SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER
SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium vezetőjének, Navracsics Tibornak a javaslatára augusztus 30-án Orbán Viktor miniszterelnök kinevezte az újra megyei szinten felálló közigazgatási hivatal vezetőit. Ezzel gyakorlatilag elindult a legújabb közigazgatási reform, immár a Fidesz vezetésével. Elöljáróban leszögezhetjük, hogy a magyar közigazgatás középszintje a politikai és különböző lobbiérdekek összecsapása miatt a közigazgatás mostohagyermekévé vált az elmúlt években. A legbiztosabb állítás talán az, hogy a területi közigazgatás megszervezésével kapcsolatos vitákban a szakmai szempontokat rendre felülírták a politikai megfontolások.
Kicsit tekintsünk vissza, nézzük meg, mi lett az eddigi reformokból, illetve mit is szeretne a kormány jelenlegi javaslatában. Mi történt 2006-ban? Az akkori kormány az ágazatok ellenállását letörve, saját regionalizálási célját végigverve összevonta a megyei államigazgatási szerveket egy-egy régióban, miközben végrehajtott néhány szakigazgatáson belüli összevonást is. A munkaügyi és szociális igazgatás ekkor integrálódott például a Foglalkoztatási és Szociális Hivatalba, az agrártárca hét intézménye pedig a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatalba.
(13.30)
A cél az olcsóbb állami működés lett volna, de bár az összevonásokat az akkori pénzügyminisztériumi apparátus javaslatai határozták meg, nem volt részletes költségvetési megalapozása az átalakításnak.
Az átalakítás részeként a törvények úgy módosultak, hogy a kormány teljes szabadságot kapjon a szervezetrendszer kialakítására. Mi történt 2006 óta a gyakorlatban?
2009-ben létrehozták ugyan a regionális államigazgatási hivatalokat, mint általános hatáskörű területi államigazgatási szerveket, azonban az önkormányzati törvényben foglalt legfontosabb feladatuknak nem tudtak eleget tenni, nem voltak ugyanis jogosultak a helyi és kisebbségi önkormányzatok működésének törvényességi ellenőrzésére. Emellett a célul kitűzött és elsősorban az állami kiadások csökkentését célzó összevonások nem vezettek valós eredményre. Integrált régiós igazgatási központok nem jöttek létre. A szervek ugyanis regionális illetékességet kaptak, de közben megmaradtak megyei kirendeltségeik, azaz nem volt olyan megyeszékhely, ahol ne lett volna valamelyik szerv régióközpontja.
Lényegében a funkcionális feladatok központosítása valósult meg, tényleges szervezeti következmények nélkül. Integrált régiós igazgatási központok nem jöttek létre, mert szervenként volt alku arról, hogy hol legyen a székhely, úgyhogy nem lett olyan megyeszékhely, ahol ne lett volna valamelyik szerv régióközpontja.
A köztisztviselők nem nagyon költöztek, a régiós vezetés nem nagyon vállalt egy ponton túl konfliktusokat, úgyhogy lényegében a funkcionális feladatok központosítása valósult meg, más nem nagyon. Az ügyfél leggyakrabban annyit érzékelt, hogy más a fejléc a hatóság papírján, mert ugyanarra az ügyfélszolgálatra járt, ugyanahhoz az ügyintézőhöz, mint eddig, csak az most már a régió megyei kirendeltsége volt.
De miről szól a Fidesz mostani reformtervezete? Szétszedni, amit a szocialisták összeraktak, és másképp összerakni. A régió szitokszó lett, az alap a megyerendszer, oda viszont néhány jó lobbierejű szerv kivételével igyekeznek minden szervet belapátolni. Ez törvény nélkül is menne, de önök politikai vezetést akartak, és ahhoz már kellett a törvény. Az összevonás megint csak költségvetési jellegű, ugyanis egy költségvetési szerv lesz, de a szakmai feladatellátást önmagában nem érinti, hiszen a hivatalba szakigazgatási szervként tagozódnak be az eddig önálló szervek. Ezeket szakmai ügyekben nem a közigazgatási és igazságügyi miniszter, hanem a szakminiszter fogja irányítani. Ez a koncepció annyiban húszéves, hogy ez lett volna a területi közigazgatásnak az államigazgatási szakemberek nagy része által támogatott elvi modellje már a 90-es években is, de akkor csak az építésügyet, a gyámügyet és a szociális ügyet sikerült beszervezni és benntartani szakigazgatási szervként.
A Lehet Más a Politika támogatni tudja mind a közigazgatás hatékonyabb, egyszerűbb, átláthatóbb működésének előmozdításával, mind az erősebb területi koordinációval kapcsolatos kormányzati célokat. A törvényjavaslat általános indoklása így fogalmaz: “A fő célkitűzés az eddigieknél összefogottabban, ellenőrzöttebben és költségtakarékosan működő területi államigazgatás megteremtése, ezáltal a kormány területi feladatellátása hatékonyságának és eredményességének megvalósítása.” A cél nemes, támogatható, de nem tudunk eltekinteni attól a félelmünktől, hogy megint egy előkészítetlen, politikai zsákmányszerzést szolgáló törvényjavaslat fekszik előttünk. Engedjék meg, hogy ismertessük aggályainkat.
A jogalkotási törvény szerint a jogszabály megalkotása előtt elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi, gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét. Meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit, amiről a jogalkotót tájékoztatni kell.
Sajnálatos módon az Országgyűlés számára önök nem küldtek tájékoztatást a szabályozás várható hatásáról, hiszen a felállítandó kormányhivatalok személyi, tárgyi, funkcionális, működési feltételeinek elemzése nem történt meg, így nem ismerhetjük a várható ágazati érdek-összeütközések kezelésének a módozatait. Elengedhetetlen feltétel tehát a törvény véleményezéséhez hatástanulmány elkészítése, amely tartalmazza a kormányhivatalok felállításával kapcsolatos elemzéseket, a megszűnő, beolvadó, illetve önállóságukat részben megőrző, koordinációs jogkörbe kerülő szervekre vonatkozóan is.
Tudjuk, hogy a minisztérium szinte teljes apparátusa gőzerővel dolgozik azon, hogy az integráció 2011. január 1-jére megvalósuljon, de az eddigi reformpróbálkozások csúfos kudarcai bebizonyíthatták önöknek, hogy valós ágazati párbeszéd nélkül lehetetlen tartós és sikeres reformot elérni a közigazgatásban.
Térjünk át a hivatalok vezetésére. Azt természetesen nem feltételezzük a Fideszről, hogy azért akar pártkatonákat állítani a kormányhivatalok élére, hogy a Szentkirályi utcában politikailag nem korrektnek minősített szakmai döntéseket még időben lebunkózzák, arra pedig még csak gondolni sem merünk, hogy a kisebb parlament ára az volt, hogy néhány, 2014-ben az Országgyűlésből biztosan kikerülő képviselőnek addig is zsíros állása legyen.
Szabó Erika államtitkár asszony a nyáron úgy fogalmazott, hogy a kormányhivatalok élére szánt kormánymegbízottak lesznek a kormány kinyújtott keze. Államtitkár asszony nem titkolta, hogy szerepük politikai jellegű lesz, a kormánymegbízott lesz az első számú vezető, mellette pedig a hivatalvezető és az ő szakmai helyettese, a főigazgató irányít majd.
Államtitkár asszony azzal magyarázta a kormánymegbízott politikai funkcióját, hogy egy hivatalnok nem biztos, hogy minden esetben érdekelt a kormánydöntések végrehajtásában, hiszen semlegesként kell dolgoznia. Érdekes eszmefuttatás ez, hiszen tudjuk nagyon jól: minden demokratikus jogállam arra törekszik, hogy a törvényhozás tagjai végrehajtsák a végrehajtó hatalom akaratát. (Sic!) Montesquieu is pontosan így álmodta ezt meg.
Tisztelt Államtitkár Asszony! A törvény preambulumában önök célként fektetik le a jó és hatékony államigazgatás megteremtését. Higgyék el, a kormánytisztviselők nem politikai, hanem szakmai és morális megfontolásokból vallják magukénak ugyanezt a célt. Kérjük a kormányt, hogy ez a kinyújtott kéz ne Damoklesz kardjaként lebegjen a hivatalnokok és ágazati szakértők felett, hanem segítően nyúljon alájuk, támogassa őket. Bízunk benne, hogy a kormány megfontolja javaslatainkat, és a következőkben elmondandó kifogásainkat orvoslandó, módosító javaslatainkat támogatni fogják.
Véleményünk szerint aggodalomra ad okot a törvényjavaslat 14. § (3) bekezdése és a 15. § (3) bekezdése. A javaslat szerint a szakigazgatási szervek feletti munkáltatói jogokat a kormánymegbízott gyakorolja. Úgy véljük, a területi közigazgatás depolitizált, szakmai működéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy a munkáltatói jogokat ne politikus gyakorolja. Amint a minisztériumokban a közigazgatási államtitkár gyakorol munkáltatói jogokat, az ő feladatkörének megfelelő tisztséget betöltő főigazgatóhoz célszerű a területi kormányhivatalok esetében is telepíteni a munkáltatói jogokat. Ennek megfelelően véleményünk szerint a törzshivatal kormánytisztviselői, valamint a munkavállalói feletti, továbbá a szakigazgatási szervek vezetője feletti munkáltatói jogokat a főigazgató kell hogy gyakorolja.
Az előttünk fekvő javaslat 15. § (3) bekezdése szerint a szakigazgatási szerv kormánytisztviselőjének kinevezni javasolt személyekről a szakigazgatási szerv vezetője tájékoztatja a kormánymegbízottat, aki a javasolt személlyel szemben a tájékoztatást követő 15 napon belül kifogással élhet. A kifogásolt személy nem nevezhető ki a szakigazgatási szervnél kormánytisztviselőnek.
A területi közigazgatás szakmai működésével ellentétes, ha egy politikus a legutolsó ügykezelő kinevezésénél is egyetértési joggal, azaz vétójoggal rendelkezik. Ezen túl a kormánymegbízottnak a szerv vezetésére vonatkozó érdemi tevékenysége válik lehetetlenné, ha minden kormány-tisztviselői kinevezéssel egyedileg kell foglalkoznia. Arról nem is beszélve, hogy a Budapesten ülésező parlament tagjai miként lesznek képesek feladatukat felelősségteljesen ellátni a megyeszékhelyeken.
De nézzük, hogy önök a feladathoz milyen embert keresnek. A kormánymegbízott, akihez széles hatáskört és hatalmat telepít a javaslat, még főiskolai diplomával sem kell hogy rendelkezzen. A feltétel csak a büntetlen előélet, a választójog. A főigazgatói kinevezéshez már kell felsőfokú diploma és ötéves vezetői gyakorlat. Igazgatóvá ugyanakkor csak az nevezhető ki, aki felsőfokú igazgatásszervezői, okleveles jogász képesítéssel vagy okleveles közigazgatási menedzser szakképesítéssel, valamint jogi vagy közigazgatási szakvizsgával és legalább öt év közigazgatási szakmai gyakorlattal rendelkezik. Miután a kormánymegbízott esetében hiányzik a képesítési előírás, ez azt a benyomást kelti, hogy a jó állam pusztán politikai lojalitást jelent az önök számára.
Nézzük további aggályainkat, észrevételeinket! A javaslat több oldalon át taglalja, pontosan meghatározza a területi államigazgatási szervek egymással és a kormányhivatallal való együttműködési kötelezettségét. Ezzel összefüggésben megjegyzendő, hogy alapelvi szinten rögzíthető ezen kötelezettség, azonban a jogalkotó az együttműködési kötelezettség elmulasztásához nem fűz semmilyen jogkövetkezményt. Így adott esetben ez olyan előírás marad, amelynek normatív tartalma erősen megkérdőjelezhető.
A törvényjavaslat 19. § (5) bekezdésével kapcsolatban aggályosnak látjuk azon célkitűzés gyakorlati megvalósítását, amelynek alapján az integrált ügyfélszolgálati irodák a hatósági nyilvántartásban szereplő adatokról másolatot készítenek, illetve adatot szolgáltatnak. A különböző hatóságok saját nyilvántartásainak hozzáférhetősége az integrált ügyfélszolgálati pontokon az adatvédelmi kritériumoknak maradéktalanul eleget tevő informatikai háttérrel valósítható csak meg.
(13.40)
Javasoljuk a törvényjavaslat szövegébe beiktatni, hogy a fővárosi és megyei kormányhivatal személyes adatokat csak akkor kezelhet, ha az ellenőrzési tevékenység a személyes adatok anonimizálása esetén nem lenne ellátható, ezen adatokat pedig csak addig az időpontig kezelheti, amíg arra az ellenőrzési tevékenység ellátása érdekében feltétlenül szükség van. Azért tartjuk ezt kiemelten fontosnak, mert a személyes adatok célhoz kötött kezelésének alkotmányos követelményével nem összeegyeztethető, ha a kormányhivatal akkor is megismerhet személyes adatokat, ha arra az ellenőrzési tevékenység ellátásához nincs kényszerítő szükség.
Végezetül a záró rendelkezések kapcsán tennék néhány rövid észrevételt. Önök módosítani kívánják a Ket.-et a határidő-számítás tekintetében is. Egy évvel a közigazgatási hatósági eljárások határidő-számítási szabályainak teljes, az egész jogrendszeresen végigvezetett munkanaposítása után több mint felelőtlen ennyire rövid adaptációs határidővel visszaállítani a korábbi szabályozást. A teljes joganyag 22 munkanapról 30 napra való visszaírására kevesebb mint három hónap állna rendelkezésre. A racionális jogalkotásban való hit teljes elvesztését talán megakadályozná a jogalkalmazókban, ha ezt a módosítást a nagyszámú érintett törvény módosításába már beleépítve fogadná el az Országgyűlés.
Javasoljuk továbbá, hogy a jelen törvényjavaslattal érintett illetéktörvényt módosítsuk akként, hogy az illetékek ne emelkedjenek megfékezhetetlenül. Úgy véljük, az igazgatási szolgáltatási díjak elszaporodása, illetve mértékük folyamatos emelése elsősorban azzal magyarázható, hogy e díjak az eljáró szerv saját bevételét képezik, ebből fakadóan a szervek érdekeltek abban, hogy minél magasabb díjat hajtsanak be a polgárokon. Annak érdekében, hogy a díjak valóban csak a felmerült, indokolt költségekre nyújtsanak fedezetet, és ne a jogérvényesítés sarcaiként működjenek, az szükséges, hogy ez a szervezeti érdekeltség megszűnjön a díjak állandó emelésére. A módosító javaslatunk ezért azt célozza, hogy az igazgatási szolgáltatási díjak a központi költségvetésbe folyjanak be, ami értelemszerűen nem akadálya annak, hogy e díjbevételre tekintettel kerüljön meghatározásra az eljáró szerv költségvetése.
Tisztelt Kormány! Díjazzuk azokat a nemes célokat és gondolatokat, amelyeket a törvényjavaslat preambulumában és indoklásában olvastunk, összességében azonban úgy véljük, hogy egy gyengén előkészített, sok tekintetben pártpolitikai érdekeket szolgáló javaslat fekszik előttünk. Tudjuk már, igazságügyi hivatalok, mezőgazdasági hivatalok, földhivatalok, egészségbiztosítási pénztárak, s a többi, fognak egy helyre kerülni; reméljük, hogy ezzel a hatékonyság valóban növekedni fog. Azonban a kérdés ott motoszkál bennünk: melyik funkció ellátása igényel politikai döntéseket? Ha nem igényel, miért kell politikus?
Kérjük önöket, fogadják meg jobbító szándékú kritikáinkat, és orvosolják a javaslat hibáit. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik, az LMP és az MSZP soraiban.)
