érdekes kérdéseket vet fel a 2 millió forintos bérplafonnal kapcsolatosan, és megítélésem, megítélésünk szerint köze van a politikai elit részben már megvalósított, részben pedig 2014-től megvalósuló leszűkítéséhez is.
Menjünk ezen végig szépen, sorjában! Az első szempont ugyanis, amint említettem, az állam- és jogelméleti probléma. Talán az a legkevesebb, azon át is ugorhatnánk, hogy Charles-Louis Montesquieu valószínűleg forogna a sírjában, ha ezt a törvényjavaslatot olvasná, ugyanis hol van itt, kérem szépen, a törvényhozó és a végrehajtó hatalom különválasztása? Amikor a törvényhozó hatalom legfőbb letéteményesei, az országgyűlési képviselők ilyen kormánymegbízatást kapnak, kormánymegbízottak lehetnek, akkor ez, úgy hiszem, egyrészt aggályos, másrészt talán őszintébb lenne, és a magyar jogtörténet hagyományaihoz is jobban igazodna, ha önök mint konzervatív, jobboldali, jobbközép képviselők akár a megyei közgyűlés elnöke, akár a kormánymegbízott vonatkozásában visszatérnének a főispán megnevezésre. Legalább akkor tisztán látnánk, hogy ismét vannak megyei főispánok, vannak megyei alispánok. Azt már önökre bízom, illetőleg egyéb felvetésekre, javaslatokra, hogy a megyei közgyűlés szerkezetével vagy a kormányhivatalok szerkezetével kapcsolatban térünk vissza ehhez az elnevezéshez.
Mindjárt előrebocsátanám azt is, azzal egyetértünk, hogy a regionális szerkezetnek, a régió kialakításának ilyen szempontból valóban nem volt létjogosultsága, ez egy halva született jogintézmény volt, idegen testként ékelődött bele a magyar hagyományokba, és abszolút szembement az ezeréves megyerendszer jól bevált intézményeivel, szokásaival. Mindenesetre a törvényhozó és végrehajtó hatalom ilyen módon való ötvözetének, vegyítésének nincs helye a XXI. század elejének Magyarországán. Úgy hiszem, itt megint csak azzal találkozunk, hogy a kétharmados többség birtokában nemcsak élnek, hanem visszaélnek bizonyos lehetőségekkel, és úgy gondolják, hogy szabadon bármit meg lehet tenni. Itt eszembe jutnak Orbán Viktornak talán április 26-án, hétfőn délelőtti sajtótájékoztatóján elhangzott mondatai, miszerint itt több javaslatot a mögöttünk hagyott évekre, évtizedekre tekintettel nem tudnak majd figyelembe venni. Már akkor az volt az érzésem, hogy nagyon kevés ellenzéki, akár jobbikos javaslat fog átmenni akár a bizottsági szűrőn, akár a plenáris üléseken. Kíváncsi leszek, hogy itt hány javaslatunkat fogadják majd be.
Említettem a kétmilliós bérplafon kérdését is. Valóban az lenne az őszinte, ha ilyen értelemben a kumuláció elvét alkalmaznánk, és az országgyűlési képviselők és a magas rangú politikai tisztséget betöltők különböző forrásból, különböző jogcímen kapott jövedelmeit összeadnánk, és kétmillió forintnál meghúznánk a határt. Bruttó kétmillió forintnál többet ne keressenek azok, akik esetleg az országgyűlési képviselői tevékenység mögött vagy mellett ilyen megbízatásokat is kapnak.
Visszatérünk egy olyan témához, amely a Jobbiknak szívügye, és a gyakorlatban alkalmaztuk magunkra, viszont rajtunk kívül Magyarországon ezt senki nem követte még, nevezetesen az álláshalmozás kérdése. Itt most már nemcsak álláshalmozásról, hanem többszörös vagy sokszoros álláshalmozásról is beszélni kell. Úgy gondolom, hogy egy országgyűlési képviselői tevékenység teljes embert kíván, az bőven kitölti a képviselő idejét, akár a nap nemcsak 8, hanem 12, 16 vagy akár 24 órájában is. Nem hiszem azt, hogy színvonalasan el lehet látni még emellett akár önkormányzati tisztségeket, akár pedig olyan felelős megbízatást, amit egy kormánymegbízotti feladat ellátása jelentene. De sajnos süket fülekre találnak ezek a szavaink. Nyilván önök majd akkor akarnak az álláshalmozás tiltásával kapcsolatban lépni, amikor esetleg a népszerűségük elindul egy lejtőn, és önöknek is érdekük lesz az, hogy a belső marakodásokat elkerülve kizárják annak lehetőségét, hogy pártjaik vagy pártjuk, vagy a pártszövetség erős emberei, meghatározó személyiségei egyszerre több tisztséget is betöltsenek, elszívva ezzel a levegőt úgymond a párton belüli gyengébbek elől, és célszerű adott esetben majd 4-5 pozíciót 4-5 különböző személynek betölteni. Nyilván ennek majd 2014-ben látják elérkezettnek az idejét. Most úgy gondolják, hogy a politikai zsákmányszerzés szándéka, illetőleg ördöge mindennél erősebb, és most, amit lehet, mindent igyekeznek bekasszírozni. Felhívom arra a szíves figyelmüket, hogy ennek is meglesznek az árnyoldalai, és e téren is több ponton akár a saját kardjukba dőlhetnek a későbbiek során.
S itt lényegében már kiveséztem a politikai elit leszűkítését is. Hiszen amikor lecsökkentették a képviselő-testületek létszámát - amiben, hangsúlyozom még a tavaszi vitára visszautalva, a Jobbik is érdekelt volt, a Jobbik is támogatta volna, elvi szinten támogatta is a kisebb testületeket, csak a megoldás módjával nem értettünk egyet -, ugyanígy önmagában az integrációt, a központosítást támogathatónak vélnénk, csak megint a megoldási móddal vannak erős fenntartásaink és rendkívül nagy félelmeink, aggályaink. Az elit leszűkítéséről még csak annyit, hogy nyilvánvaló, amikor 2014-ben nemcsak kevesebb képviselő lesz a testületekben, hanem lecsökken maximum 198-ra az országgyűlési képviselők létszáma is, akkor azoknak a képviselőknek, és vélhetően a Fidesz-KDNP padsoraiban is nagyon sokan lesznek ilyenek, célszerű és a belső nyugalom, a belső egyensúly fenntartása szempontjából kulcsfontosságú, hogy megfelelő megbízatásokat tudjanak találni, és megfelelő, konyhanyelven fogalmazva úgymond zsíros beosztásokkal jutalmazni azokat, akik esetleg a politikai elit legfelső szintjéről kiesnek, esetleg az önkormányzatok szintjére sem tudnak visszakerülni, nem tudják ott megvetni a lábukat.
Sok mindent megértünk a tisztelt előterjesztő oldaláról, de valóban, az előttem szólók egyike már feszegette a 28-szoros illetményszorzó kérdését.
(13.20)
Fölmerül, hogy egyrészt miért itt kellett ezt elhelyezni, miért nem esetleg a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvényben, de talán még ez a kisebbik baj, legalább e téren őszinték voltak, és átláthatóbb viszonyokat teremtettek. A 28-szoros illetményszorzó alkalmazása nyilván nemcsak elvi lehetőség lesz, hiszen úgy fogalmaz a javaslat, hogy legfeljebb 28-szorosa lehet, tehát tény, hogy az nem egy fix, merev szabály, de nyilvánvaló, hogy nem azért teremtik meg ennek a lehetőségét, hogy utána ne alkalmazzák. Ugyanúgy biztos vagyok benne, hogy a kormánymegbízottak döntő többsége is országgyűlési képviselő lesz, hiszen nem azért akarják lehetővé tenni a képviselők számára mindezt, mert utána esetleg ezzel a lehetőséggel nem kívánnak élni.
A 28-szoros illetményszorzó azt jelenti, hogy nagyságrendileg bruttó 1 millió 100 ezer forint közeli jövedelemre tesznek szert azok az országgyűlési képviselők, akik közül nagyon sokan legalább ennyit megkapnak képviselői javadalomként is a képviselői javadalom három jogcímének összegeként. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a kormánytisztviselők jogállásáról szóló törvény lehetőséget ad ezenfelül még illetménykiegészítések és illetménypótlékok megállapítására is, amely azt jelenti, hogy ez az 1 millió 100 ezer forint körüli összeg könnyen akár másfél millió forintra vagy bruttó másfél millió forint fölé is emelkedhet, amely úgy hiszem, hogy a jelenlegi kereseti viszonyok között - különösen, mondjuk, az északkelet-magyarországi kereseti viszonyok között - egyenesen vérlázító, és borzasztó aránytalanságokat is szül. Hiszen rendben van, egyetértünk azzal, hogy gyors, hatékony, pontos, ügyfélbarát, ügyfélközpontú legyen a közigazgatás, de nem tudom, hogy tisztában vannak-e azzal, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy mondjuk, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagy Szatmárban vagy különösen Mátészalka környékén egy városi vagy egy községi igazgatás szintjén dolgozó ügyintéző, egy köztisztviselő kolléga vajon mennyit keres.
Kérem szépen, vannak olyan köztisztviselő kollégák, akik nem sokkal keresnek többet, mint azok a közmunkások, akik az “úttalanság a munkához” című közmunkaprogram keretében gyakorlatilag nagy többségében főállású lapáttámasztást és vízgereblyézést végeznek, és egészen megalázó bérszinteken dolgoznak a kollégák a községi igazgatás szintjén. Úgy gondolom, hogy amikor kiváló minőségű és nagy mennyiségű munkát várunk el, akkor ezt nem lehet, sőt egyenesen bűn jutalmazni - a “jutalmazni” szót itt idézőjelbe tenném - megalázóan alacsony bérszintekkel. Rengeteg olyan kolléga dolgozik a községi igazgatásban, akik közel a nyugdíjhoz talán jó esetben nettó 110 ezer forint körüli jövedelemhez jutnak. Nettó 110 ezer forint! Kérdezem, hogy önök közül hányan és hogyan, milyen színvonalon tudnának ebből megélni vagy egyáltalán létezni.
Tehát, amikor a kiváló munkavégzésről van szó, akkor nem a 28-szoros szorzót kellene erőltetni a kormánymegbízottak felé, hanem rendezni kellene az ügyintézők bérkérdését, ugyanis a történelem és a politika, és úgy látom, a területi államigazgatással kapcsolatos törvényalkotás is igen mostoha, mert főleg a tábornokokra meg a vezetőkre - a “tábornok” szót nyilvánvalóan átvitt értelemben értsék - próbál kedvezőbb szabályokat alkotni, viszont a katonákról, a dolgozókról, az ügyintézőkről, akik ténylegesen megszenvedik sokszor az igazgatást, az igazgatás árnyoldalait, azokról viszont megfeledkezünk. Sokkal korrektebb lett volna, és sokkal nagyobb népszerűséget hozna önöknek is, ha valahogy a legalsó közigazgatási szinten dolgozóknak a bérrendezése irányában is látnánk javaslatokat, de úgy látom, hogy ez még hosszú ideig várat magára.
A vezetők kinevezése és felmentési rendje, a munkáltatói jogkör gyakorlására vonatkozó szabályok is minden kétséget kizáró módon a hatalmi bebetonozást szolgálják.
A kormányhivatalok január 1-jei létrehozásával együtt tervezik, hogy ügyfélszolgálati irodákat hoznak létre. Természetesen önmagában ez nem hangzik rosszul, sőt önmagában ez egy kedvező irányba mutatna, kérdés azonban, végiggondolták-e, hogy a gyakorlatban ez hogyan fog működni. Ugyanis innen, a Kossuth tér 1-3. szám alól minden rendben lévőnek tűnik, de az az érzésem, tisztelt képviselőtársaim - és akinek nem inge, ne vegye magára, akinek viszont inge, az igenis vegye magára -, hogy itt némelyek talán kicsit szegregálódnak a parlament falai között, értem ez alatt azt, hogy elzárkóznak, elkülönülnek a nagy magyar valóságtól.
Ismét tudom önöknek javasolni, hogy jöjjenek, látogassanak el hozzánk Szatmárba, nagyon szívesen látom önöket, nagyon szívesen látom vendégül önöket, és nézzék végig, mondjuk, egy háromezres település ügyfélszolgálati napját, mondjuk, segélyosztás idején. Higgyék el nekem, hogy akár egy vagy két nap után, egy vagy két látogatás után teljesen meg fog változni a véleményük, és sokkal jobban fogják tisztelni és becsülni azokat a köztisztviselő kollégákat, akik a vállukon vitték az elmúlt nyolc évben is a magyar közigazgatást. Ugyanúgy, mint ahogy az egészségügyben a vállukon vitték az orvosok, az ápolók és az egészségügyi személyzet, ugyanúgy nekik köszönhető, hogy az egészségügy nem omlott össze, és hasonlóképpen annak köszönhető, a köztisztviselők állhatatos munkájának, kitartásának és végtelen türelmének, hogy az igazgatási rendszer nem omlott még össze. Ha egy-egy ilyen napon mellém szegődnének, akkor biztos vagyok benne, hogy teljesen más elképzeléseik alakulnának ki a valós magyar helyzetről.
A különböző, saláta jellegű kapcsoló törvénymódosítások részben jogtechnikai jellegű szükségszerűségeket tartalmaznak, ezekbe most külön nem is mennék bele, ezeket az általános vita folytatásaként majd a részletes vitában fejtjük ki. Viszont valóban, a Ket. módosításánál azért érdemes egy pillanatra megállni. Értetlenséggel tölt el, hogy egy ilyen kiemelkedő jelentőségű törvényjavaslatot miért - szintén salátaként belevonva - ebben a T/1248. számú javaslatban mintegy elrejtve vagy ennek a részeként kell kezelni, miért nem lehet egyidejűleg, párhuzamosan, külön törvényjavaslatként benyújtani. Szerintem sokkal áttekinthetőbb lenne.
Azon túl, még mielőtt félreértenének, például azzal én is egyetértek - ez csak egy példa -, hogy a munkanapokban számított határidő nonszensz, tehát vissza kell térni a naptári napokban számított határidőre. Ezt csak azért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy lássák azt, hogy nem az a szándék vezérel sem engem, sem a Jobbik-frakciót, hogy minden létező módon belekössünk ebbe a javaslatba, gáncsoskodjunk, keresztbe tegyünk, a kákán is csomót keressünk. Amivel egyet lehet érteni, ami valóban az igazgatás színvonalának emelését meg az ország javát szolgálja, azzal eddig is egyetértettünk, támogattuk és ezután is támogatni fogjuk. Tehát kétségtelen, hogy ez a munkanapokban való határidő-számítás Draskovics Tibor megboldogult miniszterkorának legfényesebb szellemi terméke. Sajnáljuk, hogy a miniszter úrtól csak ennyire futotta, és valóban, ezeket a torzulásokat illik helyretenni. De ez nem változtat azon, hogy ezt illő lett volna jelentősége miatt egy külön törvényjavaslatban, esetleg párhuzamosan tárgyalva előterjeszteni.
Összességében tehát a törvényjavaslat tartalmaz előremutató rendelkezéseket, ugyanakkor a túlzott hatalmi központosítási törekvések is messziről látszanak. Nem kérdőjelezzük meg az igazgatási reformok szükségességét, viszont megint vissza kell utalnom a korábbi gondolataimra: a kivitelezés módjával, módszertanával és a különböző mögöttes szándékaival van óriási problémánk. Ugyanis azt gondolom, hogy az előbb elmondottak tükrében ez túlságosan sok önös érdeket, a Fidesz-KDNP-pártszövetség, illetve a kormány saját érdekeinek legfőbb képviseletét hordozza magán, és bizonyos szakmai szempontok háttérbe szorulnak.
De hogy még a kormánymegbízottakhoz egy pillanatra visszakanyarodjak, talán egy költői kérdés vagy felvetés a részemről: 22 évvel a Fidesz megalakítása vagy megalakulása után valóban nincsen megfelelő szakmai, szellemi holdudvara a Fidesznek, feltétlenül szükséges országgyűlési képviselőket bevinni ilyen hatalmi pozíciókba? Gondolom vagy feltételezem, hogy van vagy lenne. Ha pedig ez megoldható lenne szellemi kapacitás kereteiben, akkor megint csak ismételten érthetetlen, hogy miért kell politikusokra, élvonalbeli politikusokra ilyen felelős pluszmegbízatást még vállalni, illetőleg miért kell ezt számukra lehetővé tenni.
Aláírjuk, hogy a színvonalas államigazgatás nemzeti érdek, viszont ennek a törvényjavaslatnak egyértelmű hátránya, hogy az elfogadhatónál és a tolerálhatónál lényegesen nagyobb mértékben tartalmaz szűk kormányzati és politikai érdekeket, s emiatt a Jobbik Magyarországért Mozgalom a törvényjavaslat elfogadását jelenlegi formájában nem támogatja.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
